Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-14 / 157. szám
f№LM •VfV AhAB-'". iG l'.)2i) juüus 14. LUm Wellington Seliona őnszinező- és §• C. P, gázfénypapirokaí . .mateur fényképező E5, minden amateui Kézlkön h ismeri! (jjjtaianuu Kapható: éTiflht lHfk finn Mtszerésznél l^lCUIMUIlll Kelemen u. 12 Vívók és kerékpározók nyári világában.., Van még egy történet, az is legalább ilyen led*es. •Egy most érettségizett kiváló hölggyel történt, Tiogy be akart iratkozni az egyetem orvosi fakultására. A fölvételhez azonban különböző Írások és okmányok szükségesek, köztük egy hivatalos igazolvány is, amelynek arról kell tanúskodnia, hogy mit csinált a leendő medika kisasszony — a proletárdiktatúra alatt... A kisasszony mindössze 18 éves, a proletárdiktatúra 1919-ben volt... a kisasszony akkor éppen nyolc éves volt ... A Hölgyek és Urak elnézését kérem, nem én érdeklődöm a nyolcéves kislányok forradalmáról.., (vér.) 0 Janiim iirűőruháh! Valódi amerikai Janiién íiirdöírlhóh egyedüli gyári lerakala. Strandkabátok, sporttrikók, frotirköpenyek. iUSZTIG IMRE harisnya és kötöttáru különlegességi üzlete E9o Széchenyi tor 2. Telefon 10-18. Elsőrendű kerékpár, varrÁflán sportkocsik, gummik. VdrruyKgJ, alkatrészek, «« Firusedenyek. Konyhaszerek előnyős részletre. Tessék meggyörSdnl! Szántó Lajosnál, GSzfardfSv«] szemben. Szavalókórus Irta: Hont Ferenc. Százegy lelkes fiatalember, százegy férfi és nő áll barna zubbonyban a pódiumon egymás mellett. Százegy torokból harsan fel egyszerre a hang, előbb mélyről és lassan, majd egyre szárnyalóbban. Ritmikus verssorok lebbennek el az áttüzesedett ajkakról, most a férfiak súlyos basszusán hömpölyögnek, majd a lányok könnyes szopránján csilingelnek, most ismét táguló tüdejü fiuk tenorja küldi őket ég felé. Magányos hang szökken föl a tömegből, mint különös égő virág, de mielőtt lehervadna, feleletül megzendül újra együtt a kórus. Lehunyom szememet, igv hallgatom ezt az egyöntetű dübörgést s már el is felejtem, hogy százegy külön ember áll előttem, fiuk és lányok, szőkék és barnák, szomorúak és boldogok, csak a kórust hallom, egyetlen óriási tüdőt és egyetlen gigászi torkot, amelyből különböző szinü hangok ömlenek elő, de mégis együtt, elválaszthatatlanul. Óriás ez, aki félkézzel sziklákat hajigál, ő mennydörögi ezt az indulót fülembe, miközben menetelő lába alatt összelapulnak a tornyok. De ni, most elhalkul az óriás, meg-megcsuklik földöntúli hangja, hiszen ez a csodaszörny sir és piheg, jajgat és könyörög, lám szive is van neki, nemcsak ereje. Tud szerelmet vallani, vigadni és panaszkodni, szavában csöndesen hullámzik az öröm s a fájdalom. Meghatottan tárom föl szememet és újra itt látom magam előtt a százegy fiatal életet. Mintha mindnyájuknak egyetlen szive volna, olyan egyszerre remeg át hangúkon minden indulat, gépies pontossággal kapcsolódnak egymásba a bangzók és a szótagok, de mégsem lélektelen, gépies munka ez. ó nem a Tiller vagy Lawrencegörölök bedresszírozott mechanizmusa, külső gépiesség, melyet a tánctanár ütemezője diktál. Valami más furcsább és finomabb szerkezet, láthatatlan szálak kapcsolják össze a kórus tagjait. Egységes szellem hatja át lelküket, de nemcsak a főlszinét, hanem a