Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

34 DELMAGVARORSZAG riccrmber 2ü 1 tónzést és világfölfogást, mert hiszen missziót kell j vállalnunk az események rohanásában s most ilymódon, hogy vissza ne hőköljünk minduntalan saját céltalanságunk árnyékától, mégis csak a történelem az egyetlen tudomány, mely igazolni látszik irracionálisnak tetsző tevékenységünket is. Hogy valamit miért akarunk, hogy valamiben miért hiszünk, ennek jelentőségét majdnem minden esetben csak utólag fogjuk föl. Cselekszünk, harcolunk, mert erre kényszerítenek bennünket lelkünk ismeretlen összetevői. S hogy végül, a cél elérésekor inferioris ösztöneink is megnemesednek egy egységesnek bizonyuló mozgalomban, ez akaratlanul is arra enged következtetni, hogy tudatalattiságunk szerves összefüggésben van a kor mindent, (dilató szellemével, egg nagg és ismeretlen kollektiv lélekkel. Semmisem égetőbb kérdésünk tehát, mint fölkutatni ezt a valamit, erezni jelenlétét, mert mi, akik belehajítva egv ördögi forgatagba csak tapogatjuk és szimatoljuk az eggetlen helges utat, tudui akarjuk szerepünket s fontosságot próbálunk tulajdonítani létezésünknek. S ha a szkepszis lerombolta bennünk a végső ideálok diadalivjeit, akkor, mint ma is, okoskodással és bizouykodással óhajtjuk visszaszerezni lelkünk egyensúlyát, a jelentőség tudatának nyugalmát. E néhány sornak taláu ez utóbbiak a pszihológiai okai. De ne feledjük, hogy nemcsak a létért való küzdelem irányítja a társadalmakat és egyéneket, hanem valami más is. Ne vegyük ezt be, az önértékelésért való küzdelem harcának. Nekünk hinnünk kell abban, hogg szerepet töltünk be. hogg egg célszerű folyamatban együtt ham• pölygünk a dolgokkal, még önáltatás és aberáelók árán is. Értékesscgüuk tudata, mely létünk szükségességéből következik, vallásunk és menedékünk. Ezért megvívni, miudenki ösztöne. Lássuk már most, hogy mennyiben kapcsolódik bele a megsejtett korszellem a vicoi históriába, hogy mennyiben illeszthető bele a mi induló kuliurán k a corsi és ricorsi vigasztalan hullámzásaiba. Mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy a lezajlott uagy világháború amikor betetőzött egy történelmi periódust, ugyanakkor egy uj kulturának vetette meg alapját A világháború tehát határ va«y állomás, még pedig nemcsak azért mert a Szimptómák rendezésében szükségünk van egy ilyen önkényes megjelölésre, hanem azért is, mert minden, ami e nagy katasztrófa után történt, magán hordja a négyesztendős élet-lialálharc bélyegét. A háború utáni ember más mint a háborít előtli, törekvései, igényei szinte szembeszökően különböznek ez utóbbiétól; a háború utáni ember, aki végigszenvedte ideáljainak ünnepélyes temetétcsét, kénytelen volt újból elindulni, hogy ígéretesebb, jobb útravalót gyűjtsön végtelen vándorlására. 1 háborúban az egyén csődöt mondott. .1 lövész'árok kipusztította a szcmélges Jicroizmust; az individuális érvényesülés minden nekíszaladása hajótörést- szenvedett. Az ember tehetetlen martaléka lett saját teremtményének, az uj hórosznsik: a gépnek. Az uj Achilles Lindbcrgh s a hadvezérek Nobel Alfréd leszármazottjai. Az ember a tauk és a vegyszer elől sehová sem menekülhetett. Hitevesztetten kiáltozott segítségért. Az egyén sóhaját, sikolyát elnyomta a rettentő kerekek zakatolása. Az egyénnek tehát csak egy útja volt a szabadulásra, csak egyetlen módon szállhatott szembe az individuális leleményesség és tehetség hatalmával s ez volt, hogy tömeggé oldódott, hogy tömegekbe szívódott — védekezésül. Mert a lángész lehet pacifista, lehet antimilitarista, egy keveset számit. A tömeg dönt. Az egyén embertornyokkal bástyázta körül magát, hogy elrohanhasson a dübörgő, uj