Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-15 / 286. szám

BBBH^MiBiiiMBCMWMfl^ ni iwiiHi iiiiPiiwmflflwwiBHigi 8XBOED. SterkMCIMiat Somooji neca , _ _ ELŐFirETÉSi Havonta helyben 3-2« 22.Lem.Telelon: l3-33.'KladóKlvalal. VfiSafnAD fiftflPIUnftJ' O vldíKen é» Budopojten 3-ÖO, «UllöWtlii kOlc«OnkiJnyT«af ét legylroda Áradt watMUJfa UVWJUUVI 6-40 pengő. ^ Egye» teám Ara hélkBi­ucca 8. Telefon 3A6 ^ Nyomda l»w Ara 24 fillér nap 16, va<Ar> «> Ünnepnap 24 dil.Blr< Llpól ucca ÍO. Telelőn 16-34. TAvlreíl •mr , - — •• _ _ - detések lelveiele tarifa uerlnt Meq[e­ei lev«lclmi D«lmaayaroiwag »»eged. CVIOiyolTI, SZcMU lenlk héimklvélelível naponta regge) Statisztikák Egy szóval se mondjuk, hogy ez a téma «api aktualitás, — nekünk az juttatta eszünk­be, hogy lapozgattunk azokban az óriási kö­tetekben, amelyeket statisztikusaink most ad­tak ki a magyar életről és a magyar főváros ¡életéről. Elképesztő tömegei a számoknak, amelyeknek az összeállításába sokkal több agy fáradt bele, mint amennyi olvasója lesz ezek­nek a nyalábbal mérhető köteteknek. És ami­kor arra gondolunk, hogy esztendő szombat­jára értünk és az irodákban, a hivatalokban most mindenütt fáradt fejek hajolnak a rova­tos ivek fölé, mindenütt lezárják az évet és számokba foglalják az eredményeket, akkor fölvetődik akaratlanul is a kérdés: megérik-e minálunk a statisztikai kiadványok azt a tö­mérdek energiát és azt a töméntelen pénzt, amibe kerülnek? Hogy gyümölcsöző tudo­mánya a magyar glóbuson a statisztika, vagy éppen csak illendő tudomány, ami éppen csak azért van, mert ilyennek is lenni kell? Az bizonyos, hogy a statisztika a legnép­szerűbb és a legnépszerütlenebb minden tu­dományok közt. Akkor nagyon népszerű, mi­kor nekünk van tőle valami kérdezni valónk és a feleletével a mi igazunkat tudjuk bi­zonyítani. Ellenben nincs tudomány, amelyik ngy meg tudná káromkodtatni az embereket, mint a statisztika olyankor, mikor neki van kérdezni valója az emberektől és bizonyos rovatos nyomtatványok kitöltését kívánja tő­lük. Ilyenkor jelennek meg az újságokban a statisztikai humorok és ilyenkor szokás fel­vetni hol elmés, hol elmétlen kérdéseket arról, hogy mi kóze ahoz az államnak, kinek a tyúkja hány tojást tojik és hogy tórődfk-e azzal a borjú, latin, vagy görög ritus szerint vet-e a gazdája keresztet. Hála Istennek, azért Magyarországon is va­gyunk már annyira, hogy a nagyközönség is hajlandó tudománynak elismerni a statisz­tikát. Még pedig nem csupán abban a képes­lapok által kultivált formájában, amely azt számítja ki, hogy egy köbméríöldes kockába hányszor lehetne belerakni a Cheopsz pira­misát, meg a Szent Péter-templomot s hogy mekkora várost lehetne az alá a szivarhamu alá temetni, amit egy jóravaló dohányos pol­gár tizennyolc éves korától hatvan éves ko­ráig kitermel. Az intelligens emberek kez­dik már sejteni, hogy ezekhez a számtani já­tékokhoz semmi köze sincs a statisztikának, mert az valami nagyon komoly dolog. Sokszor kétségbe vonták és talán nem is minden ok nélkül annak a több évezredes té­telnek az igazságát, hogy a történelem az élet mestere. A történelem csak lehetne az élet mestere és kellene, hogy az legyen, de az élet nem tanul a történelemtől, hanem uj utakat keres és uj törvényekel csinál