Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

A Oftl.IWAííVtMowKZ*« 1930 február 16. umm legfőbb 247 legszebb legolcsóbb ClmmáSkfP R butorsy&rosnZl Cimre figyelni! tefili^^Slí Fe^etesss U. 15. Bészfetttotésra készpéiuárban. Bek, kétségkívül először is azt a kérdést veHk fel előttem, hogy miként lehet a hangot írót nélkül továbbítani. Engedjék meg, hogy 6 kérdésre egy jóslattal feleljek. Lesz egy idő, még pedig nem is nagyon sokára, mikor az emberek azon fognak csodálkozni, hogy valaha a hangot természetellenes módon belepréselték » drótba és meqnehezlíették a szabad termését.... Ilyenformán beszélt a német mérnök néhány esztendő előtt és ugy látszik, hogy kezd igaza lenni neki. Ha egy kiosit gondolkodunk a rádió felett, akkor valósággal misztikus eredményekre keil jutnunk. Itt ebben a szobában, ihol én most ezt a cikket kopogtatom, millió meg millió hang kavarog zűrzavaros összevisszaságban. A hangok itt vannak, de én nem hallom őket. Van ellenben egy szerkezetem, »mely megfelelő beállítás mellett kiválasztja ízt a hangot, amelyet fölakarok fogni. A néma hang igy válik hallhatóvá. Hang és kép íovábbiíésa drót nélkül A fizika haladásának szabályai szerint a találmányok egymásba kapcsolódásának megvan a sorrendje. A régi rendszerű távírót követte a telefon és telefon-hírmondó, ezt a drótnélküli táviró és hangnak drót nélkül való továbbítása. Az illusztrált lapokban éppen mostanában láttam néhány képet, amelyeken európai és amerikai városok polgármesterei telefonkagylót tartanak a kezükben. Drótnélküli telefon segítségével váltanak egymással üdvözléseket. Kedvező atmoszférikus viszonyok mellett a hangot ekkora távolságra egészen jól lehet hallani. Az angol királynak a leszerelési konferencia előtt tartott megnyitó beszédét a magyar rádió ís közvetítette. Szelén-lemezes távírókészülékekkel tudunk már képeket továbbítani, sőt továbbítjuk már a képeket drót nélkül is. Képek drótnélküli továbbítására már két rendszer is van, Beltn professzoré és Thorne Bakeré. Az utóbbi rendszerű képtávirón a továbbítandó kézirat, rajz vagy fénykép minden egyes pontját úgyszólván végigtapogatja egy vékony fénysugár, mikörben a lap a részleges sötétedés következtében, hol világosabb, hol pedig sötétebb fényt vet vissza. A fényrezgéseket egy, a célra szerkesztett fotocella veszi fel és alakítja át el°ktromos rezgésekké. A vevőberendezés az elektromos rezgéseket ismét fényrezgésekké formálja s az eredeti lap képét egy fényérzékeny filmszalagra viszi át. Egyszóval birtokunkban van már a drótnélküli távolbafotografálás. Vájjon lehetetlen-e ezek után elképzelnünk, hogy néhány esztendő múlva tudjuk majd továbbítani a mozgóképeket is? Kísérletek, még pedig sikeres kísérletek máris történtek ezen a téren is. Ezek után nem kell nagy fantázia annak kitalálásához, hogy mi a íelekfnefon? Az a szerkezet, melynek irányítása a hatalmamban van és amelynek segítségével közvetlen összeköttetést tudok fenntartani mindazokkal a tőle távollevőkkel, akiknek szintén van egy ilyen szerkezet a birtokukban. A természetes fejlődés csakis az lehet, hogy nemcsak kaphatjuk a híreket, de adhatjuk is. Egyáltalán nem látszik valószínűtlennek az olyan óraszerü, mellényzsebben hordható kis telefon-szerkezet, melynek segítségével bárkit bárhonnan felhívhatunk. