Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

9 Dfíl.M \GVARORSZAG 1030 február 16. emberek hazaborsátása reszenzust váltana ki. Peathy Pál az e ,'ységespárt nevében hozzájárult ahoz, hogy vita nélkül fogadtassák el a törvényJavaslaL Bródy Ernő a demokrata párt nevében hozzájárult a miniszterelnök előterjesztéséhez. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután szólásra Mindenekelőtt az amnesztia kérdésével foglalkozott. Kifejezést adott a miniszterelnök annak a felfogásának, hogy az amnesztia olyan mértékű lesz, ami megnyugvást fog kelteni az egész országban. A kormány is ugy látja — mondotta a miniszterelnök —, hogy elérkezett az idO arra, hogy likvidálják az olyan természetű (A Délmagyorország munkatársától) Két héttel ezelőtt beszámoltunk arról a véres féltékenységi Jelenetről, amely a Rudolf-téren játszódott le. A kisvasút állomása előtt két férfiből és egy nőből álló társaság veszekedett, majd az egyik férfi hirtelen bicskát rántott és teljes erővel a másik férfi arcába döfte. A társaság nőtagja, Fullajtár Erzsébet, közős háztartásban élt Kiss János asztalosmesterrel. A leány a Rudolf-téren találkozott Bérié Imre cipészsegéddel, aki udvarolni kezdett Fullajtár Erzsébetnek. Javában beszélgettek, amikor egyszerre megjelent a leány ügyeket, amelyek idejüket multák. Minthogy azonban ma még meg van Szovjetoroszország, amily veszélyezteti az egész világ békéjét és nyugalmát, tehát nem tehet olyan nyilatkn.atot, hogy válogatás nélkül mindenkit hazabocsátunak, aki a politikai okok miatt van távol. Ezek ugyanis esetleg hazaérkezésük után itthon bolsevista-propagandát fejthetnének ld. Almássy László elnök ezután összegezte a pártkőzi konferencia eredményét abban, ohgy a pártok megállapodtak a javaslatnak vita nélküli elfogadásában, a szociáldemokrata párt álláspontját később közlik vele, viszont Gadl Gasztont ¿elkérik a törvényjavaslat előadójául. Ezzel a pártkőzi konferencia véget ért vadházastársa, K Iss János és kérdőre vonta Rertó Imrét. Szót sző követett, a leány hiába igyekezett csitítani a két férfit, vitatkozásuk egyre hevesebbé vált, végül is Kiss Jánost annyira elöntötte a düh, hogy előkapta bicskáját és Beriót elí^z&r a karján szúrta meg, majd nagy erővel Bertó arcába döfte kését. A bicskával hadonászó Kiss János Fullajtár Erzsébet® is könnyebb sebet ejtett. A rendőrség akkor megindította az eljárást Kiss ellen, aki azonban szombaton délután njahb merényletet követett «1, ezúttal azonban már nem fO. M. T. K.) M., pastőrözött tejszükségletéi naponként pontosan házhoz szállítják, ha megrci d 11 15—48 telefonszámon. a vetélytársa, hanem n vele együííélő Fullajtár Erzsébet ellen. Kiss János a Hunyadi-tér 4. számú házban lakott Fullajtár Erzsébettel. Kiss rendkívül féltékeny volt, sokszor üldözte gyanújával a leányi Szombaton délután is kérdőre vonla, mire őszszevesztek, majd rövid szóváltás utón Kiss elő. kapta bicskáját és Fullajtár Erzsi betel összevissza szurkálta. A leány arcán, kezén, hátán szenvedett súlyos sérüléseket. A mentők a sebészeti klinikára szállították. Kiss Jánost őrizetbe vették. MagvarortzAa legjobb hlrnevll óráícégo BR4USWETTER JÁNOS 8 Orát Appnnyl Albert (isknlM UICB 23. »ztm. Bsrus, fagymentes Idő A Meteorológiai Intézet jelenti este II órakort Hazánkban ma még a sugárzási időjárás állott fenn. Derült, száraz, csendes időben volt részünk és erős nappali talajfelmelegedés következett be, A prefrontális déli légáramlás még alig volt érethető. Hó már csak a nyugati határszéleken é« a hegyekben fekszik. A budai hegyekben is vannak még maradványai. Prognózis: Csendes, mérsékelten hideg éjszaka után borús, csapadékos, átmenetileg fagymentei, később változékony, szeles és ismét hűvösebb Ida várható. ZÍLŐQLTVÉMYOK pyOkerea hazai vesszSk, tapisilán, legolcsóbbat a Nemzetközi Borkereskedelmi rt.