magának. Ezek­nek a törvényeknek a kutatója és magya­rázója a lelkiismeretes és becsületes statisz­tika — és ha tudományról beszélünk, csak ilyenről lehet szó — és talán el fog jönni a kor, amikor a statisztika lesz az élet tanító­mestere a történelem helyett, amely nem vált be ilyennek. Magyarországon egyelőre aligha tartunk itt, ezt minden politikától mentesen is be kell látni mindenkinek, aki nyitott szem­mel nézi a magyar életet. A magyar statisz­tika bizonyára nagyon lelkiismeretes és na­gyon becsületes s bizonyára független min­den hatalmi irányítástól, de alapos munká­jának egyelőre semmi foganatját nem lát­hatjuk. Aki csak egy kicsit is kirándult az uj kiítch árr okhnn a m.tgvar statisztika szám­erdeibe. annak hrmar megfájósodik a feje, attól, amit lát és gyötrő víziói támadnak afe­lől a jövő felől, ami ezek mögött a szám­erdők mögött van. Milyen lerongyoítság. meny­nyi testi, lelki nyomorúság, mennyi egyre mélyülő szakadék, milyen visszafejlődés akár egy félszázadhoz, akár egy decenniumhoz, — akár a mult esztendőhöz képesti És ez a legkétségbeejtőbb, az estének a reggellel való összevetése. Reggel még csak az ágy lábánál állt a halál, de most már az ágy szélén ül... Csakhogy azoknak a fejét nem fájdítják meg a magyar statisztikai hivatal legújabb kiadványai, akik a magyar sorsot a kezük­ben tartják. Sok minden foglalkozást űznek ők, sokféle tudományban jeleskednek, első­sorban a közgazdaságiakban, de a statisztika, a legmodernebb tudomány, nem tartozik ked-, venc studiumaik közé s a magyar kormány, évi jelentését közállapotainkról a statisztikai; évkönyv keretében nyilván egyik miniszte­rünk se tartja az éjjeli szekrényén. Egy halálos ítélet, 3 életfogytiglani fegyházbüntetés; a tiszazugi tömegmérgezési bünpör első Ítélete Az öreg Llpka Pálnéf négy gyilkosság miatt Ítélték halálra - 4 törvényszék nem fogadia el a beismerő vallomások visszavonását — Döntő bizonyíték: az orvos­szakértők véleménye Januárban ujabb vádlottak kerülnek a biróság elé Szolnok, december 14. A szolnoki törvényszék szombaton folytatta a tiszazugi méreekeverő asz­szonyok bűnügyének tárgyalását. Péntekről szombatra virradó éjszakán megszólalt Hoiybáné és Kötelesné lelkiismeret». Éjfél ntán a két asszony, mintegy közös jelre, kikopogtatott cellája ablakán. — Vallani akarónk, | beismer5 vallomást akarónk tenni, a Ielldismere­i tünk nem enged tovább.•• A két asszony reggel izgatottan ült le a falócára, de amikor a tanács­elnök a zsúfolt tárgvalótercra előtt megnyitotta a tárgyalást és a két asszonyt maga elé szólí­totta, hogy tegyék meg hát beismerő vallomá­sukat, Holybáné és Kötelesné sodorni kezdték ujjaikat és hallgatlak. Nem tellek beismerő val­lomást. Dr. Vlrágh Gyula védő ezután a következő elő­terjesztést tette: Kérem Baltazár Dezső püspök kihallgatását elrendelni, mert a püspök ur külő­nósképen arról tehet tanúbizonyságot, hogy mi­lyenek voltak Nagyréven hosszú évtizedeken ke­resztül • vallási és erkölcsi viszonyok s hogy miért kellett ezeknek a nagyrévi tömegmérgezé­seknek bekövetkezni«. Éppen a püspök ur intéz­kedései következtében a nagyrévi református lel­• készt kicserélték. Kérem továbbá a megye alispán­• jának kihallgatását. A törvényszék elutasította az Indítványokat, Az elnök