Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-05 / 4. szám

© Kfrir.MB D'fiÓíA C, T A P «"»T1S T SG 1930 rrmuár 3. A szabad orvosváíaszáás A Délmdgyarorsiág oklobir elsejei számában Szabad orvosválasztáscímmel cikkem Jelent meg. A cikk egy példányát ajánlott levélben küldtem el dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter urnák, aki október 8-án a kővetkezőket válaszolta: '-Közleményének első része nekem nem uj, mert Évek óta igyekszem már azt a gondolatot megvalósítani, hogy egy orvos több állásnak nc legyen birtokában. (A miniszter ur ezt a gondolatot már évek óta igyekszik megvalósítani, de csak a gondolatol, azonban gyakorlati keresztülviteléről mai napig szó sincsen.) A második gondolat nem valósítható meg. Heteken át tartó vita és külföldi tapasztalatok igazolták, hogy a szabad orvosválasztásnak sokkal több a hátránya, mint az előnye.« A miniszter urnák cz az utóbbi állítása tévedésen alapszik, amit A francia orvosok ultimátuma a betegpénztár miatt című nemrégen megjelent cikk is igazol. A párisi cikk tartalma a kővetkező: a francia orvosok tiltakoznak a legújabb törvényjavaslat ellen, mely a munkások betegellátását erősen korlátozni akarja. A francia nemzeti orvosszövelség 17.500 tagja nviltlevelet intézett a minisztériumhoz, amelyben egyértelmüleg kijelentik, hogy megtagadják közreműködésüket az uj szociális törvény életbeléptetésétől, ha abba több lényeges változtatás nem történik. Köveletésük főbb pontjai: Az orvosi szindikátus, mint egyenjogú fél, szabadon tárgyal a betcgpénztárakkal. Szabad orvosválasztás. Az orvosi titok megőrzése még a betegpénztárral szemben is. Az orvosi kezelés díját orvos és beteg közvetlenül állapítja meg. Szabadsága gyógyszerrendelésben és a gyógyeljárások előírásában. Ellenőrzés szükséges, de ezt a betegekkel szemben a betegpénztár gyakorolja, az orvosokkal szemben pedig az orvosi szindikátus. Vitás esetekben döntsön egy vegyes bíróság. Az uj tőrvényjavaslat halomra dönti az orvosi rendszer régi tradícióit. A betegpcnzlárnak nem szabad tudnia, mi baja a betegnek. Ehhez semmi joga és ez sérti az orvosi titoktartás elvét. A betegpénztár nem engedélyez semmiféle drágább orvosságot. Legjobban féltik az orvos egyéniségének a feláldozását. A javaslat értelmében az orvosok csupán hivatalnokok lesznek és egyszerű kerekek az adminisztráció gépezetében. A közvélemény helyesli az orvosi mozgalmat, mert félti azuj törvényjavaslattól azorvosi gyakorlat szabadságát. Minden beteg ahhoz az orvoshoz forduljon, akiben bizik és ne kényszerítsék más orvos belegeit egyes kiuevezettekhez. Erre pedig egyedüli a szabad orvosválasztás. Íme a francia orvosok közös véleménye. Ez a 17.500 orvostagnak a véleménye elég alkalmas arra, hogy népjóléti miniszterünket meggyőzze, a Társadalombiztosító, cs egyéb betegpénztárak eddig követelt módszereiuek hibáiról. Elérkezett az ideje, hogy ezek a hibás módszerek mennél előbb hatályon kivfll helyeztessenek és felváltassanak egy sokknl üdvösebb rendszerrel ugy az orvosi rendre, valamint a betegre vonatkozólag. Nagy tévedés, hogy az orvos véleménye és meggyőződése ellenére kénytelen legyen betegeinek olyan orvosságot előírni, amely ugyan olcsó, de homlokegyenest ellentétes a kezelő orVos ebbeli felfogásával. Zz a Társadalombiztosítónak legtöbbször csak kárára van, mert megtakarít a gyógyszereken, de sokkal tovább kénytelen fizetni a betegnek a táppénzt. Minden orvosnak törekedni kell arra, hogy betegeit a lehetőleg lelkiismeretesen kezelje és leköLek/ze. személye iránt való rokonszenvre és bizalomra. Ez pedig a b°teg javára fog szolgálni, ami elsőrangú kc/'Vrlck. Manapság rengeteg a panasz. Igaz, hogy gyakran nem igazolhatók, de sűrűn előfordul a betegpénztárak tagjainak az elégedetlensége a most érvényben levő rendszer ellen. A protekciós rendszer meg fog szűnni, de az orvosi társadalomra nagyjelentőségű előnyt fog eredményezni. Az orvosok nyugdíjjogosultságáról az országos nrvosszővetségnsk kell gondoskodnia, meg pedig állami támogatás mellett; esetleg maca az állam közvetlenül Intézkedik az orvosok nyugdíjéi látásáról, természetesen nyugdíjjárulékok fizetése ellenében. Ebben az esetben isméi jobban járnak az orvosok, mert emellett a rendszer mellett nemcsak egyes kivételesek, hanem valamennyien nyugdíjjogosultuk lesznek. Röviden összefoglalva, szükségesnek tartom életbeléptetni: 1. Egy orvos csak egy fixfizetésü állást vállalhat. 