~ nil Budapest. Viil., Kenyérmező ucen 6. az.— Kérfea arn|An!alot! V 8 Kárpáti Képszalon (Klau7ái tér 9. sz., volt Euröpn szálló-épülel) művészi festmények, szentképek, kegyszerek, kép- és kézimnnkakeretezés. „JÍ. B. C." bevásárlási JJely. Február végéig lehet kérni a kereseti, a jövedelmi és vagyonadóalap újbóli megállapítását Budapest, február 15. A Budapesti Közlöny vasárnapi száma több adóügyi rendeletet tartalmaz. Az első pénzügyminiszteri rendelet az általános kereseti adó, továbbá a Jövedelmi és vagyonadó alapjának njboll megállapítása Iránt előterjesztett kérelmek beadására megállapított január havi határidőt általánosságban február hó végéig meghosszabbítja. Mindazok az adózók, akiknek tavalyi jövedelmi és általános kereseti adóalapja 1930-ra változatlanul volna feutartandó s az előbbi a 10.000, az utóbbi a 200000 pengőt meg nem haladja, szabályszerű adóbevallás csatolása mellett február 28-ig kérheti adóalapjának ujramegállapitását, ha * tavalyi adóalapot jövedelmi, Illetve vagyoni viszonyaihoz képest soknak tartja. A második rendelet az adókivető közeg/'bnrk szigora kötelességévé teszi, hogy a Jelen nehéz gazdasági viszonyokra mindenkor figyelemmel legyenek. A tavalyi fagykárokra való figyelemmel a kártszenvedett földterületek jövedelmi adóalapját egyharmadrész összeggel hivatalból mérsékelni tartoznak az adókivető közegek, ha csak az adózó nagyobbmérvü károsodást nem igazol. A kisbérletek jövedelmében beállott minden változást hivatalból tartoznak figyelembe venni. Kiss János két hét előtt arcbaszurta vetélytársát, szombaton összeszurkál vadházasiársát Nincs szebb az ártat anságnál Irta: Mára Ferenc. I. Miklós, a vas-cár egyike volt a legboldogtalanabb embereknek. Egész életében fanatikusan kereste a női tisztaságot, de nem sok szerencsével. Mert ha szerencséje volt, akkor nem azt találta, amit keresett; ha meg rátalált, akkor nem volt szerencséje. A rettegett zsarnok nem az az ember volt, akit magáért is meg lehetett volna szeretni, 6 pedig olyan nőről álmodott, aki nem keresi, hogy arkangyal-e, vagy patkolókovács, csak a nyakába veti magát, hogy »te az enyém, én a tied, édes szivem, ásó, kapa válasszon el bennünket egymástól«. Ilyen nőt azonban egész birodalmában nem talált a vas-cár. Pedig már kezdett rozsdásodni s a homloka felmászott a feje tetejéig. Még a cári udvar hölgyei is kezdtek már beteget jelenteni, ha a cár nagyon rajtuk felejtette a szemét. Volt olyan hercegnő is, aki annak a napnak a reggelén szökött meg a kocsisával, amelyiknek az estéjére a cár ígérkezett be hozzá teára. Ilyenkor aztán nem tehetett egyebet a nagy ur, mint hogy példát statuált az erkölcsök védelmére. Vagyis Szibériába száműzte a férjet, »mert nem vigyázott jobban a feleségére«. Annál nagyobb volt aztán szegény boldogtalan vas-cárnak az öröme, mikor egy esti sétán « Néva-parton meglátott egy fiatal lányt, akit félreismerhetetlenül az ártatlanság glóriája ragyogott körül. Termete mint az őzé, mozgása mint a széllengette liliomé, szemében a mennyország tiszta kékje, kis sapkája alól ugy aranylott ki a haja, mint a szentek koronája. Csak azért nem vállalták volna az orosz templomok oltárképnek, mert ott az a szentek törvénye, hogy csak a csúnyát eresztik maguk közé. De látnivaló volt, hogy a kislány egyelőre nem is erre a pályára készült: kótacsomót szorongatott a hóna alatt. Ha