Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-03 / 75. szám

EtÖFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken éa Budapesten 3-60, kUlfHldOn ö-40 pengő. — Egye» >z&m Ara hétkHr> nap №. vn»Ar- és Ünnepnap Í4 «111. Hirdetések fel-vétele tarifa szerint. Megjelenik héllő kivételével naponta reggel SZEGED, szerkesztőség r Somogyi ucca 22. Lem releton: 13—33.Rtndóhlvntol, ktJIcSHnkOnyvtAr és fegylroda Aradi Ucca S. Teleion: 30ö. -» Nyomda • L»w llpói ucca 1». Telefon : 16-34. TAvlratt es levélcím: Délmagyarorszég Szeged. Halál a síneken Mint aki a sínek közé esett... Által tudjuk-e érezni »tűnő életét?« »Mig rúgva kattog a forró kerék«, észre tudjuk-e venni a »cikázva lobbanó sok-sok ferde kép«-et & tudunk-e ugy látni, ahogy nem láttunk még soha még? És tudunu-e még velük beszélni, értjük-e a nyelvüket s tudnak-e még ők hozzánk szólni szivükben a bizalom aranyával s nyelvükön a feloldott, a hemmungta.la.a közlékenység boldog könnyedségével? Ki ismeri az utánunk kővetkező nemzedéket? Itt járnak előttünk, a szemünk előtt telnek napjaik, halljuk hangjukat, érezzük magunkon tekintetüket, látjuk, hogyan sietnek, mindig sietnek előttünk, hónuk alatt könyvet szorongatva, hajukkal játszik a szél s néha egyegy szófoszlányt is eloroz tőlük s közénk szór, — parancsolunk nekik és engedelmességet követelünk tőlük, tanácsokkal zavarjuk meg őket, rájuk akarjuk kényszeríteni üres bölcseségeinket és kopott hitünket, — de ismerják'S őket? Csak azt tudjuk róluk, hogy engedelmesek-e vagy lázadók, csak azt látjuk, hogy sunyi alázattal veszik-e nyakukba az unt igát, vagy a maguk jogát, az élet jogát, a fiatalság örökkévaló jogát dalolják és zengik bimporos szóvirágok között tiltakozásul és menedékül, — de ismerjük-e őket? Ki tudja, milyen lélekszakadékok partjain tántorognak a sötét reménytelenség Hádese felé a mai kor Manfrédjei, Wertherjei, vagy — Raszkolnyikovjai? Ki tudja, milyen gondolatokat ringatnak fiatal lelkük nyoszo'yáin; milyen fogadkozásokra villan fel mélytüzű szemük s milyen elszántságok villámai cikáznak lelkiségük firmamentumán? Mi csak szavalni tudunk a fiatalságnak, tanácsok borsóját tudjuk hányni a falakra, melyeket világűrt betöltő képzelő erejük michelangelói freskókkal diszit fel, csak beszélni tudunk nekik, szavalni hozzájuk, prédikálni róluk, de nem tudunk már figyelni hangjukra és hiába akarjuk, nem értjük, nem érti ük, nem értjük beszédüket. 7>Mint aki a sinek közé esett.« Az emberi lélek ez az improvizáló ripacs, hozzáedződött már ahoz, hogy az élet rokkantjai felmásznak a turulmadárra, vagy vero;iáIlal altatják el gondjaikat és életüket. Tudunk farsangolni és tudunk temetni, tudunk sikoltani kéjtől és fájdalamtól, az öröm és a gyász könnyeket szitálhat ki belőlünk s megtanultuk azt is, hogy összeszorított fogakkal és a feledés reményével lerészegitett lélekkel el tudjunk búcsúzni azoktól is, akik rokkantjai lettek az emberi gonoszsággal megfertőzött életnek. De ahoz nem tudunk hozzáidegződni, de abba nem tudunk belenyugodni, hogy a ma fiataljai is rálépjenek arra az útra, amelyik a »nem ismert tartomány« felé vezet, nem akarunk és nem tudunk beletörődni abba. hogy a kifosztott boltok áldozatai után a kifosztott lelkek áldozatai is a halál vigasztalása felé fordítsák megkínzott orcájukat. Nem háríthatja el magitól a fele1 ősséget senki. Az utánunk következők számára mi rendeztük be ezt a világot. A majr rk gonoszságáról és a magunk vágyairól w'tünk mértéket az ő számukra, a magunk gondolataival köveztük az utat, a magunk kormos hit.Vei s illúzióink kiégett reflektoraival világítottuk meg az utat lépéseik előtt. Mit adtur.K nekik Csütörtök, 1930 április 3 Ara 19 IHIér VI. évfolyam, 75. szám örökül, mit pakoltunk utitarisznyájukba vigasztalásul? Vértől és bűntől fertőzött levegő fogadta őket a vértől és bűntől tiszta lélekkel irtózókat. Soha még apák és fiuk nemzedéke között ilyen átlábolhatatlan, ilyen partattan még nem volt a szakadék. Mert nemcsak az idő, a kor is elválasztja őket tőlünk. Nem a magunk kora. a világtörténelem korszaka. Belöktük őket ebbe a világba és eleresztettük kezüket. »Apánk után szeretnénk futni«. — jajjonghat fel bennük az elhagyottság kétség.beesése, de ki találja meg közülük az eleresztett kezet, az eltorzult hangot és az idegenné merevedett arcot. A világtörténelem legtragikusobb idejét éljük. Egyre több az önkéntes jelentkező a halál Budapest, április 2. A képvise'őház szerűai ülésén Gál Jenő, S'i'ágyi Lajos, Brödy Ernő, Baracs Marcell, Butlay Dezső felszóialása után Sándor Pál a BeszKár