Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

T)ET.MAnvinows3AG 1023 május 1 felhívjuk ez igen I. vevőközönség sz. figyelmét ! A késői tavaszi szezon folytán • raktáron levő összes tavaszi cikkeinket mélyen leszállított áron árusítják. Kérjük kirakataink és raktárunk sz. megtekintését. Vélelkötelezeltség ninc» Dr. Salgé és Tsa Divatáruháza (károlyi és Feketesas uccák sarkán.) 450 Rövidesen megkezdik a Vásárhelyi-sugárut burkolását Az utburkoIat karbantartására uj versenytárgyalást tartanak (A Délmagyarország munkatársától.) A közgyűlés még a mult évben elhatározta, hogy kiaszfaFtoztatja a Vásárhelyi-sugárutat, amelynek burkolására a város tanácsa előzőleg ajánlatokat kért a kővezési vállalatoktól. A munkára, amely eredetileg nagyobb arányúnak Ígérkezett, a város ugyanis az összes sugárutakat és a Felsőtiszapart kocsiutját egyszerre kívánta átburkoltatni, több ajánlat érkezett be. A legelőnyösebbnek látszó ajánlatot a Magyar Aszfalt Rt. tette, amely a Vásárhelyi-sugárut uj burkolatának elkészítéséért 240.000 pengőt kért, még pedig tíz félévenkint esedékes egyenlő részletekben a miudenkori bankkamatnál két és félszázalékkal nagyobb késedelmi kamattal. A Magyar Aszfalt Rt. nem fejkőburkolatot , ajánlott, hanem az uj rendszerű Topeka aszfaltburkolatot, amellyel néhány év óta állítólag igen sikeres kísérleteket folytatnak ugy a magyar, mint a külföldi városok nagyobb forgalmú útszakaszain. A vállalat a burkolatot öt évi jótállással készíti cl és azután tizenöt esztendeig négyszögméterenkint és évenkiut negyvennyolc fillérért vállalkozik a burkolat karbantartására. A közgyűlés hosszú vita után ezt az ajánlatot fogadta ef, de kimondotta, hogy egyelőre csak a Vásárhelyi-sugárut burkolatát készítteti el, mert a költségvetés nagyobb megterhelést a jelenlegi viszonyok között nem bírna el. A Vásárhelyisugárut burkolata különben is a legrosszabbak közé tartozik és a városközi forgalom szempontjából nagy jelentősége van* \ közgyűlés határozata ellen azonban az egyik érdekelt kövezési vállalat és dr. Fajka Lajos törvényhatósági bizottsági tag felebbezést jelentett be a belügyminiszterhez. Fajka felebbezésében leginkább a fentartási költségeket kifogásolta és kimutatta, hogy ezek a költségek a Topeka burkolatot drágábbá teszik a bazaltkocka burkolatnál is, mert a bazaltburkolat jókarbantartása hasonlíthatatlanul kevesebbe kerülne, mint az aszafltszerü Topé káé. A belügyminiszter most birálta el ezeket a felebbezéseket és leiratában értesítette a város közönségét, hogy a közgyűlés határozatát jóváhagyja, de csak azzal a változtatással, hogy a készítendő aj burkolat karbantartására a város tartson uj ajánlati versenytárgyalást, mert a Magyar Aszfalt Rt elfogadott ajánlatában a karbantartási egységárakat a miniszter is tulmagasaknak találta. A belügyminiszter leirata alapján a város tanácsa valószínűleg rövidesen kiírja a versenytárgyalást a készítendő »Topeka« burkolat karbantartására, vagy pedig a burkolat házikezelésben való karbantartására tesz javaslatot a közgyűlésnek. A Magyar Aszfalt Rt. pedig felhívást kap a tanácstól, hogy a Vásárhelyi-sugárut burkolási munkálatait most már sürgősen kezdje meg. A belügyminiszteri jóváhagyásnak különben vau még egy érdekes része is. Ebben a miniszter arról