Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

A A szege<fl kir. törvényszéktől t. S990—1927—28. szám. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN I K szegedi kir. törvényszék, mint büntető bíróság »ajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt Nagy Sándor ellen a kir. törvényszék vádtanácsa B. 3990-1927-19. számú vád határozatában foglalt vád felett Gömöry Andor kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, dr. Bátky Zoltán és dr. Rácz Andor kir. törvényszéki birók, valamint dr. Kynsbtirg Béla kir. törvényszéki Joggyakornok, mint Jegyzőkönyvvezető részvételével dr. Széchenyi István ügyvéd, mint magánvádlónak, a szabadlábon levő vádlottnak és dr. Burger Béla ügyvéd mint védőnek Jelenlétében Szegeden, 1929. évi Junius hó 8. napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után meghozta a következő ítéletet: Nagy Sándor 31 éves, r. k. vallású, temesvári születésű, szegedi lakos, magyar állampolgár, hirlapiró foglalkozású, katona volt, Írni, olvasni tudó, vagyontalan vádlott mint szerző bűnös az 1914. évi XLI. te. 1. g-ába ütköző és a 9T & 2. bekezdésének 2. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében, amelyet ugy követelt el, hogy Szegeden az itt megjelenő »Délmagyarország« cimü politikai napilap 1927. évi május hó 24-én megjelent III. évfolyam 119. számában: »Súlyos összetűzés az ébredők elnöke és az ügyész között a Piroska János tárgyalásán« főcim és »Az ébredő elnököt súlyosan sértő kijelentéscért rendreutasították« alcim alatt a főmagánvádlóról azt a tényt állította: »Dr. Széchenyi ismételten fenntartotta állításait és előterjesztését azzal fejezte be, hogy az ügyész hazudik«, amely állított tény a valóság esetén a főmagánvádló ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehetne. A kir. törvényszék ezért Nagy Sándor vádlottat az 1914. évi XLI. tc. 3. §. 2. bekezdése alapján 14 (tizennégy) napi fogházbüntetésre Ítéli. A sznbadságvesztésbüntetést megkezdésének napjától kell számitani. Vádlott a Bp. 480. §-• értelmében köteles az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Úgyszintén köteles • Bp. 480. §-a értelmében főmagánvádlónak 100 pengő ügyvédi költséget megfizetni Ezen bűnügyi költségért a St. 40. és 42. §. értelmében elsősorban a »Déhnagyarország« kiadója Pásztor József (Szeged, Kazinczy' u. 6. sz. a.) a felelős és pedig a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság 64527. számú letétszámlán 163. naplószám alatt kezelt 1 P 60 fillér hlriapbiztosíték erejéig. Másodsorban felelős a vádlott, amennyiben a fenti biztosíték kellő fedezetet nem nyújt Végül pedig, amennyiben ezen összeg az elítélten sem volna behajtható, ezt a nyomdavállalat részéről bejelentett felelős személytől a már megnevezett Pásztor Jósseftől keli behajtani. A St 43. §. 4. bekezdése alapján a törvényszék elrendeli, hogy az ítéletet indokaival együtt a vádlott a »Délmagyarország« elmfl időszaki lapban a Jogerős Ítélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi, vagy azt közvetlenül kővető szám elején rendes nyomással minden lappéldányban egész terjedelmében tegye közzé, s • célból az ítélet kiadmányát a biróság Jogerő után a lap szerkesztőjével közölni rendeli. Indokolás. Vádlott a főtárgyaláson beismerte, hogy a »Délmagyarországi cimü politikai napilap 1927. május 24-én megjelent III. évfolyam, 119-ik számában: »Súlyos őszszetüzés az ébredők elnöke és az ügyész között a Piroska János tárgyalásán« főcim és »Az ébredő elnököt Súlyosan sértő kijelentéseért rendre utasították« alcím alatt megjelent (3-ik ujságoldal) cikket 6 Irta, érte a sajtójogi felelősséget vállalta. A közzétételnél a közérdekre hivatkozott, s kérte a valódiság bizonyításának elrendelését, miután a közlés a valóságnak megfelel Főmagánvádló nem kérte, de nem Is ellenezte a valódiság bizonyításának elrendelését s ellenblzonyitékui — annak Igazolására, hogy a többi lapok mind másként közlik a hírt, mint a vádlott — kérte az általa becsatolt hlrlappéldányok idevonatkozó részének ismertetését A kir. tőrvényszék a Bv. 13. g. 1. pontja alapján elrendelte a valódiság bizonyítását és az ellenbizonyitékok ismertetését. A cikk közlésénél közérdeket látott fennforogni, mert közérdek az, hogy • közönség értesülést