Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-04 / 199. szám

DÉLMAGYARORSZÁG l'.i^i) szeptember 4. úgyhogy most már csak egy cigány van szőkésben. Az egyik cigányt Felsőközpónton. a csengelei erdő közelében Sisák lovasrendőr fogta «1. Sisák az erdő szélén poroszkált, amikor hirtelen megpillantotta a cigányt- Sisák azonnal lekopta fegyverét és lőtt, majd a kővetkező pillanatban leugrott a lováról és elfogta 0 menekülő cigányt. Egy másik cigányt Kiskunmajsán a csendtörök fogták el. Ez a cigány súlyos láblövést kapott. Délután négy órakor a csengelci erdő fölött a felfegyverkezett lakosság ismét elfogott két cigányt, mig a harmadik társuk titokzatosan eltűnt az akkor már felfejlődött rendőrök sorai elől. 'A szegedi rendőrség a katonaság segits'ég'ével kedden délül án kétszer is átkutatta a csengelei erdőt, de eredményt nem tudott elérni. _ A cigányokat a katonák beülték Kiskunmajsára. Esté hat órakor már négy cigány volt a kiskunmajsai csendőrség őrizetében. Az elfogott cigányokért dr. Papp Menyhért rendőrkapitány este hat órakor 'Csengeléről kocsin álment Kiskunmajsára. A letartóztatott cigányokkal azonban Szegedre a legjobb esetben csak reggelre érkeznek meg a deiektivek. Sipos rendőrfelügyelő elbeszélése szerint Kiskunmajsán a cigányok és a csendőrök között formális harc fejlődött ki. A csendőrök többszáz lövést adlak le a cigányokra, akik szintén viszonozták a tüzelést, de közben állandóan hátráltak. Csengelén az egyik gazda szembetalálkozott az utolsó menekülő cigánnyal, aki azonban revolveréből több lövést leadott a vasvillával felfegyverkezett emberre és azután eltűnt az erdőben. A csengelei erdőt jelenleg a felsőtanyai rendőrség és a katonaság tartja megszállva és igy minden remény meg van arra, hogy az utolsó menekülő cigány*is kézrekerül. Almássy Endre beretvával átvágta nyakát és kedden délután meghalt (A Délmagyarország munkatársától.) Almássy Endre, a Nemzeti Szinbáz művésze, aki szombat este óta hazulról eltűnt, — hétfőn, amikor pedig már mindenütt keresték, szobát bérelt egy budai szállodában s ott az éjszaka folyamán borotvával elvágta a torkát. Tragédiája lalán nem is hathat olyan nagy erővel a szenzációkhoz amúgy is eléggé hozzászokott fővárosban, mint Szegeden, ahol férfikorának legszebb éveit, színészi dicsőségének és sikereinek teljességet élte. Régi magyar családból származott s nett is meg kellett küzdenie a famíliája elfogultságával, amiéri a szini pályára lépett. Az a szép iram azonban, amelyet aránylag gyorsan befutott, kibékítette a békétlenkedőket. Kővesi Albert volt az első direktora, a legmegértőbb pártolója, korán megbízta a maga helyettesi lésével. Tőle tanulta meg a pálya szeretetét, a kötelességtudást, a pontosságot. Mert mondhatnak rá akármit — végtére ember volt ő is, hogyan lehetett volna mentes a hibáktól, — de solia senki nem vitathatta el, hogy ritka talentumu színész, aki már évekkel előbb, hogy a Nemzeti Színház tagja lett, messzire kinőtt a vidéki színpad kereteiből. Hogy itt maradt mégis és szinte azt mondhatjuk, hogy Szegeden nemesedett meg a művészete, bontakozott ki a legteljesebben, — az nekünk volt jó, meri a legtökéletesebb drámai előadásokhoz jutottunk az ő és még feledhetetlen sok pályatársa revén. Akik szinten ériékei ma a magyar színészetnek. Szegeden vette feleségül