Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

1930 február tfl. Df T M Vr-V' \G „A társadsfomblstoiltás miatt egyetlen vállalat sem szaporította tisztviselőinek számát, csak a város Eles bírálatok a pénzügyi bizottságban (A Délmagyarország munkatársától.') Szom­baton délután négy órakor dr. Somogyi Szil­veszter polgármester elnökletével összeült a régi közgyűlés pénzügyi bizoltsága, hogy le­tárgyalja a mult évben szükségessé vált pót­hitelek kérdését és a város másfélmilliópen­gős folyószámla hitelére beadott ajánlatokat. A régi bizottság, amelynek mandátuma az uj közgyűlés megalakulásának pillanaiában lejárt, de a polgármester akarata életben tart­ja, érthető okok miatt csonkán ült össze. AzoAr a tagok, akik nem kerültek be az uj közgyű­lésbe, nem jelentek meg, de távolmaradtak azok is, akik elvi okokból kétségbevonják en­nek a régi bizottságnak lé! jogosultságát. A bizottság azért letárgyalta a napirendre tűzött kérdéseket. Először Rack Lipót pénz­ügyi tanácsnok ismertette a mult évi póthi­teleket. Elmondotta, hogy a számvevőség ki­mutatása szerint az elmúlt évben a költség­vetés különböző kiadási tételeinél 301.000 pen­gő pölWelre volt szükség, mert a kiadások ennyivel haladták meg a költségvetési elő­irányzatot. Ez az ősszeg mintegy ötven té­telből tevődik össze. A legnagyobb köztük a tisztviselői illetmények tétele. Ennek az ez oka, hogy a mult évben rendkívüli munkák hárultak a városra. Igen sok külön munkát adott a társadalombiztosi!ássál kapcsolatos nyilvántartás, a főldbirlokrendező bírósági el­járás és a főldbérrevizió. Ezeknek a mun­kálatoknak az elvégzésére a városnak igen sok ideiglenes munkaerőt kellett alkalmaznia. De növelte a személyi illetményeket az is, hogy a mult évben számították be a tisztviselők háborús éveit a szolgálati időbe és a mult évben igen sok tisztviselő lépett elő egy fize­tési osztállyal. TVlmmer Fülöp kifogásolta ezt a többlet­kiadást. Kijelentette, hogy meggyőződése sze­rint a fölmerült többletmunkát a város el­végeztethette volna a rendszeres tisztviselők­kel is, csak fokozottabb mértékben kellett mdszor Is csak bekopogtatott. Most azonban, ahogy nyílt az ajtó, mingyárt betolta rajta a vállát. A szüle azonban nagyot lökött rajta, ő Is vállal. A kezének nem vehelte hasznát, mert abban egy megirdalt harcsaderekat szorongatott. — Kivül tágas, batyuska. Mondtam már, hogy nincs itt semmi kereseted. — Dehogy is nincs, matuska, — furakodott to­vább a cár, — hiszen engem itt várnak. Te is ne­kem sütöd a harcsát. — No ezt eltaláltad, te szotvák! — kacagta el «flagát az öregasszony. — Ha te azt meghal­lod, kit várunk mink, mingyárt belebújsz az egér­lyukba. — Kit vártok, matuskám, galambom? — évő­dött a cár. — Csak nem a cárevicset várjátok káposztalevessel ? — Nem ám, batyuska, hanem az atyuskát, ma­gát a cárt. — A cárt? — verte ki a verejték a kopasz homlokot. — Azt bizony, — vigyorodott fülig a vén cse­léd szája. — Úgy beleszcreiett a kisasszonykám­ba az este az uccán, hogy még kezet is csókolt neki. Azzal táncolt be a leikecském az ajtón, hogy »no, dadus, mit szólsz hozzá, cárné lesz belőlem?« — így mondta? — kérdezte gúnyosan a cár. — Igen, batyuska, — tette csípőre a kezét az asszony, büszkeségében azzal se törődve, hogy mind összevérezi magát a hallal. — Tetszik, nem tetszik, mit szólsz hozzá? — Azt szólom, hogy nem lesz cárné a klsasz­szonyodból, hanem megmarad annak, ami: os­toba libának. Én üzenem neki a cár. Másnap szigorú cári ukáz minden idegen zon­goramestert kitiltott Pétervárról. Az ortodox tör­ténetírás fel is jegyezte a vas-cárról, hogy ezzel a rendelettel is a puritán orosz szellem védelmét célozta. Hogy mi rejlett a puritán orosz szellem mögött, az csak husz évvel ezelőtt tudódott ki, mikor a cári levéltárból Szokolov hercegnő egy­korú emlékiratai napvilágra kerüllek volna kihasználnia munkaerejüket. A társa­dalombiztosítás minden nagy vállalatra tekin­télyes munkatöbbletet hárított, de azért egyet­len vállalat sem szaporította tisztviselőinek létszámát. Dobag Gyula is hasonló értelemben szólalt fel. Elmondotta, hogy a háború alatt egyetlen hivatalnoknő tartott nyilván öt éven keresztül kilencezer hadifoglyot, tehát igen kétséges, hogy most 870 társadalombiztosításra köte­lezett városi alkalmazott nyilvántartására egy egész sereg tisztviselőre lenne szükség. — Kiküidjük ennek a kérdésnek a tanulmá­nyozására dr. Dobay Gyula és dr. Tonelli Sándor bizottsági tag urakat —, hirdette ki határozatát a polgármester. A bizottság ezután elfogadta a póthitelekre vonatkozó javaslatot. Következett a