Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-14 / 157. szám

1929 julins 14. DÉLM.Ua UíCnSIXAG » „Küldjél anyukám cipőfűzőt, cipőkrémet és egyéb nyalánkságokat" Szegedi cserkészek között a Bakonyban Pétfürdő, julius. (A Délmagyarország munkatár­sától.') Vidámország kellős közepébe csöppentem • bele. Veszprémtől innen, ahol a regényes Bakony kedves és hívogató lankássá szelidül, tölgyerdő mélyében cserkészhadsereg vert tábort. Dunán­tuli kóborlások közben nem lehet elfeledkezni a Sobri Jóska vidékéről, no meg szegedi' gyerekek is itt ütötték fel a sátorfát, — illő volt lcvizitelni a modern erdei Manóka birodalmában. Cserkészélet! Madárdallal kelni, napnyugtával nyugovóra térni, örömök, mókák, komoly munka­tréning az életre és annyi, annyi sok szeretet... Kitörő lelkesedéssel fogadtak a tábor bejáratá­nál. Büvös-bájos szép helyet választottak ki ma­guknak. Erdő, hegy, merre a szem ellát, ide­hallatszik a patak danája és a zuhogó vizesés szinte megnyugtató hangja. Egy ugrásra van a Balaton, egy másikra Veszprém. Lucfenyőkön ke­resztül visz az ut a buja tölgyerdőbe; az első tisztáson ott a szegediek főhadiszállása. Körben sátrak, a kör közepén hatalmas rúdon a tricolór félárbócra eresztve: Trianon... Még üdvlövések is voltak, Hajmáskér felől hozza egyre a szél az ágyúszót, onnan, ahol békében annyi háborús főpróbát tartottak. A tábor gyönyörű. A szegediek testvéri egyet­értésben vakációznak az újpesti és rákospalotai cserkészekkel. Testver (hivatalosan csak igy hivják egymást). Minden sátor nagyszerűen, biztosan le­cölöpölve, villany világítással, körűlárkolva az eső ellen, minden sátor előtt remek díszítések. Az egyik sátorba bambusznádból vert hídon visz a bejárat, a másik előtt egy apró emberke bámulatos dolgokat gyúrt ki agyagból. Ott áll a cserkész teljes díszben, a másik oldalon párduc, sólyom. Egyik szegedi sátor előtt most készül Szeged címere. A parancsnoki sátor előtt vesszőből font diadal­kapu fenyőtobozokkal díszítve. Nagy munka árán készült el a tűzhely. Jó mélyen kellett leásni a kavicsos, köves földbe, amíg kitudták vájni a katlanoknak való helyet. A cserkésznek főzni is kell tudni. A nagy tábor rajokra oszlik, a rajok őrsökre. Mindennap más-más őrs főz, igy a koszt eléggé változatos a stílust illetőleg. A konyha mellett a külön szertárosi hely szigorú felügyelet alatt Hja itt őrzik a cserkészgyomornak annyira kedves különböző paradicsomi gyönyörűségeket: a lek­várokat, a jameket, a csokoládét, a cukrot, a vajat, tojást Hihetetlenül leleményesek ezek a gyerekek. A szertáros, aki egyébként ezermester (legjobb »krinolinos« és lasszódobó) megunta azt, hogy ő neki naponta vagy négyszáz darab kenyeret kell felszele­telni. Cudarul elfárad benne a kéz, de meg rengeteg időt is rabol. A fiu elkezdett terveket agyalni. Amiből kiindult, egyszerű gondolkodás volt, de célirányos: hogyan kellene megoldani, hogy ne a kést szegezze a cipóknak, hanem, hogy a kenyér menjen neki a késnek. Megcsinálta. Olyan paten­tot kap rá, hogy nagy pénzeket is szerezhet majd vele. Boszorkányosan /egyszerű. A nagy konyha­kést beágyazta két sima deszka közé, az egyik deszkára ráteszi a kenyeret, amelynek súlya alatt a deszka megrántja a konyhakést, még pedig rézsútos irányban és már hullanak is a foszló­bélü