gazdájának, Makó Lajos színigazgatónak leányát. Makó nem nevelte színpadra a leányát, egy kissé vonakodott is a frigytől, de a liaialok ragaszkodása leküzdötte az ellenállást. Almássy Endrének, immár a vejének, egyre nagyobb hatáskört adott, azonban csak hatáskört, fizetést nem. — Mennyit dolgozik ez az Endre, mondták néha a magyar színészet klasszikusának. — Hiszen a családomhoz tartozik, a kötelessége! — felelte Makó. Aztán ö is meghalt, sok keserűséggel a szívében, a bérlet hátralevő esztendejére özvegye lett a direktor s Almássy a művezető. Ez az év volt a legteljesebb próbatétele, mert utána szinte felajánlották neki a sziuházat. ö lett az igazgató. Nem akarunk most részletesen belebocsátkozni a múltba, nem ismertetjük azt a sok mindent, amiből hatalmas könyv kerekednék ki, — csupán meghatottan emlékezünk erre a szegény emberre, aki mindenkivel igyekezett az életben jót tenni s aki csak magamagához volt kegyetlen. Kevesen szerették ugv az életet, mini Almássy Endre s nem volt még Szegeden színész, akit annyira magába fogadott volna a társadalom, mint őt. Almássy Endre otthon volt a regattában, a kaszinóban, mulatság nem eshetett meg nélküle. Tizennyolc őszén még a politikába is beleártotta magát, mozgalmas idők voltak azok, sok uj egyéniséget vetettek felszinre, — hogyan maradhatott volna távol ő, akit amugv is mindig izgatott a politika s aki született szónok volt a színpadon kivül is. Soha tökéletesebb, azt lehetne mondani, hogy szenvedélyesebb, házigazdát, mint amilyen ő volt. Boldog, ha vendéget fogadhat, sose maradojn idegenek nélkül az asztala. Vasárnapon kint pedig a társulatának két-két tagja a vendég. Az egyik vezérszereplő mindig, a másik kardalos. Agyontömné mindennel azt, aki belép a küszöbén, — a vendéglátás nagy magyar eszményét száz túlzással, lelkességgel valósítja meg. Csupa ötlet, vidámság s ragad a jókedve másokra is, mindenkire. Egy pillanaiig sem hanyagolja el azért a színházat. Ott van egész nap, mindent lát, mindenben intézkedik, az előadásokat pedig ő nézi a legkritikusabb szemmel. Hányszor mondta e sorok Írójának. — Jaj, de kikapna Almássy Endre, ha én irnám reggelre a kritikát! Reggelre dicsérelet kapott az előadás az egész vonalon. — Ugv látszik, jegyezte meg, én mégis csak szigorúbb vagyok. Utána igyekezett még tökéletesebbe tenni az előadásokat. Minden fellépte eseményszámba meni és zsúfolt házat jelenlett. Voltaképpen szerelmes színész volt, néha hős, a legteljesebb sikereket mégis azokban a szerepekben aratta, ahol a nyers erőt kellett ábrázolni. A frakk nem volt az eleme, habár az ördögét a fővárosi kritika is feltűnő melegséggel méltányolta. Amikor most futólag végiggondoljuk a mű- j sorát, toronymagasan emelkedik ki közülök néhány szerepe. Papiilon, a kőfaragó volt az j egyik, egy mesterlegényből lett milliomos. Fényes Samunak Csöppségében — ebben a legjobb magyar vígjátékban — az elvidékiesedett magyar ur, Ambró, a másik. De talán ezeknél is tökéletesebb volt a Sasfiók Flambójában. Azt a haldoklási jelenetet nem lehet elfelejteni s ahogy ezeket a sorokat irjuk, nem tudunk szabadulni a halálhörgés emlékétől, amelyet megismételi élete legkomolyabb tragédiájában is, a keddre virradó hajnalon a szálloda szobájában. Jóbarátjai már régebben féltelték, sok év elölt, hogy katasztrófával végzi