értesiti a várost, hogy elvileg nem szívesen hagyja jóoá az ilyen részletfizetésre való kövezéseket, mert ilyen esetekben a vállalkozó a rendes vállalati hasznon kivül még a bankhasznot is felszámítja, ami a város indokolatlan megkárosítását jelenti. Ebben a kivételes esetben azonban a közgyűlés határozatát mégis jóváhagyta a miniszter, mert belátja, hogy a város egyik legelhanyagoltabb burkolatu sugárútjának rendezéséről van szó és a városnak más megoldás nem áll rendelkezésére, ezenkívül a vállalat a rendes bankkamaton felül csak két és félszázalékot számit, ami a miniszter szerint egészen szerény számítás. Szeged halála és feltámadása Jrja: dr. Szabó L6szl6 XL. Tisza Kálmán Szeged bűnéről A képviselőház március 19-iki ülésén Tisza Kálmán miniszterelnök kissé kíméletes formában ugyan, de teljes határozottsággal kijelentette, hogv Szeged katasztrófáját Szeged város törvényhatósági bizottsága maga okozta. Ez a vád mindmáig fennáll, nemlétezőnek tekinleni, vagy a képviselőház Naplójából kitörölni nem lehet. S az árvíznek és a vele kapcsolatos dolgoknak lei»ása nem történeti munka, ha ennek a vádnak a megvilágítására minden lehetőt el nem követ. Viszont a történetírónak sohasem az a feladata, hogy bárkit is »tisztára mosson«, hanem az, hogy magát az igazságot oly tisztán mutassa be, amennyire csak lehet Tisza Kálmán Szegedet igy vádolta meg a •március 19-iki ülésen: Nem akarok rekriminálm, de elmondom, hogy Szegedre nézve az 1876-iki veszély után ki lett mondva, hogy Szeged teljes biztosításira egy körtöltés szükséges. Megtelték erre a kellő intézkedéseket, de Szeged képviselete egy szerencsétlen percben a mult évben névszerinti szavazás utján néhány szótöbbséggel elhatározta, boa J^í^j!». akarja ezzel Szeged azon polgárait, Sík' ek'ént határoztak, vádolni, mert bizonyára nem azon szándékból tették, hogy Szegednek ártsanak. Annál kerésbbé kívánja pedig őket vádolni, mert ha az illetők magukba szállnak, nem másokban fogják a hibát keresni, hanem sajgó szívvel fogják a »mea culpa*-1 elmondani. Ez egészen világos beszéd. Hiába hivatkozik Tisza kétszer is arra, hogy ő »nem vádol*, — ez a nyilatkozata igenis határozott vád és nyílt felszólítás egy elkövetett bűnnek a megbánására, mert akit ártatlannak tartunk, attól nem várjuk el, hogy az »én vétkem, én vétkem« elmondásával és »sajgó szivvele a mellét verje. Az árviz után három-négy hónapig firtatták, hogy ki micsoda mulasztást követett el; bizottságok tárgyalták ezt a kérdést s hazai és külföldi szakértők, akik közül némelyek a sajtóban közzé is tették a véleményüket. Megtörtént, hogy az ellenzéki és a kormánypárti képviselők összeszólalkoztak ebben a kérdésben és egy ilyen alkalommal elhangzott — s azután természetesen szájról-szájra járt —. az a nyilatkozat, hogy »ű belugyminiszjú&umhcyi iii%nwn QioMmlc a pép^ff^ pfetit Szeged katasztrófáját okozták.« Ez a nyilatkozat nem jelenthetett mást, mint hogy a belügyminisztériumban megvan azoknak a névsora, akik Szeged város közgyűlésén 1876ban a körtöltés létesítése ellen szavaztak. Az igaz, hogy a közgyűlés többsége leszavazta a körtöltés építését és az is igaz, hogy a körtöltés hiánya okozta, közvetve, a katasztrófát. Ezek a "tények azonban csak egyed részei az igazságnak. Szeged meg tudott volna menekülni a veszedelemtől a körtöltés nélkül is és a város legalább ugyanannyi joggal vádolhatná a kormányt, mint amennyi joggal a kormány vádolja a várost. 