Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

DÉLMAG VAUOIíSZ Afl Érdekes kijelentések a főispán újévi üdvözlése alkalmával (A Délmagyarors tág munkatársától.) Ked. den sok küldöttség kereste fel hivatalában dr. Aigner Károly főispánt, akit az újesztendő küszöbén jókívánságokkal halmoztak el. A Nagyszeged Párt jókívánságait begavári fíack Bernát felsőházi tag. a párt elnöke tolmácsolta. — Méltóságodban látjuk pártunk alapitóját és támogatóját — mondotta többek közt Back Bernát. Mi együtt akarunk dolgozni a politikailag azonos városi polgári pártokkal, csak arra ügyelünk, hogy a város p.énzügyi egyensúlya fel ne boruljon. — Ennek az egységnek a kidomboritására kívánatosnak tartanám, hogy mindazok a pártárnyalatok, amelyek Bethlen István politikáját vallják magukénak, egy közgyűlési pártba tömörüljenek és ehez a munkánkhoz kérjük méltóságod támogatását. A főispán hosszabb beszédben válaszolt: — Nekem akkor lesz boldog az újév, ha ez a város föllendül és minden lakója boldog lesz — mondotta. Nagyon örülök, hogy a Nagyszeged Párt felismerte a polgári pártok összefogásának szükségességét és ennek a céljából teljes erőmből támogatni fogom a pártot. Lehetnek ugyan geográfiáikig különbségek a belváros és a külváros között, de érzésben minden különbségnek el kell tűnnie. 'Azok a félreértések, amik a választások után jelentkeztek, zavaró momentumok voltak, amelyek ma már megszűntek ugyan, de az országos politika szempontjából igyekeznünk kell, hogy újból elő ne fordulhassanak. Az ország helyzete nem valami rózsás. Ezelőtt az újév megcsillogtatta a reménysugarat, ma pedig olyan az újév perspektívája, mint odakint az idő, kissé ködös. A körülvevő államok gazdasági elzárkózottság?, mint előre látható volt, csoukaországunknak csaknem áthidalhatatlan gazdasági nehézségeket okozott, amely maga után vonta a jelenleg fennálló súlyos gazdasági helyzetet s amelyet még ujabb jóvátételi terhekkel óhajtanak fokozni. Erősen hiszem, hogy a külpolitikai gordiusi csomót Bethlen István kipróbált élű diplomáciai kardja átfogja vágni, de a gazdasági háborút, amelyet ellenünk folytatnak, ma még kilátástalan. A demagógia és a nemzetközi irányzat ezt a súlyos gazdasági helyzetet igyekszik ismét felhasználni céljai elérésére. De ujabb eszközökkel. Ma az éhes gyomrokon keresztül a sajgó szivekbe is belemarkol s ugy tünteti fel, hogy a békerevizió csak belső revízió után lehetséges. Nézzünk végre férfiasan szembe, hogy mit értenek ők belső revizió alatt. Semmi mást, mint a hat alomra jutást, mert csak nem hihetik komolyan, hogyha Garami és társai jutnának kormányra, akkor a kisántánt államok azonnal megnyitnák vámsorompóikat s özönével engednék be a magyar búzát, lisztet és bort, vagy a Rákóczi-induló hangjai mellett kivonulnának a megszállott területekröl. Ezt ők maguk sem hiszik, de igyekeznek velünk elhitetni. A hatalom kell nekik, amiből már kaptunk izelitőt. Éppen azért ez ellen a törekvésük ellen a legerősebben össze kell fogni minden polgári gondolkodású és nemzeti irányú erőnek. Ebben a nagy összefogásban szívesen állok a Nagyszeged Párt rendelkezésére, hogy a nagy erőpróba ne találjon bennünket késxü'ellenül. Fölkereste a főispánt a hadirokkantak küldöttsége is. Kecskés István vezetésével. Polc:, ner Zoltán a városi nyugdijasok egyesületének küldöttségét vezette. A külvárosi párt 30 tagu küldöttséggel tisztelgett a főispán előtt. Petrik üdvözlő beszédére a főispán többek közölt a következőket mondotta: A külvárosi párt törekvéseit mindig jogosaknak tartotta, csupán az