nyerjen a bírósági nyilvános tárgyaláson történtekről. A kir. törvényszék ugy találta, hogy a Szegeden 1927 május 23-án a B. 7982—1926. számú bűnügyben fl alszám alatt felvett jegyzőkönyv Idevonatkozó részének tartalma és a főtárgyaláson most kihallgatott teljesen érdektelen tanuk vallomásai a döntő ténykörülményekre vonatkozóan teljesen fedik egymást s igy a tényállást ezen bizonyítékokra megnyugtathntóan alapíthatja. Ks mert e bizonyítékok a legkímeritőbb részletekig ismertetik a kérdéses főtárgyaláson történteket s az érdektelen tanuk szavahihetőségéhez sem fér semmi kétség annál is inkább, mert Víld Károly tanú még azt is indokolta vallomásában, hogy erre az esetre és a kijelentésekre miért emlékszik különösképpen vissza, — a biróság további bizonyítást ezen kérdésben feleslegesnek találta, miért is a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó kérelmet elutasította. Molnár István dr. tanukénti kihallgatását ezen okon kivül mellőzte még azért is, mert « kihallgatott Vild Károly tanú vallomása szerint a tanú már nyomban az eset után sem emlékezett pontosan a történtekre. Schaffer Lajos dr. tanú vallomásától pedig -»ás eredményvárható nem volt A főtárgyaláson felmerült bizonyítékok s kővetkező tényállást szolgáltatták: A szegedi kir. tőrvényszék a B. 7982—1926. számú bünügyben 1927 május 23-án főtárgyalást tartott Ezen tárgyaláson a közvádló szerepét dr. Kalmár Szilveszter kir. ügyész, míg a védőét a jelenlegi főmagánvádló, dr. Széchenyi István ügyvéd töltötte be. Ezen főtárgyalás nf.I.M'OVn'^SZír, I tárgya: felhatalmazásra üldözendő rágalmazás lévén a védő érintette a tárgyalás során beszédében azon pert ls, amely az akkori főtárgyalásra alapul szolgált 0, vagyis a jelenlegi főmagánvádló bizonyítás kiegészítésképpen ugyanis azt indítványozta a fent körülírt főtárgyaláson, hogy a törvényszék szerezze be a kir. járásbíróságtól az alapul szolgáló bűnügy iratait s a Bp. 19. g-a értelmében rendelje el azok együttes tárgyalását Kérelmét azzal indokolta, hogy * törvényszék, mint feIebbviteli biróság feloldotta a csongrádi kir. Járásbíróság Ítéletét, igy nincs akadálya az Ogyek egyesítésének. A kir. ügyész erre felszólalásában azt mondotta, hogy > védelem által előadottak nem a tényeknek megfelelően lettek elmondva, mert a felebbviteli biróság a kir. járásbíróság Ítéletét nem oldotta fel, hanem csak vissza, küldte az iratokat a kir. járásbíróságnak kiigazítás végett. \édö (a Jelenlegi főm • .U.ádló) erre replikázva azt mondta: »A kir. ügyész ur akkor azt állitja rólam, hogy én hazudok«. Minthogy a kir. ügyész ezen felszólalást ngy értette, miszerint 8 ( t L a kir. ügyész) hazudik, a főtárgyalási elnöktől megtorlást kért A kir. törvényszék ezután az ügyek egyesítése és-együttes tárgyalása tárgyábani tanácskozásra visszavonult s a meghozott határozat kihirdetése előtt a főtárgyalás! elnök a védőt rendreutasította azért, mert feltételezte az ekkori védő, hogy róla (a védőről) azt állította a kir. ügyész, hogy hazudik. A nyilvánosság előtt kihirdetett ezen elnöki intézkedéssel a kir. ügyész részéről történt félreértés, illetve nem helyes megértés által keletkezett vita bezáródott s a nyilvános főtárgyaláson jelenlevő hallgatóság ezek közt a jelenlegi vádlott, mint újságíró is csak azt vehette tudomásul, amit sz elnöki enuntiátió tartalmazott s nem hivatkozhat tovább is arra, hogy a kir. ügyész, vagy más egyén mlkép hallották, vagy miként értették a hazu. dik szó használatát Vádlott ennek ellenére a vád tárgyát képező közleményben, amikor a főtárgyaláson történteket leirta, azt adja elő, hogy: »Dr. Széchenyi ismételten fenntartotta állításait és előterjesztését azzal fejezte be, hogy az ügyész hazudik, ha a tényekkel ellenkezőt állit«. Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a vádlott nem azt közölte a cikkében, ami a főtárgyaláson valóban történt. Kétségtelen, hogy az egyidőben megjelent szegedi napilapok ezen történteket ugy írták le, hogy a főtárgyalási elnök a védőt a kir. ügyésznek inputált kifejezés miatt utasította rendre. A valóság bizonyítása tehát a vádlottnak nem sikerült s igy a Bv. 16. §-ra nem hivatkozhat Az iratokból megállapítható, hogy a magánvádat az arra jogosított főmagánvádló a kellő időben emelj. A vád szerinti kitétel tényállítást képez. E tényállítás valósága esetén a főmagánvádló ellen bűnvádi, vagy fegyelmi eljárást lehetne indítani, az állítás sajtó utján lett közzé téve. A vádlott tehát cselekményével megvalósította a rendelkező részben irt vétség összes tényálladéki alkatelemét, s mert büntethetőséget megszűntető vagy beszámlthatóságot kizáró ok nem fordult elő, őt ezen vétség miatt bűnösnek kellett kimondani A büntetés kiszabásánál a biróság súlyosító körülménynek vette, hogy a vádlott hasonló bűncselekmény miatt már kétszer volt büntetve. Enyhitő körülményt nem észlelt A védelem által a főtárgyaláson Ilyennek betudandúnak talált azon körülményt, hogy a kir. ügyész is a cikk szerint értette az elhangzottakat, nem vette « biróság, mert miként az ismertetett hirlapl cikkek Íródnak, ugy a vádlottnak is módjában volt megfelelő módon a valódi tényeket megtudni és azokat a valóságnak megfelelően megírni. A súlyosító körülmény mérlegelése mellett a rendelkező rész szerinti büntetés látszott a bűnösséggel arányosnak. Vádlott bűnössége megállaplttatván, őt a bűnügyi költségek viselésére is kötelezni kellett. A költségek Iránti fokozatos felelősség megállapítása a felhívott törvény értelmében történt Az ítélet közzétételét a főmagánvádló kérte, ezért a felhívott §. értelmében el kellett rendelni. Szeged, 1929. junius hó 8. Gömöry Andor k'. kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, dr. Bátky Zoltán s. k. kir. törvényszéki bíró, előadó. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás, főtiszt A szegedi kir. Ítélőtábla. B. 1616-1929-33. szám. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN I A sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt Nagy Sándor ellen folyamatba teft bűnügyet, melyben a szegedi kir. törvényszék 1929. évi junius hó 8. napján B. 3990—28—1927. szám alatt ítéletet hozott, a vádlottnak a bűnösség megállapítása miatt, a védőnek a Bp. 385. §. 1 •) és c) pontja alap ján, továbbá a Btk. 92. S-ának és a Bn. 1. g-ának alkalmazása és a II. Bn. 28. §-a alapján a büntetés enyhítése végett, a főmagánvádló költségében való marasztalás miatt s végül alaki semmiségi okból bejelentett és Írásban is indokolt felebbezése folytán 1930. évi Január hó 16. napján tartott nyilvános felebbviteli főtárgyaláson, melyben Skultéty István tanácselnök, dr. Hubay László és dr. Juhász István Itélőbirák vettek részt, a főmagánvádló képviseletében dr. Pertich István Járt el, vjszont • vádlottat dr. Burger Béla védő képviselte, a jegyzőkönyvet pedig dr. Klein Béla tanácsjegyző vezette, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vette és a következően ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a II. Bn. 28. 8-ában meghatározott semmiségi okból a Bp. 423. §-ának 2. be1930 frhri'flr 16. kezdése értelmében megsemmisíti és a vádlottat az 10141 XLI. tc. 3. g-ának 2. bekezdése alapján a Btk. 92. g-ánaÜ alkalmazásával a II. Bn. 5. g-a és 6. g-ának 2. bekex. dése értelmében egyszáz (100) pengő pénzbüntetést* itéll, melyet az Ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt végrehajtás terhével a szegedi kir. ügyészségnél kell az 1892: XXVII. tc. 3. g-ában irt célra megfizetni, behajthatatlanság esetén pedig a II. Bn. 8—10. g-aihoi képest tjz (10) pengőnként egy (1) napi, összesen tehát t|z (10) napi fogházra átváltoztatni; ezért a pénzbüntetésért, valamint a bűnügyi költségért — az elsőfokú itélet vonatkozó részének helyesbítése mellett — a kir. Ítélőtábla a St 40. és 42. §-a értelmében elsősorban a Pásztor József általt képviselt Délmagyarország lapkiadó- és nyomdavállalat rt kiadót u elsőfokú Ítéletben körülirt óvadék erejéig, a nem fedezett rész erejéig is, másodsorban a vádlottat teszi felelőssé s kimondja, hogy amennyiben ezen sem volnának behajthatók, ugy azokat (nem a nyomdavállalat részéről bejelentett felelős személytől. Pásztor Józseftől, hanem) a Délmagyarország hírlapkiadó- és nyomdavállalat rt. cégtől kell behajtani s a behajthatlanság esetére alkalmazandó szabadságvesztésbüntetés csak ezek után kerül végrehajtásra; helyesbiti a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét any« nyiban is, hogy a St 43. g-ának 4. bekezdése értelmében nem a vádlott, hanem a felelős szerkesztő kőtelei az Ítéletet a lapban közzétenni s a főmagánvádlónak megítélt 100 pengi költségért nem a Btk. 180. § a alap. fán bünHgyl költségként, hanem a Bp. *89. § a alapfán, mint utánjárást költség kártérítésként illeti meg; egyebekben a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. 