Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

lí)29 december 25. DPT w * cv»"nn<?T 9 | Boldog karácsonyi ünnepeket 53SÍÍ j | és kéri,hogy avele szemben megnyilvánuló meleg bizalmat és támogafást továbbra is megőrizni szíveskedjenek I Ankét a színház válságáról A Délmagyarország a mai napon ankétet | mának, a Délmagyarország szinházi rovat kezd a szinházi válság megvilágításáról és • vezetőjének és dr. Tonelli Sándornak cikkeit megoldásáról. Mai számunkban Lengyel Vil- I közöljük, A színház válságára a legjobb orvosság: a művészei Irta: Lengyel Vilma. A színház körűi megint idegeskedés jelei mutatkoznak és nem lehetetlen, hogy ez a speciális szegedi betegség ismét elfajul annyira, hogy hoszszu időre gyógyíthatatlanná teszi a — színházat. Ez most könnyebben is menne, mint máskor, tekintettel az általános szinházi krízisre ¡s, amely a gazdasági depresszió nyomán fellépett A válság azért robbant ki, mert a szinház bevételei a főszezonban sem érik el a kiadásokét s emiatt jogosult az a feltevés, hogy később a helyzet természetesen még rosszabb lesz és hogy a szinház részére engedélyezett 124.000 pengős szubvenció tul is lesz tekintélyes deficit. Ha azonban van válság, nem árt azt elmélyíteni, jelszóval egyesek már most aktuálissá teszi, az igazgató kérdését, előrelátással gondolván arra is, hogy Tárná y Ernő szerződése szeptemberben lejár és igy a hátóságnak döntenie kell majd arról, hogy meghosszabbitja-e a mostani direktor állását, vagy pedig akár meghívás, akár pályázat utján uj igazíjatót keres. Emiitettük már, hogy általános színházi válság korszakát éljük. Szegeden azonban, ahol a színházlátogató közönség az utóbbi években láthatóan és bebizonyithatóan gyarapodott, ez egyedül nem magyarázza, legföljebb menti a helyzetet. Mi az tehát, ami az általános krízis okain kivül hozzájárult a szegedi szinházi válság főiidézéséhez, esetleg elmélyítéséhez? A szinházi válságot megszüntetné, legalább is Yjagvmértékben enyhítené, aki megtudná adni erre » kérdésre a helyes vá'aszt Nem hisszük azonban, hogy a művezetésre és adminisztrációra vonatkozó minden adat és kulisszatitok nyilt és őszinte feltárása nélkül, bárki is rá tudna mutatni a művészi és financiális szanálás helyes útjaira. Tegye közzé az igazgató azoknak a színésznőknek és színészeknek a számát és fizetését, akiket az eddigi szezon folyamán nem foglalkoztatott, akik nélkül tehát minden jel szerint akadálytalanul végig tudná vezetni a szezont. Adjanak tájékoztatást a nyilvánosságnak arról, hogy mibe kerül a városnak az adminisztrálás és a pénzügyi ellenőrzés és azok az urak, akiket kizárólag gazdasági munkakörre rendet ki a hatóság, nem lépik-e tul állandóan hatáskörüket s nem fejtenek-e ki ezzel állandóan a szinház művészi tevékenységét zavaró munkásságot? Hozzák nyilvánosságra, hogy mibe került az idén eddig bemutatott vagv felújított valamennyi darab kiállítása és adjanak kimutatást arról, löbb-e vagy kevesebb-e az idén, mint tavaly, a művészi személyzet fizetése és akár több, akár kevesebb, Indokolják meg ugy az emelkedést, mint a csökkentést Ezek nélkül az adatok nélkül nem lehet nemcsak alapos, de még csak komoly választ sem adni a fenti kérdésre, amelynek elbírálása pedig nagy horderejű, ha arról akarnak dönteni, hogy fennmaradjon-e házikezelés vagy ss, vagy arról, hogy milyen módon lehet a házikezeléses színházat biztos révbe vezetni. E sorok irója elvileg a házikezelés fennta-tása mellett van, de hangsúlyoznia kell, hogy a házikezeléses szegedi színháznak legkésőbb erre a szezonra már meg kellett volna kapnia az államsegélyt. Egyik legnagyobb mulasztás, vagy hiba tehát • itt terheli a hatóságot, amely foglalkozott ugyan az államsegély megszerzésének gondolatával, állítólag tett is valamit a megszerzésért, de elmulasztotta megszerezni akciójához az erős hátvédet, egyöntetű dokumentálását annak, hogy ebben az ügyben a hatósággal együtt van és járul a kultuszminiszter elé a város egész lakossága. A kiadásokat lehet csökkenteni, egészen bizonyos, viszont