Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

1920 decemb'?r 2". 35r nyék. Szerényen húzódik meg a sok választási hir kőzött a női klinika átadásáról szóló tudósítás, a fedett uszoda körül támadt bizonytalauság, Becker porosz kultuszminiszter bejelentett, de később lemondott látogatása, nem igen törődtek a város urai azzal sem, hogy a kereskedelmi miniszter kifelejtette Szegedet hatalmasnak reklamirozott útépítési programjából, mintha már akkor érezte volna, hogy az szörnyen összekunkorodik, mire megvalósítására kerülne a sor. Nem volt már fontos az sem, hogy a pénzügyi bizottságnak ismét elő kell vennie az egyszer már letárgyalt költségvetést, mert a buza áresése megbillentette annak egyensúlyát és százezer pengővel csökkentette a bevételi reménységeket. Annál cscdálatosabh, hogy egy kis színésznő miatt mégis komoly közigazgatási bonyodalmak keletkeztek. Ebben az időben futott be a siker kakaslábon forgó kastélyába Dayka Margit Budapesten és a nagysikerű befutáshoz tavalyi intendánsa Pálfy József tanácsnok, levélben gratulál. A levél nyilvánosságra jutott, még pedig abban a formában, mintha az egész tanács gratulált volna a kis színésznőnek. A polgármester srőrnyen restelte a dolgot és minden pesti lapban rektiflkáltatta a tévedést.* Szeptember 18-án nggy reverenciával fogadták •z urak Scitovszky belügyminisztert, akinek kedvéért a polgármester még a Rndolf-Séri piac környékét 1« kitisztíttatta. Huszadikán ismét a kultuszminiszter volt vendég Szegeden és a közeledő választásokra való különös tekintettel ankétot tartott a Llcydban Szeged közigazgatási problémáiról, sőt azt is megígérte, hogy Bud miniszter elé vezeti a szegediek küldöttségét Ez a küldöttség föl is ment, Bud fogadta is, meg is ígérte a kívánságok teljesítését, dehát a választások azóta lezajlottak... 3zeptember huszonhetedikén a közgyűlés másfél óra alatt letárgyalta az egész jövő évi költségvetést Október elején írták ki a választásokat, tizennyolcadikára a virilis városatyák választását, huszonhetedikére pedig a kerületi választásokat, de néhány nap mu'va kiderült, hogy ezt az utóbbit november 3,-ra halasztotta el a belügyminiszter. A virilisválasztások a Nagyszeged Párt jelöltjeit juttatták mandátumhoz. A választási harc ezután még jobban fellángolt és elnyomott minden mást ebben a városban. Szinte tudomást se vett róla a publikum, hogy a város egyik érdemes főtisztviselője, dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész benyújtotta nyugdíjazása iránti kérelmét. A hónap végefelé azért mégis történt valami, ami Idssé elterelte az emberek fiaveimét a pártcsatáktól. Az »reg takarék ismert esete, amely szerencsére hamar és nvomtalanul elmúlt A régi közgyűlés 23.-án ült össze, megszavazott tizenötezer pengőt a Klebelsberg-dombormüre és elbúcsúzott TuróczytóJ. November harmadikán pedig megtartották a kerületi választásokat, amikor a balpárt nagyszerű sikert aratott, de amelynek eredménye minden pártot kielégített az egykorú tudósítások tanúsága szerint. Közvetlenül ezután a harc az érdekképviseleti mandátumokért indult meg. De ez is véget ért hamarosan. Tizenkilencedikén tartotta első ülését az uj közgyűlés, megválasztott négy örökös tagot és megválasztotta a kisgyűlés tagjait A szociáldemokrata városatyákat, akik most először jutottak be a város parlamentjébe, nem engedték beszélni. Azután kiírták a pályázatot az általános tisztújításra és ismét megindult a harc, most már nem a mandátumért, hanem az állásért, a kenyérért Decemberben minden más eseményt elhalványított a tisztújítás, amely — mint élénken emlékezetes — hozott néhány meglepetést A polgármesternek a főjegyzőnek, a