Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

в 1830 március 2. BOTOR legfőbb 247 legszebb legolcsóbb I á&eiplA buftorgyárosnál Cimre figyelői! iJftlllf^i БдСЯЭД&Эи Fi»kefiesas u. 15. Részletfizetésre ktszpénzárbaa. •»mely alatt a csónakok többször felborulással fenyegettek, sikerült az öngyilkosjelöltet a kompra vinni. A leány közben elájult. Ami­kor nemsokára eszméletre tért és észrevette, bogj megmentették, felugrott és újból a vizbe akarta magát vetni. Ujabb dulakodás után «ikerült a makacs öngyilkosjelöltet visszatar­tani. Amikor a komp a szegedi oldalon ki­kötött, az újból elalélt nöt bevitték a rév­házba. Időközben megérkeztek a csendörök is, akik a riükülben talált igazolóirásokhól megállapították, hogy az öngyilkosjelölt R. Margit, szegedi vasúti főtisztviselő leánya. R. Margit kihallgatásakor kijelentette, hogy nem hajlandó megmondani, miért határozta el magát, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg. Tekintettel arra, hogy kijelentette, hogy bár. milyen módon is, de végez magával, a saját érdekében őrizetbe vették. < ' i Boroszló — a német Szeged írhatnám fordított sorrendben is: Szeged — a magyar Boroszló. A helyezés a helyzet nyomo­rúságán nem változtak Solamen miseris socios habuisse malorum: nem vigasztalás a mi nyo­morúságunkban, hogy a nagy német nemzet egyik legrégibb Ipari és kereskedelmi központjával, egy porosz tartomány fővárosával egyazon nyomoru­ságra jutottunk. Nálunk, a régi magyar mezőgazdaság gócai: a Bácska, Bánát, amelyeknek földrajzilag, tör­ténelmileg Szeged volt a gazdaságilag adott köz­pontja, másfelé kerültek. Szegedet és közgazda­ságát eddig csak azzal kárpótolták ezért a mér­hetetlen veszteségért, hogy nekünk illetékmente­sen van több jogunk a hazánk minden más lakójával szemben: Trianont átkozni. Egyéb gaz­dasági Intézkedés ebben a tiz évben, a mi Szege­dünk érdekében nem történt Pedig idejében kéne pótolni u adófizető kereskedőknél és iparosoknál íz elszakadt területekkel elmaradt vevőkört, ne ero medicina paratur! A maholnap megszűnő templom- és egyetemépitkezések injekció-hatása el­száll ée a közben eltemetett vállalatokból adó­alanyt, fogyasztót ki fog teremteni? A kös nyakába ezzel ép kétszeres teher szakad: az elmaradt adóbevétel és a munka-, keresetnél­küll embertömeg éhsége. Ha sokan öngyilkossá­gukkal kőnnvitenek ls a köz helyzetén, a köz pénztárának szempontjából — bocsássák meg t • inizmust! — ez számszerűleg még mind nem elég. fis viszont embert lebunkózni egész más céllal ' sak hábornban és ott is csak »ellenséget« lehe­tett A városi pénztár egyensúlya nehéz ostro­mokat áll kL A sülyedő hajón meg sorra nyílnak a> uj lékek. A legelemibb ember! szükséglet, a táplálkozás a legelső szociális feladattá a munkanélküliek el­látását teszi. Emellett a kulturális feladatok szá­mosrésen tárulnak elénk. A kórház: a »népjóléti* minisztérium törvényadta rendelkezésére — ó mily kegyetlen j átéka a magyar nyelvnek! — csak fizető lKjtegnek van Joga javulást, jobblétet keresni A munkát, keresetet nyújtó kózépitkezések, templom, egyetem, iskolák architektúrájának kulturálatlan ága meg századokon át ránk fogja vonatkoztatni: >Elt egy nép a Tisza táján, lattrumokon át lom­hán, gyáván!