ezután felszólította az ügyészt a vádbeszéd megtartására. — Át kell érezni a történteket —• kezdte az ügyész —, ha azokat megítélni akarjuk, csak igy lehet igazságos Ítéletet hozni és ha a törvényszék meg akarja Ítélni a mérgezések ügyét, akkor meg kell ismernie a mérgezést, a mérgezés tüneteit, azt a határtalan szenvedést, amelyet a méreggel előidézett halál okoz, ismerni kell az arzénmérge­zés tudományát. Rettenetes szenvedést állottak kl azok, akik miatt a vádlottak most idekerültek. Képzelje el a tekintetes tőrvényszék azt a je­lenetet. amikor a kínoktól el'orzuti arccal) re«», ketve vonalának az ágyakban apák, anyák, gyer­mekek és az ágyak mellett résztvevő arcba bújva alávaló gyilkosok állnak, akik a fájdalomcsilla­pító orvosi szerekben ujabb mérgeket ódnak be. — Ezek a gyilkosok nem is emberek, ezek lelkivilágának aljasságát megérteni nem lehet Ebbe a mélységbe nem tud senkisem leszállni, nem tud a biróság sem, ezt az aliassáfiot csak _ el­képzelni lehet. Az ügyész végül megállapította, hogy • vád­lottaknál enyhítő körülmény nincs. — A felsorolt bünösségi körülményeket figye­lembe véve, nem tehetek egyebet, minthogy mind a négy vádlottra nézve a halálbüntetés kiszabását kérjem. . Ezután dr. Vlrágh Gyula ügyvéd mondotta el védőbeszédét. * Részletesen foglalkozott a bűncselekményekkel és a tárgyalás során felmerült bizonyításokkal és arra a konklúzióra Jutott, hogy ezek a bizony!-' tékok nem elegendők arra, hogy a törvényszék a vádlottakkal szemben teljes megnyugvással Ité­ietet hozzon. Foglalkozott Nagyrév község viszo­nyaival. Kimutatta, hogy Nagyrév és vidéke ax országban az analfabétizmus szempontjából a má­sodik helyet foglalja el. Vázolta azokat a szomorú vallási és erkölcsi viszonyokat, amelyekben a község lakossága élv ahova kuUura egyá'lalán nem jutott el. — Az életet — folytatta a védő — nekünk nem szabad elvennünk, mert azt nem adhatjuk vissza. Ez a gondolat áradjon szét ebből a te­remből és a magyar bíró bölcs legyen az em­ber megismerésében és szent az Ítélet meghoza­talában. Az elnök ezután a tárgyalást félbeszakította, majd délután 3 órakor a többi védők mondották el beszédeiket. Az Ítélet Fuehs elnök este fél 7. órakor hirdette ki a törvényszék ítéletét. Az ítélet a kővetkező: — A Magyar AHam nevében! A bűn tető törvény­szék bűnösnek mondja ki Holyba Károlynél egy­rendbeli gyilkosság bűntettében, Sebestyén Bélánét egyrendbeli gyilkosság bűntettében mint felbuj­tót, Llpka Pálnél háromrendbeli gyilkosság bűn­tettében, egyrendbeli gyilkosság bün<eUében mint felbujiót és egyrendbeli gyilkosság bűntettének ld­sérieíében mint bűnsegéd! bűntársai, végűi Köteles Istvánnét egyrendbeli gyilkosság bűntettében. — Ezért a törvénvszék Llpka pálnét kőtél általi halálra, Holyba Károlyné», Köteles Istvánnét és Sebestyén , Bélánét életfogytig tarló fegyházbünte­tésre ítélte. Az itélet Indokolása szerint a törvényszék a vád­lottak bűnösségét a főtárgyalás adatai alapján, még pedig a vádlottaknak a csendőrség és a vizs­gálóbíró előtt tett beismerő vallomásai alapján, amelyeknek a főtárgyaláson történt visszavonását nem tudják megindokolni, továbbá ®z orvosszak. ériők véleménye és a tanúvallomások alapján ál. lapította meg Kétcógfelr-n. b«"»j»y

Next

/
Thumbnails
Contents