kenyérszeletek. Guillottine módszer, » Hogy tölti el a táborban a cserkész az életét? Az első reggeli ébresztő a rigófütty. Nagy hangver­senyek vannak itt naponta. Reggel a rigók a szimv fónikusok, este a cserkészek. Node menjünk csak sorjában. Jön a hivatalos ébresztő. Egy nagy dundigyerek a hornista, ugy recsegteti a trombi­tát, mint valami bezupált regimentskürtös. Pillád natok alatt talpon a cserkészhad. Mosdás. Mosdótál ugyan nincs, de ott csergedez néhány lépésre egy kis rakoncátlan patak, amely egyúttal tükör is. Festői házacskák tövében bujkál, elkorhadt, omla­dó malomkeréken bukdácsol keresztül, morog és zug, az emberemelte akadályok ellen, az embCr­fejnagyságu kavicsokat körülcsókolja. Reggeli. Fontos müvelet, a cserkészgyomor na­gyon kivánj^ a sürü, de bő táplálkozást. Éles füttyszó hasitja át a tábort. Utána vigyázba me­revedik a társaság, ott, ahol áll. Felharsan az ügyeletes szava. — Sorakozó a reggeliért! Mennyei hangok. A csajkákat leakasszák a fákról, sturm, nagg kondérokból merítik a (inom l ^ót. Csak éppen hogy megvizsgálja a t iborparancsnok a sátrakat, néhány kézmozdulattal további csi­nosítás a sátrak körül, már ujabb porció követ­kezik: vajaskenyér uzsonna. Délfelé fürdő, az ám a nagy gyönyörűség. A tükör az tejüveg ahoz a vizhez, ami a forrásból bugyog fel a pétfürdői medencébe. Ilyenkor általános rémület vesz erőt a gyanútlanul fürdőzők között: — Itt vannak a cserkészek, meneküljön, ki m rre tud! Legtanácsosabb a vízben maradni, mert aki kinn van a vízből, az egy-kettőre visszakerül. A hancu­rozásnak vége se hossza. Megy a póló, versenyt úsznak, ki mellen, ki sprinten, a kicsiket tanítják úszni. Hazafelé vig énekszóval vonulnak, a tábor­ban már büszke önérzet dagasztja a szakácscser­kész mellét, micsoda ebédet is főzöttl Az ebédnél rendszerint közelharcokra ke­rül a sor a pótadagokért, hogy kinek jusson. Kivétel nélkül mindenki je­lentkezik a pótadagért és nagy csatakiáltással for­gatják tomahawjaikat, illetőleg kanalaikat, akik­nek sikerült ilyen létszámfeletti porciót kipana­mázni. Ebéd után levélírás következik. A tábori rend szerint minden cserkész minden harmadik nap köteles hozzátartozóinak irni. A levelekben persze mindenki jól van (ami igaz is) és mindenki éhes (ami szintén igaz, mert a cserkész állandóan éhes). Az egyik ilyeneket irt haza: — Édes anyukám! Jól vagyok, légy szives küld­jél cipőfűzőt, cipőkrémet és egyéb nyalánkságo­kat. Szerető fiad: Dugó Jani. Azonkívül csomagot irjál édes anyuskám. • Pihenő is van ebéd után, majd a szolgálat át­adása következik. Ez nagyon komoly dolog. A tábort őrzik. Engedély nélkül senki sem távozhat, idegenek nem jöhetnek a kötéllel körülvont tábor területére, az őrszem nem engedi be. Van a tábor­ban egy aranyos szegedi gyerek, a Gellért nagy álomszerető, hát egyszer megtörtént no, elnyomta az őrsön az álom. Mikor a gyerekek ezt észre­vették elővettek egy doboz fekete kakaspasztát és bekenték vele az egész arcát. Mikor a szolgálatot átadják, következik a játék. Elképzelhetetlen, mennyi játékot tudnak. A pöt­tömnyi apróságok a parancsnokkal is eljátszogat­nak. A szertáros ilyenkor mutatja be a krinolinost Kezébe vesz egy darab kötelet, összekötözi a két végét, az egyiknél egy tiz centi hosszúságú darabot hagy szabadon és elkezdi