Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

1930 február 1в. T)fl M *C,V УПППЧ7ЛП VASÁRNAPI KONFERANSZ Hölgyeim és Uraim, a hét Makó és az orfeum jegyében telt el. Mialatt a szegedi színpadon kutyuskák, majmocskák, lovacskák és egyéb művészek produkálták magukat, — addig a társulat nemes tagjai átrándultak a Maros mellé téliszinházat játszani. Csütörtökön az Égő várossal nyitották meg a négynapos makói szezont és a Maros parlon nagy lelkesedéssel fogadták Thália szegedi szolgáit, — bár a kapunyitás napján még megérzett a délelőtti polgármesterválasztás izgalma. Pénteken a Csókoljon meg került sorra, aztán pedig a Gáz-uccai hölgyek következtek: Két lány az uccán. A szinészuraknak nem volt valami kényelmes dolguk, mert előadás után azonnal autóra kellett ülni, — még az éjszaka visszajöttek Szegedre, hogy résztvehessenek a másnap reggel szabályszerűen megtartott próbákon. Aztán délután megint visszautaztak Makóra színházat játszani. Pendliztek a szegedi próbák és a Makói előadások között. De megkeresték a napi gázsikat, míg az orfeum művészei Szegeden produkálták magukat™ Volt azért valami jó oldala is ennek a kirándulásnak: elmaradt a szombati színházi törvényszék... Az orfeum egyébként nagy izgalmak kőzött érkezett meg Szegedre. Előző este még Debrecenben játszottak és délben már próbát tartottak a szegedi falak között. Zerkó, az igazgató lázas munkában mondta el a vidéki turné izgalmait: — Érdekes dolog igy járni a vidéket az összes attrakcióval, az egész műsorral, állatokkal, akrobatákkal és művészekkel I Rengeteg izgalom, még rengetegebb rémes szálloda, hajnali felkelések, éjszakai utazások, délutáni próbák... Nem utolsó dolog.» És mig meséli az orfeumigazgatő vidéki izgalmait, ujabb izgalom vibrál át a szinpadon a félig leengedett kulisszák, felstimmelt hangszerek, álmos táncosnők és kíváncsi, leskelődő szinésztársaság kőzött. Hírnök jött és pihegve szólt: — A korzón letartóztatták a majom-sztártl Az összes díszletek megálltak, az összes ritmusok abbamaradlak, az összes bűvészetek összeomlottak: majomletartóztatás volt a korzón! De Zerkó azonnal intézkedett, kiderült, hogy tévedés történt és a majmot nemsokára elengedték a rendőrségről.» Csak megparancsolták neki, hogy többet ne merjen sétálni a szegedi korzón... Ez a hir egyébként még aznap átfutott Makóra Is, de itt a téti színház kulisszái között már ugy szólt a hir, hogy a majom elszabadult, megszökött, egyenesen felmászott a városháza erkélyére és bekopogtatott a tanácsterem ajtaján... Sőt azt is hozzátették, hogy a sztárt a tűzoltók hozták le felhőkig érő létrákon... Míg a hir Makóra jut! A majomsztárok körül különben más bajok is voltak. Nagy problémát okozott az a kérdés, hogy melyik öltözőben helyezzék el a müvészállatokat. Mikor aztán az összes művész, artista, akrobata és átváltozó megfelelő helyet kapott, elhelyezték a majmokat is. — ők kapták meg a szegedi sztárok öltözőjét... A szegedi szinpadon egyébként tovább folyik a munka, nagyban próbálják Márkus Alfréd Katicáját és Shakespeare Vilmos Hamlet-ét. A Katicában debütál ismét Szegeden a Pestről visszatért Tolnay Andor. A két darab után ismét próza következik: Csathő Kálmán Matyikája.