Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-09 / 255. szám

má SZEGED, üzerketxtőiég: Somogyi ucca 22. I. em. Telefon: 13-33.^Kladóhlvelel, Hölc»önkí)nyv)&r é» legylroda Aradi UCCA 8. Telelőn: 300. - Nyomda • L'jw Llpól ucca 1». Telelőn • 16-34. Thvlrall é» levélcím: DélmagyarorszAg Szeged. Szombat, 1929 november 9 Ara 16 fillér 4 v < V. évfolyam, 24S. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken tí Budapesten 3-00, ^Ullílldön 6-40 pengő. - Egye* Mém Ara héíköz. nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 (111. Hlra detések lei-vétele larila szerint. Megje« lenlk hélfö kivételével naponta reggel Az AHöld problémája Hála Istennek, eljutottunk végre odáig, hogy nemcsak ujságirók, szobatudósnak kicsinyelt szociológusok, alsóioku közigazgatási tisztviselők, esetleg még tanyai orvosok és szülésznők, hanem már legfelső körök is kezdik észrevenni, hogy nemcsak kisbetűvel irott alföldje van Magyarországnak, hanem a nagybetűvel irott Alföldnek van problémája is. Nyilatkozatok hangzanak el, tanulmányok jelennek meg, amelyek egyre sürgetőbb hangon emlegetik, hogy tenni, még pedig nagyon is gyorsan tenni kell az Alföld érdekében valamit. Szemernyi hiúság sem vezet bennünket, legfeljebb az ujságiró mesterségének szeretete állapittatja meg velünk, hogy amit most az Alföld problémája cimen emlegetnek és amivel szemben mezőgazdasági kamarák és hivatali faktorok keresik az orvoslás eszközeit, már évtizedek óta nyilt kérdésként szerepel a magyar sajtó hasábjain. A magyar sajtó volt az, amely szinte a harangok félrehuzásának erejével hirdette, hogy szociális és gazdasági szempontból természetellenes állapotok uralkodnak a nagy alföldi medencében s hogy az államnak, megyei és városi törvényhatóságoknak összefogott erővel kellene jobb és a modern viszonyoknak megfelelőbb életlehetőségek megteremtésére törekedni. Ennek az alföldi problémának a gyökere a török időkbe nyúlik vissza és legfőként a lakosság területi eloszlásának egészségtelen voltában gyökerezik. A török uralom előtti időkben falvakkal volt teleszórva az Alföld. A ma is látható száz meg száz templomrom a régi népesség nagy sűrűségéről tesz tanúságot. A török hódoltság idején a falvak sanyargatott lakossága a szultán közvetlen uralma alatt álló városokba menekült s a kipusztult községek földjét egymásután szerezték meg a városok, vagy kapták ajándékba a neoaquistica comissio idején a Harruckerek és egyéb hadiszállítókból lett arisztokraták. A városok és egyes községek mértéktelenül megduzzadtak, közöttük pedig tiz és husz kilométerekre emberi lakóhelyet nem lehetett találni. Hogy csak a bennünket legközvetlenebbül érintő Csongrád vármegye példáját idézzük, a török hódoltság előtti időkből 140 helységének nevét ismerjük, mig ma mindössze négy város és tizenhat falu van területén. Az egész Alföldnek nincs hétszáz községe, a jóval kisebb Dunántulon pedig a községek száma meghaladja a kétezret. A községeknek ebből a ritkaságából a birtokviszonyoknak megfelelően két eltérő jelenség következik. Ahol nagybirtokok veszik körül, a zsellérfalvakat, a lakott helyek között légüres terek tátonganak. Ahol a föld alaprózódott, a községektől távoleső kis földeken a gazdálkodás meg van nehezítve és a termelés, ha kalkuláljuk az elvesztegetett időt, elviselhetetlenül drága. Erre azonban rájött a falusi magyar is és igy kezdődött meg és tart még ma is teljesen rendszertelenül a tanyaképződés. A tanyavilág, az Alföldnek ez a sajátossága, amelyet konzervativnak nevezett, de tulajdonképen reakciós politikusok és közgazdák sokáig a magyar glóbus egyik üdvös különlegességének szerettek dicsőíteni, tulajdonképen a rákfenéje gazdasági életünknek és egyben kerékkötője az ország gerincét alkotó alföldi magyarság kulturális és gazdasági előhal adásának. . Mit jelent ugyanis a tanyai rendszer; elhatalmasodása? Nem egyebet, minthogy tömérdek gazdasági erő atomokra oszlik szét és elvész a közösség számára. Jelenti azt; hogy községek hiányában nem épülhet ki és nem is épült ki az utak hálózata ugy, hogy megkönnyítse a termeivények értékesítését. Jelenti az adminisztráció megnehezedését és megdrágulását. Jelenti az elszigetelődést az iskolától, az egészségügyi intézményektől, a közigazgatástól és minden egyébtől, ami az életet értékké teszi. A küzdeiem, amely ezzel a tanyai rendszerrel szemben tanyai iskolák