Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-28 / 118. szám

1920 május 2S. \RORS7 Vfi Felismerték a Tiszából kifogott férfi holttestét Mikor került a Tiszába Nacsa János holtteste? (A Délmagyarország munkafársától.) Mint ismeretes, szombaton délben a Szőnyi-fürdő közelében egy ismeretlen 40^—50 év körüli ^érfi holttestét fogták ki a halászok. A holttestről a ruha már foszlányokban lógott le. A zsebekben igazoló irást nem találtak és az öngyilkos személyazonosságát nem tudták megállapítani. Az orvosi megállapítások szerint a holttest három-négy héttel ezelőtt kerülhetett be a vizbe. Külsérelem nyomai rajta nem voltak láthatók és csupán a nyakon volt egy mélyen bevágott csikozat. amely azonban a nyakba felhúzódott ruháktól is származhatott. A kifogott holttestet a törvényszék bonctani intézetébe szállították, ahol felboncolás előtt lefényképezték. Ezzel egyidejűleg a rendőri nyomozás is megindult az öngyilkos személy, azonosságának megállapítására. Hétfőn reggel történt azután^hogy a rendőr, ség központi ügyeletén megjelent Nacsa Já. nos né Újszeged, Bérföldek 12-1. szám alatti lakos és elmondotta, hogy férje már régebben eltűnt és azt hiszi, hogy a férje holttestét fqg. iák ki a Tiszából. Nacsa Jánosnét a rendőrségről elküldték a törvényszék bonctani intézetébe, ahol A'acsáné a ruhafoszlány okbqn férje ruháját ismerte fel. Nacsáné izgalmában az öngyilkos arcát meg sem nézte, hanem rohant a rendőrségre és bejelentette, hogy férje ruháit felismerte és így a Tiszából kifogott is. meretlen férfi Nacsa Jánossal azonos. A rendörségen azonban az agnoszkálásnak ezt a módját nem fogadták el és ezért Xacsa Jánosáénak megégyszer ki kellett menni a törvényszék bonctani intézetébe, ahol ráismert eltűnt fér. jére. Nacsa Jánosn* erután a rendőrségen részletesen elmondotta< férjének eltűnési körűimé, nyeit. Férje még a mull év november 17-én eltávozott hazulról azzal, hogy munkába megy. Tápénál a téli kikötő földmunkálatainál dolgozott. Életerős és életvidám ember volt. Az öngyilkosság gondolatával sohasem foglalkozott. Azóta eltűnt és nem adott életjelt magáról. Az asszony másnap keresni kezdte fér. jét, de nem találta meg. Rejtélyes eltűnését azonban a rendőrségnek nem jelentette és csupán ismerősei körében beszélt az eltűnésről. A feleség megállapítása szerint Nacsa János november 17-én estig rendesen dolgozott. November 17-én, szombati nap lévén, este felvette fizetését és betért egyik tápéi vendég, lőbe. ahol este 11 óráig tartózkodott. Munkás, torsaival kedélyesen elbeszélgetett, majd elvált tőlük azzal, hogy hazamegy. Azóta nem látták. .Cacsa Jánosné bejelentése nagy feltűnést keltett a rendőrségen, mert a rendőrorvosi megállapítások szerint a holttest legfeljebb egy hónapja kerülhetett a vizbe és így kizárt dörög, hogy Nacsa már november 17-én elkövette volna az öngyilkosságot. A titokzatosságba burkolt öngyilkossági ügyben a rendőrség most nagy eréllyel kezdte meg a nyomozást, hogy az öngyilkosság körülményeit megállapítsa. ' .' Лет less J&úrom J&etipiac A tanács levette a napirendről a Javaslatot (A Délmagyar ország munkatársától.) Még a téli hónapokban történt — mint emlékezetes —, hogy dr. Pálfy József tanácsnok, az előljárósági ügyosztály vezetője javaslatot terjesztett a tanács elé a harmadik hetipiacos nap bevezetése érdekében. Javaslatát sokféle okkal indokolta meg. Hivatkozott arra. hogy a harmadik hetipiacos nap feltétlenül növelné a város belső forgalmát, mert a tan\a tiépe hetenkint