Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-11 / 8. szám

z U£Oi.<tU\ AaORSZAG wai—BH i NI.—IL UIU II«M MI i^IWIIIMIII IIBIIIJIII I nem lehet a magyar költségvetésbe beleszorítani 1943. után is még kisebb összeget, ha arra kényszer áll fenn. De nem lehet Magyar^zágra hárítani uj terheket, amikor minden más országgal szemben a terhek könnyítésével rendezik a hely. zeíet. A magyar közvélemény sohasem tudná elfogadni azt, hogy egyedül Magyarország legyen aa, amely többet fizessen, mini eddig, mig a többiekkel szemben, akik ebben a kérdésben érdekelve vannak, valamennyinek terhét ar egész vonalon enyhítik, - Nem fUelhelünk ujabb jóvátételt, _ mondotta ezután. Nem mondhatunk le a döntőbíráskodás elvéről, amit a békeszerződés biztosított számunkra. Nem mondhatunk le állampolgáraink érdekéről. Nem fogadhatjuk el továbbá, hogy a magyar állam vállalja a magyar állampolgárok kártalanítását oly cselekményekért, amelyeket nem Magyarország, hanem más államok követtek el. — És mit tehetünk? Bizonyos áldozatot hozhatunk a mult felszámolása tekintetében, de természetesen csak abban az esetben, ha a velünk szemben lévő ¿Hámok szintén készek áldozatokra. Másrészt azt a tanácsot adhatjuk állampolgárainknak, hogy lépjenek megállapodásra pénzügyi alapon, a 250. g. alapján őket megillető igényeik tekintetében. Ha szükség van, támogatjuk őket ezen a ponton és mindent elkövethetünk, hogy ezt a kérdést rendezhessük. Bethlen fejtegetései után a megjelent újságírók több kérdést intéztek a miniszterelnökhöz, A kérdésekre válaszolva Bethlen, francia és angol nyelven kijelentette, hogy a multak felszámolása cimén bizonyos átalányösszegekre gondol, amelyet most állapitanának meg és amelvnek fizetésére 1943. után kerülne sor. — Hajtandók vagyunk áldozatokra — mondotta njra —, ita uiit látjuk, hogy a másik oldalon Is ineg van a szándék áldozatok hozására. Az egyik francia ujságiró megjegyezte: Nincs rendelkezés sehol, amely Magyarországot felmentené a fizetés alól 1943. után. — De nincs rendelkezés — vetette ellene Bethlen —, amely kényszerítene bennünket, hogy fizessünk 1943. után- Egyébként a mi felfogásunk szerint az az ősszeg, amelyet 1943-ig fizetünk, meghaladja azt, amivel jóvátétel címén tartozunk. A francia ujságiró tovább feszegette a kérdést 1943. után tehát egyszerre megszűnik Maeyarország fizetőképessége? — Dőreség volna azt mondani — felelte Bethlen —, hogy 1943. után nem fizethetünk. De ezzel a logikával oda jutunk, hogy Magyarország a végtelenségig fizethetne. A kérdés azonban az, hogy mekkora az az összeg, amelyet Magyarországra róhatnak. Az a kérdés, Magyarország klflzettc-e ezt az összeget, vagy sem? — De Magyarország adóssága nincs megállapítva! _ vetette közbe a kérdezősködő. — De ez nem az én hibám! — válaszolta Bethlen. Az újságírók kérdezősködésére válaszolva Bethlen, ezután felvilágosításokat adott, hogy mekkora az a terület, amelyet a szomszéd államok a békeszerződés rendelkezéseinek ellenére elkoboztak. Befejezésül az egyik ujságiró megkérdezte, hogy mit gondol a miniszterelnök, végeznek-e ezen az értekezleteten a Magyarországra vonatkozó kérdésekkel? — Remélem, -r mondotta Bethlen. Végezni akai'unk. Ez általános érdek és ez a mi érdekünk is. Az újságírók bankettje Hágából jelentik: Az ujságiró szöveiség által rendezett banketten mintegy háromszázan Nettek részt. Az ujságiró egyesület nevében Horning mondott pohárköszöntőt Vilma királynőre. Felszólalt még a holland miniszterelnök, Jaspar,ez értekezlet elnöke, továbbá Snowclcn, aki az újságírók által a nemzetközi értekezleteken játszott szerepről beszélt és azt a tréfás kívánságát fejezte ki, hogy az újságírók az értekezlet végeztével legalább is karácsonyra már otthon lehessenek, Bethlen István miniszterelnök Politis delegátussal. szemközt foglalt helyet, az előkelőségek számára fentartott főasztalnál. A menükártya — amelyet ismét nagy sikerrel a magyar rajzolók, Dezső és Kelen készítettek —, ájtatos zarándokokként örökitette meg a delegátusokat, amint hosszú menetben vonulnak a béke eszménye felé. Az ebédnél elhangzott szónoklatok mind meleg szavakban méltatták a sajtó szerepét a békegondolal megerősítése körül. 1930 január 11. „Magyarország nem veszithet Angol lapvélemények <f • • Londonból jelentik: A News Statesman sze- í rint a keleti jóvátételi tárgyalások Magyarország ügyében holtpontra jutnak. Az igazi nehézségek a Magyarország és a kisantant közt felmerült ellentétek. Ausztriával szemben a névleges követeléseket csak azért támasztják, hogy azzal is Magyarországra gyakoroljanak nyomást. A Bulgáriával való megegyezés nem ütközik nehézségekbe, de Magyarország és a kisántánt közt messzemenő nézeteltérések vannak, amelyeket a jelenlegi konferencián aligha lehet áthidalni. Az igazi nehézség az, hogy Magyarország érthető módon vonakodik aláírni olyan megegyezést, amely az összes követelések elintézésének ürügye alatt egyszersmind a javőre nézve is