felállítása, tanyai orvosi és szülésznői állások megszervezése, esetleg közigazgatási központok létesítése révén megindult, hogy tízezer, tanyákon egyénenkint szétszórt embernek gazdasági és kulturális teherbíró képessége sohasem érheti el azt a mértéket, amit ugyanennyi ember elér, ha öt vagy tiz falu lakosságát alkotja. A magára hagyott tanyai magyar se tejgazdaságot nem csinál, se gfpet nem vásárol, se pedig olyan mellékroglalkozásra nem kapható, amellyel hosszú téli napjait a terv melő munka szolgálatába állítaná. Csatornáizás, öntözés, fásítás és még számtalan olyan követelménye van az Alföld gazdasági életé« nek, amely csak községekben együtt élő emberek kollektív erőfeszítésével valósitható meg, Községek létesítése és a községfejlődés előmozdítása ez az Alföld gazdasági bajainak legfőbb orvossága. A nagy határral biró városoknak le kell tenni önző politikájukról, amely bérlőikben csak jobbágyokat látott és paragrafusok drótakadályait állította a községgé fejlődés útjába. A nagybirtokoknak meg kell érteni, hogy bármely birtokfonna nem lehet öncél, hanem alá kell rendelni magát az egyetemes érdekeknek- Az államnak pe« dig a törvényhozás igénybevételével kell segítségére menni az alföldi faluképződésnek, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés mellé megadja az intenzív embertermelés előfeltételeit is. Teljesen eredménytelenül feleződik be a párisi fóváféleli konferencia A magyar és bolgár kérdés után az osztrák jóvátétel ügye Is a második hágai konferencia elé kerül (Budapesti tudósítónk tele'fonjelentése.) Párisból jelentik: A keleti jóvátételi konferencia a jelek szerint teljesen eredménytelenül jog végződni, mivel most már kétségtelen, hogy a magyar és bolgár jóvátételen kívül az osztrák jóvátétel kérdése is a második hágai konferencia, elé kerül. A hitelező államok és Ausztria megbizottainak tárgyalásai nem fejeződtek be, a Youngbizottság ugy határozott, hogy Magyarország és Bulgária példájára az osztrák jóvátételi kérdés végleges tisztázását is a második hágai konferenciára bizza. A hitelező államok és, Ausztria delegátusai között felmerült differenciák nagyjából jelentéktelenek, miután azonban Magyarországgal és Bulgáriával nem jött létre megállapodás és igy a hágai konferen-' cián a keleti jóvátételi kérdés egész komplexiu, mát újból tárgyalják, a Young-bizottság az osztrák kérdés rendezésétől eltekintett abban a reményben, hogy a Magyarországgal és' Bulgáriával folyó tárgyalások során az oszt*j rákokkal hamar meg lesz a meeegyezéc Volilikai gyilkosság Bécsben 18 éves diáteote köszött (Budapesti tudósítónk telefonjelentése Bécsből jelentik: Nagy izgalmat keltő gyilkosság történt pénteken Mödlingben. Az egyik mödlingi intézet 18 éves növendéke, Bachta, a breitenforti áramtelep igazgatójának a fia, aki a Heimwehr mozgalmakhoz szit, a szünetben összeveszett egyik társával, a 18 éves Fankellel, egy villamoskalauz fiával, aki a köztársasági védőrség tagja. Az összecsapás ugy keletkezett, hogy Bachta rákiáltott Fankelre: — Szervusz elvtársi Az ezen történt összeszőlalkozás hevében Fankel revolvert rántott és rálőtt Bachtára,' akinek a golyó a tüdejét fúrta keresztül. Bachtát életveszélyes sérülésével kórházba, Fankelt pedig a kerületi törvényszék fogházába szállították. Az óriási izgalmat az is fokozza, hogy pén->| teken a mödlingi szociáldemokraták gyűlést tartottak, amelyen Renner Károly volt kancellár beszélt. A mödlingi Heimwehr megtorlásra készült, ezért a szociáldemokraták gyülekezg helyét erős csendőri kordon vette körül., Briand győzelme a francia kamarában „Régi politikámat folytatom" — mondotta (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Párisból jelentik: A kamara pénteki ülésén folytatták a kormány általános politikájának ügyében megkezdett vitát. Több felszólalás után, nagy érdeklődés mellett, Briand lépett az emelvényre, akit lelkes taps fogadott. Minden szónoki készségét lalba vetette, hogy megnyerje külpolitikája számára a parlament tár mogatását. Az óriási tetszés, mellyel beszédét fogadták, azt bizonyítja, hogy ez Brian'dgj nak sikerült is. — Most is a régi politikámat folytatom -J mondotta Briand —, a méltóság és az akarat-' erő politikáját. Azután részletesen foglalkozott a hágai koní ferenciával és rámutatott arra, hogy az ott létrejött megállapodásoknál Franciaországnak nem kellett engedményeket tenni, sőt sikerült1