« Nem csekély teher a színház fenn­tartása sem, melytől a magántőke a maga szegény­ségében kénytelen volt visszavonulni. Csak elemi kulturkötelességét teljesiti a köz, ha ez Intézmény "letét biztos anyagi veszteség tudatának ellenére is a lehetőség legvégső határáig kitolja. Ss mindez a sok nyomomság fent északon, Koroszlóban párjára akadt A sziléziai szén- és ércMnyák teremtették meg valaha Boroszló alap­ifit és nagyságát. Nagy, termelő, feldolgozó üze­mekkel, nagykereskedelmi üzletekkel összekötő­!<»j»ocs volt Német- és a szomszédos Orosz-Lengyel­| Részletre Is készpénzárban í tf ¿r>4o<nlh'lf I r* 'rdu'jon bírálómmal Tófh OrAahos! ! vasaruiliai! I,n «ra, áHsztrlsvH* "»»helT. A. B. C. boze'zeal hely. 563 Perzsaszőnyegek eaját készítményeim nagy választékban olcsó árban kaphatók. GÁBOR Szőnyegllzem Kárász u CA 8. 779 ország között, de egyben találkozóhelye volt a sziléziai nagybirtokosoknak is. Versailles, a néme­tek Trianonja, az uj lengyel és cseh határokkal elvágta a boroszlói központ életadó tárnáit. A város azóta halódik. A nacionalizált környékbeli csehhé és lengyellé vált vállalatok otthagyták a a régi központot és az ősi tartományi főváros lakosságának százezrei lettek keresetnélküliekké. A város pénztára meg nyögi a szociális terhek rá­zudult, bus hadát. Így esett meg, hogy a porosz pénzügyminiszter nem mérlegelve azt a mérhetet­len kulturális, feladatot, mit Boroszló földrajzi helyzt-tével betölteni hivatott, de tekintetbe véve a város zilált pénzügyi viszonyait elrendelte as operája megszüntetését. Természetesen általános felzúdulás a németek kőzött erre a miniszteri Intézkedésre. (Erre ig volt már nálunk is példa.) Az újsághírek szerint « kttzletháborodás meg is fogja á boroszlólak ope­ráját raentent A német nép viszonylagos nagy gazdagsága meg­hozhatja a kultura követelte ezt a nagy áldozatot De mi szegediek, hazánk országszerte nagy szegény« sége mellett, nem remélhetünk máshonnan segít­versbe a »Néma bu«-ját: Beméljük, hogy az operánk napjai mégsem meg­számlálvák. Mert ha az operát temetnők ls, • sirató nem neki szól. Ki, mt fogja követni? Hodie sibi, cras tibi — mihi? Tán még Arany János is igy szedné manapság versbe a »Néma bu«-ját. Vesznek, vesznek, Egyre vesznek Színe, lángja az üzletnek Itt ts egy név, Ott ls egy név, Hínvat visz el minden egy év? S ami még 41 Minden névnél Összerezzen busán, Irvig Mint a néma Lomblevél, ha Egy egy ttrsa hűlt le árvén. Jiivenált». шиляштАшпгупгп Városatya-portrék Xolntr farme Ralner Ferenc A rég!, német nevű. patrícius famíliák kőzött, amelyek közel kétszázesztendő «-lőtt Szegeden te­lepedtek megj egyike a legértékesebbeknek a Rainer-család. Nincs a kői­életnek olyan területe, ame lyen ne vált volna ki a sor­ból valamelyikük. Valamennyi öntudatos év céltudatos férfi és arravaV familia, hogy zavarba hoz za azokat a fantasztákol akik a honfoglalás korátö kezdve próbálnák levezel ni a családjájukat. Már min hogy a magyar faj leszár mazását bizonyítva. Az ilyei kísérletekről sokat lehetn< beszélni, kőteleket, csupán Idézzük annak az országos nevű geológusnak a mondását, aki jóval a háború előtt rajta is vesztett a mesterségén. — Szeretném én látni azt a Kohnt, akit nem veszek bej« (ha akarom) hitelesen az Esterházyak családi fájába! A száz, meg százféle vérkeveredés, keresztező­dés után ki tud ma kimutatni »tiszta« magyar fajt, (hiszen a napokban került nyilvánosságra Massaryk egy kijelentése a Habsburgok