megfosztaná a kisántánt államokban lakó magyar elemeket az elkobzás és az elnemzetietlenítésre irányuló rendszabályok elleni védelemtől. A Salurday Revieiv szerint sok függ Bethlen magyar miniszterelnök magatartásától, vájjon továbbra is ellenáll-e a kisántánt hatalmak nyomásának. Miután a békeszerződés megfosztotta Magyarországot területének 72 százalékától, Magyarországnak a békeszerződés nem hagyott több veszteni valót, bár nem szabad megengedni, hogy a konferencia a keleti ióvátéleleken szenvedjen hajótörést. A francia és a némeí delegátusok tárgyalásai Hágából jelenlik: Tardieu és Briand ma délelőtt ötödször tárgyalt Curtius és Wirth német miniszterekkel. A táirgyalások a szankciók kérdése körül forogtak. Briand délután elhagyta Hágát. A francia külügyminisztert a pályaudvaron Tardieu, Loucheur és Chéron üdvözölték. Briand iif memoranduma as »Európai Egyesüli Államok« ügyében (Budapesti tudósítónk feléfonjelentésc.) Párisból jelentik: A francia külügyminisztériumban érdekes memorandumon dolgoznak, amely az európai államok együttműködését tárgyalja. Briand a memorandumot magával viszi Genfbe, ahol a memorandum az ülésszak szenzációja lesz. Briand el van tökélve arra, hogy nem hagyja elaludni az »Európai Egyesült Államok« gondolatát Londonból jelentik: Henderson angol külügyminiszter ma elutazott Genfbe, hogy résztvegyen a népszövetségi tanács most kezdődő ülésszakán, Henderson a pályaudvaron újságíróknak kijelentelte, hogy csak két napig marad Genfben, mert kedden már vissza kell neki utaznia Londonba, hogy a nemsokára • kezdődő tengeri leszerelési konferenciát előI készítse^ 40 eierre! kevesebb munkás... A szakszervezeti vál&szteány h&zbérsegélyí kér minden munkanélküli számár* és köveiel! a 8 órás munkanap lörvénybelktalásál (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') A szakszervezeti választmány pénteken este ülést tartott, amelyen az összes szakmák képviselői résztvettek. Az ülésen a munkásosztályt legközelebbről érintő kérdésről: a munkanélküliségről, a 8 órás munkanapról és a munka, hiány esetére szóló biztosításról volt szó, Peyer Károly mondott nagy beszédei, aki rámutatott arra, hogy a munkanélküliség ijesztő arányokban nő, a Társadalombiztosító kimutatása szerint a gyárak most negyvenezerrel kevesebb munkást foglalkoztatnak, mint egy évvel ezelőtt. A munkanélküliséget csak a 8 órás munkanap törvénybeiktatásával lehetne megszüntetni, amikor is 30—40 munkás jutna munkához. A szakszervezeti választmány határozati javaslatot fogadott el, amely szerint követeli, hogy a kormány a februári házbérnegyed alkalmával minden munkanélkülinek házbérsegélyt adjon, a munkahiány esetére szóló biztosítást iktassa törvénybe és hogy, a heti munkaidő határa 48 óra legyen. A fertSzüft Isivárto! a belügyminiszter mm tarifa alkalmasnak uszéfelep celpra (A Délmagyarország munkatársától.) Az 1928 októberi közgyűlés elé Mihálovics Dezső azt az indítványt terjesztette, hogy a közgyűlés tiltsa el a rókusi Buvártónak halászati és úszógyakorlatok céijaira való használatát, mert a tó vize fertőzött. A közgyűlés azonban nem látta olyan veszélyesnek a helyzetei, hogy a ló teljes lezárását elrendelje és ugy határozott, hogy az indítványt kiadja a tanácsnak az ügy kivizsgálása végett. Ez a határozat Mihálovics felebbezése folytán a belügyminiszter elé került, aki a felebbezést elutasította. A belügyminiszter ehez a határozatához azonban érdekes kisérő iratot füz, melyben kifejti, hogy az ügyet a népjóléti miniszterrel is letárgyalta és annak véleménye alapján kívánatosnak tartja, hogy a Buvártót a környék szennyvizétől mentesítsék és a város keressen megoldást a szennyvizek elvezetésére. Megjegyzi a leirat, hogy a szennyvíztől való mentesítés után is előfordulhat a tó fertőzöttsége, mert számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a csatornák beőmlése körüli talajrészck «zenny«ző. vacv rothadásra képes anyagokkal átivódtak. így megtörténhetik, hogy, a tő vizébe még hosszabb ideig állandóan kisebbnagyobb mennyiségű szennyező anyag jut be akkor is, ha a csatornák beömlési helyét a legalaposabban betörniük is. Ezért szükséges volna, hogy mindazoknak a tórészleteknek talaját, ahová akár szennyvízgyűjtő csatornn, akár a tó körüli házak szennyvizlevezető árkai betorkolnak, a legalaposabban kiko'.orják és kitisztogassák. Mindez a nagy költséggel végrehajtható munka a miniszter szerint sem tökéletes és a közegészségügyi követelményeknek megfelelő kifogástalan vízzel táplált úszómedence létesítését tartja szükségesnek. A halászatot nem tartja a miniszter elliltandónak, mert a fertőzött folyókból és állóvizekből származó halak fertőzhetnek ugyan (tifuszszal, kolerával), ebben az esetben azonban a tóból kitermelt halak egészségügyi veszedelmet nem jelentenek. Utal a miniszter í kolernszabályzat 48 paragrafusára, mely szerint, ha valamely folyó vize kolera csiráival fertőzött, a halászatot azért nem kell eltiltani.