Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-09 / 6. szám

1930 jaguár 9. A polgármester még sem teszi nyilvánossá a városi közigazgatást Az uJ rendszer miatt a főtisztviselők sem ismerik a város ügyeit — Nyilvános tanácsülések helyeit - bizalmas referálóüiések lesznek (A Délmagyarország munkatársától' A Délrqagyarország már többször irt arról a lehetetlen rendszerről, amely a szegcdi városházán kialakult az uj közigazgatási törvény életbeléptetése óta, de amely csirájában már megvolt azelőtt is. Ma az a helyzet, hogy a polgármesteren kivül nincs senki ebben a városban, akinek összefoglaló képe lenne a város dolgairól, a polgármester pedig szükségtelennek tartja nemcsak a sajtó tájékoztatását, hanem a főtisztviselők, a megszüntetett városi tanács tagjainak tájékoztatását is. Azelőtt — mint emlékezetes —, amikor még a tanács intézte első fokon a város ügyeit, minden dolog, a legapróbbtól a legjelentékenyebbig, keresztülment előbb-utóbb a tanácsüléseken. Ezeken az üléseken szerezhettek mindenről tudomást a tanácsnokok és a sajtó közvetítésével az egész nyilvánosság is. Most, bár a törvény nem rendeli ezt el, a polgármester megszüntette ezeket az összejőve eleket. Eleinte még ugy indult az uj rend, hogy az ügyosztályvezetők együtt, egy időben jelentek meg a polgármester előtt, hogy elébe terjeszszék javaslataikat és aláírassák vele a határozatokat. Később ugy módosult a helyzet, hogy a tanácsnokok egyenkint kerülhettek csak a polgármester elé, különböző időben és igy fogalmuk sincs arról, hogy mi történik más ügyosztályokban, csak a saját reszortjukra terjedhet ki a figyelmük és igy nem is lehet áttekintésük az egész városi közigazgatásról. A sajtó informálásának a jogát is a polgármester magának tartolta fenn, ez az infor. málás pedig abból áll, hogy a nála jelentkező ujságirók kérdéseire válaszol, vagy közli velük azt az újságot, amit jónak lát, illetve azt, amire nagyhirtelen visszaemlékezik. Az újságíróknak egyre kevesebb kérdeznivalójuk marad, mert hiszen a szigorú elzárkózás következtében ők is elvesztették kapcsolatukat az eleven közigazgatással. Nem ismerik a szándékokat, a terveket, az előterjesztéseket, a polgármester határozatait, nem szerezhetnek tudomást az átiratokról és a miniszteri leiratokról, tehát nem tudják, hogy mi iránt érdeklődjenek. Igy kénytelenek közigazgatási dolgokban tájékozatlanul hagyni a város kö- | debreceni módszer bevezetéséről hallani sem akart Azóta hónapok teltek el, változás azonban nem tőrtént, sőt az elzárkózás, a titkolózás még intézményesebbé, még szigorúbbá vált. A törvény csak a közgyűlés által alakított szakbizottságok üléseiről zárja ki a nyilvános. Ságot, de az ad-hoc bizottságokra ezt a rendszabályt nem vonatkoztatja. A polgármester azonban minden ülésről, értekezletről kirekeszti a nyilvánossápof, akár indokolt a titkolódzás, akár nem. Legutóbb például a város egyik legfontosabb problémáját tárgyaló gázgyári bizottság ülését is zárt ajtók mögött tartotta meg. Most érdeklődtünk ismét ebben az ügyben a polgármesternél. Elmondottuk, hogy az általános elzárkózás következtében még a város főtisztviselői is a lehető legtájékozatlanabbak a város ügyei körül, senkisem tudja, hogy más ügyosztályokban mi történik, legfeljebb a lapokból értesül egyes dolgokról, amelyek