Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-24 / 190. szám

4 1929 augusztus 25. DÉLMAGYARORSZÁG A nemzetközi hatos vi zi p ő 8 ő üiérközéspö! ulddi"'об^Йо»?S'lS^tű^ő^baS: H Nordexnress ffanfoniia S asszonyok bálvány a 11 rlffkabílok karmaiban . Fregatt hadnagy hétfőn és kedden A Korzó Moziban. a Bei-városi Moziban. zeneMzoitság pénteki ülésén uJMI sürgették a zenepalota felépítését A kultuszminisztertől kér a város államsegélyt (A Détmaggarország munkatársától.) A városi zenebizottság pénteken délelőtt vitéz Szabó Géza kullurtanácsnok elnöklésével ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy ha a zeneiskola étiektanárnőjének, Szántóné. Ladányi Mariskának betegsége huzamosabb ideig tartana, ugy helyének betöltésére országos pályázatot hirdetnek. A pályázatnál elsősorban a szegedieket veszik figyelembe, nem ugy, mint a hegedütanári állás betöltésénél. 'Az ülésen azután Kőnig Péter zenedei igazgató bejelentette, hogy, a városi zeneiskola mellett egy négyszobás lakás ürült meg, amelyet a zeneiskola céljaira használnak fel. A négy szobából egy nagytermet alakítanak, míg a mostani nagyteremből három kisebb tanterem készül. A bizottság az iskola alakítási munkálatait tudomásul vette. •Telbitz György ezután ismét szóba hozta a városi zenepalota régóta vajúdó ügyfét Rámutatott arra, hogy a szegedi zenei élet addig nem fejlődhet a kívánt módon, amig a zenének nincsen megfelelő, modem hajléka. Figyelmébe ajánlotta a bizottságnak, hogy ezt a kérdést tartsák állandóan napirenden és ne hagyják minduntalan a feledés homályába elsikkadni. Arra kérte Szabó Géza kulturtanácsnokot, hogy a város, ha másképen nem, szorgalmazzon nagyobb államsegélyt a kultuszminisztertől. amelynek segítségével fel lehetne épiteni a zenepalotát. Szabó Géza tanácsnok kijelentette, hogy a közeljövőben Szegedre látogató Klebelsberg Kunó kultuszminiszter előtt szóba hozza majd a zenepalota ügyét és megkéri a minisztert, hogy utaljon ki államsegélyt a zenepalota felépítésére. A bizottság tudomásul vette a kulturtanácsnok kijelentéseit és ezzel az ülés véget ért. Családi ügyet tárgyalt az uccán az artistanő és — megtámadta a rendőrt Különös éjszakai jelenet a pénzügyigazgatóság előtt (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön éjszaka a pénzügyigazgatóság előtt posztoló rendőrnek kellemetlen kalandja támadt. A rendőr 12 óra előtt néhány perccel hirtelen arra lett figyelmes, hogy a Marosucca felől hangos vitatkozás, majd segélykiáltások hangjait vitte feléje a szél. A rendőr azonnal odarohant, ahol egy jól öltözött leány és két fiatalember, veszekedett. A rendőri figyelmeztetés nem sokat használt. A leány, izgatott hangon támadt a rendőrre és kikérte magának a beavatkozást. A két fiatalember sem hagyta magát, összeszólalkozásukat egésaen abbahagyták és most már mindhárman e rendőrre támadtak. A rendőr szorongatott helyzetében már arra gondolt, hogy a közeli örszobáról segítséget hoz, majd hirtelen meggondolta magát és * kftvetkező szavakkal fordult a kis társasághos: — Most vedig mindnyájan kövessenek az Sr szobára. A társaság tagjai megszeppenve követték a rendőrt, majd a pénzüfvi^azgatőság előtt az ismeretlen hölgy hirtelen a rendőr felé sújtott és teljes erővel arculütötte. A rendőr megtántorodott, kardjához kapott, majd lefogta a harcias hölgyei. Az örszobáról ezután a rendőrség központi "f;%-:?