Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-15 / 260. szám

9ZBOBD. SBerkeMtOtég: Somogyi ucca 22. I. mn. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, aoictankUnyvtAr Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 30ö. ^ Nyomda • L»w Llpól ucca 19. Telefon • 16-34. TAvlrnll é» levélcím: DélmanyarontAg Szeged. •ДИВ—HM W Péntek, 1929 november 15 Ára 16 fillér V. évfolyam, 253. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, »cUltöldSn 6-40 pengő. - Egyes Mém ára hélkOz. nap lb, vasár- és Ünnepnap 24 Ilii. Hlr. deiések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hélfö Kivételével naponta reggel Reflexiók egy miniszteri beszédhez Bud János kereskedelemügyi miniszter legutóbb Békéscsabán a kereskedők székházának felavatásán úgynevezett nagy beszédet mondott, amely nemcsak a békéscsabai választókhoz, hanem az egész országhoz voit intézve. Beszélt a kereskedelem bajairól s beszéde során a kereskedelmet a vérkeringéshez hasonlította. Ha a vérkeringés beteg, beteg az egész szervezet s nem lehet rajta aprólékos, tüneti kezeléssel segíteni. Beszélt a világgazdaság válságáról, melynek egyik je. lensége a mi lokális, magyar válságunk is. E világválság okai között szerepel többek között az államoknak a világháború óta esztelenül túlhajtott elzárkózási politikája, amely megakasztja a természetes árukicserélődés folyamatát az egyes nemzetek között. Minthogy pedig a válságnak ezen az okán egyoldalúan mi nem tudunk változtatni, kétszeresen fontos reánk nézve a belső fogyasztóképesség emelése. Ha kivülről kényszerilenek bennünket, arra kell törekednünk, hogy a magunk termelését a saját fogyasztóközönségünk szivja fel. A mintf?£teri beszédnek ez a passzusa, amely a mi gazdasági helyzetünknek egy kényszerű adottságával foglalkozik, adja az alkalmat ezekhez a reflexiókhoz. A tény adva van. A nagy államok elzárkózási politikát Űznek és a kicsinyek, akarva-nemakarva, kénytelenek a gazdasági politikának ehez az irányzatához alkalmazkodni. 'A helyzetet a háború, illetve a békekötés szülte. Németország, hogy a rárakott jóvátételi adósságokat meg tudja fizetni, kénytelen ipari exportját minden képzelhető eszközzel fokozni. Ez a mesterségesen kierőszakolt és mesterségesen erőszakolt export védekezésre kényszeríti a győztes hatalmakat. Beáll a gazdasági élet circulus vitiosusa. Fokozott export nélkül nincs német jóvátétel, a fokozott export pedig, ha nem akadályozzák meg, tönkreteszi a többiek iparát. De ez az elzárkózás politikájának csak egyik úldala. Az ipar mellett még az indusztrializált államok is mesterségesen igyekszenek mezőgazdaságukat alátámasztani. Kereskedelmi és fizetési mérlegük aktivitásának biztosir tása érdekében arra törekszenek, hogy mezőgazdasági cikkek előállításában is minél kevésbé függjenek a külföldtől. Olaszországban folyik a battaglia del grano, amely a negyvenegymilliós lélekszámra megduzíadt félszigetet mentesíteni akarja a külföldi gabonabeho zalaitól. Németországban már szinte a kémiai tudomány igénybevétele mellett űzik a tömegtáplálást szolgáló növények termelését és az állattenyésztést. Azokról a vexatórius jellegű intézkedésekről, melyekkel Kőzépeurópának ez a még ma is vezető és centrális gazdasági hatalma az idegen behozatalt ki akarja szorítani, szintén lehetne zengeni néhány soros éneket. Állategészségügyi védekezés címén semmiféle feldolgozott húsárat Németországba bevinni nem szabad. Az eleven csirke csak ugy lépheti át a német határt, ha előbb levágják a — farktollát. Bizonyára ott szoktak tanyázni a káros bacillusok. Mindegyik állam gazdasági autarkiára törekszik. Még Svájc és Ausztria is, kimondottan alpesi ország voltuk mellett, a gabonatermelést igyekszenek előmozdítani. A sürün lakott, nagyrészt kihasznált területű, évszázadok óta egészen más irányú gazdasági politikára beállított eurórai országok megfeledkeznek róla, hogy önmagukat teljesen csak az olyan tág kiterjedésű, mindennemű természeti kincsekben bővelkedő és korlátlan lehetőségekkel rendelkező országok képesek ellátni, mint Amerika, vagy Oroszország. Az utóbbi persze teoretikusan, abban az esetben, ha a bolsevizmus megszűnik. De ez az autarkiára való törekvés és a mezőgazdasági termelés erőszakolása előidézi a második circulus vitiosust: a túlnyomóan mezőgazdasági jellegű államok rákényszerülnek az ipari téren való védekezésre és az iparfejlesztési politikára. A furcsa ebben a kétoldalú elzárkózásban, amelyet a nemzetközi gazdasági élet trombózisának lehetne tekinteni, eddig az volt, hogy mindegyik érdekelt csak a másiknál vette észre, hogy emeli a vámkorlátokat. Sir Josuah Stamp egy igen érdekes szemléltető térképet is készített, amely plasztikusan mutatja be, hogy az európai országokat milyen magas vámkorlátok választják el egymástól. Minthogy pedig a nemzetközi gazdasági politikában a hangadók a nyugati indusztrializált