Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

3» TOLMAÍÍ*'AH0RSZ.-UÍ 10U9 de-emb^r 25. Színes és utópisztikus riport az 500 év múlva élő Szegedről fA Délinagyarország munkulársától.) Ez a riport 500 évet előrerohan és megrajzolja annak a Szegednpk a képét, amely 500 év múlva fog elJerpeszkedni a szőke Tisza mindkét partján. A riport nem légből kapott- Abszolút megbízható, autentikus helyekről nyert információk alapján íródott. Tudósok számitolták ki, mi lesz 4—5 évszázad múlva, ha a világ tovább is ilyen rohamlépésekben halad... Mert a technika rohan. A modern ember megszokta, hogy s?mmin sem illik csodálkozni. ...Egy ur Amerikában űrhajót röpit a végtelenségbe, a rádiósok a Marssal igyekeznek érintkezésbe lépni... Ila mindez egyelőre kísérlet is, pár évtized múlva, egosz biztosan egy Mars-lakó fog irodalmi felolvasást tartani Szegeden... És még egy pár év és az emberek ásítozva fogják hallgatni a hangosan beszélő újság kommünikéjét: - Mit akar már megint az a vén Mars-akadémísta Szegeden ?1 Ötszáz évvel ezelőtt — az ember elszörnyülkődik és összegörnyed — még a jobbágyság intézménye virult Magyarországon. Gutenberg már dolgozott világrengető találmányán szűk kis mainzi műhelyében... Százéves háborúkat vivtak, mert nem ismerték a punkapor jótékony és időt megtakarító hatását, migcsak nem jött egy jámbor ferences és frl nem találta... Nem volt zsebóra, szemüveg, ötszáz évvel ezelőtt nem ismerték a szappant* a harisnyát! a villát, az ablaküveget.. És hol volt még Amerika. Nálunk Zsigmond, Albert, Ulászló uralkodott.« S maí Kolumbuszt már csak a tojásról ismerik", Newyork maga alá gyűrte a világot, Amerikában pernek alatt nőnek a 80 emeletes felhőkarcolók, repülő szállodákban utaznak egyik világrészből a másikba, távolbalátót szerkesztenek, 600 kilométeres sebességgel repülnek.- A legmodernebb nő már nem is hord harisnyát, nem is használ szappant, nem divat már a puskapor, gázokkal és gyilkos sugarakkal gyilkolunk... • Az ember elszédül az iszonyatos perspektíva láttára... Képzeljük el: lesz egy olyan idő, amikor nem tesz nedves, dohos kislakás Szegeden. Talán: nem is lesz külváros, nem lesz pocsolya, nem lesz nyomorgó ember... Mindenekelőtt megváltozik' a város képe. "* r Első változás. Ott, ahol most a repülőtér terül el, légikikötő kolosszus fog diszleni. A Kárász uccából csak egy ugrás kell odáig. Ugyanis a Próféta előtt légi-taxik fognak lebegni, amelyen igazán egy szempillantás alatt ott lehetünk ahol akarunk... Tegyük fel, hogy 50 Mars-béli érkezett a világűr-autóbuszon Szeged megtekintésére. A sajtót nem értesitik ugyan erről, de a szerkesztőség távolbalátóján meglátja a közeledő autóbuszt és megpillantja benne a Mars-béli fejeket... Az autóbusz ledobban a légikikötő tetejére, ahol már együtt van a magisztrátus. A polgármester (valószínűleg akkor is még Somogyi Szilveszter) rövid üdvözlő beszédet mond. Kifejti, hogy régóta sulvt helyez az idegenforgalomra és kéri az érkezetteket hogy vigyék el a szegcdi paprika hirét hazájukba... Még csak délelőtt 10 óra van, az ünnepi ebéd iiejéig a vendégek körüljárnak a városban. A kirendelt Cicerone lelkesen magyaráz: — A főtér felett lebegünk uraim. Az a 30 emeletes palota a városháza, jobbról mellette áll az Operaház. Kisse megviselte az idő: 2300-ban épült Az igazgatója hires ember: Tarnay Ernő. Régi igazgatói dinasztia, évszázadokkal ezelőtt vándorolt be az őse Szegedre... — Ott, az