Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-30 / 73. szám

* nm.Mwr.v iRom* iégtt, majd amikor az összeesett, fojtogatni kezdte. 'A.t asszony eszméletlenül fekfidt a földön, •»nire Paffai percek múlva ráeszmélt tettére és borzalmas dologra hatái'ozta el magát. Kötelet kötött a derekára, majd a kocsihoz erősítette fis a lovak közé vágott. A megvadult lovak elragadták a kocsit. Mire a mezőkön dolgozók megfékezlek a megvadult állatokat, a gazdának már csak darabokra szakadt holttestét találták meg. Az asszonyt életveszélyes állapotban vitték be a makói kórházba. Egy különös autószerencsétlenség ügye * a törvényszék előtt Az autó vezetőjét felmentették (A Dél magyaron zúg munkatársától.) firdefces autószerencsétlenség ügyében tarlóit főtárgyalást szombaton a szegedi törvényszék '¡ámdry-tanác.sa. Ez év tavaszán a Vacuum Oil Cto. tisztviselői, Pöltinger Aladár és még mások, autón S/egedről Szőregre igyekeztek. Útközben az rgyik szénásszekér mögül előugrott egy férfi, 'Győrffy István szőregi lakos. Az autót Pöttin»•••««•••MMaaMMMrvvr Svéri golyós, görgös és kúpgttrgös Speciális autemobil és motorkerékpár Képviselet: 914 Kucses és Magay s * E G E D Kölcsey u. 1. ger lefékezte, de a szerencsétlenséget már nem tudta elkerülni. Győrffyt az autó elkapta és súlyosan megsért elte. Pöltinger Aladár elt len gondatlanságból okozott súlyos tesli sértés miatt indult meg az eljárás. A szombati főtárgyaláson kiderült, hogy Győrffy nem a gyalogjárón, hanem a kocsiút szabálytalan oldalán haladt. Araikor a lassan haladó aulót rnaga előtt találta, a szó ssoros értelmében ráugrott a kocsi hűtőjére. ClyŐrffy István a kérdésekre ezt elismerte, de azzal indokolta furcsa tettét, hogy az ugrást végső kétségbeesésében telte, Dr. Fekete László védő bizonyítási indítványt terjesztett elő. Tanukat jelentelt be arra vonatkozólag, hogy Győrffy István az országút mentén szinte leseit egy lassan jövő autóra, hogy eléje vethesse magát. Ezt azért tette, mert állásnélkül volt és ilyen módon akart pénzt szerezni. A törvényszék n bizonyítási indítványt elutasította és ítéletet hozott, amellyel Pötlinger Aladárt az ethme. emelt vád alól felmentette. Az indokolás szerint a gondatlanságot nem Pöltinger, hanem Gtjőrffy követte el. Az ítélet ellen az 'ügyész felebbezett. Csibágól terménytőzsde zftrlal; Buza májusra 108 háromnegyed, juliusra ,110 ötnyolcad—hétnyolcad, S7£ntemberi| 109—100 egvnyolcad. Tengeri majusriFSl egykeltcd, juliusra 83 ötnyolcad, szeptemberre 85 egyketled Zab májusra 43. juliusra 13 hétnyolcad, szeptemberre 43 ötnyolcad- Rozs májusra —.—, juliusra 614 egyketted, szeptemberre 69 egy kettőd JÓIM március 30. (O. M. T. K.) M.1 pastőrözött tejszflkségleféf naponként pontosan hárhoz sz*lIiiják, ha megrendeli 15—48 telefonszámon. Műsoros teaest. Szombaton leífte \jól stkerfl.lt műsoros teaestet rendezett a Dolgozó Nők Klubja. E. Bardócz Rózsa nagy sikerrel szavalt Ady,; Kiss József és Karinlhy verseket. Boro s Eta tehetségesen hegedült, Kaszovits Aranka kis érte zongorán. Schoor Lili szépen zongorázott, majd Havas Margit nagysikerű énekszámai fejezték be a nívós műsort. OPTIKA-FOTO LIEBMANN Kelemen ucca HA-HA mellett. Férfi kalapok n lequiabb formákban rendkívüli olcsó árakon Pollák Testvéreknél. 104 Zsebóra favlíás 2 pengőért Lánc, KyürtLforrasztás arannyal 50 f. Brilliáns ékszar alakítás és foglalás. Lelkiismeretes szakszerű munka. Kisebb javítás megvárható Mikszáth K. u. 12. Valéria tér sarok £ Gáspár Munkásasszonvok! Munkásemberek! O'csó és főlíü HÁZIKENYÉR kapható, i kilogram 20 f„ié,é,t Bokor János Fia cégnél. Bejárai a „Piros csöves paprika" alatt. Mikszáth Kálmán ucca 10. szám, SS* Legújabb rokonaink Irta: Móra Ferenc. A magyar fajról Vörösmarty Mihály még azt tartotta, hogy »testvértelen ága nemének«. Leheti hogy meg is tudta volna indokolni ezt az elméletet, dehát az csak olyan költőt indokolás lelt volna. Már pedig ez a kérdés a tudósok dolga, nkik serénykedtek is benne eleget. Az nei>i baj, hogy ahányan voltak, annyitéleképpen vélekedtek, így legalább nagy alvafiságra tettünk szert másfél vagy harmadfél világrészben. Hunfnlvyék szerint rokonaink a finnek, Vámbéry szerint a törökök, Bálint Gábor szerint a tatárok. Ju'es Marthe azt derítette ki, hogy az etruszkok voltak a Halbőr Förgeteg Jánosok őset — notabene a Halbőrőket llalbrohroknak hivták még két-három nemzedékkel ezelőtt, valamint a .Tóásó hunok nagyapja is Toaso névre hallgatott valahol Lombardiában, — mások a sumirokban találtak fajmagyarokat, sőt olyanok ts voltak, akik a baszkokat