Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-11 / 154. szám

192D julius 1L 0ÉLMAGYARORSZAG íifeág a rendelkező részben irt büntetést találta arányul vfidlott bünősségi fokával. Szeged város polgármesterének értesítése alapján megállapítja a bíróság, hogy a naponként megjelenő »Délmagyarország« politikai napilap, tehát a sajtótörvény 3. g. szerinti időszaki lap, amelynek a szegedi m. kir. pánzügyigazgatóság által kezelt 20.000 korona (1 P 60 ffll!.) készpénzbiztositéka van. Felelős szerkesztője és kiadója Pásztor József, elősütő nyomdája pedig ugyancsak Pásztor József felelősege mellett "Délmagyarország Hírlap- és NyomdaválWlat Rt.« így a S. T. 40. és 42. §-a szerinti fokozatos felelősség a rendelkező rész szerint volt megállapítandó. Főmagánvádlók 1927 január hó 10-én, a Btk. 112. 5- t. bek.-ében meghatározott határidőn belül terjesztették elő magáair.ditványnkat a kir. törvényszéknél. A főmagánvádlők a sajtó utján való nyilvános meghurcoltatás folytán kjállott szenvedések, erkölcsi megbélyegzés. a közbecsülésben szenvedett vagy szenvedhetett csorba fejében; tehát a sem vagyonúi kárért a sajtótörvény 39. §-a alapján fejenként 5000 peng® pénzbeli elégtételt követeltek vádlottól. A kir. tőrvényszék ezt nem állapította meg, mert ngy találta, hogy az a méltányosságnak nem felel meg. Főmagánvádlők csongrádi lakósok és egy szegedi napilapban állitattak pellengérre. Köztudomás szerint a vidéki hírlapok olvasóközönsége legnagyobb részt csak az illető városból kerül ki, ahol a lap megjelenik. Másutt való olvasottságuk és így hatóerejük nagyon csekélyre tehető így csak a helybeliekről, vagy országoshirü emberekről szuggerálhatja az ilyen vidéki hirlap a balvéleményt; rsak ilyen egyének válhatnak közgyülöltségü — ártatlanul is tendenciózus közleménye folytán, mert ismeretlenek előtt ily romboló hatása nincs a cikknek. Főmagánvádlók személyi körülményei e körülményeknek nem felelnek meg. A »Délmagyarország« cimü politikai napilap Csongrádon való elterjedettsége a fenti köztudomással szemben — mégcsak bizonyítani sem próbálták, sem pedig a szegedi összeköttetéseiket. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogerős felmentő birói ítéletben rejlő helyzeti energia megrenditésére s az ellenkező vélemény felkeltésére távolról sem alkalmas egy viszonylag kisebb hatáserejü hirlap közleménye. Az ítélet egyéb rendelkezése az idézett tőrvényszakaszokon alapulnak. Szeged, 1927. évi szeptember hó 6 Vild Károly s. k. ft elnök. Dr. Molnár István s. k. előadó. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás főtiszt. A szegedi kir. ítélőtábla. B. 2005/1927/28. szám. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN. A sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt V<9' György ellen folyamatba tett bűnügyet, melyben a szegedi kir. törvényszék 1927. évi szeptember hó 6. napján B. 195/25/1927. szám alatt Ítéletet hozott, a főmagánvádlóknak a nem vagyoni kár meg nem Ítélése raiiitt, a vádlottnak és védőjének a bűnösség megállapítása miatt s a Btk. 92. §-ának alkalmazása végett, ezenfelül utóbbinak még a Bp. 385. §. 2 pontja alapján a büntetés enyhítése végett és alaki semmiségi okból bejelentett felebbezése folytán 1928. évi február hó 15. napján tartott nyilvános fetebbvitelí főtárgyaláson, melybat Orosz Pál tanácselnök, dr. Hubay László és dr. Juhász István itélőbirák vettek részt, a vád képviseletében ' dr Szécsényi István helyett dr. Gálffy Endre járt el, viszont a vádlottat dr. Haberl Pál közvédő képviselte, a jegyzőkönyvet pedig dr. Lázár Ferenc tanácsjegyző vezette, a vád é.'s védelem meghallgatása után vizsgálat alá vette és a következően ítélt: A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokolás: I. A védőnek a Bp. 384. §-a 9. pontjában