I yffcl pedig nem (Isxl, Oogy én Busfer Keafosi, a legaxebbb tlu mtnt WimaúmlTíúls több van-voíe. mint a H4RHO£D CCOYD. az pémefc'ol nézze meg a Belvárosiban a , szezon legbrllliánsabb vtafálékát, a ViCftftdiivrálfo BVSTEK KEATONT. I nagykinosan mégis csak nyilvánosságra Juthattak valahogy. — Ebben tényleg van valami — mondotta a polgármester —, valószínűleg be is vezetem ismét az együttes referálást, amelynél minden hivatalvezető jelen lehet, hogy informálódhasson mindenről. De a nyilvános üléseket nem élHtom vissza, mert a sajtó sokszor olyan dolgokat is megir, amelyek nem valók nyilvánosságra és ame. lyek árthatnak egyeseknek is, a városnak is. A sajtó tájékoztatásának kérdését ugy oldom majd meg" valahogy, hogy a referáló ülések jegyzőit bizom meg az események följegyzésével és igy a nyilvánosság is tájékozódhat mindenről, ami érdekelheti. Szóval a polgármester a sajtó tájékoztatását egy aljegyző Ítéletére bizza. Nyilván még mindig azt hiszi, hogy az újságírást is bele lehet törni az aktagyártás bürokratikus formái közé A szegedi gazdák és a gazdálkodási rendszer modernizálása A főispán gazdaküldöttséget vezetett a polgármester elé (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Aigner Károly főispánt szerdán délelőtt nagyobb küldöttség kereste föl. A küldöttségben jelen voltak a gazdasági egyesületek képviselői, több külvárosi és nagyszegedpárti városatya, azonkívül az alakulófélben lévő Délvidéki Gazdablokk több tagja. A küldöttség üdvözölte a főispánt az újesztendő és egyetemi kitüntetése alkalmából és mint a Szegedi Gazdasági Egyesület elnökét arra kérte, hogy továbbra is szorgalmazza a gazdasérelmek orvoslását. A főispán hosszabb beszédben válaszolt, megköszönve az üdvözlést, kijelentette, hogy az ország egyik legfontosabb problémájának tekinti a mezőgazdasági bajok sürgős orvoszőnségét, amely ilyen körülmények kőzött egy- i ¡áxsát> ™eT\ a mezőgazdaság az alapja az egész re kevesebb érdeklődést tanúsíthat a közdol- ! közgazdasági életnek. A főispán ezután átvegok iránt A polgármester eddig hallani sem akart ennek a nagyon kényelmes, de könnyen, igen veszedelmessé válható rendszernek a megváltoztatásáról, hiába hivatkoznak előtte az ujságirók állandóan a debreceni példára, ahol az «» törvény keretei között is fenn tudta tartani a város hatóságo a kapcsolatot a város és a nyilvánosság között. Debrecenben ugy oldotlák meg a kérdést, hogy a tanácsüléseket elkeresztelték referáló ülésebfcé és pontosan megfarifák ma is a legteljesebb nyilvánosság mellett éppen ugy, mint az uj törvény előtt. A különbség csak az, hogy nem a tanács, hanem a polgármester határoz, de azért kikéri a tanács tagjainak véleményét A szegedi ujságirók hónapokkal ezelőtt küldöttségileg keresték fel a főispánt, akinek előadták közérdekű sérelmüket és akit arra kértek, hogy legyen segítségükre a bevezetett uj rendszer megváltoztatásáért indított mozgalmukban. A főispán ezt készséggel meg is igérte, mert meggyőződött arról, hogy a polgármester által kreált uj rendszer nem szolgálja a város érdekeit. Az ujságirók a polgármester előtt is elmondották kívánságukat és a polgármester meg is igérte akkor, hogy keres majd valamilyen jobb megoldást, de a zette a küldöttséget a polgármesterhez, aki a tanácsteremben fogadta a gazdákat. A