~ Tolnay Andorról egyébként Pesten próbafelvételeket csináltak a talkie számára. Hangos filmszínészt akarnak belőle faragni Hollywood számára... Nem látszik valószínűtlennek, hogy a közeljövőben érdekes bemutató lesz Szegeden. Harsányi Zsolt — a Noszty fiu sikeres szerzője — a leghatározottabban megígérte Tarnay direktornak, hogy most készülő darabját először Szegedre hozza és csak azután mutattattatja be Pesten... Legutóbb különben egy rendkívül érdekes és tehetséges darabot küldtek el a színháznak. A darab címe: Pilátus, — aki Anatol Francé szerint elfelejtkezett Jézusról, a Nazaretiről. A nagy tudással és értékes színpadi képességekkel megirt darab szerzője: — egy ismert szegedi főtisztviselő... Berceli Anzelm Károly darabját — tetszenek még emlékezni az »Isteni színjátékra« — németre fordítják. Nem lehetetlen, hogy a fiatal költő első darabja a közeljövőben föltűnik majd valamelyik német színpadon.« Arany József, a fiatal basszista az elmúlt héten — Pesten vendégszerepelt. A Városi Szinház hívta meg sürgönnyel, mert Kovács Dezső hirtelen megbetegedett. Mefisztót énekelte meleg sikerrel ... A legújabb helyzetjelentések szerint, most már valóban közeledik Szeged felé az első hangos film. Az eddigi hirektől eltérően Szegeden is Al lolson fogja megnyitni a sort: a Singing fool... Régen volt olyan hangulatos, ötletes és eleven estély, mint amit a Fészek Klub rendezett szombaton este a Kaszinó nagytermében. Az estélyen résztvett a sok szereplő között Márkus AMIG ÖN ALSZIK DARMOL DOLGOZIK Csokoládés hashajtó. Enyh«, MM. biztos. Egy próbaesomsgolis 14 flllártr* meggyőzi Ont errólt Alfréd is, aki külön erre az alkalomra Szegeden maradt. Mert a kitűnő komponista az orfeum előadása után minden éjfélkor felutazik Pestre és csak másnap délután tér vissza. Félnapi pesti sejour alatt titkos ügyeit intézi... Méltóztattak hallani, hogy a szinház adminisztrációjának vezetésében bizonyos változások készülnek. Legutóbb Csellé Lajos jelentkezett a gazdasági hivatalban Fonyó Józsefnél, aki melesleg a zálogházat is igazgatja. — Tessék Cselle ur, — mondta Fonyó, — talán most fizetem ki utoljára a gázsiját.. Cselle kicsit sajnálkozott, hogy Fonyó elmegy a szinház tájékáról, de aztán igy felelt: — No nem baj, mi azért mégis jóbarátságban maradunk Fonyó uri Elvégre ugyebár — hogyis mondjam — ön továbbra is a zálogház igazgatója marad.* A leleklnefon. Irta: Tonetu Sándor. Azok számára, akik esetleg még nem tudnák, elárulom, hogy a teleklnefon az én saját külön találmányom, amelyet csalt azért nem csináltam meg eddig, mert távol állok mindennemű műszaki tudományoktól. Teóriában ellenben a telekinefon már megvan és szent a meggyőződésem, hogy a legköze'ebbi jövőben mái-"találkozni is fogunk vele. Ha tetszik, az olvasö fogja fel ugy a dolgot, hogy a feltalálásban való elsőbbségi jogom biztosítására irom meg a következőket: Kezdem a dolgot a mozival, amelyet ma már mindenki ismer. Annyira ismer, hogy az emberiséget akár két pártra lehetne felosztani, mozi- és szir.házpártíakra. Nem szégyenlem megvallani, hogy én az első felekezethez tartozom, nem mintha a színházat nem becsülném, hanem azért, mert a mozinál sokkal nagyobbnak látom a fejlődési lehetőségeket. Az első mozit körülbelül harminc esztendeje láttam. A film egy spanyolországi bikaviadalt ábrázolt. A képek nagyon kezdetlegesek voltak, akadoztak és négy lábával a levegőben minduntalan megállt s bika. Husz esztendeje Newyorkban élem át a mozi-láz eiső nagy hullámát, mikor a vad nyugat bevonult a nagyváros emberrengeíegének kellős közepébe. Azóta a mozi odafejlődöít, hogy sokak számára újságot, sőt irodalmat pótol és erylormán eszköze az üzleti reklámnak és politikai propagandának. Kiterjesztette az ismeretek körét és valószerűség mezében mutatott be idegen országokat, melyeknek nyomtatott isnertetései csak az elmosódottság ködében rajzolódtak le és foszlottak szét. Be tudta mutatni a technikai és ipari eljáráso1' különböző módozatait és meg tudta rögzíteni a