2. Minden betegpénztári tagnak jogában áll bármelyik orvost választani. Szabad orvosválasztás! 3. Mindet) orvosnak szabadságában áll a megfelelő gyógyszer és gyógyeljárás előírása. 4. Az ellenőrzés szükséges és ezzel a lehetőséghez képeit a visszaélések kiküszöbölhetők. tm. AZ ELET MOZIJÁBÓL (A cenzúra történetéhez) Ezek a sorok úgynevezett »adalékok« akarnak lenni a háborús cenzúra történetéhez, amelynek a tikos motívumaival ma sincs tisztában senki. Csak az a bizonyos, hogy a cenzor bikát látott a kőfalon át is, olyan részeket hagyva ki a lapból, amiket régen tudtak a fal mellett gombozó gyerekek is. A cenzor meg volt győződve róla. hogy egyegy vesztett csata nem' a hadvezérek hozzánemértésének és még számtalan más körülménynek az eredménye, (nem is szólva esetleg az ellenséges túlerőről), hanem az a néhány sor, ami benne maradt a lapban. Köztudomás szerint ugyanis az ellenséges vezérek azzal töltötték idejük túlnyomó részét, hogy gondosan böngészték a Bivalyfüred és Vidéke cimú hetilapot, mikor árul el valamely haditítkot Szegény cenzor! Kihagyta a lapból a Miatyánkot is. A Szentháromság fogalma pláne veszedelmes volt, mert hátha a hármas szövetségre céloznak veié! Kicenzurázta a róla magáról szóló megjegyzésekét is, (majd bolond lesz meghagyni, ha egyszer hatalma van hozzá!), — egyszóval, na, igen nyugtalan lehetett az elete. ' Volt aztán egy másik cenzúra is, a postai. Általános elv volt ("nyilván osztrák elme kitalálása), hogy lehetőleg vadidegenek végezzék azt a diszk-rét munkát, amihez elsősorban helyi és személyi ismeret kellett. — Csak az idegen lehet elfogulatlan! Persze, csakis az gyanított kémkedést minden ártatlan dologban s az lehetett túlfűtött kedélyében sokszor olyan komisz, hogy megsemmisített családi értesítéseket, amelyek egyetlen szóval sem érintették a háborút, hanem hozzátartozók betegfégéről, anyagi dolgairól emlékeztek meg. Protekciós úrfiak tréfálkoztak, a felbontott kuverták tartalmát kicserélték, széljegyzetekkel látták el. Ezeknek semmi' sem volt szent s így becsülték meg azt a pozíciót, amelyben elbújhattak. Azért tisztelet a komoly1 kivételnek. A torontáli leveleket a posta egyenesen Temesvárra, vsgy Vcr<ecre küldte cenzúrázni, körülbelül .'.erékba vágva a régi vármegyét. így esett mep aztán a következő: Csókán egy időben nemköszönő viszonyban volt Fariias Szilárd plébános, meg Bodnár Sándor jegy. ző. Nagyszerű legények külön-külön is, hát még együtt! Nem tudom, melyikük volt a hibás, csak az a bizonvös, hogv Farkasnál egészebb embert keveset ismertem. "'Sok bajjal, betegséggel sújtva sem vesztette e* jókedvét a Szegeden is rajongásig szeretett Szítyi. Ha tyúkot szánt ebédre, nem sokat okoskodott, hogy melyiket kellene ravasz fondorlattal kifogni a baromfiudvarból, hanem lelőtte vadászpuskájával a kiszemeltet. Aztán előkerítette a falu legöregebb asszonyát, hogy főzze meg. Se gazdasszonya nem volt, se káplánja. Léderer, az áldozatkész kegyúr, egyszer és mindenkorra meghívta, hogy legyen a vendége ez a csodálatos humora pap, akinek futtában odavetett pár soros írása is stilisztikai remekmű volt (Ha vaiamikor az írói pályára szánja magát, a legjobbak közé emelkedik.) . Szítyi azonban wak ritkán vette igénybe a vendéglátást. — Bajod van Lédererrel? — kérdeztem egyszer. — Isten mentsen! A legkiválóbb ember. — Hát