iöhliozauruszok öldöklése elől, mert csak a tömeg föltámadása bénithatta meg a pokoli karok forgását. .1 csalódott egyén, aki föltalálta a gépet. al;i életrehivta a diluvialis szörnyeteget s most saját ellenségének bizonyult, föllázadt s kétségbeesett életakarásában egy kollektív, forradalmi lélekben próbált megváltódni. Ledöntötte a különválás könyörtelen bálványait s lázasan kutatott az uj ideál után, mely távol az öngyilkos szeméhtöl egy tisztultabb emberi integrációnak egyengeti utj&t Ez a kollektíviszlikus törekvés úgyszólván minden háború utáni jelenségnek kirívó jegye. Az ember elvesztette bizalmát saját személyével szemben. a büszke iudívidium, aki minden erővel külön oltárt akart összeábdálni a maga részére, most rádöbbent újból saját jelentéklelenségére s korporációkba tömörült, hogy a testület vagy szervezet támogatósával vegye föl küzdelmét a hatalommal s a megoldandó uj problémákkal. Az uj ember-típus szeméigtelenebb, egyéni képességeivel szemben gyanakvóbb, erőinek mércsikélésében kishitiibb s igy természetszerűleg hozla egyensúlyba emberségét a külvilággal azáltal, hogy résszé alakult, csoportokba szivödott s egy átfogó eszme keretein belül, mások kiegészítésével próbált kiteljesülni. Ez a koruorativ szellem, melynek előGRAMOFONOK: 6, 12,18 havi ré§gJ@tfiit!iir© BÉ1Y Gépáruházb ail ingyenes bemutatás. MMf varrógéped, KeréRípöroh. Hagy íavitó mftltely. készülődései természetesen a mult szociális mozgalmaiban is fellelhetők, a háború után majdnem miudenütt tért hódított. Gustave Le Bon, aki először foglalkozott komolyan a tömegek modern szereplésével, jól látta ezt az újra föltörekvő történelmi tényezőt. »A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyérc.« S a tömeg valóban nem is késett. Eljött, hogy újra egyetlen bálványt követeljen, hogy hallgassa az igét s hogy a vörös- és feketeing uniformisába rejtőzzék, aminthogy a középkorban is mindenki az Ige klerikusává akart szegődni s boldogan öltötte magára a lemondás és az áldozatkészség különbözőszinü ruháit Az egyetemesben való hit, mint a középkorban, most is vallásos jellegű. A tömegkultusz túlnő a politikai fölfogás határain s ünnepélyes ceremóniákban, kollektív üsszeborulásokban tombolja ki magát. Minthogy nincs hérosz, átalakult a dráma is. Az egyetlen hö3 helyébe osztályok, tömegek lépnek. A modern embert nem érdekli a hős személyes ügye, az individlum bukása. A dráma csak uav dráma, ha a hős mögött is láthatatlan tömegek légiója szenved. Ugyanekkor a modern dráma áttöri a szükkörüséget, a lermészetutánzás megkötöttségét s végtelenbe tágul. A színpad a végtelent akarja kifejezni, ami szükségszerű következménye a végtelen tömegek érvényrejutásának. A kollektív lélekben való hit megteremti az uj misztériumot s mert ez a titokzatos, célszerű szellem távol áll a természet külső formáitól, a naturalizmust stilizált, groteszk, szimbólikus képek váltják fel. A misztérium lehetőségei beláthatatlanok, a modern ember, aki benne él a civilizációban, a technika vívmányainak minden távolságot nevetségessé tevő szellemében, unjá a régi színpad három falát. Eget és Poklot akar látni, ideált és szörnyeteget s pillanatok alatt szeretne a szellem absztrakt világából, mit szimbólikus formákkal fejez ki, a hétköznapiság kaotikus, zajos vásárába zuhanni. A középkor ugyanugg termeli ki a misztériumot s a szimbólikus önkifejezést. Vico ez utóbbi illusztrálásában nem fukarkodik. De föllelhető a dolgokkal és jelekkel való beszéd ma is, ha figyelembe véve a középkor zászlóit, címereit és pecsétjeit, a modern plakát, a védjegy, a reklám, az ipari küzdelem e szimbólumainak jelentőségére utalunk. A vallásos szellem, mely