íére került a társaság, ahol vitéz dr. Petkóczy Lajos rendőrtanácsos hallgatta ki a rendőr bántalmazőját. A harcias hölgy elmondotta, hogy Berkes Matildnak hívják, artistanő és izgatott hangon kijelentette, hogy belőle a rendőr provokálta M a tettlegességet. Szerifrte a rendőr minden ok nélkül szakította félbe magánbeszélgetésüket. A két férfivel ő nem veszekedett, csal: családi ügyet tárgyaltak. Hogy a csöndes uccában messzebbre elhallatszott beszélgetésük, ezen nem lehet csodálkozni, de ez még nem ok arra, hogy a rendőr igazolásra szólítsa fel őket. A hölgy tovább olyan hangon kezdett beszélni az ügyeletes rendőrtiszttel, hogy az azonnal letartóztatta és lekisértette a rendőrségi fogdába. Pénteken délelőtt dr. Szeless Jenő rendőrfogalmazó hallgatta ki a rendőr támadóját. Berkes Matild artistanő újbóli kihallgatása alkalmával megismételte előbbi vallomását és kijelentette, hogy újból inzultálná azt a rendőrt, aki ok nélkül beléköt. Berkes Matildot pénteken délben átkísértél: az ügyészség fogházába és ellene hatósági közeg elleni erőszak címén indul meg- a bűnvádi eljárás. A kis társaság egyébként a kihágási bíróság előtt is felelni fog az éjszakai jelenetért. sándorfalvai шгт húsvét eseményei a törvényszék előtt Egyévi börtönre Ítélték a halálos verekedés hőseit (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Hábermann-lanácsa elölt pénteken délelőtt * felelevenedtek a sándorfalvai húsvét véres eseményei. Sándorfalván húsvét másnapján a délutáni órákban, amikor a locsoikodó fiatalság már eleget tett kötelességének, a Perlusz-féle vendéglőben gyülekezett össze. A kora délutáni órák ellenére olyan vig hangulat kerekedett az ivóban, { hogy a legények táncra perdültek és a vendéglős alig győzte az italok felszolgálását. A kocsma körül leányok is leselkedtek és egy-egy bátrabb sándorfalvai szépség be is tért a vendéglőbe, ahol cigány húzta a talp alá valót. Kucsera Pál sándorfalvai legény a tanyákról jött be tizenhét tár. sával a vendéglőbe. Külön asztalokat foglaltak le maguknak és velük szemben a másik asztalnál a benszülött sándorfalvai legények iddogáltak. Először megfértek egymás mellett, majd Kucsera Pál külön nótákat parancsolt a cigánynak. Kónya Lajos és József sándorfalvai legények azonban nem nézték jó szemmel, hogy a tanyai legények vegyék át a hangadó szerepet. Kónya Lajos rákiáltott a cigányra és magához rendelte. De Kucseráék sem hagyták magukat Egy-két erősebb kifejezés után már repültek a szódásüvegek, elcsattant az első pofon is. A verekedést Kucsera Pál kezdte. Hatalmas szál legény volt és egy-két ütésére már két-három legény tántorgott meg. Az első pofonok után előkerültek a bicskák, sikoltoztak a leányok, jajgatott a vendéglős és valaki, lélekszakadva futott a; csendőrségre. Az alkoholos mámorban valóságos embergomoIyagként kapaszkodtak össze a legények. Mindenki ütött és mindenki vert, véres volt már az ivó padozata és nem oolt már ectu pohár sem az asztalon. Amikor a csendőrök megérkeztek, Kacséra Pál már holtan feküdt az ivó közepén. Mellette még két-három sebesült legény nyöszörgött. Hogy ki, oolt a gyilkos, nem lehetett tudni. A legényeket előállították a községházára, vallatni kezdték őket. Kónya Lajos és József, továbbá Kocsis József a tanuk kihallgatása után annyit