időrendet kell meghatározni. Ezt pedig közösen és egyetértésben fogjuk megbeszélni. Célom, hogy a külvárosi ne érezze azt, hogy ő külvárosi és hogy ezt meg valósit hassuk, nem kell egyéb hozzá, mint bizalom és szeretet egymás iránt. Körmendy Mátyás az ipartestület küldöttségét vezette a főispán elé. Beszédében kifejtette, hogy az iparostársadalom élénk figyelemmel kiséri a főispán munkáját és ez a társadalom támogatni fogja a város és a haza érdekében kifejtett és" kifejtendő működésében. A főispán válaszában köszönetet mondott a jókívánságokért. Az újév nagyon szomorú mozzanattal indul, mert ujabb hadisarcok kivetésével kísérleteznek Hágában. A főispán ezután arról szólott, hogy minden törekvése munkaalkalmak szerzésére és biztosítására irányul. Beszéde végén a főispán összefogásra, munkára hivta fél az iparosok küldöttségét. A küldöttség távozása, után a tanyai küldött:TTmrinrtBwwiiiiiiw«iiiiiiMii i!I?IB0iiii'"'IÍ1ÍIM LJ ségek járultak a főispán elé, hogy tolmácsolják előtte jókívánságaikat. Felkeresték még a főispánt igen sokan a város társadalmának számos rétegéből. Hevesy Kálmán halála A régi Szeged egyik jellegzetes egyéniségével van megint kevesebb: Hevesy Kálmán ny. kúriai biró 72 éves korában Budapesten elhunyt. Fiatalon került Szegedre, ahol egész közéleti pályája eltelt Voltaképen sosom került el a szegedi törvényszékről, előbb tagja volt különféle büntetőtanársoknak, itt érte a táblabírói, majd a kúriai birói rang s közszolgálatát mint az egyik b fin te lő tanács elnöke fejezte ba. Bámulatos nyugalom s az anyag csodálatos ismerete jellemezte. Akárhányszor azt hitte a vádlott, hogy már megnszta a legkényesebb pontot, amikor Hevesy Kálmán azzal a páratlan angol flegmával, amely az egész egyéniségére rányomta karakterisztikus bélyegét, csak ugy mellékesen, mintha a kérdés nem is volna olyan nagyon fontos. belevilágított az egész ügy lényegébe. Hevesy Kálmánt semmi sem hozta Li a sodrából. Pedig ugyancsak élénk volt a szegedi törvényszék bűnügyi élete abban az időben, amelyi'tra Hevesy működésének dandárja esik. Mindig megmaradt az eseményekel: aggódva uérlegelő bírónak, aki nem csupán a merev paragra'usokhoz ragaszkodik. hanem kutatja az élet jeknségeit. Azután, hogy nyugalomba vonult, <nég sokáig.itt élt Szegeden. Élt csendben, meditálások között, fölksreste mint kitűnő vadász a természeted, elbilliárdozgatott akár egymagában (ebben is mester volt), aztán Budapestre költözött, onnan érkezik most a halála hire. özvegyén és számos jóbarátján, tisztelőjén kívül Iván fia és Klára leánya gyászolják. naggar ksföntfftesiek | állandó Kiállítása Klauzál-fér. volt Meinl-fóie helyiség. I Az összes legkiválbób mesterek leg- | {obb munkái halWIanul ölcsó árban. 8 Kedvexö fizetési feltététele. | Megtekintés vásérkényszf* nélkül. WITO1I1—«.»wi»r '1—Mirc.v;i Öreg újságíró Szilveszter estéje Irta: Sióra Ferenc. Mikor külföldi csavargásra akarok kiszökni az országból, mindig megnézem előbb a biztositási kötvényemben, hogy hová is nem szabad nekem tnenni. Mert ugy rémlik, vannak olyan vadon területek, amelyeken nem gilt az életbiztosítás. Nagy megnyugvás aztán, mikor megbizonyosodom róla, hogy a tilalmas területek részben Uj-Guineában találhatók, részben a Kalahári-sivatagon. No hát akkor oda nem megyünk. Nem kockáztathatom azt a tízezer koronát, amit egyetlen örökségül hagyok az unokámra. (Nem számítom át pengőbe, mert koronákban nagyobb a nagyapai önérzetem.) A biztosítási kötvény után jón a m ed í cínma n. Csakhogy azt már nem én tekintem föl, hanem ő