másfél­milliópengős póthitel. Rack tanácsnok beje­lentette, hogy az ajánlattételre felhívott pénz­intézetek közül csak a Szeged-Csongrádi Ta­karékpénztár és a Pesti Magyar l».c.eskeclelmi Szemüvegek Iecmerk;2*rci4bbak I sandber«1 H nrlknCl. Bank tett közös ajánlatot. A la-t pénzintézet hajlandó másfélmilliópengős folyószámlát nyitni a város számára, úgyhogy az igénybe­veendő összegek után a városnak két százalék­kal magasabb kamatot kell fizetnie a Nem­zeti Bank mindenkori hivatalos kamatlábánál. Ezenkívül kezelési és forgalmi illeték címén még egy százaléko Kikötik a pénzintézelek azt is, hogy a városnak, amíg a póthitel fenn­áll, összes pénzügyi müveieleit ezekben a pénzintézetekben kell lebonyolítania. A pénzügyi bizottság több felszólalás után ugv hnlározott, hogy ezeknek a feltételeknek módosítását javasolja, még pedig ugy, hogy a várost csak addig kötelezze ez a feltétel, amig tartozik a folyószámlának. De kívána­tosnak tártja a pénzügyi bizottság azt is, hogy a város fiksziroztassa a pénzintézetek­kel azt a kamatlábat, amelyet a város kap abban az esetberíj ha követelése van a fo­lyószámlán. A pénzügyi bizottság végül a gyámtári tő­kék gyümölcsöző elhelyezésének kérdésével foglalkozott. A munkanélküliek egy százada szombaton ismét felvonult a városháza elé Csendes séta-tüntetés (A Délmagyarország munkatársától.) korzó néhány nap óta szokatlan változáson ment át. A sütkérező déli elegáncia közé sáp­padt, elnyűtt arcú, rongyos ruháju, fáradt né­zésű emberek vegyülnek. Munkanélküliek kenyér után sóvárgők. * Az ellentét elég nagy. A lakkcsizmás, szőrmebundás szépségek és a gondtalan, vi­dám flapperek között — kenyérre váró mun­kanélküliek. Gyűlnek, gyülekeznek. A sétálók kiváncsi pillantásokkal méregetik végig őket. Csopor­tokba verődnek, tárgyalnak, magyaráznak. Kezdenek sokasodni. Erre vall legalább Is, hogy a korzón egyre több rendőr tűnik fel, lassan megszállják az egész Széchenyi-teret. A rendőrőrszemélyzeti parancsnokság teljes permanenciában beszélget a városháza előtt. Rendőr itt, ott és mindenütt. Szét-szétküldik a csoportokat, biztatják a vitatkozókat: — Tessék kérem sétálni, lehet igy is be­szélgetni 1 Szétmennek. Sétálnak, újra összeverődnek, újra sétára küldik őket. Most már olyan so­kan vannak, hogy határozottan feltűnést kel­tenek. Szaporodnak a rendőrök is, detektívek vegyülnek a tömegbe. Az újságírók várják a fejleményeket. Egy­szerre odasomfordál hozzájuk egy fiatal mun­kás: — Maguk szerkesztők? Erősen invilálja őket, jöjjenek oda abba a csoportba, nagg leleplezés történt. Szoros gyürü veszi körül a hírlapírókat. A rendőr azonban bennünket is sétálni kül­dött, gyanús volt neki, hogy mit akarhatnak az újságíróktól a munkanélküliek. A csoportokban most már izgatottabb volt a hangulat. Elkeseredve panaszolták: — Munkásruhába delekliveket küldtek kö­zénk, lessék ki, miket beszélünk. Felkínálkoz­tak, hogy szót emelnek értünk... — De én felismertem ám a deklit — szólt közbe diadalmasan —, rászóltam: — No, elvtárs, hát maga kicsoda? Erre ugy elszaladt, mintha puskából lőtték volna ki... Nevelnek. Csöndesen, inkább huncutul, hogy leleplezték a delekliveket, • A városháza előtt várakozó munkanélküliek küldöttsége egyébként két órakor jutott be a a déli korzón — Küldöttség a polgármesternél az ínség* munkák agyében A polgármesterhez. A küldöttség elmondotta, hogy a munkanélküliek nyugtalankodnak, mert az inségmunkára szóló meghívót eddig csak nagyon kevesen kapták meg. A polgármester elmondotta a küldöttség­nek, hogy a meghívót mindazok megkapják, akikről a város nyomozói megállapították, hogy családfentarlók, szegedlek és hogy már huzamosabb idő óta munkanélküliek, ötszáz­nyolcvan ilyen munkanélkülit irtak össze a nyomozók és kétszáz olyant, aki nem család­fentartó, de azért rá van utalva az inségmun­kára. Kijelenlette még a polgármester, hogy az uj Inségmunka szerdán kezdődik és egy, hétig tart. A küldöttség azt kérte a polgármestertől, hogy lehetőleg már kedden rendelje el a szükségmunka megkezdését és ha annak aka­dálya lenne az, hogy postán küldik szét a meghívókat, hát az igazolt munkanélkülieket a munka megkezdésének a napján névsorol­vasással igazolják. A polgármester megígérte, hogy ha ez a megoldás technikailag keresztülvihető, igy fog intézkedni. |Bach - fa, szén, koksz 7 vezet | WOLF MIKSA | UUé*pu»Zlal IzAIAgazdalSga 1 RAI 4« k 1 m é r v Kilflnő 6 asztali . . . P -.80 Kövidinka 6 . . . . „ l— Edes • © a a 9 ® » í«^™ Rizling 6 120 lllerenkln*. Horthy Miklós-ucca 16. Kassal szemben. fi®" Telefon 10-60. "M

Next

/
Thumbnails
Contents