Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

DfiO! AGYAIinitSZAG j JCux-ot fua&z/náío-iL, mLTTílcrnjW, ao. aaztafou «6 -feörüioüe/- Ae/nHCA, aöztcü & mílaaxemű.&jl.a. Seg^. íj^U/, Tavrit /én: ®e «igucktí Cba& -eg^ XtK cartí a. 41&&. doi-oz, ­W.— Qmúí: m^Ltoa Omwwette., íPaotomEe «fc oM*« t^. feteáclóí tnoüÓAaJutft! o&toefc' Március 20~ig kell beadni a színházigazgatói pályázatokat A pályázat részletes teltételei — Minden pályázónak k&rölni kell művészi programját 1930 március 2. ' Jlss olvasó rovaía A liszlv?se!ők fürdőkeűvezménye Meglepetéssel olvastam a napokban, a vá­rosi kisgyülésről szóló tudósításban, hogy Kőrmendy Mátyás kifogásolta a tisztviselők kedvezményét a városi gőzfürdőben és annak megszüntetését kívánatosnak tartotta. Még na­gyobb meglepetés ért, midőn tovább olvas­tam, hogy a polgármester is ugy nyilatkozott, hogy ő is indokolatlannak tartja ezt a kedvez­ményt és hajlandó megszüntetni. Hát mi ez a kedvezmény? A gőzfürdőnél 25, az I. osztályú kádfürdőnél 30, a hidegviz­gyógyfürdőnél 30, a sziksósfürdőnél 20 és a villamos fürdőnél szintén 20 fillér. Nagyon helyes, hogy e kedvezmény nem i'dokolt azok­nál, akiknek havi jövedelme az ezer pengői is meghaladja, de vájjon nem indokolt-e mások­nál? A tisztviselői cim alatt vannak a nyugdija­sok és a fizetési osztályba nem tartozó köz­alkalmazottak is. Tudni kellene mindenkinek, aki ehhez a kérdéshez hozzászól, hogy álta­lában a tisztviselői osztály az, amely a hábo­rúban és a háború után legtöbt^t áldozott. Az ország gazdasági szanálását is az ő rová­sukra csinálták, a tényleges tisztviselők zöme a békebeli illetmény 60—65 százalékát kapja, az 1925 julius 1-je előtti nyugdijasok ma is csak háromnegyedét kapják a törvényes nyug­díjnak, mely őket a legutolsó fizetésrendezés szerint megilletné. Tudni kellene azt is, hogy egy felnőtt puszta élelmezésére legalább havi 60 pengőt kell számítani és ahol ezek a havi és fejenkinti 60 pengők hiányoznak, ott évek óta nyomorognak. Ami eladni való volt, az már elment régen. Hogy közelebbi példát hoz­zak fel, átlag a szegedi városi nyugdíjasoknak egynegyede havi 50 pengőnél kevesebb nyug­dijat kap. Nagyjában háromezerötszáz olyan különféle nyugdíjas, nyngbéres és kegydijas van, akinek létfentartása évek óta nincs biztosítva és akik máról-holnapra tengődnek. Egyrészülc már a hitelét is elvesztette. De ha nem csalódom, ezernél több olyan tényleges közalkalmazott van, aki szintén csak koplal és kinél sok esetben a családfőnek nem jut meleg vacsora. Nagyon helyes, hogy mikor a kormány min­denkor a tisztviselők gyomrán takarékosko­dik, most a város is követi a példáját! A le. rongyolt, nélkülöző, éhező tisztviselőnek mi­nek fürdőkedvezmény? EcJdig azt hitlük, hogy a tisztviselő, az iparos, a kereskedő egymásra van ulalva, egymás érdekeit köteles védeni. Körmendy felszólalása után is fentarljuk hi­tünket. Mint iparos és ipartestületi elnök jól tudhatja, mi okozza az iparosok leromlását. Ha ő is, meg a polgármester is sajnálják ezt a filléres fürdőkedvezményt, talán a közgyű­lésen akad olyan is, aki nem sajnálja. * Tiszteletlel: Dr. Balló István. A nyugdijasok és a munkanél­küliek Mélyen tisztelt Szerkesztő Url Becses lap­juknak »Az olvasó rovatában« fer.ti címmel jelent meg egy levél, amire bátorkodom most választ adni. Mert nem mind arany, ami fény­lik. Igaz. igen sok nagy nyugdijat élvező nyug­díjas van alkalmazásban, akik nem volnának annyira ráutalva. Ezek az emberek a nyug­dijukból szépen megélhetnének, de a kabzsi­ság és sajnos a protekció minden felebaráti szeretetet kivett belőlük. A fenti levél írójának igaza van, hogy a munkaadóknak ki kellene vizsgálni, hogy mennyi nyugdijat élvez az illelő, milyenek a családi viszonyai és csak ugy szabadna alkalmazni. Igaz, én is nyugdíjas vagyo'c, de milyen nyugdijat élvezek I Még kenvénv sem elég nagy családomnak és sajnos nem tudok munkaalkalmat találni, öt hónap óta sétálok és a családomat iskoláztatni kellene lia volna miből. Én is kérem a munkaadókat, hogy vizsgálják meg a nyugdíjas alkalmazottak helyzetét és könnyítsenek azokon, akik iga­zán reá vannak ulalva. W'irirlnl' HcTtnlp'H»? • Tfrl rW'-rfŐ (A Délmagyarország munkatársától.