főpénztárosnak, Simkó főügyésznek nem volt ellenjelöltje, ellenben Fodor Jenő helyeitt Pátjy -Józsefet választotta polgármesterhelyettessé a többség, Bárkányi Zoltán helyett Hegedűs Antalt árvaszéki elnökké, Grassely Károly helyett pedig Kamocsay Györgyöt községi bíróvá. Most már mindenld beletörődött a változhatatlanba és uj reményekkel várja az uj esztendőt, amely talán változást hoz ebben a furcsává reformált közigazgatási rendszerbe is. m. I A jelen kulturája Gondolatok Vico ui tudományával kapcsolatban Irta: Berezeli Anzelm Károly A fejlődés elméletének első apostola, Giambattista Vico, az emberi történelmet periödikusan fogja fői, még pedig oly módou, hogv minden kulturát végességre kárhoztat, ugyanakkor azonban elismeri, hogy minden egyes alkonyuló kultur• epocha uj emberek, uj eszmék, uj hitvallások hajnalhasadása is. Valami születik, kibontakozik s anélkül, hogy megszakadna az események folytonossága, egyszerűen megszűnik, aminthogy az emberi organizmus is, mihelyt elérte delelőpontját, zsugorodik, pusztul, hogy uj erőknek adjon helyet Ugyanez a lényege Spenyler történetfilozófiai fölfogásának is, de jelenleg jobb, ha Viconál maradunk A kultúra elindui az ismeretlenség homályából, az első eszmélések riadt sejtelmeiből, a primitív ember inkább fantasztikus, démonokkal és istenekkel tarkított ismereteiből, hogy lépésről-lépésre haladva előrébb, az Achillesek és Párisok heroikus világán át, végül is a kiegyensúlyozott értelemig jusson, mit, szemben az előző korszakokkal, a ráció, a bölcs belátás uralómrajutása jelez. Szerinte tehát minden kultura három korszakra oszlik, még pedig az istenek, a hősök és emberek koraira s mihelyt eléri e hármas fejlődés a parabola csúcsát, már zuhan is, hogy az emberiség elölről kezdje megint uj tartalmának kiépítését. Lezárult az antik kultura, kezdődött a keresztény s hogy mindkettő ugyanolyan kódlő, természetfölötti távolságból indult el, mint az emberek őstörténete, azt Vico csodálatosan rendezett, de kevéssé igazolt analógiákkal mutatja ki. E corsi és ricorsi, fejlődés és visszaesés, ahogy ő nevezi, vigasztalan, nyomasztó küzdelemnek látszik s aki végig olvasta a Scienza Nuová-t, Vico főművét, körülbelül olyan pesszimistává gyúródik, mintha Spenyler hitvallását tenné magáévá. A történelem dráma, tragikus hősök ki'átástatan vivc iása, a zseni pedig, cz istenitett önmagábólvaló, éppen olyan törvényszerű megnyilatkozása egy koriéleknek, mint a momentán szükséges államforma vagy éppen a számrendszer. Aki nem tud beletörődni a mulandóság gondolatába, csak fokozza önmaga tragédiáját, aki azonban átlátja ennek a végzetes tornának grandiózitását, ugy érzi, hogy szebb és erőteljesebb egy ilyen ólmos, mindent eleve halálraitélő pesszimizmus, mint azok fölfogása, kik a happy end-ek szüntelen Ígérgetésével csak rászedik a kétkedőt s hiszékenyt egyaránt. Az isteni, hősi és emberi korok egymásutánkcoetkezése végzetszerű törvény, melyen minden nép szükségképjFtn átvergődik; e hármas fázis emberenkivüli létezése a történelem plátói ideája. Az ember előbb érez, költ, fantaziál s csak aztán kezd gondolkodni, csak aztán kezdi ismereteit esze segítségével igazságokká avatni. A vallás ősibb, mint a filozófia, a vers ősibb, mint a próza, a forma ősibb, mint a tarlatom. Ennélfogva kezdetben minden misztikus képzelgés, minden költészet és minden szertartás. A primitív ember született költő, pap és törvényhozó. A differenciáció, a megoszlás csak a későbbi értelem disztingváló erejének következménye. Az antik kultura, mely a római császárságban tetőződött be, a kereszténység előretörésével kezd bomlani. Az ész racionális korát uj barbarizmus, uj