Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-02 / 122. szám

9ZEOED: Szerkesztőség: Somogyi ucca .12. I. em Telefon: 13-33. ^Kiadóhivatal, htllcs9nkönyvl&r és legylrodo • Aradi Ucca 8. Teleion ? 30Ö ^ Nyomda r l»w l.ipól ucca 19. Telefon : 16—34. «»«•»«» Vasárnap, 1929 junius 2 V. évfolyam 123. szám MAKÓ: Szerkeitztditég és kiadóhivatal t I rl ucca 6. Teleion: 131. tzóm.« » « » « » HÓDMEZÖVÁSÁRHELV : Szerkeszlűsóg és kiadóhivatal: Andróssy ucca 23. Teleion: 49 srám « » « » « » « » « » Előfizetési ar.t havonta 3-21» vidéke t é» a (övAroíban 3-69, kUltSldHn 0-40 perigö. Egyet szim 16, vasár- és Ünnepnap 24 (lllér mmm MIIIILILMIBIIIIII^^ IIIIIIIIH N ÍM111 I A buza Irta: Tonelli Sándor Néhai Thék Endre, akinek személyisége belevitte a magyar közéletbe az ideális értekeiben vett iparosvezér fogalmát, mesélte nekem, hogy egy izben negyedmagával utazott az azóta már cseh impérium alá került marcheggi vonalon, ö rontói birtokára ment, Ullmann Adolf, a Hitelbank vezérigargatója Hontmegyébe, Bélapusztára, egy másik bankigazgató Bécsbe és egy nagy iparvállalat vezetője Pozsonyba. Négyen voltak együtt, az úgynevezett merkantil foglalkozások kiváló képviselői közül. Ilyentájban, május végén, vagy junius elején lehetett, egy szép tavaszi eső után, amelyről az egyszeri paraszt azt mondotta Mátyás királynak, hogy többet ér a budai palota kincsesházának minden aranyánál, ezüstjénél. Négyen voltak együtt a hivatásuknál fogva merkantilisták és attól a perctől kezdve, ahogy a vonat kiszaladt a nyugati pályaudvar kormos üvegteteje alól, egyébről se beszéltek, minthogy milyen lesz az idei termés Mert tudnivaló, hogy ebben az országban az idei termés az alapja mindennek, iparnak, kereskedelemnek forgalomnak, banküzletnek, még talán az irodalom és művészet prosperálásának is. Jó néhány esztendeje eltelt már mióta Thék Endrétől ezt a kis apróságot hallottam, de még ma is mindig az ő alakja és megfigyelése jut eszembe, ha ilyenlájon látom zöldülni a vetést, amely az életet adja falunak és városnak és városnak egyaránt. És én, aki mióta csak logikusan tudak gondolkozni, abban az irányban igyekeztem fegyelmezni gondolkozásom menetét, hogy függetlenítsem magamat a dolgok és jelenségek egyoldalú megítélésétől, kimondottan városi ember létemre, igyekszem beleélni magamat a gazda ezer aggodalmába és arra törekszem, hogy általános szempontok szerint Ítéljem meg a gazdasági élet különböző ágazatainak egymáshoz "aló viszonyát és jelentőségét Ebben a beállításban nemcsak a gazda, hanem valamennyiünk számára a buza problémája, a magyar közgazdaságnak legnagyobb, legsúlyosabb és a jelen pillanatban legégetőbb kérdése. Mi lesz a búzával, olyan kérdés, amely épenugy érinL engem, aki üveglapos íróasztalon szántom a betűk barázdáit, mint a nyomdász!, aki szedőgépen sorakoztatja az ólomkatonákat, a gyárost, akinek műhelyéből kikerülnek a gépek és szerszámok, vagy a kereskedőt, akinek közvetítésével a kalap, a deszka, a vasgerenda eljut a felhasználójához. Beszéljünk nyíltan. A buza és a búzára, mondjuk a szemes magvak termelésére beálli-* tott magyar mezőgazdaság katasztrófa előtt áll. Ennek a katasztrófának pedig csak kú csiny részletkérdése, hogy a földbirtokreform elsősorban a termésátlagok megcsappanását eredményezte és hogy az idén a Tiszántúl majd másfélmillió métermázsára becsülhető mennyiség ment a fagykárok folytán veszendőbe, a nagy veszedelem az árak vészes zuhanásában jelentkezik. A búzának értékesítése került a legsúlyosabb válságba. A tőzsdei árjegyzések napról-napra a gazdasági háborúnak egy-egy vesztett csaláját jelentik. A buza, amely a mult esztendei termés ulán harminchárom [lengővel indull értékesítésének útjára s amelyet sokan még magasabb árak reményében ki se akartak engedni a raktárból, ma szomorúan bukdácsol a lejtőn a huszpengős színvonal felé. Próbálja csak kiszámítani valaki, hogy a nemzeti jövedelemnek mekkora megcsappanását jelenti, ha kerekszámban húszmillió métermázsa buza nem harminchárom, hanem husz-huszónegypengős áron talál vevőre. Nem tudom, az elmúlt év keserű tapasztalatai után, a világgazdaság jelenségeinek láttára. lesz-e mégegyszer valakinek bátorsága ebben az országban, hogy a gardákat készleteiknek visszatartására biztassa. Nem hiszem, hogy mikor Amerikában százmillió métermázsára rugó eladatlan készletek tárolnak. legyen valaki, aki