az épületkolosszus a Délmagyarország ujság-tröszt palotája. Épp most suhannak el a repülők a tetőről a friss lappéldányokkal... — Amott egy parányi épületcsoport áll. Évszázadokkal ezelőtt építették, az árkádokkal együtt, abban a reményben, hogy majd idegeneket is fog vonzani —- Itt valamikor a Tisza folyt A tisztifőorvosunk megállapította, hogy tele van az egészségre ártalmas baktériummal, erre egyszerűen befedtük Az elv ugyanis az, hogy semmit sem irtunk ki, ami ártalmas, kártékony és fertőző, hanem mindent jóságosan betakarunk. — Ah. es njár borzasztó! Elnézésüket kérem az uraknak, a kultúrpalota előtt ugyanis lófogatu parasztkocsik állanak... Ötszáz év óta küzdünk ez ellen, de minden hídba. Azóta kiveszett a ló, ki a paraszt, de itt mindég állanak a kocsik — És ez ott, ez ott a mi büszkeségünk: a Pantheon. ötszáz éwel ezelőtt valósította meg egy nagy férfiú. Azóta gyűjtjük szorgalmasan nagyjainkat- Azaz, hogy gyüjtenénk, de hát akkor, araikor ezt a Pantheont felépítették, annyi embert szállásoltak el benne, hogy 1000 évre betöltöttek minden helyei. Azt mondják abban az időben volt egy városatya választás és akik kimaradtak u közgyűlésből, azokat ezzel vigasztalták meg... — Na és belenyugodtak? — Először ellenzékbe vonullak, aztán mégis bevonullak. Ebben a pillanatban valami csoda történik. A vendégek izgatottan nyújtogatják csápjaikat a cicerone felé: A cicerone mosolyog: — Igen, ez szegedi specialitás..A felhőkbe vesző tornyok alatt parányi vonat pöfögve kanyarodik... — A kisvasút — lágyul el az idegenvezető és kitörül egy könnyet a szeméből... — És még mindég a Rudolf térről... Tudtak azok a régiek, tudtak... Hiába, akármit is mond a történelem: volt olt invenció... Második változás. 12 óra lett. A légi-autóbuszban megszólal a hangosan beszélő, a polgármester hangja hallatszik — Kikötni, kikötni, tálalva van... Az autóbusz merész ivben kanyarodik egyet, elröppen Újszeged felett, alul a núlliárdosok villái, az óriási szanatóriumok, egyetemi kollégiumok fekszenek, egy pillanatra érinti Legujabb-Szcaedet és leszökken a szálloda tetejére. A hallban már a varos szine-java várja a vendégeket. A hölgyek talpig dckoltálva, az urak tűzálló ruhában. Itt van a légi tűzoltók parancsnoka, a géperőre berendezett papucskészitők elnöke. Itt vannak a régi dinasztiák leszármazottjai. Természetesen: bográcsgulyás volt ebédre, Harmadik változás. Estére díszelőadást rendeznek a vendégek tiszletére, szinrekerül: Az aranyszőrű űrhajó, Móra Ferenc gyönyörű, 120 képből álló hangos, szines és plasztikus filmjátéka Ebben a harmadik változásban nemcsak a vendégek változnak meg, megváltozik minden. A Mars-béliek ugyanis kijelentik, hogy most már végre is, kulturát akarnak látni. Az ötszáz év múlva élő Szeged erre a fatális kívánságra megrökönyödik. A városba szétfut a különös kívánság híre. A légi-taxikban, függő vasutak boxaiban izgatottan tárgyalják a dolgot A polgárok távolbalátóikkal célbaveszik a furcsa idegeneket. Hangok hallatszanak: — Mégis csak furcsa.* — Na ja, kulturátl Hát hol vagyunk? A Marsben? — Inkább ne legyen idegenforgalom... A hivatalos Szeged azonban aggódva kérdezősködik a leghosszabb csápu Mars-lakótól... — Ez még nem volt elég? Akkor bemutatjuk a kulturális intézményeinket. Most éjszaka van. Ez az idő kiválóan alkalmas. Hej! Cicerone! Vezesd az urakat! A légi-autóbusz előáll és megindul a menet. — Az egyetem, Ktebelsberg... — mondja a szegény idegenvezető — jazigok gepidák. — Passz... — És az irodalom... és a... és a... Negyedik vállozás. 