legmélyebb rétegeket is. Már gyermek korukban hasonlóan érezhettek, közös ideológiában nőttek fel, közös sors alatt görnyedtek a gyárakban és műhelyekben. A kórusban még jobban egymáshoz nőttek s mikor lázas \ lelküket beleöntik az áradó verssorokba, érzik, hogy mások helyett is beszélnek, ezrek és ezrek nevében panaszkodnak, ujonganak és követelődznek. Hol hallottam ilyen egységes művészi megnyilatkozást? Hol is éreztem emberek egymásbafonódó hangjában az osztály, a nép, vagy a faj közös sorsát, minden örömét és bánatát? Emlékszem már, egyszer öt néger énekelt együtt, kissé zagyva angol nyelven néger dalokat és vallásos énekeket S ahogy ott daloltak, jajongtak a pódiumon, fölidézték az amerikai nagyvárosok néger negyedeit, a rabszolgaság alól fölszabadult, de azért ma is megvetett és kiközösített feketék tömegeit. Az öt mókázó, szomorú néger énekében láthatatlanul ott zokogott az egész elnyomott, de élni akaró faj. Vagy a szálas kozákok, akikért Európa minden városában tombolva lelkesednek, rajtuk keresztül is egy távoli nép üzen. Náluk is ugyanez a belső összahngoltság, szinte bravurszámba menő technikai precizitás. Igen, négerek és kozákok, a nyugati metropolisok bálványozott müvészcsapatai jutnak eszembe, mikor ezt a magyar szavalókórust hallgatom. Lám, észre se vettük, hogy közvetlen közelünkben ismét uj műfaj szökkent virágba. Még csak botorkál, az első lépéseket próbálgatja bátortalanul, fiatal óriás, aki azonban már büszkén mutogathatja domborodó izmait Segíteni kellene neki, hiszen beláthatatlan fejlődési lehetőség áll előtte. A szavalókórus ma a kezdetleges polifonia korszakát éli, éppúgy, mint az egyházi karének a keresztes háborúk idejében s még azon tul is. De mikor jön el a szavalókórus Palaestrinája, hogy megalkossa az egyidejűleg többszólamú és többszövegü kórusok csudálatos épületét? Mert eljön egyszer, ez biztos. Sőt az is lehet, hogy már most köztünk bujkál valahol. De mielőtt ez az átalakulás megtörténne; mielőtt a szavalókórus bonyolult, de azért mégis világos és áttekinthető uj formája megszületne, igen sok, ma még vajúdó alapvető kérdésnek kell tisztázódnia. Itt van mindenekelőtt a kórusversek problémaja. Az első kórusok, minthogy nem rendelkeztek kimondottan kórusra irt versekkel, egyszerűen átalakították, kórusra hangszerelték a patetikusabb hangú lirai költeményeket. Ez a módszer nagyon gyakran bevált sajnos azonban ilyen átalakításra, hangszerelésre alkalmas költemény nagyon kevés adódik. A szükség tehát létrehozta a Sportolók, strandolok, lennfszezők n e w. lehetnek 1 ruganyos cipőfűző nélkül! A cipO lel- vagy lehuz&sa egy pillanat! Nem kell soha kl-betOznt'. Kapható mlndentltt I Bt. 61 Gyártja : WELTSCH GOTTFRIED utódai BUDAPEST. VI., Paulay Ede-u. 39. kórusverset, úgyhogy ma már néhány igen szép magyar kórusköltemény is rendelkezésünkre áll. Csakhogy a legszebb kórusverset is tönkresilányithatja a társszerző, a kórus karmestere. A szavalókórus produkciójának ugyanis két szerzője van. Az egyik a költő, aki megírja a verset, a másik a karmester, aki egyúttal a zeneszerzőt is helyettesíti. A költő csak a puszta szöveget és a szólamok beosztását szállítja, de a hangok mélységét és magasságát, szinét és