Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-15 / 286. szám

ÜELjí£ V.'.SORSZAG "imII (0. M. T. K.) M. 70 pastőrözött tejMŰKsépleíél n«i>»«kénl pontosan házhoz szállítják, ha megrendel! 15-48 telefonszámon. 1 az összes sértettek halálát arzéamérgozés okozta. Az indokolás a további részben egyenként foglalkozik az egyes vádló'tak bűncselekményeivel. Az orvosszakértők minden egyes esetben megállapították az ol«M«ti összefüggést a halál és a bűncselekmény közt A csendőrség előtt tett teljes beismerő vallomásnak a főtárgyaláson valő visszavonását a vádlottat egyike sem tudta megokolni. Enyhítő körülmény Bek tekintette a birflíág a büntetlen előéletet, a-vád' Jottak Óreg korát és azt, hogy a bűncselekmény elkövetése óta hosszú idő telt el. A 92. § alkalmasására a törvényszék alapot nem talált. Az indokolás felolvasása után az elnök kérdést intézett a vádlottakhoz, ho^y az Ítéletbe belenyugszaaak-e. Holybáné így felelt: Sokallom a büntetést, enytlitést kérek. Sebestyénné: Em/hitést kérek, mert nem érzem magamat bűnösnek. Lipkáné: Artitlan vagyok, hogy halálra itfilcnek. 'Bűnösnek érzem mnyamat, de nem ennyire. Köteleimé: Sok/illom a büntetést. Feísbbezek. Az ütfyész Lipkáné büntetésében megnyugodott, * másik bárom vádlott ügyében felcbbezést jelentett be. Az elnök ezután meckérdezte Lipkánét, hogy Bkar-e 1 - * •egy elemert lolvamodol. Lipkáné igennel válaszolt. A törvényszék erre kegyelmi tanáccsá alakult át, amelynek döntése természetesen nem nyilvános. A mérgezési ügy olsö felvonása ezzel befejeződött. A következő védlollaV oörének tárnyalasára januárban kerül sor. CsSRáSól terménytőzsde zártat: Búza dereinIwrre 21 S7, márciusra 20.35, májusra 27.23. Tengeri de- I sem. bérre 20.14, márciusra 21.05, májusra 21.56. . Rozs decemberre 2:102. márciusra 23.25. : jusra 22.71. I 'Sf o Áa. megy&sxi ÍELEFUNKEN 31 w '4QQSST»3 A MINDIG JOBBAT! £i»l«!szfl • Telefu.iKen-raboratóriumoktan. Pénz, Idó, fáradság asm számított akkor, mikor tw Ön kásxüíákói terveztü*. Most hogy elkészültünk vele. kérjük ««zze es natrgassa meg kereskedőjénél a „Teielunken 31 W"-t a legjobb 3-csóvea hálózati készüléket melyet Telefunken valaha nyártott Hangerőben, hangszlnezetben, kfianyO kezelhotó-^ «égben és elegáns kivitelben WclágiU az ön felfokozott Igényeit is, ^ Aa éra olcsó, minden pengőért teljes eüonértékct« adunk. • -: «» Hullámterjedelme 200-2000 ín. — Az Összes feszült»égekro átkarolható. — Végerősítő fokozatban RES 164 d ámyókolírácsu eső Is alkalmazható. — Finom beállítás.» Automatikus biztonsági zár.— Gramofoncsatlafcozáa. xüriHARAMU HAiÖZATHOS .TELePUHKZftaiol M O D £ R M, M I H Jánoska mennybemenetele Irla: Móra Ferenc. Jánoska! Az bizonyos, hogy a tfcztélendő ur ezt a nevet adta neki, mikor keresztvizet csorgatott a fejecskéjére. Az apja nevét, akit mint Jánost parancsoltak be a tiagv háborúba, ahol aztán a többi Jánosokkal együtt ott Is maradt. Hiszen, ha János hazajött volna, akkor talán Jánoska is megmaradt volna Jánoskának s egykor ő is mint János kívántatott volna be a hábornbn. He hogy .Tánosnó hiába várta az urát, egy Dusánt vállalt második urának és Így lett Jánoskából Ivánka. Ezen nincsen semmi különös se, megesett ez őnála nagyobb rn-akon is. Az Úristenből is ífoszpodár lett s a falu is Goszpodjincire eifráSOdott, noha azélőtt csak Boldogasszonyfalvának nevezték. Jánoskát mindezek a világi változások neirt nagyon érdekelték, de azt ne vegyük neki rOssZ néven. Utóvégre ő csak birkák pásztora volt, nem sokat tudott a népek pásztorairól, sőt azt se tudta, hogy olyanok is vannak s a népek csak arra rendeltette!:, hogy azoknak legyen ldt terelgetni. A nagyhatalmak közül ő csak a Dusán nevezetűt ismerte, aki valóban tökéletes nagyhatalom volt, mert mindig verekedett. Ezt Jánoska rirm bánta volna, ha Dusán a MiluUnt is megverte volna, meg a Stévót is megverte volna, akik szintén az 5 atyai impériuma alá tartoztak. Dusán azonban nt;kr»r is Jánoskát rugdosta meg, ha Milutin hajította a döglött macskát a kútba és ha Stévó lelopta a gerendáról a szentelt gyertyát és cleseréUő pálinkáért, akkor is Jánoska kapka ki a nyárgalót. Mindez különös volt, de még különösebb volt az, hogy mikor éjszaka a