beismertek, hogy önvédelmükben késsel támadtak az ellenséges legényekre. Azt azonban tagadták, hogy Kucserát leszúrták volna. A sándorfalvai véres húsvét hőseit ezután letartóztatták, beszállitolták a szegedi ügyészség fogházába és ellenük szándékos emberölés cimén indult meg a bűnügyi eljárás. A szegedi törvényszék Hábermann-tanácsa pénteken délelőtt tárgyalta ügyüket. A fő tárgyalásra 36 taxiut idéztek meg. A tanuk egyértelmüleg azt vallották, hogy a verekedést Kucsera Pál kezdte, akadt olyan tanúvallomás is, hogy Kucsera Pált Kónya Lajos és József és Kocsis József szúrták, le. Kucsera Pál az orvosi boncjegyzőkönyvek adatai szerint 16 szúrást kapott. A vádlott legények tagadták, hogy Kucsera felé szúrtak volna. Különben is részegek voltak és önvédelemből rántották elő bicskájukat A védő- és vádbeszédek után a törvényszék Ítéletet hirdetett és mindhárom vádlottat bűnösnek mondotta ki. Kónya Lajos és József eqy-egg évi börtönt kapott. Kocsis Józsefet hathónapi, börtönre ítélte a törvényszék. Az Ítélet jogerős. A piac elhelyezése Irta: Wimmer Fülöp. Elöljáróban jelzem, hogy a legközelebbi közgyűlésre már készen tartok egy inUu' ányt, amely szerint a város vegyen fel egy kölcsönt a Marstér rendezésére, a kölcsön felvételénél talán a csatornázási munkák megkezdéséhez szükséges költségek fedezésére is gondolhatunk. Noha jól ismerem azon viszonyokat, amelyek egy kölcsön felvételét ma megnehezítik, mégis számitok arra, hogy egyrészt a kölcsön felvétele iránti nehézségek belátható időn belül megfognak szűnni és annál biztosabban számitok arra, hogy ugy, a régi, mint az uj közgyűlés ezen indítványomat elfogja fogadni, mivel a pac helyes elhelyezése ma már egy oly egé^z városunkra fontos és sürgős kérdés, hogy ezt tovább elodázni, illetoe a mostani állapotokat fenntartani nem lehet. A felveendő kölcsönre nézve már itt leszögezem azon álláspontomat, hogy a mostani generáció, amely az egész háborút átszenvedte, kivette részét a városfejlődéséért hozott áldozatokból, joggal átháríthatja tehát a város továbbfejlődése költségeinek egy nagyobb részét is a reánk következő generációra. A város, amely a háború előtt ötvenmillió aranykoronával tartozott, ma az egyetpm* építési terhekkel együtt körülbelül 18 millióval tartozik és meggyőződésem szerint nem nézheti tovább azt a jelenlegi helyzetet, mely szerint két év óta egy fillér sem jut városfejlesztésre, hanem egy 35 éven át törlesztendő kölcsön felvételét kell, hogy elhatározza a félben maradt városfejj lesztés erőteljes keresztülvitelérc. A fejlesztés egyik legfontosabb részének a Marsrtér rendezését bátran merem állítani. Jól tudom, hogy kölcsönpénzt kamatoztatni is kell, de egyrészt látóin azt is, hogy költségvetésünkben az utotsó évek majdnem mindegyikében bizonyos, nem éppen elkerülhetetlen kiadások, évrőlévre újból bcállittatnak, másrészt pedig csak a gázgyárra kell ezúttal is utalnom, hogy ujabb jövedelmeket, illetve a kamatozáshoz szükséges pénzeket biztosítottnak állithassam oda. Ezeket előrebocsátva, majdnem szükségtelennek látom a polgármester ur azon intézkedését, amelvlyel a Mars-téren már szépen ¿elhelyezve volt piacot újból a Rudolf-térre, illetve a Belvárosba helyezte vissza, az ismert indokok felsorolása mellett helytelennek mondani, mert merem állítani, hoay ejíész városunkban a íermelökel, exportőrö-