Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

¿929 december 25. DÉLMA GV AROITSZ AG 37 AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A biztos volt) A tísztnjjitó közgyűlésen történt. A nevek mellékesek, mert maga a történet az érdekes. Előre kell bocsátani a sablőnos ismertetését Unnak, hogy hogyan történnek a választások. Biz ott a pályázó maga is korteskedik, a törvényhatósági bizottság tagjai pedig mindenkinek megígérik a voksukat. Megesett már, hogy a pályázó csak egy szavazatot kapott s akkor legalább husz ember bizonygatta, hogy ő volt -az az egyetlen szavazó. — Kényszerítve vagyok az általános ígéretre, magyarázta valaki. Ha ugyanis a világ legsúlyosabb indokát hozom is fel, hogy miért vagyok kénytelen másra szavazni, megharagszanak rám. Én vagyok a rossz. így jó leszek, kedves és előzékeny. Mivel pedig sokan vaunak ebben a kényszerhelyzetben, könnyen érthető, miért tud minden jelölt »holtbiztosán* annyi szavazatot maga mögött. A mostani választásnál az történt, hogy az egyik pályázó megkérdezte — mondjuk — M. bizottsági tagot. — Kire szavazol? M. egy összegyűrt cédulát szorongatott a balmarkában, most még jobban összegyűrte, ugy mondta. — Kire szavaznék? Természetesen reád. — Lélekre? — Ha akarod, megmutatom a cédulát is. Azzal nyul a kabátja belső zsebébe, kivesz onnan számos nyomtatványt — Itt van ni, várj csak... hová is kerülhetett, hiszen az előbb még megvolt.... ejnye, épp a tiedet csente el valaki. — Ne keresgélj, öregem, mondta a jelölt, nem baj. Adok én neked másikat Parancsolj, — Helyes, helyes, köszönöm... Természetes, hogy csali rád szavazok.» Régi jó barát vagy! Kire szavaznék? Azzal indult volna a tömegbe, ahol nagyszerűen el lehet ilyenkor veszni, de a pályázó annyira mulatságosnak találta a jelenetet, hogy most már okvetlenül végig akarta játszani. — Épp befelé indultam, liát veled megyek, mert még ezt is kiveszi valaki a kezedből. Jól fogd! M. hallatlan zavarban volt, az arca lángolt, a balkeze pedig görcsösen szorongatta a papirszeletet. (Soha sem tudja meg senki, hogy kinek a neve volt azon.) Már vibráltak az ujjai, de abban a pillanatban kiáltják a nevét az urna mellől. Odalépett hát és kénytelen-kelletlen bedobta a jobbkezében levő nyitott cédulát. A másik végleg eltűnt. — Látod, mondta a verejtékét törölve, rád szavaztam. — ' Egy voksomról biztos vagyok, mondta később az egyébként kisebbségben maradt jelölt. A barátom rám szavazott, habár nem szivesen is. (A fátyol) Ez a történet is a választások alkalmából kívánkozik ki a régmúlt időkből. A nyolcvanas években volt a városnak egy adótisztje, akinek a köztisztviselői pályája fegyelmi uton ért véget. Amúgy szorgalmas, dolgos ember volt, szinte baja, hogy többet vállalt és szorgalmatoskodott, mint amennyire kötelezve volt. Mikor adót fizetett a magyar, tűkön állva, hogy elvesztegeti a várakozásban a drága szent időt, a mi emberünk csupa előzékenység lett — Ne rostokoljon kend itt ezért a kicsiségért. { ® Adja ide a pénzt, majd befizetem én. Sokan adták oda, aztán nagyot bámultak, hogy a végrehajtó mégis megjelenik s elviszi az egyetmást. — Hiszen kifizettem a porciót, nem tartozom égy garassal sem! — Hol a nyugta? Az ám, hol vanl ~ — Nagyon kedélyes, könnyed volt akkoriban az élet, valamire való polgár-ember nem lehetett meg anélkül, hogy a délutáni munka végeztével, a vacsora előtti időben, be ne térjen valamelyik kis kocsmába egy pohár borra. Voltaképpen több volt ez a bor, ha mingvárt az egypohárnyi titulussal illették is. Három deci, vagy félliter, aszerint hogy milyen kompánia verődött össze, mennyit évődtek, »kotyeltek«, hogyan torlódtak össze a közélet eseményei, helybeliek és világraszólók egyaránt. Tisza Kálmán állandóan teritéken feküdt, Bismarck is jobban jár, ha tájékozódik a szegedi közvélemény felül, hogy mit hogyan kellett volna csinálnia, — aztán megszólalt az esti harangszó s mindenki hazatért, mint az gondos családfőhöz illik. Színjózanon, persze, mert ez csak mindennapi szórakozás volt, nem távivászat, sem egymás legyűrése mennyiség szempontjából. De volt tucatszámra jobbnál-jobb kiskocsma, hol a Préshez címezve, hol a Szőlőfürthöz s adótisztünk itt vitte bele a vérkeringésbe azokat az összegeket, amiket szívességből átvett az adófizető magyaroktól. Nem volt sok az egész, de ha a fixfizetésből élő kisember abban az időben csak egy forintot költött is naponta a maga passziójára, már közeledett az elsülyedés felé. Elcsapták nagyon szépen, (később kriminális uton is felelősségre vonták), de épp akkor volt Szegeden tisztújítás. Emberünk erre beadta a maga pályázatát a következőképpen instanciázva meg Kállay Albertet: — Méltóságos főispán nr! Ami volt, — volt Vessünk fátyolt a múltra, kezdjük előlrül. Soha életében meg nem értette, hogy a város miért nem kap kétkézzel a fátyol után. V B Arcképes igazolványba, útlevélre, levezC-lapokat, » családi és csoportképeket a legolcsóbban készit * SmOSWB fényképész Korzft Mozival szemben. (A stélus) Szívesen jegyezzük fel az eredeti kifejezéseket, amiket magyarjaink használnak, mikor válogatott módon akarják magukat ldfejezni. Van tapasztalatunk arról is, hogy sokszor az újságból szedik az igét, még pedig csodálatosan bukkanva rá egy-egy sajtóhibára, ami furcsa, szokatlan, körülbelül érthetetlen is, következőleg kapós az ő szemükben. Elég abból annyi, hogy helyre-menyecske jelenik meg az illetékes hivatalban. — Mi tetszik? — Az tetszik, nogy elváltam az uramtól és most bormérést akarok nyitni. — Nem tartozik ránk az ügye. — Jól tudom én, hogy a fináncíára tartozik, dc azt mondták, hogy erkölcsi bizonyítványt is hozzak, azt pedig itt állítják ki. Hát szépen fölkérem, hogy vegye fel a tény-vqladékot az erkölcsössé gemrül* Bob. Brausweíter János cqnér, Iskola-ucca 2,3. IMJIMHI1M Szerkesztőség: Somogyi u. 22.1. em. Telefon: 15-33. lmugyhrorszAg Kiadóhivatal s Aradi ucca 8. szém. Telefon: 306. RSZAG Nyomda: Uw Lipót ucca 19. Telefon: 16-34. s Kölcsönkönyvtár: Aradi ucca 8. szám. Teleion: 396. Aradi ucca 6. szám. Teleion: 396.