Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-11 / 8. szám

SZEGED. Szcrktsrtöíéa: Somogyi ucca 22. I. em. Teleton: 13—33. - Kiadóhivatal, k«lc»ankHnyviiar é* Jegyiroda Aradi ucca 8. Teleton: 300. « .Nyomda • Ltlw Lipót ucca 19. Telefon • 16-34. Távirati és levélcím: OélmaqyaronsAg Síeged. Szombat, 1930 fanuár 11 Ara 16 fillér VI. évfolyam, S. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3*20 vidéken éa Budapesten 3-60, <tUll»ldOn 6-40 pengd. + Etjyes w&m Ara hétkiiznap vasar> es Ünnepnap '¿41 iltl. Hirdetések felvétele tarifa tcerint. Megjelenik léllrt kivételével naponta reggel Le a nyilvánoss&gsel Nagy hibám, hogy nem tudok bánni a sajtóval, mondta olykor-olykor a polgármester abban a korszakban, amelyben még a nyilvá. nossággal szemben érzett ellenszenv nem tudott olyan hatálj'os megnyilatkozási alkalmakat találni, mint mostanában. Az idők azonban azóta is, hogy életbe lépett az uj közigazgatási törvény, nagyon nagyot változtak s a polgármester most már nem abban látja a hibát, hogy nem tud a sajtóval bánni, hanem abban, hogy a sajtó gyakran megir olyan dolgokat is, amelyek nem valók nyilvánosságra és olyanokat is, amslyek írthatnak vagy a városnak, vagy egyeseknek. Nem szabad a kérdést megsértett hiúsággal kezelni, de önérzet ügyévé sem szabad tenni. Különben sem a polgármester vagy az ujságiró felfogása vagy személye a fontos itt. Az újság minden megirt vagy meg nem iri sora közvetve vagy közvetlenül közérdeket érint. Ez a fontos. Erről kell beszélni. Ezt kell bebizonyítani. Spanyolországba a város képviseletében négyen utaztak el. Újságírók ásták ki ezt a távollétükben hozott határozatot. Kára származott-e belőle a városnak? Az egyik városi tisztviselő kapott számvevői fizetést, de munkásságot kizárólag az üzemeknél fejtett ki s itt három üzemtől is. húzta az üzemigazgatói ellátást. Ugyanez a tisztviselő kapott természetbeni lakást is és lakbért is. Újságok és újságírók fáradoztak a legtöbbet a rendezésért. Hát ebből kára származott-e a városnak? A gázgyár ügyében a mult héten bizottsági ülést tartottak a nyilvánosság kizárásával. Az ülésen semmisem történt. Mért kellett zártkörű tanácskozást rendezni? Tegnap itt voltak a gázgyár igazgatói, meglátogatták a polgármestert, aki néhány hatósági ur részvételével, de közgyűlési tag szigora távoltartásával kis értekezletet rögtönözött, amelyen alapos készültséggel konkretizálta a város álláspontját és föltételeit a szerződés meghosszabbításának esetére. Lesz-e abból a városnak kára, hogy ezeket a föltételeket megismerheti az érdekelt lakosság és a városatyák tudomást szerezhetnek róluk, még mielőtt megérik az ügy akár bizottsági, akár kisgyülési, akár közgyűlési döntésre? A szinház szubvenciót kap. Énnek a szubvenciónak a havi összege több mint tízezer pengő s az a veszély fenyegetett és fenyeget még most is, hogy a színház ezen a hatalmas összegen fölül is pénzébe fog kerülni a városnak. Bajt hoz-e a városra vagy a színházra, ha megbeszélés tárgyává teszik a helyzetet a sajtóban? Elkerüli-e csak egyetlen egy utas a tanyai vasutat, mert az évi 300.CÜ0 pengős deficitről beszélgetnek s vétkese a hitetlenség és istentelenség bűnében, aki a fogadalmi templomban elkövetett művészi hi. bakról, fölületességekről és fonákságokról ir? Eddig takarékossági nap volt minden évben egyszer. Ezután takarékoskodni akarnak. Egész évben. Legaiább is a pénzügyminiszter egészen biztosan akar s egyre-másra érkeznek ennek a bizonyítékai a népjólét miniszterének az intézkedéseiben. Származik-e valami kára a városnak, ha ezt megírja az újság és ha nem hallgatja el, hogy a szegedi polgármester a legnehezebb helyzetekben is milyen nagyszerűen szokta föltalálni magát. Kevesebb lesz az állami hozzájárulás a korházi költségekhez, beszünteti a kórházat, a gyermekkórháznál, szerencsére, kevesebb fáradsággal is célhoz ér, egyszerűen nem nvilja meg. Kára lesz-e abból a városnak, fca megkérdezzük, ugyan mit tesznek a tanyai vasat deficitjének elintézéséért, mert a tanyai vasutat nem lehet becsukni és ha az iránt" érdeklődünk, mért nem ilyen huszárosán snájdig a polgármester a színházi deficit esetében? »Az ember története egy éhes teremtmény eleségkereséséről szóló beszámoló.