közős vackon addig gyötörték Jánoskát a testvérek könyökkel és körömmel, mig sirva nem fakadt, akkor a mérges nagyhatalom mindig ő hozzá vágta a csizmát. A legkülönösebb pedig az volt, hogy ilyenkor mindig megkérdezte Dusán a gyerektől, mért nem ette meg a fene az apját? Jánoska megszokta a verést és bclegyö2ödótt abba, hogy annak igy kell lenni. Hiszen ő is mindennap oldalba rúgta a pulit. Tv>!ott nem a puli ment a kukoricába, hanetn a birkák. Mentül Okosabb lelt. annál jobban fölfogta ésszel, hogy ez a világ rendje. Ellenben mentül jobban nyílt az esze, annál kevésbé értette meg a fene irányában hozzá intézett interpellációt. Mert Jánoska, noha tanulatlan kis szamár volt, annyit mégis csak tudott a hitregetanból; sőt őszintén szólva a birkákkal való gyakorlatból is. hogy a fenével azt szokták etetni, akire haragszanak! De hát az az öreg ember, alclt Ő apjának tláftel, mért haragszik önmagára olyan nagyon, hogy mindig számon kéri a fenétől, mért nem elte mái meg? Jánoska ezzel sehogy se tudott tisztába jönni, azért egyszer megkérdezte az anyját, mikor birkanyírás idején ráérlek beszélgetni egymással. Az asszony megmondta Jánoskának, hogy Dusán csak Miluünnak és Stévónak édesapja, de neki nem és nagyon csodálkozott raita, hogy még ezt se tudja. — Hát oszt akkor az ért apám kicsoda? — A te apád magyar ember volt, Jánosnál; hívták és odamaradt a háborúba, — mondta az asszony és sóhajtott is egyet, dc akkor szaladni kellett a tyúkokat megtojózni. aztán pedig elfelejtette az egészet. Jánoska azonban nem felejtette el, hogy az ő apja odamaradt a háborúba és attól fogva mindig azon törte a fejét, hogy merre lehet az a háború és hogyan lehetue onnan a magyar apát hazahívni. Mert noha iskolába nem járt is Jánoska, anáylt már tudott a politikából, hogy az neki nagyon jó lenne, ha az édesapja hazajönne Ha a Dusán apa mindenért ő hozzá vágja a csizmát, akkor a János apa bizonyosan a Milutinhoz, meg a Stévóhoz vágná és így ufijki is lenne olykor öröme az életben A pulin és birkákon kivül azonban Jánoskának nem volt kivel beszélgetni és igy senkitől se kérdezhette meg, merre van az a háború és hogyan lehetne odajutni, vagy valami üzenetet küldeni. Egyszer-kétszer próbát tett ugyan a csöszökkel. meg a vándorlókkal, akik a birkajárásra vetődtek, de azzal semmire se ment Ki vállat vont, ki kinevette, egv. koldus pedig meg is kergette. amikor azt kérdezte tőle, hogy »ugy-e, ném messzi van ide a háború?« Szerencsére a koldus .féllábú volt és így nem sokáig tudta kergetni. Jánoska azonban többet senkitől se mert kérdezősködni, de magában mindig azt forgatta a tejében, hogy ő egyszer elszökik a birkáktól, elmegv a háborúba és hazahívja az apját. ifikor ntóljára szerepelt Jánoska a földi életben akkor is az apja volt az eszében. A birkák egv kintfelejtett tököt találtak a mezőn, azt kirágicsál fák a hajából, ugy, hogy a tökhaj olyan leit. mint a kalap. Jánoska úgyis húzta a fejére, mini a kalapot, de mivel egy csónakot látott usznl a Tiszán, eszébe jutott, hogy ebből a tökhajból is lehetne csónakot csinálni. Szaladt mingyárt a partra és lehajolt a vjr. fölé, amikor odaért a Milutin, meg a Stévó és követelték tőle a tölthajót. — Nem adhatom, — mondta elszántan Jánoska,— mert ez nem tökhaj, h&nom csónak és ezl elküldöm az apámnak a háborúba. .Milutin és Stévó erre csak ugy játékból belelökték Jánoskát a csónakkal együtt a Tiszába és ig.v ért véget a kis birkapásztor földi története, talán éppen abban az órában, mikor a népék pásztorai ismét elhatározták, hogy uj fejezetet fognak megnyitni ? föld történetében. A kis ügyefogyott Jánoskák mindnyájunk szivének a gyermekei egy kicsit, de azért ne dobbanjon ijedten senkinek a szive, mert a kis birkapásztorral nem történt egyéb, mint hogy megindult a mennyország felé. Persze lassan haladhatott, mert igen hosszú a Tejút és fárasztó a vézna kis lábaknak csillagkavicsokon járni és nagyon sokat előgettek a menetezredek is. Mert ezek oly borzasztó sokan vannak, hogy noha az elejük sokkal a Jánoska születése előtt megindult, míg mindig niennek.mennek Talán azért is tart az üljük olyan soká, mert generálisok nincsenek velük és igy nem éppen előírásosan masíroznak végig