erősségét, az előadás tempóját gyorsaságát, vagy lassúságát már a kórus betanítója, a karmester határozza meg. Ez a munka nem puszta értelmezés, hanem komoly művészi alkotás, amely azonban elválaszthatatlan szerzője személyétől. És ezzel rátapintottunk a szavalókórus fejlődésének és elterjedésének egyik komoly akadályára. A kórusköltő ugyanis nem jegyezheti le elgondolását a kórusvers előadására vonatkozóan, minthogy a kóruskotlát még nem találták föl. Kölcsönvett zenei jelzésekkel legföljebb megközelítheti, halványan körülírhatja az előadás vonalát, de nem rögzítheti le szabatosan. A szavalókór is zeneisége egészen más természetű, mint például a karéneké és éppen ezért a meglévő zenei jelekkel és jelzésekkel lekottázhatallan. Újfajta kottát kellene kitalálni a szavalás lejegyzésére, m rt ez lehetővé tenné a kórusvers előadását olyin kórus számára is, amelynek karmesterében nincsen alkotói tehetség, csupán a betanításhoz szükséges művészi érzék. De nemcsak a szavalókórus elterjedését segítené elő ez az uj kotta, hanem óriási jelentőségű lenne a szavalás, sőt a színművészet szempontjából is. Rakodczay Pál egész 6létén át arra törekedett, hogy a színikritikának azt a formáját teremtse meg, amelyben egy-egy nagy színész játékának finomságait lerögzítheti az utókor számára. Törekvése bizony nem járt a remélt sikerrel, hiszen nincs az a mesteri toll, amely szavakkal híven visszaadhatná például egy Duse játékának és hanghordozásámk minden finomságát, hát még szerepfölfogását, eredeti elgondolását! A jövőben talán sikerül majd az előbbit a beszélőfilm segítségével, íz utóbbit pedig a szavalókórus számára föltalálandó újfajta kottaírással lerögzíteni. Természetesen magára a szavalókórusra is nagy föladatok várnak a mai korszerű színpadon A tömegjeleneteket teljesen uj színekkel gazdagítja a szavalókórusok fölhasználása. A görög tragédiák kórusa például, amelyet egyénekre tördeltek szinpadjainkon, ismét mint egységes tömeg szerepelhet. A modern német tömegdrámák el sem képzelhetők a szavalókórus alkalmazása nélkül. De szavalókórus nemcsak mint egyszerű segédeszköz, hanem mint önálló színpadi produkció is nagy perspektiváju fejlődést ígér. Az énekes, szavaló és mozgó tömeg egyesítéséből egy uj színpadi műfaj bontakozik ki napjainkban: a kórusjáték, amelyben az egyén a statisztika és a tömeg a főszereplő. Uj műfajok születnek, uj lehetőségek támadnak, minden vajúdik, forrong bennünk és körülöttünk. A technika friss csodái mellett az ifja szavalókórus is elindult hóditó útjára és mi, akik itt álltunk bölcsőjénél, kíváncsian kémleljük a jövendőt: vajon mivé fejlődik, mi lesz belőle holnap? Autó- és traktorhengerblofekok köszörülését legmodernebb hengercsiszológépén végzi Murka I. és Tsai, Vadász ucca 1. HengerctlizolAi, u| dugatlyuzAs, telje» generAI négy nap alatt Késztll- 3.4 Szőnyl-fürdő, csónakkikötő él csónakelraktározó Közvetlen a Pick-szalámigyár előtt. Berenzezésével minden igénynek megfelel és csekély összegért mindenkinek szórakozást nyuff. Rádió, nyugágy és ártézl vlz-tuss. Díjtalan villany és felefon Qasználat. Ha kellemesen és olcsón akar szórakozni, fia otthonosan akarja magát érezni, csak a Szönyi-türdöhe váltson ¡egyeit 613