Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

9KB6ED. S*crUe»ítílíÉO' Somogyi oeta 22.. L pm Teletori 13-33. ' Kladöhlvaíal, ItfllcutlriRHnyvtAr e« legylrodn Aradi ucca 8. felelőn - 3«6 - nyomda • l «w Lipo« uecn 1'» reieion 16-34. TAvlrnll e> levélcím: Délma<7aroiMAg szrard. Szerda, 1929 december 25 Ara 40 fillér 7 V. évfoiyaníi, 2SQ. száliá A Szent Esie ránkteriti áldoít-meleg borulatát, amibe belesimulhat most minden gond és minden gyötrődés. A Szent Este ünnepi muzsikája nemcsak a pásztorok kórusában s a szférák zenéjében zeng fel, de a gondok mélydobjának, a sirámok .nagybőgőjének, a riasztó kérdések cintányérjának s a bánat csellójának — némaságában is. Áldott nagy karmester ez a »Karácsony-férfiünnep«, a nagy dirigens a világ legnagyobb zenekarát vezényli: felemeli jobbkarját és feleseng az angyalok kara, felujjong a hegedű, szárnyal a hárfa s harsognak az öröm trombitái, — int baljával s elhallgatnak a dübörgő üsldobok, nem csattannak össze a keserűség és megalázot'ság réztányérjai s nem sikong, jajong, üvölt a kétségbeesés furulyája: á szaxofon. Szent Karácsony, krisztusi születésnap, az emberi élet szégyenét, fájdalmát és alázatát vállaló isteni küldetés megvalósulásának ünnepe, meddig maradsz nekünk csak pihenő, csak rövid megállás, csak ünnepnap pirosa a fegyenc-szürke hétköznapok során, csak díszelőadás az élet nagy cirkuszában akrobatakinokkal és bajnok-fájdalmakkal? Meddig hurcoljuk még a keresztet Názárethtől Locarnóig és Locarnótól újra tovább a végső összeroskadásig? Meddig cipeljük még elnyűtt tagjainkat az élet végeláthatatlan stációin, meddig lesz még ostorcsapás a fizetés, meggyalázás a bér, keserűség a mindennapi kenyér s kereszthalál-vég minden1 felszabadító gondolatért, minden vértátömlesztő hitért, minden gyönyörű álomért és megváltó^ gondolatért? A földöntúli életnek kapuit megnyitotta életével, halálával és feltámadásával a betlehemi kisded s mi magunk: mi, a felszabadítottak és megváltottak, az üdvözülésre elhivatottak, az örök fény várományosai és örök élet eljegyzettei, mi magunk nem tudunk mást Betlehem és a Golgotha után tizenkilecszer száz év múlva sem, csak rakni tovább a bilincseket, fonni tovább az ostorokat, ácsolni tovább a keresztfát s a test és lélek koldus-nyomoruságával gyalázni meg Isten teremtményében az isteni gondolatot, a betlehemi hitet, valóságát és szimbólumát a Golgothának. Mint a sétára kikergetett fegyencek, akik öátracsapott karokkal futkároznak a tömlöcudvaron s betegre senyvedt tűdével kortyonkint nyelik a szabad levegőt, ugy loholnak, futkároznak, tűnnek fel ködös hajnalokon s múlnak el baljós alkonyatokban a köznapok, az élet fegyencnapjai. Mikor piroslik már elénk az igaz s az igazi ünnep, a kétezer év óta várt szent karácsony, az áldott sátor, a felszabadító szent cselekvés, amelyik nemcsak a szabadság játékait adja, de magát a rszázszorszent égi szabadság«-ot is, amelyik nemcsak szimbóluma, de örökös száll áscsinálója a szeretetnek. Meddig gyalázzák még a karácsonyra váró napok a Szent Estét s a karácsony utáni napok miért árulják el, mielőtt a kakas megszólalna, karácsony lelkét, karácsony jelentőségét, a szeretet igéit és cselekvéseit? Ahogy ránkköszönt az első ünnepnap alkonyata, miért lesz rikácsoló káromlás mindenből, ami a szent áhitat fogadkozása volt még egy szemrebbenésnyi idővel előtte, a prédikátori szavak s a kenetes igéket gargarizáló torkok miért üvöltik tovább, üvöltik szakadatlan, űvöltik a megszállolíság tébolyával a Hozsanna után a Feszítsd meg!-et? Hiába kérjük: ne hazudtolják meg az angyalok üdvözletét s adjanak békességet, mert jóakaratú emberek vagyunk. Jeruzsálem urai uralkodnak ma is, az Írástudók és papi fejedelmek szabják meg az életnek és halálnak, örömnek és fájdalomnak, kenyérnek és nélkülözésnek törvényeit s tüzes trónra ültetik azt, aki szebbet álmodik, bátrabb lélekzelet vesz s zengőbb szóval beszél, mint ahogy törvényeik megengedik. Tüzes trónra ültetik, vagy keresztre feszitik: csak a halálnemben van különbség, de ugyanaz a Kálvária s a Kálváriának ugyanazok a stációi, ugyanazok a Heródesek, akiknek lelkiismeretét egy ártatlan kisded világrajötte felkorbácsolhatta, nem változott a lelkiismeret és nem változtak az áldozatok. Csak a »technikai vivmáElOFIZETÉS: Havonta helyben 3-JEO vidéken e* Budapesten 3-6». «UlfiSIdlfn 6-40 pengd. > Faye» szara ara hélliBi» nap 1«, vntár- é* Unnepnnn 14 «111. Hlr» deie»e«* lelvélele tarifa nerlnt Meojo» len'U é'ft Kivételével nap >ota reggel nyok« változtak, de az ember maga maradt örökvállozatlan. »örök a bestia.