Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-21 / 163. szám

s DfiLM4íiYAR0RSZAG 1Ú29 j iilius 21. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL A megtalált téma Nézzék el, hogy szivcsen foglalkozom az eleseitek, a gyámoltalanok dolgával, hiszen úgyis »elük törődnek a legkevesebben. Akiket a grófnők igéző pongyolája érdekel jobban, azok olvassák Beniczkyné Bajza Lenkét. Nagyon szép tudomány az is. Epp azért bemutatom Teréz nénit, aki odaát maradt megszállott területen az öreg urával. Volt egy kis házrészük, abban ingyen lakásuk, továbbá két hold földjük, amin cl lehet pepecselni az öreg embernek. Mert öregek voltak mind a ketten, tul a hetvenen. A férfi megroppant és vizi beteg. JA férfiak mindig hamarabb roskadnak össze, nézzenek csak körül a világban, hogyan lityeg és festteti még a haját a matróna, mikor az ura botra támaszkodva vonszolja magátl) De Teréz néni se maradt üde. Kiszáradt, mint a paszulykaró, továbbá olyan vékonyra laposodott, hogy be lehetne fűzni egy zsákot varró tűbe. Róla eztán igazán elmondhatni, hogy divatos, mert a jgyalult deszkalap se lehet nálánál simább. Elérkezett aztán az életsors és Teréz néni ura tneghalt - Gyere azonnal, sürgönyözött a fiának, nincs már apád. A fia Szegeden él, valami nagyon szerény foglalkozása van és feleségestül olyan parányi szobában lakik, hogy csakp meghajtott fővel léphetik át a küszöböt. Ezt se éppen a családi szentély iránt való tiszteletből, mint inkább azért, hogy ezük és alacsony a hely. Ment hát nagy viszontagságok, útlevél és virumkalandok közben a fiu a régi hazába s elintézett minden elintézni valót. Bérbeadták a házat, a kis földet s elhozta magával az anyót — Mit csinálna ott egyedül? — Igazad van, fiam, mit csinálnék! Teréz néni menye nagyon jó lélek, szívesen ¿fogadta az öreget, aki leült a ménkű nagy kőpalota udvarára és reggeltől estig morzsolgatta Uz olvasóját — Hogy érzi magát a néni? — kérdezgették a bázboliek. Vagy felelt rá, vagy nem. Többszór csak ránézett a kérdezőre és bizalmatlanul fordította el a fejét. Mi köze hozzá? Mit faggat itt mindenki? A légynek se vétett, csak ült az udvaron, beletelt vagy két hétbe, amíg nagynehezen a bizalmába férkőzhettem. — Nem unatkozik a néni? — Hát bizony jobb szeretnék dolgozni — Nem magának való az, szüksége sínes rá. — Dolgozni kell, erősítette nagyon halkan. Talán kiengednek a jövő héten a fődbe. A fiának is van valamerre egy parcellája, azzal hitegették az ambícióját. Azért nem lett a dologból semmi. Olyan kevés a munka azzal a falatnvi darabbal, hogy istentelenség volna hozzáI engedni ezt a törékeny teremtést, s Teréz néni csak ült az udvaron, kizárólag zsáS molyon, mert az alacsony és össze lehet rajta görnyedni. Széken az üljön, aki parádézni akar. — A kapu előtt sok embert lát, biztattam. Mért nem megy oda? — Nem érdekel engem senki! — Mások is odaülnek, azok se tudiák. hogy ki halad el előttük, mégis nézik. Hajthatatlan maradt. — Ismerőse nincs? — Mind odaát vannak, A héten aztán a temetőben találkoztam vele. A menye rendbe akarta hozni a maga halottjai sirját és kivitte magával Teréz nénit is, aki olyan fürgén haladt, mintha menyecske volna. A temető, a halál misztikuma más. Szegény embernek voltaképpen két igazi szórakozása van, akár a maga dolgát intézi, akár publikum hozzá: a lakodalom, meg a temetés. Most is elvégezték a dolgukat, utána körüljárták a temetőt, megbámulták a nagy köveket, a finom kis házikókat, a virágokat, mikor a fiatalasszony ráköszönt valakire. — Jó estét néni. Hát kigyütt? Egy másik néne sírdogált szegényes síron, — Kigyüttem, fiam, az uramhoz. Hoztam neki egy kis virágot. — Mi is azt csináltuk, fo'ytatta a meny. Itt van velem az anyósom is, most jött át megszállott területről. Szintén