2430-ban történik a negyedik változás. Augusztus 10-én, a legirtózatosabb tél közepén föllázadtak a hökaparók... A hókaparókkal szolidáris tarhonyakészítők is elhatározzák, hogy nem gyúrnak több tarhonyát: fulladjon hóba a város, vesszen éhen tarhonya hiányában... Vérszemet kapnak erre a hordárok, csatlakoznak a paprikakészitők, a kötélverők, az éter-zenészek: dühöng a legirtózatosabb sztrájk... A Széchenyi-térre népgyűlést hirdetnek, omcl'jct a rendőrség nem engedélyez. Később zárt teremben, családi körben, mégis megtartják a gyűlést, amelyen az egyik szónok igy beszél: »— ötszáz évvel ezelőtt jobbágyság volt Magyarországon ! Akkor, talán helyénvaló volt... Nem érdemelték ki akkor az emberek az önállóságukat. De azóta elmúlott ötszáz keserves esztendői.. A hökaparók pedig még mindig nem kaptak titkos választójogot. Nem kaptak a tarhonyagyártők sem... Ezt akarjuk és mi, hókaparók, ezenkívül havat akarunk, sok havat, hogy legyen mit kaparni... Tessék adjanak szükség-havat, de adjanak.... — ötszáz évvel ezelőtt, megborzadok testvéreim azt igérlék, hogy ezentúl vidám lesz az életünk. Mindég lesz kaparni való... — ötszáz éwel ezelőtt a Külvárosi Párt programmot adott, amelyben hetet-havat ígért.* Kérdem: eltelt ötszáz év, mit valósított meg belőle?.* Ötödik változás. ! Mozgalom indul meg az ezer év előtti • Szeged feltárására. Hatalmas fúrógépeket állítanak fel és egymásután kerülnék elő a becses ereklyék: egy óriási ,miniszteri lábnyom a Tiszaparton, egy Tisza, mely a miniszter lábnyoma után folydogált, egy csomó életre való ötlet megkövesedett maradványa, őriási tömegű birka-csontváz... A Tudósok Palotájában a Legfőbb Tanács kisütötte, könyvbe foglalta, kiadta és a közönség bevette a következő megállapítást: — Valaha — ezer éwel ezelőtt — a mai Szeged helyén egy óriási legelő volt. Erre mutatnak a leletek, nevezetesen a birkacsontvázak... De lehet, hogy , ugyanitt volt a Nagy fejűek Barlangja. Ügyes, életrevaló nomád nép lakott itt, amelvnek a mai kultúrából már sok mindene megvolt, de természe- j tesen minden csak kezdetleges stádiumban. Adatok'! vannak arra vonatkozólag, hogy ezer év előtt is; | volt már városi parlament, matiné, kisrongyos-! • akció, karácsonyfa-ünnepély és bankett jj — Ha már most összegezzük a dolgokat, kőnynyen megállapítható, hogy ezer éwel ezelőtt, egy1 jókedélyü, enni, inni szerető és a kultnra iránt fogékony emberek laktak a mai Szeged helyén. — Végeredményben: mivel letagadhatatlan, liogv ez a nomád nép a mi őseink voltak, nincs más j mód hátra, minthogy végtelenül büszkék legyünk. rájok.. m Természetesen az itt lefestett Szeged csak halványképe az igazinak Lehetséges, hogy nem teljesen igy történik majd minden. Lehetséges, hogy i az önhibájukon kivül történő változások mellett, még más változás is be fog következni.« Minden lehetséaes..Klim'ár Gyulai BetoárofB 5zéche,"; »'rl I.VAmufMrhiís A legkedvesebb karácsonyi ajándék egy szép kép! Nujry »4i!)si«№h»n kaptató a legolcsöbhtől a leeszebti kivitelűi* T&faitfh lonn k>V"ret«fi és kénkeresked'nél 386 JClIU Széchenyi »ér 8. (K^zó Mozival swmhent. Képltereiezésehef lilésesen és olcsón véffwcJH rrtfwmmvm legmegbízhatóbban Régi tolktk beváltása » B 9 Rosner Ödön n Pelőfl Sándor sugárnl mfmm Higiénikus ágytoll gőzlisztttá». I—III II im—n