Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-03 / 250. szám

UÉLMAGVAROÜSZAG lííliií november 3. Szus volt Pesten. Természetesen Jelen volt a szegedi hangversenyek doktori dirigense: dr. Kun Izidor is. Résztvett a Fészek klub díszbankettjén Is, amit a kultuszminiszter adott a külföldiek tiszteletére. Diszes szónoklatok hangzottak el, amelyek sorába beállt dr. Kun is, hogy Szegedet képviselje: — Üdvözlöm a kultuszminiszter urat, — mondotta, — mint szegedi választópolgár. Én rá is szavazok a kegyelmes úrra... A szónok mellett állt ekkor egy másik szegcdi *tr is, aki tisztában volt azzal, hogy a szegedi hangversenyek kiváló rendezője а VII. választókerületben lakik. Az az ur igy toldotta meg dr. Kun szónoklatát: — ...mert más lista nincs is jelölve... De azért lelkes szavazást kívánunk igen tisztelt Választópolgárok és Polgárnők. Ugy-e bár pártunk győzelme birtosíl (v.) Ágytól! gőz tisztítású Külföldön szerzett szakszerű tapasztalataim alapján modern Higiénikus égytoll göztisztltó gépekkei szereltem fel telepemet, ahol csekély dfférl még a leghasználtabb ágytollat Is Ismét használhatóvá, ruganyossá, pormentessé és szagtalanná változtatom át. Mindennemű tollat legmagasabb árban vásárolok. » Я dflIVfiPVmiifólif és dlszpárnák töltését a legjobb J&lgyiltlSIIIil minőségi! tollak és pehelyböl jutányosán eszközlök. 173 Szegedi ágyfoH és gyajiiukiviteii ház ROSNER ÖDÖN Szeged, Peítifi Sándor sugárul 12a Telefon 14-47. és Mérey ucca 6/c. — Telefon 8—17. Forgalmi adóköíelesek figyelmébe. A városi forgalmi adóhivatal értesiti a forgalmi adóköteles adózókat, hogy a m. kir. pénzügyminiszternek 1929. évi 13S.000. számú rendelete értelmében a rendeletben felsorolt gyarmatáruk és fiiszerek után f. évi november hó 1-től a behozatalkor 5.5 o/o os forgalmi adóvállság fizetendő és e cimen a gyarmatáruk és fűszereknek a behozataltól a fogyasztóig terjedő forgalomban jelentkező szállításai az ált. forg. adó alól mentesek. A mentesség feltételei: minden olyan adóíó (az átalányozott adózók is), aki forgalmi adóváltság alá eső gyarmatáruk és fűszerek forgalomba hozásával foglalkozik, f. évi november hó 15-ig a városi forgalmi adóhivatalnál Írásban tartozik bejelenteni, hogy milyen áruk forgalomba hozásával foglalkozik. Kötelező az áru beszerzési könyv vezetése — az álalányozott adózók kivételével — azoknál az adózóknál, akik a forgalmi adóváltság alá eső áruk és forgalmi adómentes árukon kivül, forgalmi adóköteles árukat isforgalombá hoznak; ezek az adózók tartoznak folyó évi október hó 31. napján üzletzárás után készletben volt forgalmi adóváltság alá eső gyarmatáruk és fűszerek mennyiségét pontosan megállapítani, a megállapított menynyiséget és annak egységenkénti, valamint Összesített forgalmi értékét folyó évi november hó 15-ig a forgalmi adóhivatalhoz Írásban bejelenteni és az utána járó ált. forgalmi adót 1929. évi november hó végéig egy öszszegben leróni. JA házlfeosztiiról. olcsó árairól kifzismert a NEMZETI ÉTKEZDE кГ£*Га Terjedelmes étlap. Kihordásra bű adagolás. Menü —'80 1'20 és 1'60 P, abonálva árkedvezmény. Szíves látogatást kér m Szabó Albert tulajdonos. Ha—winiuw—• и и • ни——и Masat, fémet legmagasabb áron vásárolunk, özv. Dcutsch