államok voltak, ezeknek képviselői a Népszövetség bizottságaiban és a nemzetközi kereskedelmi kamarában sok ügybuzgalommal, de kevés belső őszinteséggel »tanulmányozták*, hogy mely akadályok állanak az ipari kivitel j útjában. Az idén azután a nemzetközi kaI тага amsterdami konferenciáján az egyik magyar kiküldött ajánlotta annak tanulmányozását is, hogy mely akadályok állanak a mezőgazdasági kivitel útjában. A felszólalást, — о quae mutatio rum! — a románok és szerbek zajosan megtapsolták. Az eredmény, mint szokás, az lett, hogy — kiküldtek egy tanulmányozó albizottságot. Dőreség volna, ha áltatni akarnánk magunkat. Ez az elzárkózási politika egyhamar nem ér véget. Akkor pedig annak megfelelően kell berendezkednünk. Ipart kell fejlesztenünk, hogy az ipari munkásságban vásárló tömeget biztosítsunk mezőgazdaságunknak, viszont azoknak az ipari termékeknek fogyasztására kell törekednünk, melyeket magyar gyárak, magyar műhelyek, magyar munkáskezek állítanak elő, hogy ezzel csökkentsük mérlegünk fenyegetően nagy passzivitását. Ez pedig nem lehet tisztán kormányfeladat. A kormánynak vannak ebben a vonatkozásban is kötelességei, de a társadalom sem mentheti fel magát a reá háruló kötelezettségek teljesítése alól. A társadalom bizonyos mértékig emlékezetébe idézheti a mult esztendőnek ugyanebben az időszakában rendezett Magyar Hetet, amely lényegében egy nagy felkiáltás, hangos panasz volt a gazdasági elvérzés veszedelmével szemben. Nálunk még mindig rengetegül nagy a felesleges külföldi behozatal. Olyan cikkek özöne árasztja el az országot, melyeket idehaza is teljesen kielégítő minőségben és ha kell, kielégítő meny nyiségben is tudnak előállítani. Tessék itt, ezen a fronton szembeszáll ani a veszedelemmel. Ez nem az idegen áruk bojkottja, mert gazdaságilag iskolázott ember ilyent nem hirdethet. Ez csak a jogos önvédelemnek az a mértéke, melyet nem nélkülözhetünk. Ha a hatalmasok megteszik, nekünk is jogunk van hozzá, hogy társadalmi és erkölcsi védővámot állítsunk az idegen behozatal útjába és megakadályozzuk a milliókká sokasodó fillérek külföldre gurul ását. Bethlen a miniszteriális iipvliel egyszerűsítését, a közigazgatásban a szóbeli elintézés bevezetését ígérte a kereszténypárt értekezletén fl miniszterelnök a Képviselők létszámának csökkentéséről (Budapesti tudósítónk telefonjclentése.) A keresztény gazdasági párt Ernszt Sándor elnöklésével csütörtökön délután értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai közül gróf Bethlen István miniszterelnök, dr. Vass József, Bud János, Wekerle Sándor és Mayer János miniszterek voltak jelen. Az értekezlet során Haller István fejtette ki a párt álláspontját a gazdasági helyzetről és ismertette azokat a javaslatokat, amelyeknek keresztülvitelét a gazdasági helyzet javítása érdekében szükségesnek tartja. Utána Czettler Jenő, majd Buday Dezső mondott beszédet, melynek során részletesen kitértek a gazdasági élet valamennyi problémájára. Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszában bejelentette, hogy a takarékossági bizottság tervet készít a miniszteriális ügyvitel egyszerűsítésére és ennek egyik leglényegesebb pontja az, hogy a közigazgatásban bevezetik a szóbeli elintézést, Uj ügyrendet kell készíteni, amely az egész közigazgatást, különösen az ügykezelési részt egyszerűsíti, a hivataloknak egymással való érintkezését, az aktakezelést, az egész adminisztrációt egyszerűsíti. A másik teendő a közigazgatás bizonyos decentralizálása. Az utolsó kishivatalnoknak is egy bizonyos egyéni iniciativával kell rendelkeznie és egyéni felelősséggel kell felruházva lennie. Ezt csak ugy érhetjük el, Ha a decentralizációt keresztül viszik az egyes reszortokban és azt az ezer és ezer detailkérdést, amely valóban feleslegesen jő fel a községtől a minisztériumig, megkímélik ettől a hosszú úttól. Az időpazarlás a közönségnek pénzébe is kerül. Az egyes reszortok kebelében kell a minisztereknek megvizsgálniok, hogy melyek azok az ügyek, amelyek az első és melyek a második fokon elintézhetők és melyeknek kell feljönni a minisztériumba. Ez az egész reform egy-két év alatt megcsinálható. 'Sehol a külföldön nincsenek a tisztviselők oly kevéssé foglalkoztatva, mint nálunk. Sok hivatal nem produkál mást, minthogy az aktákat átteszi a másik hivatalhoz, vagy pótlólag kér valamely aktát. Kijelentette, hogy nem zárkózik el a képviselők létszámának csökkentése elől, ezt azonban csak a legközelebbi választásoknál a választókerületek ujabb beosztásával lehet megvalósítani, Bud János kereskedelmi miniszter, majd Wekerle Sándor pénzügyminiszter, végül Ma. yer János földmüvelésügyi miniszter szolgáltak részletkérdésekben felvilágosítással a pártnak, amely végül ugy határozott, hogy a miniszterelnökre bízza annak eldöntését, hogy a gazdasági kérdések megvitatását a képviselőház napirendjére tüzi-e vagy sem.