özvegy. — Oh jaj, kezdett panaszba az ismerős, a szegény ember egyszerre csak magára marad. Teréz néni, aki a bemutatkozásnál szótlanul bólintott, most megszólalt. — Az én uram csak májusban halt meg... De odaát, már kapták ki a szájából a szót — Az enyim a télen. — Május olyan, mintha csak tegnap lett volna. Még ki se hült azóta a test — Mindegy az, hogy mikor volt, az ember csak érzi a borzasztóságokat. Hát még ha olyan jó embert temetett el, mint amilyen az én uram volt Teréz néni imponáló hallgatagsága, mindénre kiterjedő közönye, kezdett olvadozni. 1929 vif lypusu MERKÚR kerékpárok leszállítóit árban, csekély részletfizetésre Pffaff varrógépek Rádiók és alkatrészek D E R Y gépáruház, Kis ucca, Keleti-palota. Megnyílt a „Tisza" szikvizgyár Kossuth Lajos sugárul 19. szám alatt. (Telefon 13—01 ) 455 Modern uj berendezéssel, hiqyeninus, a telek által ki nem nyitható és ielfe&en klUrlthelő palackokkal Pontos kiszolgálás a mindenkori napi árakon Uj szikvizgyár! j Ausländer Testvérek Ä' Szeged, Vár ucca 7. (Főposta mellett.) S.M.W.Motosacoche, Covenluy Eagie és Puch motorkerékpáron kerületi képviaelete. Autó-, motor- és kerékpár- - .. » .. . B alkatrészek Kerékpárlerakat. J2kVIIOI11Uneiy. lf 13 salátaValóban jó salátához nélkülözhetetlen a valódi Meinl Oliva-claj. 304 7i liter 7* , % % „ P 5*30 „ 2 -80 „ 2 10 „ 1'50 Meinl Gyula Rt. Szeged, Klauzál tér 2~ SÍ. — Hát már csak azt mondom, hogy az én uramnál áldottabb lélek nem volt a föld színén. Azt se mondta az nekem, hogy állj odébb. — Nálunk ő vágta az aprófát is, mutatott hüvelykujjával a vállán keresztül a sirra az ismerős. (Hogy tudniillik semmi kétség affelül ne maradjon fenn, voltaképpen ki az az ő.) Eddig csak ugy elüljáróban folyt a diskurzus, de erre Te.éz néni leült a kii korhadt-szinü padra, ahol kínálkozott még hely. — Ugy, ugy, lelkem, üljön csak le, bíztatta az ismerős szívesen, habár elkésetten a kész tények láttán. Maga hová valósi? — Én? — Maga. A meny adta meg a szükséges felvilágosításokat, a családi állapotot. — Bérbe adta az uram a napam kis fóldjit s azt mondta, mit csinálnál a vadak közt egyedül, gyere hozzánk. Jó feleségem van, — igy mondta, nem mintha dicsérném magamat, de igaz is, — elférsz nálunk. Sürün bólintva, szinte türelmetlenül hallgatta a beszédet a két őreg. Az ismerős hirtelen közbevágott. — Nem volt az én lelkem szegény uramn.ik semmi látható baja. Azt mondja egy reggel... Teréz néni lefogta a szomszédja kezét — Ezt hallgassa meg! Kint vagyunk a fődben, nagyon későn juthattunk ki, mert hosszú volt a tél és minden agyonfagyott, amikor azt mondja az áldott jó szegény uram: Teréz! — mert igy liivott mindig... Az ismerős nyelt nagyokat, vékony ajakán végighúzta az ujjait. — Jó, jó, hát azt mondja egy reggel az uram .. ...Elmentem kőrútra és is. Meglátogattam a jó ismerőseimet, megcirógattam a fejfájukat, az emlékkövüket, talán beszélgettünk is, — oh, odakünn néha jobban szót lehet érteni az elköltözöttekk'i, mint a nagy tömegben! — mikor jó félóra múlva visszafelé kerültem, a két néni még mindig fogta egymás karját, beszélt. — Gyerünk már mama, sürgetőzótt a menv, ránk sötétedik. — Várj, fiam, még nem mondtam el a javát. Belejött, benne volt, megtalálta a témát annak a másik, az utolsó, nagy misztikumnak a birodalmában, amely egyedüli szórakozása, szinte vigaszlalója marad öregségében az embernek Bo!>. Szónyl-fürdö, csónakkikötő é$ csónakelraktározó közvetlen a Vick-szalámigyár előtt. Berenzezésével minden igénynek megfelel és csekély összegért mindenkinek szórakozást nyuft, Rádió, nyugágy és ártézi viz-tuss. Díjtalan villany és telefon Qasználat. Ha kellemesen és olcsón akar szórakozni, 6a otthonosan akarja magát érezni, csak a Szönyl-ítírdőhe váltson teayet 1 613 t