« Csak áhilozzuk és szomjazzuk szeretet ünnepén a szeretet lényegét, az áldott jóságot, a szent megbocsátást, a termékeny kézfogást, a zengő szolidaritást. Áhitozzuk, szomjazzuk, -egyszer egy évben ünnepeljük is, de a szeretet királyságának eljöveteléért tenni nem tudunk semmit is. A karácsonyfát felgyuitjuk, de sötét marad a sziv s az ünneplő szavak mélyén konok gonoszság árnyai sötétlenek. Mikor jön el az a szent karácsony, amikor nem krajcáros gyertyákkal, de kigyulladt szívekkel áraszthatjuk magunk körül a világosságot, a szeretet tündöklő fényét, termékeny, puha, süppedős melegét? Az igazi karácsonyi elé meddig kell még harmatozni könnyeket az egeknek? A liberális pári egysége Irta; Rassay Károly Mikor pár hónappal ezelőtt hozzám fordultak, azt a tanácsot adtam a szegedi liberális polgárság vezetőinek, hogy a törvényhatósági választásokra megegyezési kötve a többi polgári párttal, együttesen vegyék fel a választási küzdelmet, őszinte sajnálatomra a szegcdi liberális párt ebben a kérdésben két részre szakadt. Ettől a pillanattól kezdve tartózkodtam, hogy bármilyen formában is beleavatkozzam a választási harcba. Ezért hárítottam el magamtól azt a megtisztelő felhívást is, hogy jelöltséget vállaljak Szeged város törvényhatósági bizottságában. Távolról néztem az eseményeket és legfeljebb fájlaltam, hogy a kettészakadás következménye éles harc lesz, amelyben a lövedékek kölcsönösen olyan helyeket is értek, amelyeket már csak a mult közös emlékei és méginkább a jövő közös feladatai érdekében kímélni kellett volna. Ez azonban a harc hevében emberileg érthető és menthető volt. Sőt, a mi politikai elgondolásunk mellett kikerülhetetlen is. Ma azonban más a helyzet. A választási küzdelem lezajlott. Szeged város törvényhatósági bizottságába jelentékeny számmal kerültek be mindkét oldalon olyan férfiak, akik a múltban és meg vagyok győződve, a jövőben is, minden kétértelműség nélkül fogják hirdetni és szolgálni a haladó eszméket Ebből logikusan csak egy következhetik. MIndazoknak.aklknek oronrnmfa a szabadelvű és demokratikus politika, haladék nélkül egyesülniük kell egy egységes pártban. Azok a jóhiszemű elgondolások, amelyek a választás alatt szembenálló liberális vezető férfiakat irányították, ma már tárgytalanok. A helyzet adva van. Ugy a helyi kormányzás, mint a szociáldemokrata párt elfoglalta azt a helyet Szeged város törvényhatósági bizottságában, amelyet a válasz!ás eredménye számára kijelölt. Az erőviszonyok kialakultak. Nem jogosult immár az az aggodalom, hogy a szociáldemokrata párt a törvényhatóságban elfoglalt pozíciójával önmagában véve veszélyeztetheti a polgári érdekeket. Nincs tovább jogosultsága tehát annak a koncepciónak sem, amely a polgári gondolat jegyében való összefogással akarja eüminálni a törvénvhatóság | keretein belül kétségtelenül meglevő politikai ellentéteket. Ez az elgondolás feletti vita csak addig lehetett jogosult, amig a választás segítségével éppen ezeknek az erőviszonyoknak kialakítása forgott szóban. Szeged város liberális polgárságának vezétőire ma már egyetlen nagy feladat vár: az eltérő taktika eszközével, de mind a két oldalon becsületes elvhüség utján bekerült liberális elemeknek egy táborba való egyesilésé.; Az egyesült liberális párt igy fogja tudni biztosítani a szociáldemokrata párt és a jelenlegi kormányzatot támogató egységespárt között állva tekintélyét és az elérhető legtöbb eredményt így fogja igazán betölteni hivatását, » mert egyaránt fog mérséklőleg hatni a kormánypárt hatalmi elbizakodottságára és a szociáldemokrata pártnak a nehéz gazdasági viszonyok között hatalmas feszítő erőt.jelentő szociálpolitikai törekvéseire. Olyan szempont ez, amelyet az igazi szabadelvű és demokratikus politikának egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie. A forradalmak lezajlása után, a magára hagyott polgári liberalizmus éppen azt a célt szolgálta, hogy a két szélsőség kőzött kiegyenlítő szerepet töltsön be és igy vezesse vissza az országot a nyugodt fejlődés alapjain. Ha ezt a szerepét nem tudta teljes sikerrel betölteni, ez nem eszméinek gyengeségén, hanem azon múlott, hogy a mai kormányzat a külföldön és idehaza oly sokszor ígért demokratikus fejlődés irányában egy lépést sem tett. Sőtl A parlament őszi ülésszaka óta a kormány mind kirívóbb tanúbizonyságát adja annak, hogy az evolúcióval szemben teljesen a reak. ció szolgálatába állt. A katonai büntető törvénykönyv, majd a fővárosi törvényjavaslat olyan megdöbbentő képét mutatta ennek a reakciós szellemnek, hogy senkinek sincs joga tovább azzal álltatni magát, hogy a kormány-1 zat eleget akar, vagy tud tenni a demokratikus fejlődés irányában hangoztatott ígéreteinek. A napról-napra kifakadó botrányok mutatják j azt a mély sülyedést, ahova a közéleti erkölcs jutott. A parlament a teljes szétesés képét mutatja. Az óriási, de megmozdulásra képtelen többség annyi energiát sem tud kitermelni magából, hogy komolyan védelmére kelhessen a kormány reakciós javaslatainak, Karácsonyi lapunk száma 48 oldal — Ara 40 fillér