természet műhelyének féltve őrzőit titkait vadállatok életétől a rózsa bimbajának fakulásáig. De behatolt a mozi mog á színházba is és kétségtelennek kell tartanom, hogy a lövő mozija forradalmai foq előidézni — a színművészei terén. Ha a mozi nemcsak a mozgást adja vissza, hanem a plasztikát, szint és hangot is, amire már vannak sikeres kísérletek, a mai színpad feleslegessé válik. A beszélő film kísérleteiről néhány hete irtam. Leplezetlenül elmondtam a hibáit, de arra hivtam fel az olvasó figyelmét, hogy a kezdet kezdetén ne mondjon elitélő bírálatot egy nagyon fejlödésképes találmány további sorsáról. A feltételezésem az, hogy néhány év múlva tökéletes lesz a kép, plasztika, szin és hang egyaránt. Mi törlénik ez esetben? A nagy tőkével dolgozó mo'¡vállalatok képesek lesznek, hogy kizárólag jó színészeket szerződtessenek, a legtökéletesebb díszleteket alkalmazzák, a felvételeket bármely tetszésszerinti helyen eszközöljék, mig a mai színpadokon a közönség a jószinészekkel együtt kénytelen a ripacsokat is elfogadni s a rendezés és diszletezés hiányosságait elszenvedni. Eleven ember a mozi vásznán Azt szokták erre mondani, hogy a mozi sohasem pótolhatja az eleven embert. Én ezt a tételt oda módosítom, hogy a mai mozi még nem pótolhatja. De hiszem, hogy a mozi idővel olyan tökéletes lesz, hogy ugyanugy fogja adni a szinész mozdulatait, hangját, alakítását, mintha magam előtt látnám a szinpadon. Ugyanazt a valósági érzést, ugyanazt a lelki folyamatot fogja kiváltani, mint a szinház, azzal a különbséggel, hogy a korlátolt színpadi lehetőségek helyett még a milUben is a valót nyújthatja. Sokan ezt nem tudják maguk elé képzelni, mert beléjük idegződtek a mozinak képszerű emberalakja' és képszerű keretei. Ahhoz a távolabbi lehetőséghez azonban, amit a jövőbe vetítünk, csak a szemünknek megszokott formák összetörésén át juthatunk el. Magái a technikai részt illetőleg el lehet menni egészen annak a feltételezéséig, hogy az igy tökéletesített mozit bevisszük a saját otthonunkba, vagyis tetszésszerint le tudjuk játszatni magunk az előadást. Egyáltalán nem elképzelhetetlen a tudományos előadásoknak, felolvasásoknak az á formája, hogy a felolvasó a saját otthonában beszél egy hang- és képfelvevő készülék előtt és a hallgatók is saját otthonukban kapják az előadást, de tökéletesen olyan illúzióval, mintha az illető előttük állana. Még a nemtetszésüknek is kifejezést adhatnak olyan mó<"'>n, hogy csavarnak egyet a készülék taszterén és eltüntethetik szemük elől a nekik nem tetsző előadót. Mire íanii bennünket a rádió? A telekinefonhoz °zea a mozin keresztül fogunk ?ljutni. De hogy oda eljuthassunk, egy kicsit foglalkoznunk keil a rádiovnl, amely még a mozinál is rövidebb múltra tekinthet vissza. Ez a mult annyi-a rövid, hogy öt /agy hat esztendeje, mikor egy nyilvános előadásomban beszéltem a rádió legközelebbi jő-'őjéről, amely már jelen van mindannyiunk lakásában, a közönségem nagy része, hitetlenül csóválta a fejét. Vis?zaemiékez<?n azonban meg másra is, Miko" pá- év előtt a lipcsei '-ásáron az első nagy rcdió-bemütatási rendezték, a dolog még annyi, a 'íj és idegen volt, ho^y a berlini Allradio 1esclis. hnft főmérnöke tartott egy tájékoztató ;eliegü előadást a világsajtó megjelent képviselőinek, A főmérnök vagy nagyon udvarias ember volt, vagy nagyon jó véleménnyel voit a sajtóról, — nekem iogom van megmondani, hisz némi közöm van a sajtóhoz, — mert előadását a következőkép vezette be: — Ig^n tisztelt uraim, önök nem szakemberek ugyan, de kétségtelenül valaraennyien a magasabb intelligenciát képviselik és mint ilye*