Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-21 / 163. szám

1929 julius 16. lífiLM AGYARORSZÁG 21 Az olvasó rovata Onlözö kocsi kai a Sándor-uccába Tisztelt Szerkesztőségi A Vásárhelyi-sugárutat felbontották. Kövek-kövek hátán állanak és igy a forgalom a Sándor-uccába terelődött. Ez az ucca jól kövezelt, de nem is itt volna a baj. Az uccát azonban nem locsolják és igy a fokozott forgalom következtében olyan porfelhők borítják, hogy autóval közlekedni szinte életveszedelem. Ezért fontos volna, ha a köztisztasági telep naponta legalább kétszer fellocsoltatná ezt a nagyforgalmu uccát. Tisztelettel: (Aláírás.) \ villámhárítók A villámhárítók felülvizsgálásáról megjelent a napokban egy hivatalos felhívás, amelyben az érdekelt feleket figyelmezteti a hatóság, hogy saját érdekükben vizsgáltassák meg villámhárítójukat, mert egy rossz villámhárító veszélyesebb, mintha egyáltalában nem volna a házon ilyen készülék. A villámhárító amellett, hogy nagy szolgálatot tesz, roppant egyszerű dolog és éppen ezen egyszerűségénél fogva, nagyon könnyen romlik és válik villámhárító helyett — villámbecsapó, villámot rosszhelyre vonzó készülékké. A villámhárítónak igen fontos alkatrészét képezi az úgynevezett szivócsucs, a levezető kábel és a földlemez. A hibák is csak három főrészben lehetnek, tehát nem olyan nehéz és főképpen nem körülményes egy villámhárítónak a pontos felülvizsgálata, de mindenesetre csakis akkor nem körülményes és csak akkor egyszerű, ha meg van hozzá a pontos készülék. Valamikor a villámhárítónak »kipróbálása« csak abból állott, hogy egész, egyszerűen elővettünk egy úgynevezett induktort, ennek egyik végét a szivócsucsra helyeztük, a másik végét pedig a főidbe vert vas-, vagy fémdarabra tettük. Már most, ha az induktort forgattuk és az csengetett, akkor kész volt a »kipróbálás« és rámondtuk, hogy a villámhárító jó. A technika állandóan fejlődik és a villámhárító •»kipróbálására« is van már egy igen elmés készülék, amely teljes biztonsággal mutatja meg, hogy a villámhárítónak szivócsucs» és a föld között van-e és milyen nagy ellenállása van. Jó villámhárítónak csak a levezető kábel faji ellenállása szabad, hogy legyen, mert minden más ellenállás, már a villámhárító működésének kárára megy. Egyrész forrasztás a levezető vezetékben e pontos műszerrel kimutatható és azt föltétlenül ki is kell javítani. Ezzel szemben az »induktor« egy ilyen »kis hibát« nem mutatott meg, mert az induktorból fejlesztett áram elég erős volt ahoz, hogy az ilyen »csekélységen« keresztül hatolva, a félrevezető csengést megadja. A villám azonban nem megy semmi ellenálláson keresztül, jobban mondva, nem szereti, ha valami az útját állja és igy keresi magának azt az utat, ahol minden ellenállás nélkül érheti el a főidet, fnnen van az, hogy nem kerüli ki sem a házat, sem a tornyot, de az élő fát vagy embert sem, hanem megy az ő legkönnyebb utján és dönti, vágja mindazt, ami útjában áll. A földvezetékben mutatkozó rossz kötés, vagy rossz érintkezés a földlemez és szivócsucs között, már elég ahoz, hogy a villám ne azon az uton haladjon, amely utat a magasban álló fémrész idézett elő, hanem ott, ahol a rossz érintkezés kezdődik, ott szépen kitér az eredeti útból és csap le azon a ponton, ahol a rossz érintkezést elérte. Tehát ezért szükséges, hogy a villámhárítókat. csakis megfelelő műszerrel próbálják ki. Tisztelettel: Mosfcoviíz Lijos. z a védj vau SéSStSSiMi felel a Dorco cipő legelsórangu minőségéért. Jlz Ön érdeke, hogy üqueljen a védjegyre! % »..^'^A^/l ^/.....X. Földerítő szolgálat a szegedi Titkok Házában (A Délmagyarország földerítő járőrének jelentése0 A Titkok Háza ott bújik meg a Széchenyi-téren, a Zsótér-ház és a városi bérház között, amellyel titkos folyosó, az úgynevezett Sóhajok Hidja köti össze. Belseje ugy néz ki most is, mint valamikor régen, amikor még nem költözködött falai közé a Titok az uj közigazgatási törvény maszkjában. De ez a látszat csak külsőséges, tulajdonképen mélyreható változásokon ment keresztül az egész épület, ami leginkább a hírszerzés technikája. körül nyilatkozik meg. A fölkutatott régi följegyzések szerint valamikor egészen könnyű, szinte gyerekjáték volt itt a földerítő szolgálat, a hírszerzés. A földerítő járőr minden nehézség és föltünés nélkül benyomult a hét két napján, hétfőn és csütörtökön