többször is megfordulna Szegeden, ami a kereskedelem és az ipar szempontjából lenne kívánatos Biztosabbá és kényelmesebbé tenné ez a harmadik piacnap a város élelmezését mert a tanya többször hozna be élelmiszereket a városba és a piacot frissebb portékával látná el. De ez a harmadik piacnap fokozná a kisvasút forgalmát is. Pálfy József tanácsnok javaslatát előzőleg letárgv altatta az érdekeltségek képviselőivel. Mint errilékezetes, a gazdák a harmadik piacnap mellett foglaltak állást, pedig mindenki arra számított, hogyha mások nem is. a tanyaiak ellenezni fogják ennek a tervnek a megvalósítását. A -gazdák mc^enetést keltő állásfoglalásával szemben a vároái érdekeltségek, ugy a kereskedelmi. mint az ipari érdekeltségek fog. laltak állást, ami Szintén meglepetést keltett a városházán '. . ,r Az érdekeltségek megnyilatkozása után a kérdés egy darabig lekerült a napirendről, amennyiben a tanács ettől az állásfoglalástól tette függővé elhatározását. Most azután a kér. dés jsmét a tanács elé került és a tanács ugy határozott, hogy az érdekeltségek tiltakozására v/!ó tekintettel, de meg azért is, mert a jelenlegi két piacnap teljesen biztosítja a város élelmezését, egyelőre elejti a harmadik piacríap bevezetésének tervét, amely igy most belátható időre lekerül a napirendről. Szeged emlékezése a háború halottairól „\ világháború a népek mészárlásává fajult" (A Délmagyarország munkatársától.) Méltó külsőségek kőzött, kegyeletes érzéssel ünnepelle meg vasárnap Szeged a világháborúban elesett hőseink emlékét. A tulajdonképeni nagy ünnepség a felsővárosi leventepályán folyt le, ahova már a kora reggeli órákban valóságos népvándorlás indult meg. Minden irányból felvonultak a különböző alakulatok, társadalmi egyesületek, valamennyi szegedi lexentecsapat. Alsótanyáról lovasbandériumok és nagyszámú, közel lizezer főnyi közönség, melynek soraiban jelen voltak dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, Kiss Ferenc miniszteri tanácsos, dr. Muntyán István táblai tanácselnök, Tluck Dezső miniszteri tanácsos, dr. Dézsi Lajos rektor, dr. Menyhárt Gáspár, dr. Szentpétery Zsig- i mond, dr. Zombory Jenő föügj észhelyeltes, dr. Kolb Árpád pénzügyigazgató, Gombkötő Antal tanfelügyelő, dr. Simon József tanácsnok Hódmezővásárhely képviseletében és még sokay ~ ísj»!» A hadsereg részérő! jelen voltak Seide Rezső altábornagy, vitéz Horváth Gyula tábornok. Pleplár Ferenc tábornok, Szvoboda Kálmán tábornok, vitéz Aronffy-Unterreiner Mihály ezredes a gyengélkedő S'ónay Dezső nv. tábornok, volt 5-ös hon\édgyalogezrecf parancsnok képviseletében, Koós Kálmán ezredes, Klamm István ezredes, Strauborl I/idor ezredes, báró Maasburg Kornél ezredes, Vogal Tibor ezredes, Hausner Rezső ezredes stb., a rendőrség részéről: dr. Buócz Bélrr rendőrfőtanácsos, Joódy Endre főtanácsos, főkapitány helyettes, dr. Petkóczy Lajos rendőrtanácsos, a tanintézetek részéről; dr. Kaufrhann György főigazgató, dr. Tihanyi Béla. Somogyi István igazgatók. Félüzenegykor Várhelyi József pápai prelátus misét celebrált, Zámbó Dezső tábori lelkész szentbeszédet mqndott. Beszéde elején három, a napsugárban ezüstösen csillogó repülőgép jelent meg a sporttelep fölött. As egyik gép egészen alacsonyraIcar^-'-'-fiJjio viráiLCja^'-^1 -^botl páratlan fájdalomcsillapítók. Minden gyógyszertárban kaphatók. Az ünnepi b?széfíet dr. Somogyi Szilveszter polgármester tartotta, aki beszédében többek között a következőket mondotta: — Emlékfákat ültettünk figyelmeztetésül, hogy