vették gyanúba, mint őseinket. Velics Antal a kinait ismerte fel testvérnemzetfmknek s hogy ki legyen az atyafiság kerekre, voltak olyan magyar tudósok is. akik nyelvi bizonyságokat talállak arra, hogy a magyarok valaha — zsidók voltak. Ha a jó Isten tájékozva van mai közáL lápotainkról, ezeknek most bizonyosan külön főzeti a szurkot odalent a Lucifer tartományában. Ámbár az is lehet, hogy kegyelmet találtak a színe előtt, tekintettel arra, hogy a zsidó-magyar rokonság tudós hitvallói leginkább magyar papok voltak — persze pár száz évvel ezelőtt. A lelkes Horváth István száz esztendővel ezelőtt már egészen máskép csinálta a dolgot. Azt nem vállalta, hogy a magyarok zsidók lettek volna, hanem kimutatta, hogy a zsidók magyarok voltak és az egész ó-testamentumban magyarul beszéltek. Igenis kimutatta, még pedig olyan világosan, hogy azt az is megérti, aki soha a tájékán sí' járt az összehasonlító nyelvészetnek. Nabuküdonoítir annyi, mint Nagybunkóval hadbnászóur — Nebolondozzonazur népszerű etimológiája minden tudományos alapot nélkülöz, tudósán szólva — és S z a lm an a sszár világosan annyi, mint N a gy s z a lm a s z ár, amiből az is látnivaló, hogy a próféták félegyliázi dialektusban beszéltek. Rebeka meg onnan kapta a nevét, hogy mikor meglátta Jákobot, rebegett az ajka, az apja pedig, a furfangos öreg kisgazda, aki minden áron a fájós szemű lányát akarta előbb elsózni, olyan öreg ember volt már akkor, hogy alig állt a Lábán. Én mindig nagyon lelkes hive voltam Horváth Istvánnak, még most is elolvasom minden Írását, ha a kezembe kerül a száz évvel előtli Budapesti Szemle, aniit akkor ugy hivtak. hogy Tudományos Gyűjtemény. Abból tudom én azt is, még pedig éppen a szóbanlevő öreg tudós tanulmányából, hogy honnan ered a magyar e s k ü szó. Ide is írom, hogy Gomhocz Zoltán és Melich János né törjék majd rajta a fejüket, ha az Etymologiai Szótárban odaérnek. Onnan ered biz az, hogy mikor az avarok kánja, Baján nevezetű, Sihgidunumban békét kötött a bizánciakkal, nagy hitet tett rá a kutyaliitü. (Igenis, kutyahitn, meg ne l.uzza a fülem érte valami kánok utódja, hogy ilyen kegyetlenül beszélek az őseinkről. Ugy mondják a régi krónikák, hogy knlt-uszáUat volt náluk a kutya és ketté hasított kutyára tették az esküt. Mindenesetre elmés dolog volt, hogy mikor hűséget fogadtak, akkor a hűség szimbólumát Irancsinozták föl. Nem is történt az huncutság nélkül, ahogy én a Baján ur históriáját ismerem.) Elég az hozzá, hogy az avar fejedelem meg, dobbantotta a földet a fölkoncolt kutya tetemeinél és fölnézett a napisien felé, mondván: — Ess k ü, ha én ezt az ő császári felségével kötött véd- és dac-szövetséget meuszecném. Hát innen származik az eskfl szó. (El is lehet hinni, mert az avarok unokái azóta is elég gyakran mondogatják, hogv »üssön meg a ménkű!«) ilyeneket lehet tanulni a régi tudósoktól és én sajnálom is eleget, hogy a mostani tudósok már nem ilyenek. Annál nagyobb az örömem, mikor most egy érdemes tudósunk visszatér a Horváth István bemohosodott nyomaira és évtizedek búvárkodásainak eredménye gyanánt kimondja, hogy a mi legközelebbi rokonaink se nem a finnek, se nem a törökök, sőt nem is a zsidók, — hanem a skótok. Nem kell ehhez se hangtan, se semmi filológiai szőrszálhasogatás, csalt egv kis ihlet. A skótok otthon maguk közt szkufheknek nevezik magukat. Ez pedig kielemezve szitytye-nek hangzik, arról pedig a vak is láthatja, hogy nem egyéb, mint szittya. Mivel pedig a magyar is szittya s ha két mennyiség egy harmadikkal egyenlő, akkor egymással is egyenlő, a skót «= magyar. Mély tisztelettel köszöntöm a tudóst és tárt karokkal az uj atyafit, a magyar szittya a skót szittyát. Igaz, hogy senki a világon még nera tudta kisütni, hogy tulajdonkép kik voltak azok a kétezer év előtti szittyák, akiknek emlékezete a görög íróknál és Kelet-Európa földjében maradt fönn, de ez engem nem zavar. A fő az, hogy végre nyugaton is találtunk rokont, még pedig előkelőt,' aki arról hires, hogy mikor gálában van, mezítelen hagyja a térdét. Ez is bizonyítja a szoros rokonságot, még ad personam is. Az én édesapámnak is mindig meztelen volt a térde, h* kutat tisztított, vagy szüretkor szőlőt taposott Ezen a cirnen igénvt is jelentek be valami vadregényes skót kastélyra, — ha halastó lesz bernit, akkor a kísérteteket el is engedem. Bajtam semmi esetre sem múlik a do'og. Csak attól féléik, hogy hiába kapaszkodunk a skótokba, ha azok nem vállalnak bennünket, mint ahogy senki se vállal a világon. Hiába a szegény rokonnak ez szokott a sorsa lenni. 'J