a feje körül forgatni, remek krinolín formát tud belőle ki­hozni, a komplikáltabb hullámzóbb faitáját dugó­húzónak hivják. Hemperegnek a füvön, az egyik azt mondja, amikor fellöki a másikatt — No, ez jól esett — közben nagy megelégedés­sel simogatja a hasát. Van atlétika, gyakorlatoznak szokásos katonai Láb- és kézizzadás. A láb és kéz túlságos izzedása sokaknál kellemetlen zavarokat okozhat. A lábu||ak közt a bőr kipállik, a hus összehúzódik, crennye«, roszszagu lesz, nagy fáj— dalmekkal egybekötve. A Szent Rókusrlábsó az egyet­len tökéletes szer ezen bajok leküzdésére. Szabályozza a kéz és léb kipárolgásai, kinyitja az eldugult póruso­kat, megszünteti egycsanásra a láb kellemetlen szagát. Akiknek lába a sok áüdogálés, jórkélás folytán, továbbá a cipő nyomása vagy szorilása miatt izzad, |ól teszi, ha naponként csak llzperce? meleg 1 kanálnyl Szent Rókus-lábsóvot lelilett lábfOrdőt vesz. A lábsós meleg­víz élénkíti a vérkeringést, a bőrt egészséges és ruga­nyos ál'apotba hoz7ei, megkíméli a lábat a kínzó fájá­soktól. 1.15 mozdulatokkal, a parancsnok kihallgatást tart A tábori élet egyik igen szép része az ima. A tábor közepén lengő zászlót négyszögbe formálva áll­ják körül a cserkészek. Levonják a zászlót, kürt­jei, a segédtiszt elmondja az imát. a cserkészek tisztelegnek. • Az ima után vacsora, szintén igen fontos had­müvelet. Végül pedig a tábori életnek talán legszebb része fe­jezi be a napot: a tábortűz, Az erdő valamelyik tisztásán nagy csomó gallyat hordanak össze, meggvujtják és a lobogó lángok sok-sok megelégedett és vidám arcot világítanak be. Először jön a cser készinduló: — Fiuk föl a fejjel... Tréfás jeleneteket, monológokat, apró színdara­bokat adnak elő, de milyen ügyesen és mennyi rátermettséggel. A tábori zenekar rázendít a »har­minckettes baka vagyok én« jól ismert slágerre, előlép egy meglepő jó hangú tenorista, kerül j gitár is. Minden szám után felhangzik az ütemes i cserkészelismerés: — B, r, a, v, ó! Bráoóóó! Az ilyen jelszavak­ban különben is nagyok. Van egy jelszavuk: — Ale vivo, ale vejvo, ale vivo vejvo vu, löfi, löfi, löff, löff, löff. Ők azt mondják, hogy olasz csatakiáltás. Tiz órakor panaszosan elnyújtva takarodót sir a kürtös. Potyó a tábor legkisebb és legkedveltebb cser­késze. Kedvetlenül fülel fel, olyan jó volna még egy icurka-picurkát hallgatni a meséket, a dalo­kat De parancs, parancs, le kell feküdni. Még egyszer keményen felcsattan az utolsó jelszó: — Trianon, Trianon, Trianon, Nem, nem, soha, Nem, nem, soha, Nem, nem, soha. Felszedelőzködnek, a tábortűz egyre halváoyul, csak a zsarátnok piroslik, a sátrakban felgyúl-­nak a kis villamoskörték, a Vadász harmadszor kesergi el a >capistráng«-ot, de ezt már nem is hallják. Vidámország kiskatonái, édesdeden alusz­nak és álmodnak az anyukáról, az otthon maradt kis testvérkéről és a holnapi nagy »kajá«-ról: hét tortát rendelt a parancsnok ur szombatra, Vár­palotáról. Gábor Araold. • НИМИ I I • ни—И niMZtPŰK kúpos alaüban P104-.— dobalakban - P 94,— к. t. t. budapesti fiókja Budapest, V., Váci-ut 22-24. Telefon: Lipót 923-36, 023-37, 623-38­veszély nélküli éjjeli utazását biztosítják nagy sebességeknél is. Nagy erősséaű távfény, kényelmes fénytompitás. Ára 200 mm átmérővel páronként

Next

/
Thumbnails
Contents