zsidó ere­detéről) s ki ne tartaná a Rainereket olyan szín­tiszta magyaroknak, amilyennek a leggőgössebb bennszülöttek képzelik magukat. Azok is voltak mindig, az ország, a szűkebb Szeged-haza érdekét, boldogulását előmozdítók, akik főleg a szülőváros jóhirére voltak kényesek. A tragikus véget ért, hallgatagságában is csn­pa kedély főkapitánynak nem maradt családja. De már a fivére, az ipartestület felejthetetlen elnöke, négy derék fiút hagyott maga után, folytatóit pat­riárkális erényeinek, a munka szeretetének. A régi, hires, bútorgyárat a legfiatalabb, a Ferenc, vezeti, alkalmazkodva a modern kor kö­vetelményeihez, versenyre szállva ezen a téren ls, ami annál nagyobb szó, mert az ország hatá­rain tul is nagy elismerése van a bútoriparunknak. Nehezen esik Ferencnek irni a nevét, amikor Ferije ő mindenkinek, nagyműveltségű iparos, sze­retetreméltóságban, előzékenységben felül nem múl­ható, aki soha politikával nem foglalkozott, mert a leghasznosabb, az általános boldogulást legjob­ban előmozdító politikának a munkát tartotta. Most, hogy tagja lett a törvényhatósági bizott­ságnak, mindenki meggyőződése szerint ezt az irányzatot folytatja azzal az örökséggel tetézve, amit a Rainer név jelent Оетвя Matyi! Dom&n Mátyás Az egykorú emberek különös figyelemmel szem­lélik egymást, mert nem mindegy az, hogy ki fölött mint szaladt el az idő, hogyan örökítette meg a nyomait Ezért látunk harminceszten­dős ruékat és így ern­te' ezünk a Bohonczy­flvérekre, akiket nyolo­Упп éves korukban is t|s I« gyönyörűséggel né­írtt a lényegesen fiata­labb női generáció. Az egykorúak, külö­nösen ha esztendők el­teilével találkoznak, •zámba vesznek sok mindent s a végén azt jfUupitják meg. — Bontott rajtank Jd sokat az idő, csak a Domán Matyi nem öregedett semmit így ls van. Épp olyan kicsattanóan egészséges Ы arcbőre, mint amilyen akár husz év előtt volt (Ez a telne egyébként családi örökség, a legrit­kább valami.) Aztán a hangulata, a kedve Ü ugyanaz: mosolygó szem, jóhiszeműség. — A világot, mindent, ami körülöttünk van, csak olyan mértékben szabad komolyan venni, amint azt megérdemli. , Domán Mátyás ott tölti egész napját ax üzleti­ben, amely már magában véve ls a kényelme«, puha, finom berendezésű otthont jelenti. Szőnye­gek, selyemholmik, csupa szép és jó dolog, amik­bőt kikívánkozni nem érdemes. Ami ezen kivftl van, az olyan kévéi, hogy csak befelé lehet érezni ax értékét Korán reggel egy kis séta (évek óta ugyan­azzal a partnerrel), aztán ha az elfoglaltsága meg­engedi, áldozhat kontemplativ természetének — a bejárati ajtó üvege mögül. Ott áll és nézi a külső világot, a forgata­flosat, a kavargót, amely csupa mosoly és nyilván ötlet, mert az ucc.a beszélgetők mindig jóiaüet nevetnek egymás mondásán. A lelke azalatt meg­telik melegséggel в a fiára gondol, akit maholnap már a szárnyára ereszt. El nem muló hittel, hogy jön a magyarokra még egyszer Jó idő 8 hogy a gyerekek kapják meg azt amit a mi éle­tünk számlájából levont a sors. Maga ez a hit is elég hozzá, hogy ne szaporodjanak a ránook. RJerékpár taa Ks fényképet 1 igazolványba P 20 fillérért mmu* SIMONI I KnTkepési. Kon« Mozival azembe. (Jeraer-Mx.) !• !••»••• •! 111—111.111111 —II—IIMI. Ilii—• • Tavaszi kabátanyagok, kosztümszövetek legolcsóbban 837 SZALMA FERENCNÉL Püspökbazárépülel

Next

/
Thumbnails
Contents