engem. Szelel-e a tüdő, szuperál-c a máj, teszi-e kötelességét a sziv stb. Mégis csak sokkal nagyobb megnyugvással indul uhiak az ember, ha tudja, hogy odakint viszi el az ördög és törökül vagy japánul mondják el a koporsója fölött, hogy milyen derék ember volt, élhetett volna még, kár, hogy ilyen korán beadta a kulcsot. Ebben az a jó, hogy nem ért belőle az ember semmit, ennélfogva nem csinál semmi bolondot. Ha ellenben itthon sajnálnák cl ilyen szépen, meggondolná magát és kilépne a szemfödöbül, amiből aztán sok mindenféle kavarodás lehetne. Amikor legutóbb elbujdostam a hazából, egy pesti professzorral tekinttettem fel magamat. Hátbaveregetett, megköhögte tett, lefektetett, bukfencet hányatott velem, torkomat nézte, szivemet hallgatta. vérnyomásom mérte, aztán kijelentette. Iiogy megérem a hrtvenet. — Csekélylem, — mondom. — Apám, anyám többre vitte. Adakozó kedviben volt a professzor, azt mondta, Isten neki, legyen nyolcvan. — Egészséges vagy, mint a makk. Még érelmeszesedésnek sincs nyoma se. — Hohó, — sértődtem meg. — akkor baj van. Miért szolgálom én a közt annyi idő óta. ha még ezt se szereztem? — Még nem fejeztem be. — mosolygott a professzor. — Semmi bajod a világon, csak... Ha az orvos minden jót moncl az emberről és azon végzi, hogy »csak...«, akkor, azt hiszem, minden rendes embernek kötelessége elsápadni. Én pedig mindig kötelességtudó ember voltam. — Azért nem kell megijedni. Csak azt akarom mondani, hogy te azért orvosi szempontból nagyon érdekes eset vagy. — Például? — feszitettem ki kissé bizonytalanul a derekam. Mint akinek nincs még gyakorlata benne, büszkének kell-e arra lenni1 ha az ember érdekes orvosi eset. — Abszolút egészséges szervezet mellett van négy-öt apró jel, aniiből a szakember látja, hogy te borzasztó sokat dolgozol. Fizikai munkásoknál gyakran meg lehet állapítani az egészséges szervezet elkopását. Szellemi munkásoknál ez ritkaság. — Hm. Mik azok az apró jelek? — Az neked egészen mindegy. Jelentősége ugy sincs, hát mi értelme volna annak, ha én göröglatin orvosi kifejezésekkel mulattatnálak, amiket úgyse értesz. — Csakhogy én véletlenül megérteném őket. Természetrajzszakos voltam valamikor. Olovoclrotriabfacacglovagactthijp A Diofesszor megdöbbenve ltDCít bátra s mosi már ő sápadt el. Most aztáa én biztattam. — Nem kell megijedni. Ez csak a tizenkét pár agyvelöideg. Nervus e/faetorius, nervus opticus, nervus oculomotorius, nervus írochlearis... Látod, hogy én velem fehet madárnyelven beszélni. Mondjad csak azokat az apró jeleket. — Akkor pláne nem mondom, ha megértenéd, amit mondok. lD*ább beszéljünk arról, hogy nem élhetnél te okosabban? — Ugyan mi értelme volna? Erre a rongyos harminc esztendőre? — No ne bolondozz. Muszáj neked annyit dolgozni? — Még nem próbáltam kevesebbet. Nézd. most én mondok neked valami komolyat. Én abban az agyondolgozási teóriában nem hiszek. Ezer év óta csak egv ember volt Magyarországon, aki agjoniíűlfiozta magát. — Ki volt az? — Egy hivatásos nagyevő. — Bolond vagy. nem lehet rajtad segíteni. Hanem próbáljunk mást. Sokat dohányzol? — Nem csak szivarozok. — Mennyit? — Amennyit ráérek. Reggel félhéttől éjfél után egyig, kettőig. — Mennyi lehet az? — Ugy tizenöt szivar eevre-másra, A DiDákat nem számítom. — Nézd, ha a munkából nem engedhetsz, legalább ezt a másik őrületet mérsékeld. — Arról lehet beszélni. Különösen, ha emberséges leszel. — Tiz szivar naponta. Jó? Kezet rál Természetesen kezet kellett adnom a nagyszerű embernek. Csak egy kis föntartással. — Elméleten hozzájárulok. De ebben a darab