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ez a szerkezet egy tükörrel lesz kombinálva, melynek segítségével azt, akit felhívunk, nyomban látjuk is. Ez a szerkezet a telekinefon, amelynek minden részlete már megvan. Csak az hiányzik még, hogy valaki ezeket a különálló részieteket egyesítse. Ha értenék hozzá, megcsinálnám magam. De mert nem értek hozzá, közkinccsé teszem elméleti jellegű találmányomat: csinálja meg helyettem bárki más. Ugyanakkor azonban hölgy-olvasóimhoz intésem a bizalmas kérdést: kellemes lesz-e,vagy kellemetlen, ha a telekinefont tényleg megcsinálja valaki? Városatya-portrék Dr, Szalay JófttJ Dr. Szalay József Dr. Szalay Józsefről nagyon nehéz ujjat mondani, — annyi árnyalata van az életének, (bocsánat, ne értessünk félre, ezek az árnyalatok fényesek,) s annyi alkalom volt már, rá, hogy életének jelentős stációin foglalkozzék vele a nyilvánosság. A sok-foglalkozásu emberben az ugyneverett kebelbeH ágazatok az agyoncsépelt vicc szerint rendszerint a »mástk« tulajdonságot fedezik fel, Szalay József egyénisége azonban éppen azért ol van rendkívüli, mert a rendÁ "W' fK őri Drancs a száz érzékű, | ezer szemű, a nnarsszokig - tökéletes rendőrfőkapitányt becsüli benne, (akárcsak fölöttes hatósága, amelyik nagyfontosságú munkálatok elvégzését bízza rá), — viszont az irodalom is a magáénak vallja, akár tudományról van szó, Dugonics-ülés megnyitójául elpazarolt essay-miniatürről, színdarabról, vagy vidámhangu történetről, amit a sokféle hivatása során látott meg. Annyi bizonyos, hogy irodalmi tónust visz a hivatalos működésébe, ahol ő már régen meghonosította azt a stüust, stilizálást, amit mostanában a belügyminiszter külön e célra Íratott müvei szeretne elérni. Azt mondják, hogy legnagyobb ereje a világon a butaságnak van. Mi megtoldjuk azzal, hogy a »Miszerint«-et sem lehet az erők összemérésénél fumigálni, legföljebb a iDeazonban« gyűri le, ha ugyan nem használja fel küzdelmüket érvényesülésre a »Hovatovább«. Nagy közigazgatási beidegzések ezek a középosztály körülbelül mást sem hagyott a leszármazottjaira örökül, csak a használatukat. Olyan könnyen nem múlnak kl, még akkor sem, ha a közigazgatási temetőkben élnek. Szalay József azonban már évtizedek előtt megkezdte az irtásukat, kezdte mint szolgabíró s folytatja most rendőri nagy hatalmával, apparátusával. Miért tartson örökké ott a magyarországi magyar, ahol ma van toráki testvére, aki egyetlen kukkot sem ért meg az oláh végzésből! Hogy aztán másrészről az irók, ujságirók, művészek és egyéb csirkefogók társadalmában nagy rendet, fegyelmet tart, megvédi őket főleg önmaguk elten, kényelmeseket karhatalommal rendel ki kulturális közmunkára, — ez a főfoglalkozásából ered. (Hiszen sok minden egyeben kivül épp azért nagyon alkalmas irodalmi-elnöknek, hogy legyen egy tekintélyünk, akinek senki sem mer ellentmondani. Viszont Szalay ugy tud kérni, olyan lebilincselő mosollyal, hogy még az elvetemült gonosztevőben is megszólaltatja a lelkiismeretet. Hát még az iróbant) Kopott frázisnak tartanám a fölemiitését, hogy mekkora könyvtára, kéziratgyüjteménye, (majd azt mondtam, hogy ujjlenyomata), ritkasága van, de nemcsak az öreg könyvért lelkesedik, nagyon tudja értékelni a frisset is, ha arravaló. (Ámbár borban is az öregje a jő, amelyikről kiderült már, hogy életképes, hogy évről-évre nemesebbé válik. Mert lehetnek, akár száz, vagy több éves, rossz könyvek is, de történelmi értékű a nyomásuk, a kötésűk. Aminthogy sokszor kiderül, hogy a remekbe fujt palackban csak ecet-ágy van.) Ebből lehet megérteni, hogy a reprezentálás kötelezettségén kívül, — ami egy óriási kerületben elég jelentős, — miért nem él Szalay József úgynevezett társadalmi életet. Mert sokkal jobb környezetben van, ha a könyvespolcai, incunábnlumai, metszetei, szenvedélyes kutatással, áldozatokkal megszerzett ritkaságai kőzött lehet. — Csak akkor unatkozom, ha társaságban vagyok, mondta egyszer valaki. Egymagamban s >ha. Hires ember mondta, hamarjában nem tudjuk megmondani, hogy ki volt, de akkora iskolát lapított, hogy a hálás utókor már nem tartja a nevét folyton kéznél levő raktáron. Szalay József is ott van, rég elérkezett oda, hogy fölötte álljon mindennek, megértse azt, ami a gyorsan élő, felületre teremtett lelkeknek érthetetlen s egyéniségének klasszikus segédeszközeive! fogadja, bonyolítsa te a dolgokat. Vau egy ujságfrázis, amit széltében-hosszában használnak, amikor kedveskedni :i';arnak valakinek, Azt mondja, hogy azt m 1 i »Mélyen szánD>. Slngtr /»/oda tó gondolatokkal teli beszédet mondott....