Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-14 / 157. szám

f№LM •VfV AhAB-'". iG l'.)2i) juüus 14. LUm Wellington Seliona őnszinező- és §• C. P, gázfénypapirokaí . .mateur fényképező E5, minden amateui Kézlkön h ismeri! (jjjtaianuu Kapható: éTiflht lHfk finn Mtszerésznél l^lCUIMUIlll Kelemen u. 12 Vívók és kerékpározók nyári világában.., Van még egy történet, az is legalább ilyen led*es. •Egy most érettségizett kiváló hölggyel történt, Tiogy be akart iratkozni az egyetem orvosi fakul­tására. A fölvételhez azonban különböző Írások és okmányok szükségesek, köztük egy hivatalos igazolvány is, amelynek arról kell tanúskodnia, hogy mit csinált a leendő medika kisasszony — a proletárdiktatúra alatt... A kisasszony mindössze 18 éves, a proletárdiktatúra 1919-ben volt... a kisasszony akkor éppen nyolc éves volt ... A Hölgyek és Urak elnézését kérem, nem én érdeklődöm a nyolcéves kislányok forradalmá­ról.., (vér.) 0 Janiim iirűőruháh! Valódi amerikai Janiién íiirdöírlhóh egyedüli gyári lerakala. Strandkabátok, sporttrikók, frotirköpenyek. iUSZTIG IMRE harisnya és kötöttáru különlegességi üzlete E9o Széchenyi tor 2. Telefon 10-18. Elsőrendű kerékpár, varrÁflán sportkocsik, gummik. VdrruyKgJ, alkatrészek, «« Firusedenyek. Konyhaszerek előnyős részletre. Tessék meggyörSdnl! Szántó Lajosnál, GSzfardfSv«] szemben. Szavalókórus Irta: Hont Ferenc. Százegy lelkes fiatalember, százegy férfi és nő áll barna zubbonyban a pódiumon egymás mellett. Százegy torokból harsan fel egyszerre a hang, előbb mélyről és lassan, majd egyre szárnyalób­ban. Ritmikus verssorok lebbennek el az áttüze­sedett ajkakról, most a férfiak súlyos basszusán hömpölyögnek, majd a lányok könnyes szopránján csilingelnek, most ismét táguló tüdejü fiuk tenorja küldi őket ég felé. Magányos hang szökken föl a tömegből, mint különös égő virág, de mielőtt lehervadna, feleletül megzendül újra együtt a kó­rus. Lehunyom szememet, igv hallgatom ezt az egyöntetű dübörgést s már el is felejtem, hogy százegy külön ember áll előttem, fiuk és lányok, szőkék és barnák, szomorúak és boldogok, csak a kórust hallom, egyetlen óriási tüdőt és egyetlen gigászi torkot, amelyből különböző szinü hangok ömlenek elő, de mégis együtt, elválaszthatatlanul. Óriás ez, aki félkézzel sziklákat hajigál, ő menny­dörögi ezt az indulót fülembe, miközben menetelő lába alatt összelapulnak a tornyok. De ni, most elhalkul az óriás, meg-megcsuklik földöntúli hang­ja, hiszen ez a csodaszörny sir és piheg, jajgat és könyörög, lám szive is van neki, nemcsak ereje. Tud szerelmet vallani, vigadni és panaszkodni, szavában csöndesen hullámzik az öröm s a fáj­dalom. Meghatottan tárom föl szememet és újra itt látom magam előtt a százegy fiatal életet. Mintha mindnyájuknak egyetlen szive volna, olyan egyszerre remeg át hangúkon minden indulat, gépies pontossággal kapcsolódnak egymásba a bangzók és a szótagok, de mégsem lélektelen, gépies munka ez. ó nem a Tiller vagy Lawrence­görölök bedresszírozott mechanizmusa, külső gé­piesség, melyet a tánctanár ütemezője diktál. Va­lami más furcsább és finomabb szerkezet, lát­hatatlan szálak kapcsolják össze a kórus tagjait. Egységes szellem hatja át lelküket, de nemcsak a főlszinét, hanem a legmélyebb rétegeket