főispán a szegedi gazdasági érdekeltségek nevében megköszönte a polgármesternek azt a rendelkezését, hogy ebben az évben két okleveles gazdát küld ki a tanyákra, akik kitanítják a város bérlőit a modernebb gazdálkodás módszereire és ellenőrzik a bérleti szerződések rendelkezéseinek betartását. Különösen azért hálás a gazdatársadalom a polgármesternek, mert a kötelező gyümölcsfaültetés elrendelésével elősegíti a gyümölcstermelés fejlesztését. Hivatkozott a főispán a Délmagyarország szerdai vezércikkére és megállapította, hogy a mai viszonyok, a nagy bérlőnyomor miatt tényleg nem látszanak alkalmasnak a bérlők megterhelésére, azonban a munkát egyszer el kell kezdeni és jobb ma, mint holnap. A város segítséget nyújthat a bérlőknek azáltal, hogy olcsó gyümölcsfacsemetét szerez számukra és azt részletfizetésre adja át nekik. — Nekünk most nagy terveink vannak — mondotta végül a főispán —, meg fogjuk alakítani a Délvidéki Gazdák Blokkját és azt cdasorakoztatjuk nagy kultuszminiszterünk mögé. Ezzel akarunk példát mutatni az országnak a kispolgárok megszervezésére. A polgármester hosszabb beszédben válaszolt Azzal kezdte, hogy Magyarország sorsa hosszú időkre, talán éppen ezen a napon dől el Hágában, ahol a miniszterelnök a világközvéleménye előtt fölveti a tarthatatlan békeszerződések revíziójának gondolatát — A városnak is vannak kötelezettségei mindenféle foglalkozási ággal szemben. A kereskedők, az iparosok érdekeit utak épitésével, gyárak idecsalogatásával, a forgalom növelésével kívánja szolgálni, de szolgálni kell a mezőgazdaság érdekeit is, amely a fogyasztó tömeget adja meg ugy az iparnak, mint a kereskedelemnek. Elmondotta, hogy a két gazdász kiküldésének gondolata a földbéirevizió alkalmával érlelődött meg benne, mert a szegedi föld nem alkalmas arra, hogy tíz hold belőle eltartson egy bérlőcsaládot, ha az csak gabonatermeléssel foglalkozik. Ezért van szük. ség a gyümölcstermelés és a fajbaromfitenyésztés fokozására, mert mindkettő keresett ekszportcikk. A bérlőket a gyümölcsfaültetési kötelezettség nem terheli meg, mert a város ebben az évben gyümölcsfatelepet létesít, erre költségvetési fedezet is, közgyűlési határozat is van. Ez a telep ingyen csemetékkel látja majd el a bérlőket. A gazdászok elsősorban arra igyekeznek majd rávenni a bérlőket, hogy a mezőgazdasági szempontból meddőnek látszó téli hónapokat se töltsék tétlenül, hasznosítsák valahogyan. Agitálni fognak a méhtenyésztés és a selyemtenyésztés mellett, mert mindkettő tekintélyes kereseti lehetőséget biztosit a gazdák számára. A lehetőség megvan rá, hiszen a városnak nyolcezerholdas akácfaerdője van és az összes utakat eperfákkal ültették annak idején végig. — Ha a gazdászok lelkiismeretesen teljesitik kötelezettségüket, anuak két éven belül már meg lesz a kivánt hatása — fejezte ba fejtegetését a polgármester. a mmw - román—lugoszSáv exporfszsrvezet létesítése Belgrád, január 8. A magyar—román—jugoszláv egységes exportszervezet megalakítása céljából folyó tárgyalások nem vezettek eredményre. Hátrányára szolgált a tárgyalásoknak a mezőgazdasági cikkek árzuhanása is. A jugoszláv export javítása érdekében a jugoszláv kormány az egyes városokban kiviteli központokat fog létesíteni s ilyen központok főlea a bánáti és bácskai városokban lesznek.