meghatározott semmiségi okból amiatt bejelentett felebbezése, hogy a kjr. törvényszék a valóság bizonyítása cimén felajánlott bizonyítékok beszerzését nem rendelte el, alaptalan, mert a főmagánvádlők ngy a magáninditványt magiban foglaló feljelentésükben, mint a vádiratban ii csak azt tették eljárás tárgyává, hogy a vádlott őket jogerős felmentésük dacára a csongrádi bombamerénylet elkövetőinek állította, — a vádlott által bizonyítani kix ánt az a körülmény tehát, hogy a főmagánvádlők közül többen csakugyan elkövették a cikkben emiitett választás visszaélést és emiatt ezek elten bűnvádi eljárás indult, továbbá, hogy a vádlott a bombamerényletről s az ezzel kapcsolatban tervezett ujrafelvételről csak a másoktól hallottakat közölte, sajtó utján, — nem a vádbeli tényállítás valóságának kimutatását célozza és egyébként is az ügy eldöntésénél merőben lényegtelen. Bár ezúttal annálfogva, hogy a bíróság a főmagánvádlókat a bombamerénylettel kapcsolatos vád alól a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján jogerősen felmentette, a vádba vett tényállítás valóságának bizonyítását a Bv. 15. g-ának 2. pontja már eleve kizárja, szükségtelen volt a kir. törvényszéknek az indítvány elbírálásánál erre a kizáró okra utalni, mert a vádlott voltaképen nem az állított tény valóságának bizonyítását kérte. Egyebekben azonban a fentebb kiemelteknek megfelelő helyes indokolással tagadta meg a kir. törvényszék a kért bizonyítás felvételét, minélfogva e határozatával a törvénynek a védelem szempontjából lénveges elvét, vagy rendelkezését nem sértette. II. Az elsőbirői ítéletben megállapított tényeket, mint amelyek a bizonyítás anyagának mindenben megfelelők, a kir Ítélőtábla valóknak fogadta el. A vádbeli tényállításokat magában foglaló lapközleménynek nemcsak a kiszakított része, de teljes szövege js m. aaaak egész tartalmi összefüggé.'U&öl kitűnő értelme szerint — minden kétséget kizáróan azt juttatja kifejezésre, hogy jóllehet a főmagánvádlókat a bíróság a bombamerénylettel kapcsolatos gyilkosságnak és gyilkosság kísérletének vádja alól felmentette, mégis ők voltak a tettesek és ujrafelvétel esetén bünösségük minden ujabb tény és bizonyíték nélkül is megállapítható. Olyan tényt állitott tehát, nyomtatvány utján a vádlott, mint a szerző a főmagánvádlókrót, amely tény valósága esetén ezek ellen a bűnvádi eljárás megindításának oka lehet s őket a közmegvetésnék tenné ki. Minthogy ennélfogva a vádlott cselekménye kimeríti a hat sértett személye elíen elkövetett és ezért hatrendbeli, a Bv. 1. g-ába ütköző s a 3 § 2. bekezdésének 1. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének tényálladékát, a kir. törvényszék helyesen állapította meg a vádlottnak ezekben való bűnösségét s ebből folyóan reá a fennforgó enyhítő és súlyosító körülmények kellő értékelésével törvénysértés nélkül szabta ki a bünősségi fokával arányos büntetést. Alaptalan ugyanis a védőnek a Bp. 385. g-a 2. pontjára alapított s ezzel nyilván a büntetés enyhítését célzó felebbezése, mert a büntetés kimérésénél és átváltoztatásánál az elsőbiróság a törvényben vont határokat nem lépte tul, de alaptalan a Btk. 92 g-ának alkalmazása végett és a büntetés enyhítése céljából bejelentett felebbezése is ,mert a vádlott javára családos állapotában értékelt egyetlen enyhítő körülmény a súlyosítókkal szemben a tőrvényben megszabott büntetésnek csak kivételes esetekre szánt rendkívüli enyhítését vagy a kimért büntetés leszállítását nem indokolja. A főmagánvádlóknak az erkölcsi kár meg nem ítélése miatt bejelentett felebbezése sem alapos, mert az elsőfokú ítéletben helyesen kifejtett okokra támaszkodva a kir. ítélőtábla sem látta méltányosnak a vádlott ilyen kártérítésre való kötelezését. A kir. Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság Ítéletét a fentiekkel kiegészített indokai alapján a Bp. 423. g-ának 3. bekezdéséhez képest helybenhagyta Szeged, 1928, évi február hó 15. napján. Orosz Pál s. k. tanácselnök, dr. Hubay László s. k. előadó. A kiadmány hiteléül: Lang Antal irodafőtiszt. B. I. 2879/1928/32. szám A Magyar Királyi Kúria A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN, Sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Vér György ellen indított bűnügyet; amelyben a szegedi kir. törvényszék 1927. évi szeptember hó 6. napján B. 195/1927/25. szám alatt, a szegedi kir. Ítélőtábla pedig főmagánvádlónak, továbbá vádlottnak és védőjének felebbezésére 1928. évi február hó 15. napján B 2005/ 1927/28 szám alatt Ítéletet hozott, a főmagánvádló, továbbá vádlott és a közvédő részéről használt, vádlott részéről írásban indokolt srmmiségi panasz folytán az 1928. évi december hó 12. napján megtartott nyilvános tárgyaláson, amelyen Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke, továbbá Slavek Ferenc, Mendelényi László, Kvassay Gyula. Csengey Miklós kir. kúriai bírák vettek részt, a jegyzőkönyvet Zsacskó Béla tanácsjegyző vezette, a koronaügyész képviseletiben eljáró Polgár Viktor koronaügyészhelyettes jelenlétében vizsgálat alá vette és meghozta a kővetkező ítéletet: A m kir. Kúria a főmagánvádlők sesnmlségi panaszát, valamint a kőzvédő és a vádlott részéről bejelentett semmiségi panaszoknak a Bp. 385. g. 1. a) pontjára alapított részét elutasítja, ellenben mindkét alsóbiróság ítéletét a büntetés kiszabásáról rendelke ő részében, a II. Bn. 28. g-ában meghatározott semmiségi okból, a Bpn. 33. g-ának első bekezdéséhez képest megsemmisíti és a vádlottat a terhére megállapított hatrendbeli sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségeért, az elsőbiróság ítéletében felhívott törvényszakaszok alapján, de a Btk. 91. §-ának alkalmazásával, összbüntetésül 8 (nyolc) napi fogházra mint fő- és 6x16 (hatszor tizenhat) pengő pénz, mint mellékbüntetésre ítéli. Az alsóbirósági ítéleteknek egyéb rendelkezései hatályban maradnak. Indokolás: A másodbiróság ítélete ellen semmiségi panasszal «tek: a) a főmagánvádlők törvényhelyre való hivatkozás nélkül, a nem vagyoni kár megítélésének mellőzése miatt, b) a kőzvédő közelebbi indokolás nélkül a Bp. 385. §. 1. a) és 3. pontjai alapján, c) végűi a vádlott, az Ítéletnek részére történt kézbesitésétől számított kellő időben, ugyancsak a Bp. 385. §. 1. a) és 3. pontjai alapján, bűnösségének megállapítása miatt és a Btk. 92. g-ának alkalmazása végett Főmagán vádlók panasza, nyilván a St. 56 g-ának clsó bekezdésében megállapított semmiségi ok érvényesítését célozza, amennyiben főmagánvádlők részéről a St 39, g-a alapján igényelt pénzbeli elégtétel megítélését, az alsóbbfokon eljárt biróságok mellőzték. Ez a panasz azért alaptalan, mert az alsóbirósáaok ítéleteinek vonatkozó helyes indokolása szerint, a vádmel a sajtótermék helyi jellegére és ebből folyó korlábeli sajtóközlemény megírása és közzététele, figyelemtoltabb nyilvánosságára, nem okozott a főmagánvádlóknak olyan erkölcsi kárt, vagy hátrányt, amely a nem vagyoni elégtétel megítélését méltányossá tenné De alaptalan a közvédő és a vádlott részéről bejelentett panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított része is. A panasz irásbelí indokai szerint ugyanis, az alsóbbfokon eljárt biróságok tévesen mellőzvén a valóság bizonyítására vonatkozó indítványt, a bűnösség megállapítása tekintetében is téves eredményre jutottak, amennyiben a vádlott bűnösségét megállapították, noha a sajtóközlemény csak egyes hatósági közegek nézetét közli, anélkül azonban, hogy a főmagánvádlők személyét megjelölné, vagy azokra lenne vonatkoztatható. A panaszoknak ez a része azért nem