Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-20 / 89. szám

SZEGED. $zerke*z(Oséq: Somogyi ucra ?.2. L em. Telelőn: 13—33. - Kiadóhivatal, SölcsönkBnyvlAr «a legylroda : Aradi ucca 8. Telefon: 30Ö. > Nyomda - Löw Upól uccn 19. Telefon » 16—34. Töviről' 9A levélcím: DélmagyarortcAg Szeged. Ui Feltámadás elé Aligha volt még idő, amikor a megkínzott ember olyan kétségbeesett reménykedéssel, kétségbeesett reménytelenséggel kereste volna a szimbóliumban a valóságot, mint ahogy most fordul a feltámadás gondolatának vigasztalása felé. Voltak már idők máskor is, amikor küzdeni és harcolni kellett s ronggyá tépett izmokkal és idegekkel kellett megfizetni a mindennapi kenyérért. Voltak már idők máskor amikor a mocsárból kellett felemelni a hitet és gondolatot, amiért — ugy érezték érdemesebb élni, mint az egyéni élet örömeiért, sikereiért és kedvteléseiért. Voltak máskor is olyan idők, amikor szenvedni kellett az eszméért, amit a férfiélet örök célul tűzött ki maga elé s aminek bukása az élet céltalanságának, meggy ötörtségének fájdalmát s az alulmaradás szégyenét idézte fel. Az életnek mindig voltak napsugaras szigetei £s árnyas utjai, mindig voltak, akik szenvedtek s mindig voltak, akik daloltak, — most azonttan valami szörnyű és szörnyűén egyetemes katasztrófa fenyegeti az emberiséget. A maithusi tanokból csak kísérteties fenyegetés rémületének emléke maradt meg. Gyermekkorunkban a napilapok Vegyes rovataiban olvastunk arról: mi leszvha elfogy a szín, mi lesz, ha kihűl a nap, mí '.esz, ha a föld nem tudja eltartani az elszaporodott embert, mi lesz, ha nem lesz értéke annak, amit az ember alkot? Mi lesz, Uram Istenünk mi lesz? Az lesz, ami most van: a reménytelenség kétségbeesett éjszakája. Még hallgatunk zenét s még szivünkbe kap t Kilencedik Szimfónia ujjongó, hallelujázó életkedve, olvasunk még könyveket s elámulunk olykor egy furcsa rim groteszk szépségén, emelünk még tornyokat is s ráaggatjuk a középkqr ékességeit, meg-megállunk még «gy-egy kép előtt s magunkba feledkezve keressük a színeknek és vonalaknak a végtelenséggel kacérkodó játékát. Még nem léit úrrá felettünk egészen az a szörnyű döbbenet, aminek csak távoli morajokban jelentkezik halálordítása, hogy egyre hatalmasodó erővel 6 egyre kibirha'atlanabb unisono'xal tölíse meg a kifosztott lélek demolált falait. De az élet lajgat már bennünk s hiába hazudik tovább a oéda művészet. A művészet a túlvilág fényéből el-ellop egy-egy tüzcsóvát a földi élet számára is, de amikor egy uj jégkorszak fenyeget, mit ér a pislákoló gyufaszál 6 mit ér egy-egy pillanatra felcikázó lángja a szalmaszálhitnek és szalmaszálreménykedésnek? Mintha valami elvarázsolt színpadnak lennénk hősei, — a koldus is hős, a rokkant is hős, ha tragédia súlyait hordozza lelkén s ha eszközül használja fel a sors küzdelemre és bukásra — ugy ágálunk, imitáljuk az életet és imitáljuk a komédiát Vackor és Zuboly, Dudás és Orrondi, csak nem hordozunk szamárfejet, — a magunk fejével becstelenitjük meg a Teremtés Koronáját — és nem hiénasziv lüktet mellünkben. A hiéna csak a halottakat falja fel, mi az élőkből gyilkoljuk ki a lelket. A gyűlölet furiái, az elvetemült Puck-ok, varázsitallal részegítettek le bennünket. Ittunk mi is a csudálatos italból, ami varázslat alatt tart most bennünket. A vér volt ez az ital. Aki egyszer megkóstolta, nem tud többé Ember lenni. Nincs pirkadó hajnal, Vasárnap, 1930 április 20 Ara 40 fillér VI. évfolyam, 89. $zám amelyik kijózanodást hozna erre az irtózatos részegségre. Az ember nem ruháit tépte jzéL de a morál szövedékét, az ethika palástját s a társadalmi erőket összefogó kötelékeket. Nemcsak évelő növények vannak, vannak évelő bűnök ís. Amiben most fuldoklunk, ez még mind a háború kárhozata. Mintha csak most kezdene kinyílni a gránátok vetése s az a millió srapnelmag, amit elültettek a vérrel trágyázott mezőkre. Mintha, mint á pókok kitépett lábai, most kezdenének rángatózni a tövükből kitépett karok és kiszaggatott lábak s az erkölcsi és gazdasági élet parkettjén rettenetes gomolyú és rettenetes méretű vitus-tánchoz szolgáltatnák az ütemet. | A feltett kérdésre könnyű válaszolni: semmi sem várható, egyelőre marad minden ugy, ahogy van. És mivel ez az »egyelőre« már nyolc esztendő óta tart: jobbról és balról egyaránt azt hiszik az emberek, hogy örökké fog tartam. Azonban itt e földön semmi sem tart őrökké: minden ember halandó és minden kormány bukandó. Viszont senki sem hal meg addig, míg el nem érkezik halálának órája és egy kormány sem bukik meg addig, mig arra meg nem érett. Jelenleg a kormány helyzete igen reményteljesnek mondható, két ok miatt. Az egyik ok Bethlen római látogatásának politikai sikere, mely abban áll, hogy most már a vak is láthatja, hogy a politikában nem állunk többé egyedül, partner nélkül. A másik ok: a »nagy kölcsön« ügyének igen kedvező állása. Bethlen meg fogja kapni az öt-, esetleg hatszázmillió pengős kölcsönt, ami annyit jelent, hogy a kormány legalább egy esztendeig »künn van a vízből.