} Meg­írta a Délmagyarország, hogy az újonnan megválasztott szinügyi bizottság csütörtö­kön tárgyalta meg a színház igazgatói állására kiírandó országos pályázat feltételeit. A bizottság ülése zárt voll, igy arról csak hézagos információkat szerezhellünk. Most dr. Pálfy József polgármesterhelyettes, a színház intendánsa érdeklődésünkre elmor.do' 'a a szin­ügyi bizottság határozatának részleteit. A polgármesterhelyettestől nyert informá­cióink szerint a szinügyi bízol iság által meg­állapított feltélelek a következők: A pályázók­nak mindenekelő'.t igazolniok kell művészi és anyagi megbízhatóságukat. Az anyagi meg­bízhatóság nem azt jelenti, hogy vagyont kell felmutatniok, csak azt, hogy a pályázaton vagyonbukott színigazgató nem vehet részt. (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton délután, az algyői kompnál, izgalmas öngyilkossági kísérletet kövelett el egy fialal leány. Félhat óra tájban indult át a komp a vásárhelyi oldalról a szegedi oldalra. A kompon kivétel nélkül Vásárhelyről jövő autó­sok foglaltak helyet kocsijaikkal. Épp ezért leltünést kelleti egy elegánsan öltözött, ma­gányos fiatal leány, aki majdnem az utolsó percben érkeze't. Megváltotta a jegyét és a Lorrp hátsó részében foglalt helyet. Az ulr>­sok íóksdvüen beszélgettek és nem figyelték, hogy az elegáns leány mivel foglalkozik. Ami­kor a komp a Tisza közepére ért, az egyik utas, Klamár Ákos vezértitkár hiítrá­fordult és meglepetéssel tapasztalta, hogy a íl/ytnt r>A eltűnt n 1'omiiM/. Ott ilinl fddirt Minden pályázónak el kell készítenie az nj szezonra vonatkozó részletes művészi prog­ramtervezetét. A művezető igazgató havi nyolc, száz pengő fix fizetést, a hetedik városi fize• tési osztálynak megfelelő lakbért — ez évi ezerötszáz pengő — kap és huszonöt száza­lékot kap abból az összegből, amit a költség­vetésben előirányzott kiadásokból megtakarít a szezon alatt. A pályázatot a polgármester sürgősen ki­írja és a pályázatok benyújtásának határ­idejéül március huszadikát tűzi ki. Huszadika és harmincadika között a szinügyi bizottság az összes pályázatokat átvizsgálja, kiválogatja belőlük a legmegfelelőbbeket és ezek közül vá­lasztja majd ki a kisgyűlés április elsejéig azt, akire a szinház vezetését kívánja az uj szezonban bízni. V* * magányosan álldogált, egy barna rllikül he­vert a padlón. Az utasok izgatottan indultak keresésére. A fiatal leány eltűnése annál rej­télyesebb volt, mert sem loccsanás, sem si­koltás nem hallatszott, semmiféle jel sem mu­tatta, hogy a Tiszába esett. Pár pillanat múlva, a komplól mintegy 10—15 méterre felbukkant a vízből a leány feje. Az utasok közül Kalapis János ezredes és Klamár Ákos a révészekkel csónakba üllek és a fuldokló, vergődő nő segítségére síeltek. Mindenki azt hitte, hogy a nő véletlenül esett a Tiszába. Amikor a csónakok a ful­doklóhoz értek, érdekes esemény történt. A segítségre nyújtóit kezet ellökte magától. majd amikor a révészek megragadlak, dulakodni kr~r1n!f Hoccrn ÍTfíjlmi«! vinVndii "iiMrt Egy fiatal szegedi leány izgalmas öngyilkossági kísérlete a Tiszán Az algyői kompról a Tiszába ugrott - Csak hosszú küzdelem után lehetett meg­menteni

Next

/
Thumbnails
Contents