is. Már gyermek korukban hasonlóan érezhettek, kö­zös ideológiában nőttek fel, közös sors alatt gör­nyedtek a gyárakban és műhelyekben. A kórus­ban még jobban egymáshoz nőttek s mikor lázas \ lelküket beleöntik az áradó verssorokba, érzik, hogy mások helyett is beszélnek, ezrek és ezrek nevében panaszkodnak, ujonganak és követelődz­nek. Hol hallottam ilyen egységes művészi megnyilat­kozást? Hol is éreztem emberek egymásbafonódó hangjában az osztály, a nép, vagy a faj közös sorsát, minden örömét és bánatát? Emlékszem már, egyszer öt néger énekelt együtt, kissé zagyva angol nyelven néger dalokat és vallásos énekeket S ahogy ott daloltak, jajongtak a pódiumon, föl­idézték az amerikai nagyvárosok néger negyedeit, a rabszolgaság alól fölszabadult, de azért ma is megvetett és kiközösített feketék tömegeit. Az öt mókázó, szomorú néger énekében láthatatla­nul ott zokogott az egész elnyomott, de élni akaró faj. Vagy a szálas kozákok, akikért Európa minden városában tombolva lelkesednek, rajtuk keresztül is egy távoli nép üzen. Náluk is ugyanez a belső összahngoltság, szinte bravurszámba menő technikai precizitás. Igen, négerek és kozákok, a nyugati metropolisok bálványozott müvészcsapa­tai jutnak eszembe, mikor ezt a magyar szavaló­kórust hallgatom. Lám, észre se vettük, hogy közvetlen közelünkben ismét uj műfaj szökkent virágba. Még csak botorkál, az első lépéseket próbálgatja bátortalanul, fiatal óriás, aki azon­ban már büszkén mutogathatja domborodó izmait Segíteni kellene neki, hiszen beláthatatlan fej­lődési lehetőség áll előtte. A szavalókórus ma a kezdetleges polifonia korszakát éli, éppúgy, mint az egyházi karének a keresztes háborúk idejé­ben s még azon tul is. De mikor jön el a szavaló­kórus Palaestrinája, hogy megalkossa az egyide­jűleg többszólamú és többszövegü kórusok csudá­latos épületét? Mert eljön egyszer, ez biztos. Sőt az is lehet, hogy már most köztünk bujkál vala­hol. De mielőtt ez az átalakulás megtörténne; mielőtt a szavalókórus bonyolult, de azért mégis világos és áttekinthető uj formája megszületne, igen sok, ma még vajúdó alapvető kérdésnek kell tisztázódnia. Itt van mindenekelőtt a kórusversek problémaja. Az első kórusok, minthogy nem rendel­keztek kimondottan kórusra irt versekkel, egy­szerűen átalakították, kórusra hangszerelték a pa­tetikusabb hangú lirai költeményeket. Ez a mód­szer nagyon gyakran bevált sajnos azonban ilyen átalakításra, hangszerelésre alkalmas költemény na­gyon kevés adódik. A szükség tehát létrehozta a Sportolók, strandolok, lennfszezők n e w. lehetnek 1 ruganyos cipőfűző nélkül! A cipO lel- vagy lehuz&sa egy pillanat! Nem kell soha kl-betOznt'. Kapható mlndentltt I Bt. 61 Gyártja : WELTSCH GOTTFRIED utódai BUDAPEST. VI., Paulay Ede-u. 39. kórusverset, úgyhogy ma már néhány igen szép magyar kórusköltemény is rendelkezésünkre áll. Csakhogy a legszebb kórusverset is tönkresilányit­hatja a társszerző, a kórus karmestere. A szavaló­kórus produkciójának ugyanis két szerzője van. Az egyik a költő, aki megírja a verset, a másik a karmester, aki egyúttal a zeneszerzőt is helyette­síti. A költő csak a puszta szöveget és a szóla­mok beosztását szállítja, de a hangok mélységét és magasságát, szinét és erősségét, az előadás