Sámueiné, Szeged, Csewy Mihály ucca 4. szám. (Csillag-börtön mögött.) Telefon: 11—75. «85 I zamata és minősége a legkínálóbb. f лнго'л»: .WÍKian» Xiael Budapest V. Bíthont • u !, AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Tapintat) öreg barátom igy mondta el a panaszát: — A termelő és a fogyasztó között örökös a vita. Aki vásárol valamit, soha sincs megelégedve a súllyal, Nem mondom éppen, hogy hiányos a mázsa, vagy a kiló, de épp ugy bosszankodik a telhetetlen ember azon is, ha pontosan, bajszálfinoman, mér a mérleg. Megvakarta a fejebubját, igy folytatta. — Vettél már tiz deka cukorkát? Akkor tudod, hogy először beleraknak bizonyos mennyiséget a stanicliba, aztán tartalékot helyeznek a kis lapátkára az esetleges pótlás végett. Azonban a legritkább esetben történik meg, hogy pótolni is kell. Inkább kiszednek még a stanicliból. Ez bosszant a legjobban. Tudom, hogy nincs igazam, ugy érzem mégis, hogy megfosztottak vavalamitől. Azért, ha ilyen dolgom akad, sietek beszólni. — Ne tessék belőle kivenni, lehet több is. Ez ismeretes dolog, nem is ez a panaszom, hanem az ellenkezője. Mert amilyen bolond problémákat vet fel az élet, ugy lesz kevesebb olykor a több. Nem érted? Majd elmagyarázom. A feleségem most töltötte be az ötvenedik életévét. Neked el merem árulni a korát, ugy se mondanál vele ujat a barátnőinek. Számon tartanak azok minden hónapot, le nem engednének belőle egy napot. Egyszóval nagyon kedves akartam lenni s kimentein a piacra, hogy virágot keressek. Ez az idő a legalkalmatlanabb a virágra, azért mégis aljad néha meglepetés. Szép volt az ősz, megtermelt az ibolya is, nekem azonban különös szerencséin volt. Épp akkor érkezik valamerről a környékről egy termelő s egész kosárra való rózsabimbót hoz. Szép. meglepően szép, rózsák, harmatosak, akárcsak junius derekán. Mindegy, hogy mit kért darabjáért, keveset kért, — annak őrültem, hogy októberben rózsával kedveskedhetek a páromnak. Épp ugy, mint régen, az igazi rózsanyilás idején. — Válogasson ki ötven darabot, mondom a termelő delnőnek. örömmel fogott hozzá a nagy tételhez, — igazán, az egyik szebb volt. mint a másik, — én addig nézegettem a vásárt. Mennyi őszirózsa, ugyan hol terem ez a rengeteg? — Tessék, itt a virág, jelenti az asszony, öszszeköti hánccsal, adja a kezembe, én pedig küldöm haza. Délben bizonyos ünnepi színezéssel lépek a lakásba. Hidd eí, van az ilyesmibe öröm. ötven éves léttére a feleségem már nem tánool, nem hord térden fölül érő ruhát, jó teremtés, megérdemel mindent. Annál nagyobb a meglepetésem, hogy alig föladja a köszöntéseméit s a rózsákat se látom a szokott helyen. — Ezen a jelentős napon, kezdem mégis a szónoklatomat... — Amikor a legiapintatlanabbul törsz rám! — folytatja ő. Tátva maradt a szám. — Én? Mit vétettem, fiam? — A rózsák, mondja kurtán s letelepül az arcára az a megbántott, duzzogó, vonás, amit olyan régen ismerek. Évtizedek óta. — Légy szives és magyarázd meg, próbálom közelebb hozni, mire azt mondja: — Föltétlenül kelleti, és hozzá épp ma, gorombáskodnod? Ha kebelbarátnőm, Czerkóné, több évet pletykál rám, mint amennyi terhel, hát arról nem tehetek, ö is öregebb öttel, mint amennyinek mondja magát. De hogy épp te? — Mit én? Az