mammutfizetését tette szóvá. Sándor Pál: Nem lehet tantiémeket elfogadni. Én a Beszkár-ról sohasem mondtam kritikát. Ne hozzák itt fel tehát, hogy mit kaptam és mit nem kaptam én. Amikor rossz idó'fc voltak, én magam szállítottam le a fizetésemet m ötödére. Buday Dezső: Ugyanezt tette Folkusházy. Peyer Károly (indulatosan): De csak akkor tette, amikor neki jöttek a rossz idők. Ugy néznek ki maguk, mint akik önként mondanak le fizetésükről. Ezután a Ház megszavazta nt üzemi igazgatósági tagok jelenléti dijairól szóló szakaszt Gál Jenő beszéde után az elnök félbeszaki'otta a fővárosi javaslat vitáiát és rwDirendi iavaslao* -tett Peyer Károly elfogadja az elnök napirendi indítványát A tél folyamán nagy arányokat öltött a munkanélküliség. Vidéken ol^an jelenségek voltak tapasztalhatók, amelyek mind a munkanélküliségre vezethetők vissza. A kormány ezzel szemben bem tesz semmit, hanem mindenütt, ahcl» nyomor jelentkezik. felvonu tatja a karhatalmit. Közvetlen szemtanúja voltam ma délelőtt egy jelenetnek, amelyet kénytelen vagyok idehozni a Ház elé. - Láttam, hogy több munkás áll a Kossuth l.ajos-téren és sorba álütják őket a rendőrök. Az í,;yiknek pipa volt a szájában- A rendőr kirántotta szájiból a pipát, amelyet lecsapott a földre, majd egyik munkást hátbavágla - Rászóltam a rendőrre, hogy tniféle eljárás ez? Erre a rendőr felém fordulva ki akirta rántani a kardját Szándékában a rendőrfelügyelő akadáKozta rneg. A kormány tehetetlensége kívánkozik a nyilvánosság elé. idegen légiójába, nem riaszt, de vonz, hiv 'és csábit a megsemmisülés, mint Erikönig az apja ölében szunnyadó gyermeket. »Jön a halálgép zakatolva« mindannyiunk felé s hányan vagyunk, akik hideg küllőibe meg tudunk kapaszkodni. Országok, trónok és gazdasági rendszerek után az emberi lélek is öszszeomlik, a morál és hit mankói kihullanak elnyomorodott kezünkből, »a végtelen, a távol élet« nem jőn már hozzánk közel s mi csak bandukolunk a sinek kőzött, mig el nem bukunk szörnyű végzetünk összeroppantó súlya alatt. Ez már a mi sorsunk. De — emberek, Istenek, csodák, látomások, mentsétek meg legalább a gyerekeinket! Váry Albert után Esztergályos János szótalt tel ezután: Itt Budapesten r©di2 belegázolnak a munkanélküliekbe. A következő pillanatban a KzociáHemoknata képviselők magukból kikelve, indulatosan kezdik csapkodni a padokat, kiáltoznak az egyik félhomályban lévő tisztviselői páholy felé, amelynek első sorában egy rendőrtiszt ül. Ugy látszik a félhomályban, mintha a rendőrtiszt nevetne Esztergályos előadásán. Tomboló zaj az egész Házban. A szociáldemokrata képviselők felugrálnak, öklüket rázzák a rendőrtiszt felé. Czettler elndk az ülést felfüggeszti. , Vass miniszter végül megmagyarázza a felindult szocialista képviselőknek, hogy a rendőrtiszt nem nevetett^ hanem arcán sebesülés van és emiatt látszik ki a foga, mintha nevetne. Miután igy tisztázódott a helyzet, CzeUfer elnök ismét elfoglalja helyét és megnyitja az ülést Esztergályos János azt hangoztatja, hogy már indulatban volt a baloldal, amikor a túloldalról állandóan provokálóau mosolyogtak. — Sajnálatos, ami a rendőrtiszttel történt." Megállapították, hogy a félhomályban, amelyben az inspekciós rendőrtiszt ur ült, nem lehetett látni azt a súlyos sebet, ami az arcán van. Esztergályos János ezután arról beszélt, hogy a munkáscsoportok a Bank-uccán keresztül akartak elvonulni, akkor a Vadász-uccából megrohan-« ták őket a rendőrök. Ez az, ami ellen tiltakozni kelt. Ne rendőri karddal, hanem más eszközökkel igyekezzenek megoldani a problémákat. Ha meg nem állnak ezen az uton, legyenek elkészülve arra, hogy a munkásosztály rá feSE kényszerítve az önvédelemre. Vass József miniszter: Méa hatása alatt állok A párisi iárgyalásoK jfcifárel állnate a megegjexés&ex? Bet&len és Benes tanácskozásáról nem iá/éRox/atíáK a nyílvánosságot (Budapesti tudósitónk telefonjelen- külügymialszterreT te gróf Bethlen István magyar tése.) Parisból jelentik: A Paris Soir azt írja, miniszterelnökkel folytatott. Ennek ellenére beavahogy a nyilvánosság szánjára nem tettek semmi- tott körökben bizakodássaf Ítélik meg a hely zenemű közlést azokról a tárgyalásokról, amelyeket tet s azt hiszik, hogy közei állanak a megegyezés Loucheur a keleti jóvátételek ügyeben Bsnes cseh » létrehozásához. Viharos illésen támadták a keményt a Másban a mnütefiéiSfiiiséi miatt Szenvedélyes összetűzések a szocialisták és Seltovszky miniszter között — Az általános offenzíva hatása alatt a belügyminiszter az uj költségvetési év végére Igérl a rendőr* fogalmazói kar Sizetésjavítását