a bevételek fokozhatok Bzlnházvezeíésl és müvésst koncepcióvá*. Csak egyetlen-egy példát, bizonyítékul erre az állításra. A szegedi közönség szereti az operát. Az operaelőadások még a legjobbak is, minden igyekvés és siker ellenére, nagy hiánvokat mutatnak. Gyönge és kicsiny a zenekar, kevés jó magánénekes van, kicsi a kórus és ami a legszomorúbb, ezeknek a hiányoknak legnagyobb részét állandóan el kell hallgatni és el kell nézni, mert : egymaga a szeged I színház kcp'elcu fönntartani kompleÜ zenekart kielégítő lélszá- , inu és teljesítő képességű magánénekesek- * kel és kardalosukkal, ; Van azonban arra mód. hogy Szeged a viszonyok-' hoz mérten tökéletes és teljes operai ensemblet rendezzen be. De ehh/'Z sí uj u'ra kellene térni a szeged! színház művészi vezetése terén és nem szabadna várnunk nekünk, akik ismerjük az itteni és általában a vidéki viszonyokat, olyan budapesti urak kezdeményezésére, akik ugyan hozzáértők, de közvetlen tapasztalatból aligalig ösmerik a dolgainkat, az igényeinket, a kívánságainkat és a teljesitőképessségünket. Radnay operaházi igazgató kezdeményezésére So-| kat beszéltek ebben az évben az opera-staggioneról. Most hosszú hónapok óta hallgatnak róla és sok hó fog elolvadni, sok eső fog leesni addig, amíg ebből a tervből lesz valami. A szegedi szinház költségvetésében viszont most is tekintélyes ösz-: szeg szerepel operai kiadások címén. Legföljebb havi három-négyezer pengővel kellene többet költeni és a szegedi színháznál teljes, a mostaninál sokkal, dósakkal Jobb operai együttes lenne. > Ez az együttes elláthatná operaelőadásokkal Makót, Vásárhelyt Orosházát, Gyulát, Békéscsabát, Szentest, Csongrádot, Félegyházát. Egészen bizonyos, hogy a kultuszminiszter utján megszerezhetné a város az ingven vasúttal való támogatást és hogy szívesen támogatná a kultuszminiszter ezt a vállalkozást mondjuk csak havi 2000 pengő szubvencióval. Állandó bevétele lenne az operaegyüttesnek az emiitett és esetleg más városok előadásaiból befolyó összeg és bizonyos, hogy itthon eddigieknél sokkal tökéletesebb előadásoknak, az az eddigieknél sokkal tökéletesebb előadásoknak az Ezekből a bevételekből nemcsak a többletkiadás térülne meg, hanem fölösleg is maradna és Szeged nagy lépést tenne meg azon az uton, amely; kulturcentruramá való emeléséhez vezet A jövedelem szaporításának művészi szempontból kevésbé jelentékeny és átfogó erejű, a művészi vérkeringést mégis felpezsdítő módja lem», hogy különösen operaelőadásokon évközben is hozzanak egy-egy vendégszereplőt A szanálás kérdésének megvitatásánál nem I«v het figyelmen kivül hagyni a művészi szempontokat. Járja az igazgató is ezt az utat és a hatÓJ sággal együtt meg fog győződni róla, hogy • sziuházban a legjobb üzlet a — művészet Hozzászólás a szinház válságához Irta: ToneHI Sándor. A színháznak deficitje van, helyesebben a de- j fieit sokkal nagyobb, mint hitték. Ma már két- , ségtelenül tudjuk, hogy az az ősszeg, amelyet még a régi közgyűlés támogatás gyanánt az előrelátható hiány fedezésére a városi kezelésbe átvett színháznak megszavazott, nem lesz elegendő. A >szakéríők< ebből azt a következtetést vonják le, hogy a városi kezelés rendszere a;n ívről még két esztendeje büszkén hirdették, hogv követendő például fog szolgálni az egész or zá^an. megbukott. rosi kezelésben megtartandó szinház vezetését * személyes felelősség alapjára kell helyezni: aj igazgató legyen felelős a művészeti részért, az el« lenőrző tanácsnok pedig a pénzügyekért. De meri a művészeti és pénzügyi rész a színháznál a leg szorosabb kölcsönhatásban van egymással, módoi silanl kell az igazgató mai szerződését. Ma az igazgatónak havi fixuma van, azonkivCÍ három százalék jutaléka a bruttó bevétel után tekintet nélkül arra, hogy magának a színháznál J FÉRJÉNEK ÉS FIÁNAK. LEGSZEBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB AJÁNTCÉKPHILJP5 RÁDIÓ CIKKEK. . . . . . PHILIPS HALOZAT!KésZÖléKEK, HANG' SZÓRÓK STB 6-12-18 HAVI RÉSZI ETQE. fi AD! ÓKERESKEDŐJÉN EL BESZEREZHETŐK