istenért, köpd ki már, hogy mi nyomja a begyedet? — Mondtam, hogy a rózsák. Miért küldtél enynyit? Nyilván az éveim számát akarták jelenteni. Barátom megint a fejét vakargatta. — Kérlek, ez a baj, a túlzott kereskedelmi tisztesség, amihez nem ért az ilyen egyszerű termelő. Azt mondtam neki, hogy válogasson ki ötven darab rózsát, én megbíztam benne, nem számoltam utánaj ő pedig — hogy kedveskedjen, — három ráadást adott. Tudod, milyen az asszonynép, az megszámlálja s már most az Isten se veszi le rólam a vádat, hogy nem szánt-szándékkal voltam tapintatlan. Komoran telt el az ünnepi nap, feszült azóta is a hangulat, egyszóval megvan a baj. ' — Nem értem, válaszoltam, hogy egy ilyen csekélységet hogyan lehet annyira felfújni? Okos asszonyBarátom ezúttal nem a fejére csapott, hanem az asztalra. — Persze, hogy nem érted, nem a te koponyádnak való dolog ez. — Hát akkor mi a baj 7 — Az, hogy a feleségem csakugyan ötvenhárom éves. De ezt el ne áruld, mert letagadom s a szemedbe vágom, hogy hazudtál. (Jókívánság) A halottak ünnepén elevenítették fel ezt az apróságot, amikor a temetőket jártuk s ugy éreztük, hogy azoknak van jobb dolguk, akik itt hagytak bennünket. Hiszen semmit se tudnak már a mai életből, a miénkből. Szépeket álmodhatnak rólunk, akik a jelent megszépíteni semmiképpen se tudjuk. Akkoriban, régen, két tavaszt-kereső nagybetege volt Szegednek. Dankó Pista az egyik, Békefi Antal a másik. Mind a ketten a rossz tüdejüket igyekeztek reparálni, reszkettek a ködös időtől, az őszi esőben bebújtak a szobába, kályha mellé és sötéten láttak mindent, ahogy csak az életbe Kapaszkodó, de az élettől már keveset váró ember láthat. Költő volt mind a kettő, édes dallamok muzsikáltak a lelkükben, amikor arcukra feketedett a betegség és a végétjáró ember fanyar, türelmetlen bizalmatlanságával néztek el az egészségesek feje felett. Egy nedves, kellemetlen novemberi nap sok apró muszáj-ja mégis kihozta őket az uccára. Olyan sárga levélszőnyeg takarta a korzót, hogy szinte elsüppedt benne az ember lába. A természet irta bőbeszédűen a búcsúleveleit, szomorúak lehettek azok, mert rászórta a könnyeit is, — a köd volt az íráson a porzó. Hát igy találkozik a platánok alatt a két müvészlélek, Dankó Pista, meg Békéli Antal. A gallérjuk felgyűrve ,a lábukon sárcipő. zsebkendőt tartanak a szájuk elé. — Jő napot, Békefi ur, mondja Dankó. — Adjon Isten, Pista, feleli Békefi. (A distanc mindig ez volt és ez maradt: Békefi ur, — Pista.) — Hogy van? — kérdi Dankó és fullasztó köhögés szakítja meg a szavait. — Köszönöm, rosszul, — feleli Békefi s í is végigskáláz egy hatalmas köhögési rohamot — Azért mégis én halok meg előbb, — folytatja Dankó Pista. Békefi kivárta, amíg véget ér a köhögése, csak akkor felelt. — Ugy adja az Isten. Mint ahogv ugy is adta. Bob. ilsiiiaí tön romul №lif V»OT iy jöWamhach Mit! 45? Kelemen ti. 3. •i—ii'iiwmiBBP hihwh iiimii»inm"inn iimhii—i Érlesllem a n, é. közönséget, hoay folyó hó 9-én, szombaton Héívexér u. 38. ssr. vendéglőmben lársasvacsora lesz. Egy adag jtulylcapörlcölt makarónival és kenyérrel 1 P 20 /111. Jó italokról, pontos kiszolgálásról és jó zenéről gondoskodtam. Szives pártfogásukat kérem. Tisztelettel Gyenes János 884 vendéglős. ш