Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

ft £L!if AGIARORSZ AG lflW december ír,. ^ABCÁPOIÁS MAJNICÜRj KAUAY ALBERT UTCAI. . (NIS UTCA) t N: 10• S T^JFC^ zervált aggastyánok elállják az utjukat. A szocialisták a parlamentben és népgyűléseken követelik az emberi egyenlőséget bankjegyes alapon megcsúfoló kúrák betiltását. elégületlensc^ izzó anyaga halmozódik mindenfelé. Azután következnek az egyéni tragédiák. Egy beérkezett, nagy festő, egy a legnagyobbak közül, akinek éppen csak az a hibája, hogy eljárt fölötte az idő, szintén megfiatalittatja magát, öreg művészek szokása szerint, nem szerette, irigyelte, sőt titokban talán gyűlölte a fiatalokat, akik nála erősebbek és munkabíróbbak. Mikor a kúrának alávetette magát, az volt a titkos reménysége, hogy erejét visszanyerve ismét az clre kerül. A kura után megdöbbenve látja, hogy a szeme éles ugyan, dc a meglátásnak az a része, amely már nem a szemtől, hanem a lélektől függ, nem jön vissza. És ugyanezt kénytelen tapasztalni magán a feltaláló doktor is. Egy dúsgazdag ur megfiatalittatja nála barátnőjét, egy színháznak hervadozó csillagát. A fiatalítás annyira sikerül, hogy a doktor beleszeret páciensébe. Pénze már van, milliói vannak, megengedheti magának a luxust, hogy elhódítsa egy másik milliomos szeretőjét. De megdöbbenve eszmei rá ő is, hogy csak a testet tudta megfiatalítani, de a lelket nem. Egy lélekben öreg nő kapcsolódott bele az életébe. A középkort pedig az újkorral összeházasítani nem lehet. öregek és fiatalok Itt lehet áttérni a regényről a szociális problémára. Az öregség és fiatalság egymáshoz való viszonyának legnehezebb és majdnem tragikus összeütközése az, hogy az ember észlelheti magán a testi erő megfogyatkozásának jeleit, de az az ember még nem született meg, vagy ha igen, a legcslegritkább kivételek közé tartozik, aki elismerné szellemi erőinek megfogyatkozását. Az önfegvelmezésnek és bölcscségnek hihetetlenül nagy, majdnem az emberi agy képességeit meghaladó mértéke kell ahhoz, hogy valaki belássa, hogy eljött a biblikus idő, mikor a helyét át kell adnia másnak és eljött a kor, mikor saját személyében az aktivitás helyett az élettapasztalatokból leszűrt tanácsok formájában kell hozzájárulnia hátralevő éveiben a társadalom szolgálatához. Az emberi társadalom sorsa a haladás tényezőinek egymáshoz való viszonyától fűgg. A haladásnak feltétele az, hogy ugy a nemek, mint a korosztályok megfelelő arányban áll' janak egymáshoz. Ha szociológiai nyomozást indítanánk, bizonyára meg lehetne állapítani, hogy korunk válságának okai között szerepel az is, hogy egy egész korosztályt vagy kilőttek a háborúban, vagy pedig ez a korosztály kiesett abból a szerepből, amely az előtte haladó és a sarkát taposó nemzedék összekapcsolásában cs az évtizedek természetes ellentéteinek elsimításában és kiegyenlítésében áll. A' végső következtetést ezek után már könnyű levonni. Amíg a korhatár kitolása természetszerű, fokozatos, mint azt az utolsó négyszáz esztendő alatt tapasztalhatjuk és amíg a társadalomnak alkalma és ideje van, hogy az igy beálló változásokhoz alkalmazkodjék, addig nincs veszedelem. Talán még kívánatos is, hogy az elet meghosszabbodjék és minél több ember élvezhesse az alkonyatra hajló esztendők derűs nyugalmát. Addig ez u jelenség igazságos is, imig az előfeltételek mindenkire, vagy legalább is. minél szélesebb rétegekre egyformák. De halálos veszedetem a társadalomra és az emberi haladásra az életnek természetellenes, mesterséges meghosszabbítása, amely csak egyesek számára érhető el, mert emellett a lélekben öregek rekesztik el a teremtő erejű fiatalok előtt az előrehaladás és társadalmi fejlődés útjait. LEGSZEBB KARÁCSONY! AJÁNDÉK A YBRGI MWBLT gyárosnál SZEGES Aradi ucca 4. Teleíou 469. Mindennemű kiifílíru, zslnefl. zaAEc. ponyva, lótakaró, HalÁMi és tenn!t háló, gyermek blnMk, tornaíacerek 538 gyári áron k Q p h o t^k. A vidéK gyáripara Irta: pr. Fenyő M»sa; a Magvar Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvezető igazgatója Az a meggyőződésem, hogy ma sokkal kevésbé lehet és szabad megkülönböztetést tenni vidék és főváros között, mint valaha és különösen áll ez ipari tekintetben. Két körülmény teszi szükségessé, hogy a megkülönböztetést elejtsük. Az egyik a trianoni tragédia, amely óta országunk olyan kicsiny s oly kevéssé tagolt. A másik figyelembeveendő körülmény a közlekedés mai fejlettsége. A vasút, az automobilizmus mai állása mellett s a telefon és a rádió jelenlegi felhasználását és beláthatatlan jövőbeli fejlődési kilátásait tekintve, azt lehet mondanunk, hogv nem okoz nagy különbséget, vájjon valaki gyónuarát a központban folytatja-e vagy a kicsiny, egy nap széltében is, hosszában is megjárható országnak más vidékén. A közlekedés mai állási lehetővé teszi a nyersanyagok és a gyártmányok egyformán gyors szállítását, a gyáripar vezetői akadálytalanul jelenhetnek meg konferenciákon, akár Budapest környékén, akár távolabbi vidéken dolgozik is telepük. Nem is akarok most a telefon-technikának arról a fejlődéséről szólani — külföldön előrehaladott módon kísérleteznek már ezzel —, amely szerint megbeszélésekre és tárgyalásokra nem is kell személyesen eljöoni, hanem a központi haIvet, mondjuk a Gyáriparosok Szövetségét összekötik a szegedi, debreceni, soproni stb. tagokkal s a hangosan beszélő telefon segítségével akadálytalanul bonyolítják le a megbeszéléseket anélkül, hogy személyesen jelen kellene lenniök. A gyári vállalatok nagy részének Budapest—környéki települése a régi Magyarországon természetes folyamat. Ennek bizonyítéka egyebet között az, hogy a háború előtt folyósított iparfejlesztési segélyek aránylag nagyobb része az ország északi és északnyugati vidékére esett és csak jóval kisebb arányban volt szükséges a budapesti, illetőleg Budapest—környéki vállalatokat szubvencióval kelteni életre. Tisztán közlekedés!, szállítási, tarifapolitikai okok következtében települtek a nagy malmok jórészt Budapesten, ahol a vasúti és a vízi ut előnyeit egyaránt igénybe vehették. De hatalmas malomvállalatok Voltak áz elszakított déli vidéken s maradtak még Szegeden. Debrecenben, Miskolcon. A cukorgyárak a régi Magyarországon kivétel nélkül vidéken települtek, csak a háború után keletkezett Budapesten is cukorgyár. A szeszfőzésnek Budapesttel vetélkedő vidéki centrumai is voltak. A sörgyártás viszont azelőtt is és most is Budapesten" domináló jellegű. A konzervgyárak centruma szintén Budapest. De egyik legnevezetesebb mezőgazdasági terméket feldolgozó iparágunk, a növényoiajgyártás Győr városában fejlődött nagygyá. A tulajdonképpeni vasgyártás túlnyomó nagy részben vidéken: Ozd, Diósgyőr területén van; a vasfeldolgözóipar viszont természeténtek megfelelően Budapest környékén van koncentrálva. A iestilvállalatok többsége a régi Magyarországon vidéken volt; de az ujabb keletű vállalatok közül is nagyon sok és nagyon jelentős telepúit a vidéken. Nem akarok azonban most végigmenni az ország összes iparágain. Meggyőződésem, hogy. egy helyes iparfejlesztő politika a vidéket, annak speciális viszonyait is kell, hogy figyelembe vegye s kell, hogy lehetőség szerint egyenlően ossza el az iparvállalatokat, a munkástömegeket, az adózókat. mindazt a gazdasági, szociális és kulturális előnyt, amit véleményem szerint a gyáripar jelent. Befejezésül még egy körülményre szeretném ezen a helyen is felhívni a figyelmet. Tulajdonképpen már a bevezetésben is jeleztem: az automobilizmus fejlődése nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a megkülönböztetés főváros és vidék között. Az automobilizmus fejlődésének előfeltétele azonban a megfelelő úthálózat, amellyel még nem rendelkezünk. Magyarország utainak kiépítése tökéletesen egyformán érdeke Budapestnek és vidéknek, a gyáriparnak és a mezőgazdaságnak. Fiatal, önálló munkához szokott hdnpcld kerestetik Ajánlatok eddigi működés, életkor, referenciák, | íizotési igény megjelölésévei „Állandó 1062". ialigéra a kíndóba küldendők. K81 I