« A kölcsön két vagy három részletben jön, de már az első részletnek is óriási hatása lesz az egész politikai életre. Mindenki, akinek pénz kell, rajongni fog a kormányért, de különösen Bethlenért. Igaz, hogy igen sokan csalódni fognak, mert az első részletből nem jut nekik semmi, de ezek vjszont reménykedni fognak, hogy majd a második részletből már ők is kapnak. Azok, akik ebben reménykednek, mindenesetre nagyon sokkal többen lesznek, mint akik tényleg részesednek majd a második részletben. Aki fizetni tud, az ur. Mivel a kormány fizetőképes lesz legalább egy esztendeig, — bizonyos, hogy ur lesz legalább egy eszlendeig. Addig, amig a pénz el nem fogy,: A pénz, persze, egyszer mégis csak elfogy és akkor majd válságos lesz a "helyzet Addig azonban minden politikai kombináció, mely figyelmen kivül hagyja azt, hogy gazdasági életünk kiéhezett tényezői közül so kan pénzhez jutnak mosí a kormány jóvoltából, — teljesen elhibázott. Tudomásul kell venni, hogy a kormány a közeljövőben ha nem is nagyon önzetlen, de mindenesetre nagyon odaadó hívekkel fog .rendelkezni. A nagy kölcsön azonban nemcsak a közgazdasági élet vezérlő tényezőire gyakoiol ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3-20 üdéken és Budapesten 3-ÖO, RUlfifldOn 0-40 pengő. — Egyes szAm Ara hCtUBZ' aap lO, vasAr- és Ünnepnap «111- H!r> detések felvétele tarifa aarertnt- Megjelenik héttfl kivételével naponta reggel Az Apokalipszis hangos filmje ez. Tébolyult tekintetek és vonagló karok, üveges szemek és görcsben fetrengő testek s minden rekedt, hang és minden rikácsoló torok munkát köretel és kenyérért esengKi fogja elgörgetni a követ nem a sir s'zájáról, hanem lidércnyomás alatt fuldokló mel* lünkről, ki lesz a harsonás, aki ebből az ájult álomból felráz bennünket, ki küldi el a szent könyv angyalait hogy a régi élet nagypéntekjei után az uj élet húsvétját hozzák ei nekünk, a boldogságnak, munkának, kenyérnek, az egymás megbecsülésének, az ember» hez méltó életnek hallelujázó, őrökderüs feltámadását? majd hatást, hanem az egész népre is. Mert a pénz forog, nem áll meg egyhelyen s az ötszázmillió pengőből munkabérek alakjában sok pénz fog a nép kezébe jutni. A nép hasonlitani fog ahoz a mohamedánhoz, aM meggyőződéssel énekli: »Allah egy és az ő prófétája Mohamed». Ami magyar nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy »A fő az, hogy pénz legyen, már pedig a pénzt most "Bethlen hozza«. Ettől azonban nem szűnik meg a gazdaság! válság; a kisgazda és a mezőgazdasági munkás — a nemzet többsége! — a kisiparossal és a kereskedővel együtt továbbra is érezni fogja a mai helyzetnek súlyát, sőt eladósodása még fokozódni fog. Az államháztartás elérkezett ahoz a ponthoz, amelyen tul az állam rendes bevételei már nem fokozhatók és mivel a kiadások csökkentéséről szó sem lehet a valóságos helyzet meg nem javulhat: mához egy évre még nehezebb lesz a költségvetés összeállítása és két év múlva még nehezebb. Czleti nyelven ugy jellemezhetném a helyzetet, hogy »a kormány moratóriumot kapott« s addig, mig ez a moratórium le nem jár, a kormány helyzete megingathatatlan. Ma oly erős Bethlen, mint az angolok Indiában. És a magyar Gandhik hiába »indulnak« a tenger felé, — Bethlen hagyja őket a tengerhez érni és nem törődik velük, ha sót termelnek is. Szabad a szervezkedés szelid jelszavak alatt mert Bethlen okos ember és amikor úgyis jó dolga van, nem csinál mártírokat. És miként a háromszázhuszmillió hinduból legalább háromszázmillió nem is sejti, hogy Gandhi létezik-e a világon vagy sem, — a nyolcmillió magyarból legalább hét és félmillió egyáltalán nem vesz tudomást és nem is óhajt tudomást venni a teljesen komolytalanná* vált magyar politikai élet semminő »eseményéről«. Amig pedig a tömeget egyáltalán nem érdekli a politika, addig semminő megmozdulási vágynak nincsen semminő jelentősége. Az az idő, amikor vezető egyéniségek politikai eszméik számára megnyerhették a népet, már elmúlt. Most az a korszak következik, amikor a nép maga eszmél rá — jiersze a maga nélkülözéseinek árán — a maga szükség. Mi várható a politikában! Irta: dr. Szabó László Mai számunk 40 oldal, Ära 30 fillér