Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

1930 dcrmhT 25. DÉLM.* GV ^ft <2,7 Nagysagos Asszony, beszéljen a Művésznőről! Déry Rózsi. Etsy Emília, Koháry Klári, Komáromi Rózsi és Révy Emma a színpadról emlékeznek '(A Délmagyarország munkatársától) Régi sikerek és régi színpadok tűnnek elő a szegedi életben, — és színésznők, aldk pár év előtt még tapsos-virágos sztárjai voltak a szegedi színpadnak és akik azóta a színháznál sokkal nyugodtabb és sokkal biztosabb szerződést kötöttek az élettel... Primadonnák, drámai szendék, táncosszubrettek, lirai hősnők, — akik a virágos színpadról a sikerek csúcsain elvonultak a kevesebb virágú, halkabb tonusu és kisebb küzdelmü, de nyugodt és boldog házasságba, — a polgári élet sáncaiba! A primadonnák — privátok lettek, — ahogy ők mondják, ha összejönnek a délutáni zsurokon és tul a nyugodt családi boldogságon: a művésznői életről emlékeznek, a színpad ezer emlékéről, ezer küzdelméről, ezer harcáról, sok könynyéről, kevés boldogságáról és felejthetetlen sikerekről... Mert a színpadot feledni sohasem lehet, minden küzdelmével, minden szerepével és a még most is elhallatszó tapsaival!... Jó erről emlékezni a legboldogabb házasság nyugodt életében is; — két külön élet: a művésznőé és a nagyságosasszonyé. Végigjártam őket, akiket itt ünnepeltek a szegedi színpadon és akik itt kötöttek uj szerződést az élettel, akik ittmaradtak. Es akik ma is még primadonnái és hősnői lennének a szinpadnak, ha a színházi iroda helyett nem az anyakönyveletö köti meg soronkövetkező szerződésüket.. — Nagyságos Asszonyom, beszéljen a Művésznőrőll.1 És a művésznők emlékeznek: Déry Rózsi Visszavonultan, szinte elzárkózva él őrnagyi órának oldalán, — oly távol tartja magát a színháztól, mintha nem is lettek volna a régi varázsos primadonnasikerek kifogott lovakkal 'és rengeteg rózsákkal."Elzárkózik az idegenek elől és olykor csak magának emlékezik egy letűnt népszinmüves, valceros és varázsos színpadról. Szinte már kerüli a színházat, inkább moziba jár egy-egy délutánon. És beszélni sem akar, — oly visszavonultan élek! mondja. Szinte erőszakkal kell megszólaltatni az interjú néhány sorára. Ugy kell a szavakat kiharapófogózni, nem szereti az egészet, nem akar kiállni a nyilvánosság reflektorába. — Boldog voltam a színpadon, — mondja aztán és megcsillannak a szemei —, csak szép emlékeim vannak.™ Akkor még a legszebb, legkedvesebb operettek mentek, boldogság volt játszani... nem is muszájból játszottunk, hanem élvezetből, passzióból... Milyen szerepeim voltak!... a legkedvesebb, amire visszaemlékezem: Adél, a Bőregérből! Nem is szoktam most színházba járni, — ha elmegyek, akkor is egy-egy délutáni előadásra valamelyik igazán jó darabhoz. Teljesen viszszavonultan élünk... — Nem fogom elfelejteni sohasem Pozsonyt és Fiumét, Triesztet, Pólát, ahol a pozsonyi társulattal voltam és Krecsányit sem, akinél Budán voltam szerződésben, — na és természetesen Szegedet, ahol féléletemet töltöttem... Akkor még a színészet igazán művészet volt... Más világ volt... És nincs több sző, amit ki lehetne préselni a régi emlékekből. A primadonna most máinem szereti az interjút. Étsy Emilia Dr. Rapaportné, aki szőke ragyogása volt a szegedi szinpadnak. A hangja ezüstös csengő és szőkeséye mily velencei... (megint Juhász Gyula szavai kerülnek a tollra, aki annyi rimet irt e szőkeségről.) Szobájának falán — az ágya fölött — egy remek olajnyomat: a reiclistadti herceg. Ahogy sápad arcával és szelíd szemeivel leuéz az él5 Sasfiók-rn, aki itt el, olvas és dolgozik Napoleon fiának képe alatt. Olykor találkoznak: az arckép és a színésznő, — egy tragikus emlék és egy ma is élő siker... A szegedi színpad Sasfiókja itt él a reichstadti herceg társaságában... — Az én színészi pályám — mondja — tulajdonképpen 4 éves koromban kezdődik, amikor a képviselő ur eljött az óvodába és én felköszöntöttem őt... Az elemi iskolában már 8 forintot nyertem a szavalóversenyen és töménytelen kincset megosztottam egy szegény kis osztálytársammal... Aztán mégis — ilyen sikerek után! — nehezen ment, míg színésznő lehettem. Családunkban senki sem volt, aki ezen a pályán működött volna, érthető, ha szüleim ellenezték. De volt egy unokí'b 'tvám, aki