elő merjen állani olyan dajkamesékkel, hogy a mi szegény kis budapesti tőzsdénk machinációi okoznák a buza ársülyedését. Legyen végre tisztában vele mindenki, hogy a mi egész gabonatermésünk. ami nekünk életet és mindent jelent, annyit se nyom a világ gabonaárainak alakulásában, mint Ezópus meséjének a legye, amelyik rászállott a szekeret vontató bivaly orrára. f A szomorú pedig a buza válságában az, hogy állandónak ígérkezik. Esetleg némeiyik rossz esztendőben felmehet az ára, de a mi viszonyaink mellett a búzatermelés, mint jövedelmező foglalkozás elvesztette kilátásait Európa drágán termel és nem tudja tartani a versenyt az amerikai gépüzemű gabonatermeléssel. Kanadában évente tiz meg tízezer holdakat törnek fel búzatermelés számára és a kilen venkét nap alatt megtermő buza észak felé messze kitolja a gabonatermelés határát. Ezek olyan adottságok, amelye'k elől nem hunyhatjuk be a szemünket. Mi hát a teendő? Az kétségtelen, hogy a magyar mezőgazdaságra válságos esztendők következnek. E válsággal szemben pedig a vámvédelem nem nyújt orvosságot, mert belső fogyasztó területünk kicsiny, gabonában kiviteli fölöslegünk van és gabonánk ára feltétlenül a világpiaci árakhoz igazodik. Számolnunk kell tehát azzal, hogy átmenetileg támogatnunk kell a mezőgazdaságot, még az ipar és kereskedelm érdekében is, hogy ezeknek legyen vásárlója. Az átmeneti időt pedig fel kell használnunk a mezőgazdaságban uj orientálódásra, uj termelési ágazatokra való áttérésre, amelyekben biztosítani tudjuk versenyképességünket. Át kell térnünk ipari növények termelésére és a gazdálkodás intenzivebb formáira, melyek jobban megfelelnek a gazdasági. adottságoknak. Ez ma a magyar élet legnagyobb problémája, amely sokszorta fontosabb minden parlamenti vitánál, minden kulturfölénynél és minden királykérdésnél. Ea az, amiből élünk. Ezt a kérdést kell összetett erővel, csomóba tett ésszel megoldanunk. MacDonald. megkessdíe tanácskozásait Még tisztázatlan az uj helyzet — Tizenkét mandátum sorsa egyelőre ismeretlen (Budapesti tudósítónk telefonjdentése.) Londonból jelenlik: A választások végleges eredménye még mosl sem ismeretes. Hiányzanak a jelentések a még hátralévő 19 mandátum sorsáról. Az 596 mandátumból, mint ismeretes, a munkáspárt 289, a konzervatív párt 250, a liberálisok 52-t szereztek, a pár tomkivütiek öt mandátumhoz jutottak. Érdekes, hogy az 596 mandátumra leadott szava, zatokból 8,542.000 a konzervatív pártnak jutott, a munkáspárt 8,336.000 szavazatot kapott. Az aránylag elég sok szavazatot kapott liberális párt 5,236.000 szavazattal mindósz. sze 52 mandátumhoz tudott jutni. A politikai helyzet egyelőre teljesen bizonytalan. Még az sem bizonyos, hogy Baldwin lemond-e, vagy pedig megvárja mig a parlament első ülésén felvetik ellene a bizalmi kérdést és leszavazzák Általános vélemény szerint MacDonald, mint a legnagyobb parlamenti p'árt vezére | kap megbízatást majd kormányalakításra. A' helyzet kulcsa mindenesetre a liberális párt kezében van, amely azonban éppen olyan mereven áll szemben a konzervatívokkal, mint a munkáspárttal. Hogy a mérleg merre fog bille,nni, azt senki sem tudja. MacDonald egyébként a szombati napon már tanácskozásokat is folytatott kabinetjének kiszemelt tagjaival, Hendersonnal, Suou'dennel, Thomassal és Clynessel. Esti j lentés szerint a mai nap folyamán 602 mandátum sorsa tisztázódott. A cambridgei mandátumot a konzervatívok kapták, két vidéki mandátum a liberálisoknak jutott. A pártok számaránya most a következQ: munkáspárt konzervatív liberális 289 252 55 12 kerület eredmény még ismeretlen. MacDonald nyilaíUosziK mostani kormány feleit az ország Ítélkezett' London, junius 1. MacDonald egy interjúban a választások által teremtett helyzetről a következőket jelentette ki. — Ha valamikép elkerülhotem. Anglia kél év leforgása alatt nem lesz kitéve uj választásoknak. Az interjú során MacDonald még a következőket jelentette ki: — Nagy súlyt helyezek arra. hogy megtartsuk a külföld bizalmát és megértést idézzünk elő. Kijelentem, hogy minden befolyásomat érvényre juttatom, hogy a részemre meghatározott idő alatt elkerüljük az uj választások szükségét. Nézetem szerint az uj parlamentnek tulajdonkép még hoszszabb életűnek kell bizonyulnia. Ezt a nyilatkozatomat azonban a másik két pártnak nem szabad félreértenie, még pedig ugy, hogy a munkáspárt