tem­póját gyorsaságát, vagy lassúságát már a kórus betanítója, a karmester határozza meg. Ez a munka nem puszta értelmezés, hanem komoly művészi alkotás, amely azonban elválaszthatatlan szerzője személyétől. És ezzel rátapintottunk a szavaló­kórus fejlődésének és elterjedésének egyik komoly akadályára. A kórusköltő ugyanis nem jegyezheti le elgon­dolását a kórusvers előadására vonatkozóan, mint­hogy a kóruskotlát még nem találták föl. Köl­csönvett zenei jelzésekkel legföljebb megközelít­heti, halványan körülírhatja az előadás vonalát, de nem rögzítheti le szabatosan. A szavalókór is zeneisége egészen más természetű, mint például a karéneké és éppen ezért a meglévő zenei jelek­kel és jelzésekkel lekottázhatallan. Újfajta kot­tát kellene kitalálni a szavalás lejegyzésére, m rt ez lehetővé tenné a kórusvers előadását olyin kórus számára is, amelynek karmesterében nin­csen alkotói tehetség, csupán a betanításhoz szük­séges művészi érzék. De nemcsak a szavalókórus elterjedését segítené elő ez az uj kotta, ha­nem óriási jelentőségű lenne a szavalás, sőt a színművészet szempontjából is. Rakodczay Pál egész 6létén át arra törekedett, hogy a színi­kritikának azt a formáját teremtse meg, amely­ben egy-egy nagy színész játékának finomságait lerögzítheti az utókor számára. Törekvése bizony nem járt a remélt sikerrel, hiszen nincs az a mes­teri toll, amely szavakkal híven visszaadhatná például egy Duse játékának és hanghordozásámk minden finomságát, hát még szerepfölfogását, ere­deti elgondolását! A jövőben talán sikerül majd az előbbit a beszélőfilm segítségével, íz utób­bit pedig a szavalókórus számára föltalálandó új­fajta kottaírással lerögzíteni. Természetesen magára a szavalókórusra is nagy föladatok várnak a mai korszerű színpadon A tömegjeleneteket teljesen uj színekkel gazdagítja a szavalókórusok fölhasználása. A görög tragédiák kórusa például, amelyet egyénekre tördeltek szin­padjainkon, ismét mint egységes tömeg szerepel­het. A modern német tömegdrámák el sem kép­zelhetők a szavalókórus alkalmazása nélkül. De szavalókórus nemcsak mint egyszerű segédeszköz, hanem mint önálló színpadi produkció is nagy perspektiváju fejlődést ígér. Az énekes, szavaló és mozgó tömeg egyesítéséből egy uj színpadi műfaj bontakozik ki napjainkban: a kórusjáték, amelyben az egyén a statisztika és a tömeg a fő­szereplő. Uj műfajok születnek, uj lehetőségek támad­nak, minden vajúdik, forrong bennünk és körü­löttünk. A technika friss csodái mellett az ifja szavalókórus is elindult hóditó útjára és mi, akik itt álltunk bölcsőjénél, kíváncsian kémleljük a jövendőt: vajon mivé fejlődik, mi lesz belőle holnap? Autó- és traktor­hengerblofekok köszörülését legmodernebb hengercsiszológépén végzi Murka I. és Tsai, Vadász ucca 1. HengerctlizolAi, u| dugatlyuzAs, telje» generAI négy nap alatt Késztll- 3.4 Szőnyl-fürdő, csónakkikötő él csónakelraktározó Közvetlen a Pick-szalámigyár előtt. Berenzezésével minden igénynek megfelel és csekély összegért mindenkinek szórakozást nyuff. Rádió, nyugágy és ártézl vlz-tuss. Díjtalan villany és felefon Qasználat. Ha kellemesen és olcsón akar szórakozni, fia otthonosan akarja magát érezni, csak a Szönyi-türdöhe váltson ¡egyeit 613

Next

/
Thumbnails
Contents