megértette rajongásomat a színpad iránt és aki kitanitott, hogy mondjam azt édesanyámnak: ha nem engednek színésznőnek, akkor beugrom a Dunába... És édes jó anyám inkább beleegyezett.. — Fölvettek az Akadémiára és először a Feld-szinházban léptem fel a nagy Újházi mester árnyékában. Sohasem felejtem el a Constantin abbét, Szomory Dezső Péntek estéjét... Itt tanultam meg, mi az: színésznek lenni... — Aztán Kassa következett, csupa siker, amire visszaemlékezem: Sasfiók, Tanítónő, Csöppség... Nagyváradon a Bataille és Bernstein korszak, aztán a háború alatt Temesvárra kerültem. A következő állomás — az utolsó — Szeged volt. 1918 ok'óberében játszottam itt először. Olyan jó visszaemlékezni ezekre az évekre, de talán nem volt még olyan régen, hogy mindenki elfelejtette volna... — 921-ben férjhez mentem, a Váljunk el-ben búcsúztam a közönségtől, de a színészettől még sem tudok elválni... Három évig nem játszottam, aztán Andor Zsiga alatt a Vera Mircevá-ban újra fölléptem. Mindig nagy esemény nekem a színpad, lázas izgalom fog el, ha rágondolok.. — Azért mégis azt mondom, hogy a legbiztosabb, leghosszabb szerződés mégiscsak a házasság... A színészi élet tele van számomra gyönyörű és kedves izgalmakkal, — a házasélet örökös harc a nyugalommal. Ez az élet valami egészen más, — a házasélet, ha harmónikus, nagyon szép, nyugodt és kedves és azt hiszem, az enyém az... — Ha \issza-visszamegyek most a színpadra, nagyon jólesik, — de ha arról volna szó, hogy cseréljem vissza az életem, ezt már nemi... Inkább kapcsoljuk össze a kettőt: a színpadot és a harmónikus otthont... Koháry Klári Dr. Szamekné. A sokemlékes táncos szuBrett, aki sorra aratta a zengő tapsokat százelőadásos nagyoperettek sikereiben. Az orvosi rendelőben ülünk szemközt és a Csárdáskirálynő Stázija igy emlékezik: — összesen négy évig voltam színésznő, az iskolából egyenesen idejöttem Szegedre. Egy év múlva, egészen fiatalon, Kassára hívtak meg primadonnának. Ekkor Beöthy László is hivott Pestre, de mivel az első évben nem garantálta a legelső szerepeket — azt mondta, várjak legalább, mig 20 éves leszek —, inkább Kassára mentem. Inkább voltam vidéken első, mint Pesten második... — Itt, Szegeden mindjárt megismertem az uramat, menyasszony lettem. 6 mindjárt azt akarta, hogy hagyjam ott a színpadot, de mig ő harctereket járta, addig én tovább táncoltam a színpadokon. Az utolsó évben Pécsett voltam és amikor vőlegényem visszatért, férjhezmentem és visszajöttem Szegedre. — Ha másképpen alakultak volna körülményeim, talán fölléptem volna még, hiszen olyan jó és megértő az uram... Csak szépre és jóra tudok most visszaemlékezni, — sajnos, elmultak ezek a hangos sikerek, de azóta jöttek más örömök... A legszebb szerepeket játszottam... A múltkor, amikor a Lengyelvérnél a szinházban voltam, ugy elszorult a szivem... A legszebb szerepeim közé tartozott... — Hogy mi a különbség a k'ét élet kőzött?... Gyönyörű, nyugodt most az életem, ez minden józan gondolkozású lány álma és célja, — de hazudnék, ha azt mondanám, hogy el tudom felejteni a színházat... Sohasem fogom elfelejteni... nagyon szép volt... Ha pedig megkérdeznének, ha vissza lehetne csinálni az egészet, — akkor újra csak a férjhezmenést választanám... és ez jórészt az uram érdeme, — de kérem, ezt ne irja meg, mert ez corpus delicti volna számára.» — Mikor tavaly Amerikában voltam, kapacitáltak. hogy lépjek fel, el is határoztam, de közben megbetegedtem és nem lehetett. Az óceánon, a hajón volt az utolsó debut-m, ott játszottam utoljára zarándoktársaim előtt a hajó szalonjában... Komáromi Rózsi Gábor Györgyné. Aki hősnő volt a szegedi szinpadon és aki akkor mondott bucsut, amikor a legszebb szerepeket játszotta, amikon a leghangosabban ünnepelte a siker. Most kézimunkái közül jön át a meleghangulatu ebédlőbe és kipirultán emlékezik: — öröm mindig visszagondolni a két szegedi évre, — de nem mennék vissza újra játszani. Félek a kulisszáktól, mi még jobban, mini akkor... — öt éve már, hogy férjhezmentem. Miniériis hiksa smm Doldogasszony sugórut 17. Teleion: 9-53,11-18. brikett Tafal és borsódi szén. Porosz szél. KÍÉSZ. Mész.Csment.Karbid.GIpsz Kérjen árafánlaioii kályhafűtésre, minden kályhában pótolja a porosz: szenet. ?M