csak ugy játékosan lóbálta volna a kezében, az annyit jelentett volna, hogv uri kisasszony, jön a zongoraóráról és őrül, hogy megszabadult a fehér és fekete foga szörnyetegtől. De aki nagyon magához szorítja a ké Iákat, az bizonyosan abból él, hogy zongoraszeliditésre tanítja az uri kisasszonyokat. A cár nemcsak ezt állapította meg, hanem azt is, hogy vi'gre megtalálta, amit egész életében keresett Ez az az Istentől nekirendelt ártatlanság, akivel egyszer minden férfi találkozik. Az ilyesmit megérzi az el tikkadt szív, mint gímszarvas a patakot — Jó estét, kisasszony, — lépett oda a cár a lányhoz, szemébe húzván a tiszti sapkát és öszszébb fogván magán a kerek gallért. Csak ugy ösztönös óvatosságból, mert a nevszki-pro«n"Lt nyüzsgésében senki se vetett ügyet a szürk' katonatisztre s a kislányon különösen sejtelme se látszott annak, hogy a világ legnagyobb ura szalutál neki. Egy csöppet elpirult de az csak a n:ellepett gyermeklány szemérme volt. Különben tökéletes elfogulatlansággal mosolygott a cárra, aki egész életében csak riadt, vagy szemérmetlen aszszonyi mosolyokkal találkozott. A kislány nem volt se ijedt, se kacér, végtelen szerényen, de minden zavar nélkül felelgetett a tisztnek. Zongoraóráról jön, az apja német ember, nyelvmester volt, mig meg nem süketült s most a szegény fertályban, a Sorokhovena-uccán laknak és abból élnek nagyon szűkösen, amit ő keres. A cár megkérdezte, hogy nem kompromittáló-é rá, ha egy idegen férfi csatlakozik hozzá, — a lány imádandó együgyűséggel azt felelte, hogy inkább az volna jó, ha egész hazáig kisérné a kardosember, mert őfeléjúk nagyon sok a hamis kutya. A cár vérszemet kapott és a Sorokhovena-ucca legelhagyottabb háza kapujában megkérdezte a lányt, nem kisérhetné-e föl a lakásába. A kislány egy pillanatig gondolkozott, azután megrázta a fejét Nem, ma nem lehet, mert ax apja már 1» fekűai, hanem ha beéri a tiszt ur káposztaleve* se', meg rántott hallal, akkor holnap ebben afl órában szívesen látják vacsorára. A cár hódolatteljesen kezet csókolt és olyan boldogan vett bucsut a viszontlátásig, mint egy kadét, aki először találkozik a szerelemmel. Persze egy cár sokkal hatásosabban ki tudja mutatni n hódolatát, mint egy kadét: másnap regggel pecérek jelentek meg a Sorokhovena-uccában, még pedig a pélervári rendőrfőnök vezetésével és minden házból elhurcolták a kutyákat, senki se tudta, miért. Ugyan nem is kereste senki, mindenki őrült, hogy nem az embereket hurcolják el, holott enynyi er'vel ezt Is megtehették volna. Esti harangszókor pedig a vas-cár szikár alakja suhant végig a megkutyátlanitott uccán, a kopott, szürke unimorfisban. A rongyos házat kőnynyen megtalálta, hanem a harmadik emeletre már nehezen botorkált fel a sötét lépcsőház csikorgó grádicsain. Az emeleten zárva minden ajtó, világittatlan minden ablak, — csak a káposztaleves szaga szolgált kalauzul a lángoló nagyúrnak. A szag egy pléhvel besaegezett konyhaajtóig vezette, idegesen zörgette meg a kilincset — No ki az? — morogta egy mérges hang » öreg r.sszonyarc kukkantott ki az ajtórésen. Mit akarsz, batyuska? — Itthon-e a tanár ur, matuska? — Nincs, batyuska, — kaffogott a szüle és becsapta az ajtót. A cár újra megverte a kilincset — Hát a kisasszony? — Még most se mentél el, batyuska? — horkantott ki a házőrző — Nem, a kisasszony sinca itthon. Senki sincs itthon- Én se vagyok itthon. Mondtam már, hogy eredj a pokolba. A cár meghökkent, ő ugyan mindenkihez goromba volt a viláfon, de ővele még senld se gorombáskodott az eleiben. Egy darabig zavartan topogott a becsapott ajtó előtt, de aztán har-