akkor? — Tudod, felelte, nem szeretem az olyan asztalt, amelyikről az ebéd végeztével az abrosszal együtt elviszik a boros palackot is. Akkor jön csak bele az ember, a kegyúr borai pedig elsőrendiek. Hogy aztán nem érintkezett a jegyzővel, abból egészen tréfás helyzetek alakultak ki. A községnek, teszem azt, szüksége volt valamilyen anyakönyvi kivonatra. A háború idején gyakran volt ilyenre szüksége. Azelőtt Bodnár egyt szerűen átküldte a vonatkozó írást a parókiára: !Tgyan, csatold hozzá a keresztlevelet! Most azon. • ¡-»an szabályszerű hivatalos levetet irt: Sürgősen : tessék elkészíteni! Mondom, megírta és feladta a postán. Viszont í< postának utasítása volt rá, hogy minden levelet el kell küldenie Temesvárra, hogy ott cenzúrázzák, így küldték el Csóka község megkeresését is. Ott uagyon alaposan megbírálták az ügyekét, esetleg tanácskoztak rajta, aztán visszaragaszfották a kuvertát s épp hat hét múlva megkapta azt a plébániahivatal.' Sürgős lévén az ügy, a pap nyomban leült az íróasztalához, megcsinálta a hadköteles anyakönyvi kivonatát. Átküldhette volna a jegyzőnek valamelyik ácsorgó gyerekkel, de ha egyszer lud, hát legyen kövér. Ami hivatalos ut, az hivatalos Is marad. Feladta ő is a postán, a kötelességtudó postamesternő pedig nem kutakodott, hogy micsoda titkos levelezése lehet a helybeli plébániahivatalnak a helybeli községi elüljárósággal, — küldte a levelet cenzúrázásra Temesvárra. A formák be'artása ijy csinált körülbelül háromhónapos körforgalmat. Rácz, a törőkkanizsaiak esperese, például levélben kérte meg Tallián Béla kertészetét, hogy küldjenek néhány fajdinnyét szerény papjuknak. Ez a levél, megfelelő vándorlások után, éppen Mindenszentek napján érkezett meg a Tallián-uradalomba, amikor már híre se volt a dinnyének. Ezért irta valamelyik aazikszére. augusztus derekán, Szityi. — Egyúttal boldog újévet is kívánok, azt remél' ve, hogy idejében érkezik meg a lapom. (A szegénység luxusa) Gyöngéim a szegények, sokat foglalkozom velük s keresem azt a külön pszihét, amely elhatalmasodik az egyéniségükön, sehol máshol nem tapasztalható jelenségekben nyilvánulva meg. Mióta ezt a rovátot írom, számtalan figyelemmel találkoztam és a betű tisztelői elmondják he jobb esetről van tudomásuk. Így mesélte el az alábbit is egy szegedi orvos. — Egyszerű származású gyerek vagyok, az én családom minden tagja alacsony viskóban született, hát a rokonaim se duskálkodnak a jólétben. Mihályék különösen szegények, épp hogy csak megkeresik a mindennapra valót, nem rongj"osak, mérsékletesek. Mihály például sosem ivott bort és tűrni sem tudja a dohány füstjét Egy kis fiuk van, annak a szeretetében egyesülnek, abból szeretnének embert faragni. Legyen jobb sorsa, mint amilyen nekik jutott. Karácsony hetében aztán rájuk szakadt a veszedelem: megbetegedett a gyerek. Éjszaka rohant értem Mihálj. — Sógor, ha Iste.it ismersz, gyere azonnal, mert én nern élen tul, ha a Misikének baja lesz. Mentem szívesen, nem is kellett olyan nagy diagnózis. — Mit ebédeltetek ma? Hát nagyon keveset. A családfő régóta nyűglődik, többet van ágyban, mint azon kívül. Valami megszorította a mellét. Kívülről is, nem csak belőlrűl. — Nézd sógor, mondtam főzzetek jő erős levest, egy kis csibe sem árt. Misiké a kalácsnak is őrülni fog. Fütsetek is ba. Azrtl a kezébe nyomtam néhány papírpénzt. A* Isten adta, nem érzem a hiányát, jobb helyre nem is fordíthatom. — Majd néhány uap múlva eljövök magam Lói. Ha azonban szükség volna, csak üzenjetek bátran. Ünnepek után arrafelé vitt az utam, bekopogtattam. A kis szoba épp olyan hideg volt, mint a múltkor, az arcok még fehérebbek. — Elfogyott a pénz? Mihály lehorgasztotta a fejét. — El. f — Főztetek valamit? — Semmit. — Hát akkor? — Tanárt hozattunk a Misikéhez. Bob Somon?! ü. 15., készíti n legmodernebb fiizSHel, íias' kötökéi és minden e szakmáim váaó készítményeket.• «