az egyik nagyobb terembe, ahol a vezérkar tagjai ültek össze és tárgyalták meg minden fentartás nélkül a haditerv legapróbb részleteit is. Ilyenkor szóbakerült minden, még a legjelentéktelenebbnek tetsző dolog is. Ha azután valaki bővebb részletekre volt kíváncsi, egyszerűen elment az egyik alvezér főhadiszállására és nyíltan, őszintén feltette számára a kérdéseket. amelyekre pontos és részletes felvilágosítást kapott. A helyzetjelentések ezért voltak mindig precízek, pontosak, teljesen megbízhatóak. A legfelsőbb" hadvezetőség azonban uj rendszabályokat dolgozott ki, amelyek nemrégen léptek életbe. A vezérkar főhadiszállásának uj nevet adott és ez az uj név a Titkok Háza, amelynek teljhatalmú parancsnoka Somogyi generális, aki bámulatos fürgeséggel rendezkedett be az uj rendszer szellemének megfelelően, vagy ezen a szellemen tultevően is. Azóta nagyon nehéz és veszedelmes dolog a hírszerzés. Az ellenséges felderítő járőrök szabadon járhatnak-kelhetnek ugyan a néptelen és zajtalan folyosókon, bekémlelhetnek az egyes hivatalokba is. de a vezérkari üléseken már nem jelenhetnek meg és igy nem szerezhetnek tudomást a fontosabb hadmozdulatokról sem. Az ilyen ülések után fehérlepedős szellemalakok, súlytalanok és testetlenek, állítólag a hajdani tanácstagok változtak át Somogyi generális napiparancsára szellemekké, suhannak végig a csendes folyosókon és tűnnek el titkos barlangjaikban, ahol nem foglalkozhatnak mással, mint a generális parancsainak szigorú végrehajtásával. A generális azért nem szakított meg minden összeköttetést az ellenséges haderővel, a közvéleménnyel. A látszat kedvéért fogadja néha a hírszerzőket, akiknek azután referál azokról az intézkedésekről és eseményekről, amelyek éppen az eszébe jutnak, vagy amelyeket alkalmasnak talál a publikálásra. ' A földerüők természetesen, akik vállalkoztak arra, hogy a közvélemény, a nyilvánosság számára kémszolgálatot teljesítsenek a Titkok Házában, mindent elkövetnek, hogy a generálist jobb belátásra birják. Ilyesfajta beszélgetések folynak le közöttük: A generális: Hát mi is történt ma. Igen. A népjóléti miniszter kinevezte az uj kerületi egészségügyi felügyelőt. A föld érit ők kara: Ez szép és érdekes, de más nem történtf A generális: Más? Nem. De mégis. Valami bérház épitésél adtam ki első személyben a pályázók közül valakinek. De arra már nem emlékszem, hogy kinek. A főlderitök kara: Szenzációs! Méltóztassék csak nyugodtnak lenni. Nem fontos az, hogy ki kapta meg a munkát. Az a fontos, hogy megkapta. Akit érdekel a dolog, az majd megtudja. Kérünk valami más újságot is. A generális: Nagyon sajnálom., más nincs, nem emlékszem másra. A földeritők: Kerülő uton szerzett értesülésünk szerint a mai referálások alkalmával háromezerhatszázőtvenhét határozatot méltóztatott hozni. Csak akadt kőztük közérdekű is? A generális: Nem fontos. írjanak az urak arról, hogy Szeged a viláqon legszebb, a leyjobb város, hogy a kultuszminiszter a legnagyobb államférfi, aki csak élt ezen a földön, hogy Szegeden minden rendben van, nincsen vízhiány, jól működnek a csatornák, bőséges a vízellátás, az utolsó sikátoron is tükörsima aszfalt fut végig. Annyi az irni való, hogy én nem is győzném !... A főid eritők: Ez mind szép és kishiján igaz is, de a közvéleményt mégis csak érdeklik azok a dolgok, amelyek nélkül, róla, esetleg ellene történnek a torony alatt. Legjobb lenne talán nyilvánossá tenni a referáló üléseket, hiszen a nyilvános tanácsülések idején is a kényesebb aktákat zárt ajtók mögött intézte el a tanács. De azért valami morzsa csak került a nyilvánosság számára is a nagy titoklakoma után. A generális: Jól van ez így, ahogyan van. Remélem, ma meg vannak velem elégedve az urak, annyi szenzációt mondtam el, hogy egy hétig megélhetnek belőle. A jó Isten vezérelje önöket el tőlem. A viszontlátásra mához egy hétre. Adió. A Titkok Házának legtitkosabb szobája ezzel be is zárult. A nagy generális eltűnt a párnázott ajlók mögött és a folyosókon némán bólogató szollemalakok suhantak- el. A földerítő osztag néhány tagja esküszik rá, hogy elfojtott, panaszos sóhajtásukat is hallotta. — Nem sóhajtottak ezek — mondta a legtapasztaltabb közöttük —, hiszen csak árnyékok már, hajdani önmaguk halvány árny' képeiÉs a Titkok Házára ráborult a mindent elborító, mindent eltemető, mélységes csönd.