á hálás nemzet kegyelettel emlékszik meg azokról, akik a haza védelrft'ében estek el. Ezek az emlékfák jelentik azt, hogy semmi sem enyészik el nyomtalanul és ha hőseink teste elenyészik, de lelke, jelleme tovább él, megnemesit és nemes, tettekre ösztönöz. Ha szellemük ma itt lebeg felettünk és tanácsot adnának, hogy hogyan viselkedjünk a jövőben, azt mondanák, jaj annak a népnek, mely nem becsüli meg hőseit és a múltnak dicsőségéből táplálkozik s nem látia meg az eszméket. — A most elültetendő jelképes hősök erdeje legyen jelképe a becsületes magyar munkának. Majd a leventékhez intéz néhány szót. — Ezek a fák összekötő kapcsok az élők és holtak között és szeressétek a magyar hazát, mert itt értik meg nyelvetek, itt enyhítik szenvedéstek, itt osztoznak örömötökben, rnig máshol mindenütt kitaszítottak lesztek. A hősök emlékével áldjon meg benneteket is a magyar Isten. A hősök emlékére ezután 264 fát -v ültettek el a sporttelepen. Dr. Szekerke Lajos ügyvéd a volt 46-osok, vitéz Pleplár Lajos tábornok az utászok, Demeter Lajos alezredes a 3-as honvédhuszárok, Straubert Izidor ezredes az 5-ös honvédek és Bielek Vilmos a tüzérek emlékfáját ültette el rövid jelmondat kíséretében. A fákültetése után az egyes alakulatol* diszmenetbeo vonultak el. A legérdekesebb menetet a volt 46-osok alkották, amelyben mintegy kétszázötvenen vettek részt Svoboda tábornok vezetésével. A menet Klamm ezredes, a legöregebb 46-os előtt vonult el, dokumentálva azt az összetartozást, ami a 46-osokat jellemezi. Délutón a különböző hősi temetőkben voltak ünnepélyek. A város és a hadsereg minden felekezet temetőjében koszorút helyezett a hősi halottak emlékkövére. Hármas ünnepség folyt le a zsidó femplnnjbjn a zsidó hősök emléktábláinál és a zsidó temetőben. A templomi istentiszteleten dr. Frankul Jenő prédikált, aki szónoklalában méltatta az ünnepnap jelentőségét. Az ünnepség a zsidó hősök emléktáblái előtt folytatódott. A nemzeü hadsereg tiszti küldöttségéi Bialek Pál őrnagy vezette, az elöljáróság dr. Biedl Samu hitközségi elnök \esetésével jelent meg. A közönség soraiban sok gyászoló szülő, hitves és testvér jelent meg. A gyermekkar elénekelte a Hiszekegyet, Székely Alfréd tanító ünnepi beszédet mondott, Salgó Zsuzsi és Vass Péter ügyesen szavaltak, majd a zsidó iskola énekkara Lőwinger Izidor vezényletével a Himnuszt énekelte el. A temetői cinlerembe is nagy közönség gyűlt egybe. Lamberg Mór főkántor gyászdalt énekelt, ezután Löm Immánuel főrabbi, felsőházi tag mondott beszédet. A mély hatású beszédet dr. Frankéi Jenő halotti imája követte, majd a közönség kivonult a 30 hősi sirhoz. Mindegyik siron friss virág és nemzetiszínű szalag diszlett. A kivezényelt katonaság feszes vígyázállásba heh ezkedett, Fenyő Lajos műszaki tanácsos Szeged város, Bhlek Pál őrnagy pedig az 5. vegyesdandár nevében helyezett koszorút a zsidó hősök emléklapjára. Budapesten n.igy ünnepélyeséggel leplezték le a hősök emlékét. Tízezrek vonultak el az emlék előtt. Horthy Miklós kormányzó epigramatikus rövidségü koszorúmon dala a honfoglaló Árpád fejet'elem szellemét idézte a világháború magyar hősei emlékének és a jövendőre utalt^ amelyben vele együtt minden igaz magyar tudni fogja kötelességét. Bethlen István gróf miniszterelnök beszédében az ezer év küzdelmében me^edzett nemzet nevében Trianon itélőbiráinak üzente, hogy a világtörténelem példátlan igazságtalanságát követték el a magyar nemzettel szemben, hogy ebbe belenyugodni sohasem fojsualc