1 ndokolát: I. A kir. törvényszék a védőnek azt az Indítványát, hogy a dr. Széchenyi István a kir. ügyésszel szemben milyen kijelentést tett, dr. Molnár István kir. törvényszéki biró tanuként hallgattassák ki, elutasította, ami miatt a védő a Bp. 384 g-ának 9. pontjában meghatározott semmiségi okból felebbezéssel élt A felebbezésnek ez a része alaptalan, mert az elsőfokú Ítéletben idevonatkozóan kiemelt okból e kihallgatásból ügydöntő eredményt várni nem lehet, l Igy a védő indítványának elutasításával a kir. törvényszék a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét, vagy rendelkezését nem sértette. II. Az elsőbíróság ítéletében kifejtett tényállást és pedig ugy a vád tárgyává tett esetre, mint az állított tény valóságának bizonyítására vonatkozót a kir. Ítélőtábla valónak fogadta el, mert az a bizonyítás eredményének .mindenben megfelel. E szerint a cikkíró dr. Széchenyi Istvánnak, mint vé. dőnek a szájába azt a kijelentést adja: >a kir. ügyész hazudik«, tehát olyan tényállítást, mely miatt valósága esetén dr. Széchenyi István ellen a kir. ügyész sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt bűnvádi eljárást lehetne folyamatba tenni, ezzel szemben pedig as bizonyult valónak, hogy dr. Széchenyi István ilyen kijelentést nem tett, hanem azt mondta: »akkor a kir. ű^yés« ur azt állitja rólam, hogy hazudok«, amely nyilatkozatban tehát dr. Széchenyi István a kir. ügyész előterjesz. téséből maga vont le magára nézve hátrányos követ« keztetést, ekként tehát az állított és a bebizonyított tény közt nem is árnyalatnyi, mint ezt a védő vitatja, hanem lényegbe vágó különbség van. Nem sikerült tehát a valóság bizonyítása t kiderült, hogy a sajtóközlemény a vonatkozó főtárgyalás lefolyását sem igazán, sem hiven nem közli, mert as itt fO* magánvádlóként fellépett védőnek olyan kijelentést tulajdonit, amelyet ez meg nem tett és mert elhallgatja, hogy a biróság a védő félreértett nyilatkozatának sző. vegét még ugyanazon a főtárgyaláson hitelesen megállapította akként, amint az ebben az ügyben valónak bizonyult A vádlott ennélfogva sem a Bv. 18. g-a alapján a bűncselekmény megállapítását kizáró okon, sem a St 44. alapján a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okon nem mentesülhet a bűnvádi felelősség alól Minthogy ezek szerint a vádlott bűnösségének megállapítása helytálló, a bűncselekmény minősítése pedig megfelel a törvénynek, az elsőbiróság Ítéletét e részben helyben kellett hagyni. A kiszabott büntetés azonban aránytalanul súlyon, • mert a vádlott csak egy ízben volt és akkor ls pénzbüntetéssel büntetve hasonló cselekmény miatt, amenynyiben a másik ilynemű büntetésének végrehajtása feifüggesztetett, továbbá, mert a hírlapi közleményben le. irt főtárgyaláson a főmagánvádló által használt kifejezések szövege és értelme felett tényleg kétség merült fel, és igy nem tagadható meg vádlottól bizonyos Jóhiszemű, ség, ami azonban nem érinti magát a bűnvádi felelősséget, de a vádlott bűnösségének olyatén kisebb fokáról tesz bizonyságot, ami a Btk. 92. g-ának alkalmazását indokolja. Ezért a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a bftn- | tetést kiszabó részét a II. Bn. 28. g-ában Irt semmiség] okból a Bp. 123. g-ának 2 bekezdése értelmében megsemmisítette és a vádlottra a bűnössége fokával s vagyoni helyzetével, illetve kereseti viszonyaival arányoa pénzbüntetést szabott kl, de a pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére törvényes alapot nem látott. I Az itélet rendelkező részében foglalt helyesbítések • vonatkozóan felhozott törvényes rendelkezéseken alapulnak, úgyszintén azon alapszik vádlottnak a főmagánvádló utánjárás] költségeiben való marasztalása, mely részében az elsőfokú itélet a megfelelő helyesbítéssel helybenhagyandó volt Szeged, 1930. évi január hő 18. napján. Skultéty István s. k. tanácselnök, dr. Hubay László s. k. előadó. A kiadmány biteléül: Olvashatatlan aláírás, 1 irodafőtiszt i