« (esetleg a hordóról.) Mindig megüt ez a. frázis, mert a »mélyszántás« után nagyobb termésnek kell következnie, azt pedig alig-alig tapasztalom, hiába kisérem figyelemmel a közélet sok szántó-vetőjét. Ellenben Szalay József, akit nem tisztelünk meg ezzel az agrár technikus-terminussal, kezdeményezéseiből, őserejéből, a maga tehetségéből és agilitásából annyi szellemi csűrt, pajtát, magtárt töltött már be, hogy már megint uj oldatát, foglalkozását kell felfedeznünk: a jó gazdát, aki a kalendárium minden napjára talál munkát. A vármegyében kezdte s most, hogy a közig«», gazgatást átalakították a vármegye formájára, ugy érzem, hogy városatyaként az elemébe jutott Nem lett ugyan hütelen hozzánk, — de őhozzá érkezett el a vármegye. Dr. Singer Isíván Az öregebb generáció vagy kidől, vagy meddőnek tartja a közéleti küzdelmet, mindenesetre azt mondja: — Csinálja más, csinálják a fiatalok, hátha ők jobban tudják. A maguk számára készítik elő a jóvflt, legyenek hát ök felelősek írte. Kevesen tudnak kellő Időben visszavonulni, ép Szegeden van rá néhány jellegzetes példa. Vannak azonban crotgoK, amikre az emberek kényt», lenek maguktól rájönni* amithogy a gyereket is hi'iba figyelmezi etik, hogy ne ugráljon annyit a díványon, mert lebukik ég beveri a fejét. Mégis ugrál addig, amig a maga tapasztalata nem tériti észhez. Csakhogy a gyerek előtt ott áll a jövő, mig az öreg ember csak a múltban kotorászhat. Ezért örvendetes, hogy az uj közgyűlésben jelen-' tékeny számban szerepelnek a fiatalok, az élet delén innen állók, akik meg nem fogyatkozott hittel indulnak neki a közéletnek, nem ismerik annak árkait, szirtjeit. így is kell, hogy legyen, fanatizmus nélkül nem lehet munkába fogni. A körjegyzőségre aspirálhatók közé tartozik dr. Singer István is, aki a szemünk előtt nőtt fel és fejlődött értékké Mindig szerény, mindig udvarias és előzékeny, talán azon a határon tul is, amely zavarba hozza a sok viharban szinte érzéketlenné váló és immár semmit sem váró halandót Szokatlan az ilyen ember manap, amikor idegkérdéssé vált az adok-kapok fogalma. Azonban mint minden nagy érték, kétségkívül belőlrül érkezik ez is. Singer István csak Pistája mindenkinek, harmonikus éleiének külső megnyilatkozása arcának örökös derűje, szives mosolya. — Kérlek Pista, helyettesíts Pista, segíts Pista, — kap rá mindenki, akinek szüksége van valamire és Pista helyettesit, segit, boldog, ha szívességet tehet, szenvedélyes jogi vitatkozóknak, »eset-megbeszélőknek« örökös médiuma és partnere, aipit akarsz. Az utóbbi dolog azonban azt jelenti, hogy lehet Is hozzá fordulni megbeszélésre, mert érdemes. Az ő ifjú kora a komolyság jegyében folyt le, könyvek mellett. <3 volt az a minta-fiu, akit a léhák társasága nem szeretett, mert példának állították elébük. — Látod a Pistát? Miért nem vagy te Is olyan, mint ő. Hogy pon'os, pedáns, maga a megbízhatóság, abban talán van valami atavisztikus eredet. Édesapja, a minden angol flegmát felülmúló Singer bácsi, nagy vidékek legjobb biUiárdozója volt. Art a három golyót pedig lehet találomra lökdösni, elgurulnak, keringenek, találkoznak is, — azonban a tökéletes játékhoz higgadt megfontoltság, mértani és számtani tudás kell, ott nem érvényesül a handa-banda, csak a finom kombináció. Amelynek aztán száz, meg száz a lehetősége. Singer Pista már hazulról hozta magával a jo tulajdonságait, azokat alapnak használva épitetta ki a maga életét nemcsak tanulással, művelődéssel, hanem tudással is. Lássuk hogy mit fog csinálni, hol ragadja meg a küllőjét annak a boszorkányszekérnek, amit részint közéletnek, részint közigazgatásnak hívnak 1 Fiatal, felkészült, életerős, ambícióktól duzzadó, — az ő tipusa verekedheti ki valamennyiünk nagy álmát; Szeged előbbrevitelét, jövő boldogságát.