egyszer. Volt egy rémes szenvedélye, a legnagyobb, a legirlózalosabb, amely elpusztította már ennek az orizágaak a jclcnickeny részét cs gyógyU hatatlan: a kártya. Igaza van azoknak, akik kártyás emberben nem bíznak, meri ez a szenvedély homályosítja cl a legjobban az akaratot, szinte az értelmei is. Szegeden azonban a vagyoni körülményeinek megfelelően játszott, itt csak elvélve voltak és vannak a normálisnál nagyobb differenciák. Végtére alapjában véve kisváros vagyunk, nyomban tudja mindenki, hogy mit csinált tegnap a másik ember s> közfunkcionáriusoknak nem lehetnek olyan kártyacsatái, hogy többet veszítsen, vagy akár nyerjen egy este, mint amennyi az egész havi fizetése. Almássy Endrében is akkor nyitott ki a maga teljességeben a szenvedély, amikor véget ért a szinidirektorsága és a fővárosba került a Nemzeti Színházhoz. A volt ruhatárából jelmezkölcsönző intézetet nyitott, azután hogy ne szippantotta volna fel őt, a szenvedélyes kártyást, is az a sok bünbarlang, ame-] lyeket özvegyek és árvák átka kisér! Jöttek a legendás hirek, amik a legtöbb»' ször nem is voltak legendák, mert — most az egyszer, hiszen eddig mindig vesztett, — melléje állt a szerencse. Volt talán már három hatalmas bérháza, készpénze, telke, részvénye, meg is igérte számtalanszor, hogy nem kisérti többet a végzetet, — visszavonul. Nem birta ki. Talán nem is a nyereségvágy; zavarta, mint inkább a mámor, amit a játék nyújt s összemérte erejét a leghíresebb, a leghirhedtebb játékosokkal, amire minden elúszott megint, amit szerzett. Milliárdos lenne,' ha meg tudta volna magát fékezni, — de képtelen volt rá. Akit hatalmába ejt a kártya ördöge, annak nincs többé apa, anya, feleség, gyerek, nincs semmi, csak a kártya. Hozzá még hiányzott belőle az a nyugalom, amely ennek a hazardpályának a fejedelmeit jellemzi. Szegény Almássy izgatottan, idegesen, sok beszéddel kártyázott s ahogy műnyelven mondják, neki a hasába látott mindenki. Ez a hatalmas színész ilt kiesett a szerepéből, ami végtére szintén azt bizonyítja, hogy neki a kártyázás nem szerep volt, hanem fátum, vérjáték, ebben kellett elpusztulnia. Régót i a fizetéséből él, vagyonra vergődni többé nem tudott. Aki pedig azzal ül le a zöld asztal mellé, hogy nyerni akar, az olt hagyja az utolsó ingét is. Almássy az életét hagyta ott. Mint tegnap már jelentettük, a Nemzeli Színház Nyugdíjintézete — amelynek pénztárosa volt — az eltűnés hirére rovancsolást rendelt el. A kélségtelenül megállapított, hiányok miatt bűnvádi feljelentést tettek ellene, bár ekkor már kiderült, hogy a szállodában borotvával elvágta nyakát. A rendőri nyomozás során azután megállapították, hogy, Almássy Endre nagy veszteségeit leginkább bankkölcsönökkel fedezte. Eszméletlenül vitték be a Rókus-kórházba, ahol meghalt anélkül, hogy egy pillanatra is magához tért volna. Iskola- és aktatáskák marhabőrből legolcsóbban, legjobb kivitelbon 1U« ___ U>»#&> bőriíndösnét W WamDaCíl Kelemen ucca 2. BRISTOLSZÁLLÓ BUDAPEST. Újonnan berendezett szép éttermek. Kisebb-nagyobb termek. Modern berendezésű szállodai szobák. Hideg és melegvizvezeték. Telefon és rádió minden szobában Bér. 242 Cigányzene. C

Budweisi serépkályhák különféle szin- és méretben kapha'ók LÜNDESBERG cementárugyárában SZEGED A.X. összes építkezési anyagok legjobb beszerzési forrása.