valóban minden uj kultura felébredését jelzi, misztikus és meseszerű víziókban nyilatkozik meg. A mese reneszánsza előtt áll. A természettudományos elgondolások nem inspirálják az alkotót, kinek fantáziája irreális képekben tobzódik. A burleszk, a groteszkjáték hadüzenet a külvilág utánzásának. A tudományt a népi lélek misztikus bongolódása kezdi érdekelni s az ősember titokzatos élete. A modern ember érzi egy korszak lezáródását s most a primitívek érintetlen világától vár segítséget- A líra, mely előbb még a l art pour Vart zsonglÖrködéseiben s finomkodásaiban bontakozott ki egy fáradt polgárság számára, ma tőmeg-hiáinüsszá tisztul. A vers újra missziót kezd betölteni. Az uj esztétikum értékmérője a szuggesztivitása A vers és próza szinte összeolvadnak, hogy uj ritmus csapódjék ki a költő kohójából. (Elég itt a Scíenza Nuova azon helyeire céloznunk, hol a középkor himnikus lírájáról, a vers és próza ünnepélyes nászáról ir.) Vagy gondoljunk a verseny heroikus szellemére, mely a sportolás szükségességét irta lobogójára s önkéntelenül a lovagi tornák, a középkor hősi életfelfogása ötlik elénk. Vagy nézzük a szabadtéri előadásokat s a templom előtt játszódó misztériumok jutnak eszünkbe. Vagy az uj szavaló-kórusra, mely joggal nevezhető az uj kollektiv szellem Mániájának. S a petróleum és autó királyai nem emlékeztetnek-e a hübérurra, ki vazallusává kényszeríti a munka cselédjeit? S a világjárás s a vad utazási láz nem a kóborlovagok föltámadt örögsége-e? S ugyanígy a nők magas kulturális nevfelése nem a középkori fölfogást tükrözi, mely a gladiátorrá, Írástudatlan kardforgatóvá sülyedt férfivel szemben a nőknek biztosította a finot)i és teljes erudiciót? Mindezeket összeegyeztetve talán nem tűnik" anynyíra önkényesnek az a megállapítás, hogy mindaz, ami ma készül, ami ma útban van, tulajdonképpen egg uj vicoi ricorso, egg uj kultura hajnalhasaáása. A periódusok lezárulnak, hogy uj eszmék termékenyítsék meg az emberi szellemet A külturák eljutnak a megmerevedésig, a ráció uralmáig, hol minden pozitív rendszerbe fullad, de csali azért, hogy kiábrándítva az embert a végesség tudatából, bele zuhogjon az ösztönősség és tudattaianság kultura-inditó epochájába. A mese. a misztikum, a végtelen, az Ige, a tömeg s mindazok a motívumok, melyeket itt fölsoroltam, késztettek arra, hogy a friss szellem eszmélésében egy második vicoi ricorsot üdvözöljek. Lehet, hogy téves, túlságosan hevenyészett ez az egész, amit leírtam s hogy sokau nem fognak velem egyetérteni, más, e föntiekkel ellenkező mozgalmakra hivatkozván, lehetséges! Az ujat a kezdődőt azonban sosem lehet csupán valami felszínen mozgó életjelenségből kikövetkeztetni, mert az rendszerint a régi; hogy az ujat megértsük, le kell szállnunk a katakombákba, mert a csira a föld alatt érik. Legalkalmasabb karácsonyi és uféví afándék: Legelőnyösebb be- ¡ szerzési forrása , papian, M terítő, [ szőnvP-B- és paplan'ruliáza, Oroszlán- és Kelemen ucca sarok. Tele- ] fon 6-24. Az árusítás mélyen leszállított árakon már megkezdődött 11 CSEPEL kerékpár,] , legszebb m a letcjcélszeriáfc'S» ^rácsonyi és újévi | a> Jándék magyar rmber részére a mrlyet férfi-, női- és nyermek-kívitelben a CSEPELI WEISS MANFRÉD R. T. sxegedt főlerakala Ihoz forgalomba. - Gyári ár. egyévi részlsttizatési Kedvezmény, egyévi gyár! lítállás. - Vételkényszer nélkül | | forduljon ngvér szegedi mlntnraktáréhozé3!őlerakotáhor.r Széchenyi tér 3. Tisza-kávéház mellett. Gascddllcodóknalc aratásig htllöa tediiesmínv. 5611 TéliScabúioIc Szőrmés miTká&óK IbivaÉ-miföny&R Jó árut nagyon olcsón HÁiász KARACSONY1 VASAR U.y & RUHA D5¥AT AmW&ZmH érték yfáñ§ auge 1 u r § szab 6 s á g