költői, romantikus, erőszakos korszak váltja föl. Eddig ismeretlen északi uépek törnek elő, a művészet vallásossá válik, lovagok, hősök, apró zsarnokok ragadják magukhoz a hatalmat. A középkor kavargó, kaotikus világa egy nj kultura metegánya. A középkorban ugvanugy dominál a szenvedély, a vad érzések túltengése, mint a homérosi korban. Csak az valaki, akinek birtoka van, aminthogy a fiatal, de a későbbi Rómában is csak az atyák számítottak. A világ csak lassan, kétségbeesett harcok orgiájában kezd demokratizálódni s hosszú századokon át uralkodik az érzések zabolátlansága, míg végül a reneszánsz s az újkor föltámasztja újból a tiszta, az objektív gondolatot. Itt aztán le is záródik Vico elképzelése. Akkor halt meg (XVIII. század közepén), mikor a racionalizmus éppen fénykorát élte. Mi azonban nem nyugodhatunk bele, hogy egy ilyen rendszert tovább ne fejlesszünk s némi konklúziót le ne vonjunk a mi kulturánkra vonatkozóan is. Átláttam ennek az ideális történelemnek mély értelmét, igaz jelentőségét s a Scienza Nuova tanulmányozása közben szinte ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy azon a parabolán, mely Vico fejlődés-elméletének váza, kijelöljem annak a kultúrának helyét is, melyben mi élünk, mely tul a multak megértésén és tiszteletén, mégis csak inkább szívügyünk, mint akár a római, akár a görög. Nem lehetünk elfogultak a bennünk fölterebélyesedő törekvésekkel szemben sem, látnunk kell, hogy egy olyan egyetemes rendszerben, mely Vico ideális története, mit ér a jelen, vagyis, hogy mennyiben kapcsolható bele az események folytonosságába mindaz, ami velünk, körülöttünk történik. Jellegzetességei, sajátos tünetei a mi kultúránknak is vannak s igy elkerülhetetlen, hogy analóg szimptómákra hivatkozva, föl ne érezzünk a ma megmozdulásaiból is egy mindent determináló korszellemet, mely ha nem is természettudományos pontossággal, de sok esetben mégis csak öszszeegyeztelhető lelkünk s vágyunk megnyilatkozásával. Lehet, hogy az a korszellem, mely a jelek szerint, dominál, inkább áhított, mint megélt valóság* lehet, hogy csak személyes lelki beállítottságom önkényes kikövetkeztetése; lehet; az azonban vi«_ tathatatlan, hogy akár igaz, akár nem, ami itt' alább következik, mint szándék tökéletesen korszerű, hiszen alig volt század, melyben olyan buzgalommal igyekeztek volna értelmet keresni a történések láncolatában, mint éppen a miénk. Jelenségek, szinek, irányok iramlanak felénk a hajléktalanok türelmetlen morajával, szavak és rigmusok lüktetnek bennünk, hogy kifejezve, megtsrmékenyitve az uj emberiséget saját küldetésük megfejtését követeljék tőlünk: a rendszerető emberi elmétől. A jelen nyugtalanítóbb a múltnál s bármennyire körülrajongjuk is valamely hajdani kor nagyszerűségét, a történelem s a történetfilozófia csak ugy nyerhet szemünkben pozitív értéket, ha következteléseket vonva arra az epochára, melyben élünk, a sejtelmek és megérzések bátorító fényénél földeritjük életünk félelmetes értelmét: a ma misztériumát. A történelemtől tehát útbaigazítást kérünk, ösz" ¥ MEGNYÍLT EfERTESZ SIKDQR MJTORGYAHOS magyar rrmSpart Felcetes^s ucca 19. s^&exi alaií. Állandó kiállítás a müaszíalos ipar összes készítményeiből. Szebbnél-szebb hálószobák, ebédlők, uriszobák és mindennemű lakásberendezések, bőrgarnitúrák és kárpitosmunkák dus választékban. Mencllilvűlll olcsó megnyitó áralc, melyről az igen tisztelt butorvásárló közönség véíelkényszer nélkül meggyőződhet. Feketqsas ucca 14. sz. alatt rém üzlethelyiségem HnefSSXUnBk és az ott raktáron levő hó»ó.«7nbnlrat és ebédlőket feeSZCrZéS! «»roii elöl árusítom e hó végéig. Figyeljünk a „Kertész" névre. •1 «1 •1 •1 l] ej, •i sj ej ej