« A sajtó története krónika sok-sok gyengeségről, fonákságról, belátáshiányról, tévhitről, tévedésről és elfogultságról. Nem vitatjuk az újság részére sem a csalhatatlanságot, vagy a tudás kimerithetetlenségét. Az újság hasábjain is föltűnhetnek tévedések, akad ujságiró is, aki megtéved. De a nyilvánosság, illetőleg a nyilvánosságtól való elzárkózás kérdését még sem lehet elintézni a — sajtó bőrére. Nem akarjuk túlozni ezt a kis helyi incidenst, amely azonban harmonikusan illeszkedik bele az országos kórusba. Ezért említjük meg, hogy Napoleon, a tábornok szabaddá tette a sajtót, a császár béklyókba verte. II. József reformjai között ott szerepelt a szabad sajtó, Metternich hallani sem akart róla. Lajos Fülöp szabadsaitóL hirdetett, amikor a polgárkirály pózábnn elkezdett berendezkedni és megveszekedett ellensége volt szabad szónak, szabad gondolatnak, mikor autokrata intézkedéseinek egész sora után megbukott és menekülni volt kénytelen. Az újság tehet-e róla, hogy nem negyvennyolcat éljük, amikor fölszabadították, megbecsülték, megértették, méltányolták és értékelték a sajtót? Az újság az oka-e annak, hogy a világháború kitörése óta tizenöt, a világháború befejezése óta tizenegy, az ellenforradalom óta tiz év telt el, hogy tehát ismert intézményeivel, szellemével és jogi struktúráival 1930-at éljük?..» Ujabb meglepetés Hágában: pénteken este ismét elhalasztották a magyar ügy tárgyalását Loueheur közölte Bethlennel. íio^y a kisántántnáS komoly nehézségiek merültek fel, amíér* a sz®m&at5 ülést nem lehet megtartani (Budapesti tudósilónk telefon jelentése.) Hágából jelentik: A hágai konferencia pénteki váratlan meglepetése, hogy <i Loucheur elnöklete alatt működő bizottság szombati üléséi, amelyre a a magyar kérdés tárgyalása volt kitűzve ismét el halas :'ot iák. A délután folyamán Loucheur az angol és az olasz delegáció egy-egy tagjává! felkereste Benest, akinél egyidőben a román és jugoszláv delegációk vezetői tartózkodtak. Fontos tanácskozás kezdődött, amelynek során Loucheur ismertette a kisántánt kép' viselőivel a nagyhatalmak álláspont* fát a magyar kérdésben. Egységes álláspont nem alakult ki és ennek" tulajdonitható, hogy Loucheur a késő esti órákban felkereste Bethlen Istvánt és közölte vele, hogy a keleti jóvátétellel foglalkozó bizottság szombati ülését és igy a magyar , kérdés tárgyalását újból el kell ha lasztani, < miután a kisántánttal folyó tanácskozások torán komoly nehézségek merültek fel. Bethlen nyilatkozata a külföldi saifió előtt ,Hajlandók vagyunk áldozatra, de csak akkor, ha a másik oldalon is meg van ez a szándék" Hágából jelenük: Gróf Bethlen István miniszterelnök ma délután fogadta a külföldi lapok tudósítóit. A hágai értekezlet alkalmából itt időző külföldi hírlapírók nagy számban jelentek meg a magyar követségen A Jóvátétel kérdésével kapcsolatban a miniszterelnök megcáfolta azt a híresztelést, hogy Magyarország megtagadja azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, amelyek a szerződésből fohnak. Magyarország rendesen fizette idáig a jóvátétel elmén terhére megátlapfolt összegebet és fizeti ezeket 1313-ig— A jóvátétel tekintetében mi kifizettük, illetve az 1943-ig teljesítendő törlesztésekkel kifizetjük minden ilyen ciinen fennálló adóságunkat, — mondotta. A Magyarország által teljesített fizetés csaknem négymilliárd aranykoronát tesz ki. Olyan összeg ez, amely a többi országok fizetéséhez viszonyítva igen magas. — Emlegették azt is — folytatta Bethlen —, hogy számba kell venni Magyarország fizetőképességét. Mi a helyzet ma? Volt egy megállapítás 1923-ban és 1924-ben, amikor kölcsönt kértünk. A jóvátételi bizottság állapította meg, hogy mekkora lesz az ország fizetőképessége akkor, amikor befejezték a oénzügyi talpraállitás müvét. Ennek a megállapításnak alapján róttak ki Magyarországra éri 19 millió aranykoronái. Gazdasági szempontból Magyarország helyzete ma nem olyan jó, mint ahogy gondolták akkor, amikor ezt a megállapítást tették. Agrárválság van s ez a válság általános az egész világon, de Magyarországon még jobban érezteti hatását, mint a többi országban, mert az ország exportáló állam és nem áll módjában, hogy felemelt vámtételekkel védekezzék. — Más oldalról az ország fizetési mérlege az eredeti számítással szemben ma nagyobb deficitet mutat, mint valaha 1923-ban 500 millió aranykorona volt a deficit Sokat beszélnek az ország költségvetésérdi, amely aránylag nagy lenne. Az ilyen ország, mondják, amelynek ekkora költségvetése van, könnyen fizethet még 1943. után is bizonyos összeget. De nagyon problematikus most megállapítani, hogy milyen lesz az ország pénzügyi helyzete 1943. után. Nincs olyan próféta, aki ezt megmondhatná előre, sem Magyarország, sem más ország tekintetében — Dőreség volna azonban azt mondani, hogy