helytálló, mert az alsóbbfokon eljárt bíróságok a sajtóközlemény összefüggésben mérlegelt tartalmából egyrészt helyesen vontak következtetést arra, hogy a közlemény tartalma a főmagánvádlókra vonatkozik, akik abban, ha nem is mindannyian név szerint, de felismerhetően megvannak jelölve, másrészt helyes okfejtéssel mutattak reá arra « körülményre is, hogy a vádlott részéről bizonyítani kívánt körülmények, a sajtóközleményben foglalt tényállítások valóságának bizonyítására nem alkalmasak és igy a bizonyítás elrendelését is helyesen mellőzték. Az ekként bizonyitatlanul maradt és kétségtelenül rágatmazó jellegű tényállítások alapján, tehát a vádlott bűnössége törvénysértés nélkül állapíttatott meg. Az alaptalanoknak bizonyult panaszok tehát a Bpn. 36. g-a alapján voltak elutasitandók Ellenben alaposnak Ítélte a m. kir. Kúria a kózvédó és a vádlott panaszának a Bp. 385. g-4nak 3. pontja alapján bejelentett és ehelyütt a II. Bn. 28. g-ára alapított, nak tekintett részét, de csupán annyiban, hoogy az adott esetben a m. kir. Kúria megismerése szerint fennforgó enyhitő körülmények, a Btk. 91. gának alkalmazását indokolttá teszik. Ugyanis a m. kir. Kúria az atsóbiróságok részéről fel. hozott enyhitő körülményen felül, további és igen nyomatékos enyhitő körülménynek tekintette azt is, hogy a közlemény a megejtett képviselőválasztást kővetően, tehát a még választási izgalmak hatása alatt, olyan időben lett megírva és közzétéve, amikor a választás nyomán keletkezett ellentétek még nem simultak el teljesen. P2 Ez a körülmény kapcsolatban az aisóbiróságok által kiemelt enyhitő körülménnyel, a vádlottnak többszörösen büntetett előélete mellett is elegendő alapul szol. gál a Btk. 91. g-ának alkalmazására, ezért a m. kw. Kúria az alsóbb biróságok által kiszabott büntetést tatszigorúnak ismerte fel és az alsóbb biróságok ítéletének vonatkozó részét megsemmisítve, a vádlott büntetését az ehelyütt megfelelőnek talált és a jelen Ítélet rendelkező részében meghatározott mértékre szállította le. Budapest,' 1928. évi december hó 12. napján Ráth Zsigmond s. k. másodelnök, Kvassay Gynla s. k. előadó. A kiadmány hiteléül i Igaz ¡/íiiló sh. igazgató. A végnapjait élő köszgyülés megs&ava&ta a »rálátást« „A város pénzügyi helyzetére is „rálátással" kell lenni" A rendkívüli Közgyűlés elfogadta a választóRerUletelcröl szóló szabályrendeletet (A Délmagyarország munkatársától.) Zsúfolt padsorok, ünnepélyes hangulat, várakozó arook és kíváncsi tekintetek. Mintha az öreg közgyűlés régi választott és uj virilis tagjai most bacsazkodnának az ismerős falaktól, mintha a saját torára ült volna össze a rendkívüli közgyűlés. Csak tisztviselőválasztások idején jelentek meg a városatyák ilyen nagy számban, vagy régebben akkor, ha politikai vitára volt kilátás. Most csak az uj közgyűlés számára teritett a régi, a választásra vonatkozó szabályrendeletek megalkotásával. No meg a rálátás dolgáról vitázott unottan, érdeklődés nélkül, mint aki már nem sokat törődik azzal, hogy mi következik utána. tisztviselői is. Szerdán délelőtt polgármesteri »értesítést« köröztek az érdekelt tisztviselők körében. A polgármester ebben a körözésben arra figyelmeztette a tisztviselőket, hogy délután rendkívüli közgyűlés lesz. A figyelmeztetés magyarul annyit jelentett, hogy ajánlatos elmenni és levoksolni a tanácsi javaslatra, mert előre sohasem lehet biztosan tudni, hogy mi lesz a hangúlat. Ilyenkor pedig döntő sulyuk van a tisztviselők szavazatainak. A végén aztán kiderült, hogy fölösleges volt az óvatosság. A közgyűlésben nem volt már energia a harcra, nem volt erő a polgármesteri aka1 rattal oaló birkózásra. Néhány felszólalás elhang-, — p. , lleajekatek teljes számban a város városatya J zott ugyan a »rálátást ellen, de ezekből valahogy; t