1876-ban Szegeden a pótadő kilencven krajcár volt minden adóforint után. Az igaz, hogv a kormány sürgette a körtöltés építését, de ilyen nagy adóteher mellett a törvényhatósági bizottságot nem lehetett rávenni arra, hogy szavazza meg a körtöltés óriási költségeit. Dáni Ferenc főispán, aki tisztában volt a törvényhatósági bizottság közhangulatával, többször járt a fővárosban, hogy a körtöltés ügyében valamilyen pénzügyi megoldást találjon. Dáni közbenjárására 1877-ben Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter végre kinevezett egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy a körtöltés vonalába vonja bele az Alföldi Vasút pályatestét Algyőtől Röszkéig s a pályatest felmagasitásának költségeit illetőleg hozzon létre valami egyezséget az Alföldi Vasút és Szeged városa között. Ezek a tárgyalások azonban semmi eredménynyel sem jártak, mert az Alföldi Vasút 1877ben is, mint 1879-ben az árviz küszöbén, azon téves nézeten volt, hogy vasúti töltése elég magas és forgalmát semmiféle árvizveszedelem nem fenyegeti. Mikor Szeged város törvényhatósági bizottságának közgyűlésén, 1878 február 17-én elreferálták, hogy az Alföldi Vasút a töltésmagasítás óriási költségeihez nem akar hozzájárulni egy krajcárral sem, a közgyűlés többsége névszerinti szavazással végleg elvetette a körtöltés tervét. A helyzet megértéséhez ismerni kell néhány számadatot. A' körtöltés az akkori tervek szerint 325 ezer forintba került volna; az Alföldi Vasúttól 92 ezer forint hozzájárulást kértek, a városnak nem volt több pénze, mint 50 ezer forint és Szeged város összes vagyonára az Osztrák Nemzeti Bank nem volt hajlandó többet folyósítani, mint egy 300 ezer forintos kölcsönt, első helyen betáblázva. A városi tanács szerint csak ugy lehetett volna megcsinálni a körtöltést, ha a városi pótadót 90 százalékról felemelték volna 145 százalékra így történt, hogy a törvényhatósági bizottság többsége a körtőltés-épités öriási terhét nem vállalta magára. Tisza Kálmán vádjának teljes megvilágítása erdekében hivatkoznunk kell arra, hogy Szeged város kész volt megerősíteni a baktó— macskási töltésvonalat, a közmunka- és közlekedési miniszter azonban a városi közgyűlésnek erre vonatkozó határozatát megsemmisítette. Nem lényegtelen körülmény az sem, hogy a város, mely állandóan foglalkozott a maga védelmének kérdésével, már 1876-ban elhatározta, hogy saját költségén meg fogja erősíteni a percsora—petresi vonalat, tehát éppen azt a vonalrészt, ahol 1879-ben a katasztrófa bekövetkezett, — az erre vonatkozó közgyűlési határozat aktája azonban még az 1879-iki katasztrófa idején is elintézetlenül hevert a minisztériumban. Ily körülmények között Szeged közönségének semmivel sem volt több oka a bűnbánatra, mint annak a kormánynak, amelynek elnöke Szegedet egyenesen felszólította, hogy mondja el a y>mea culpa«.-1. Ebben a kérdésben Szeg?d város közönségének hangulatát és véleményét híven fejezte ki a Szegedi Napló, mikor 1879 március 22-iki számában ezeket irta: »Szeged népét tönkretette a tudatlanság, a kapzsiság, a rosszakarat és az egyes nagy családok érdekei által vezérelt Tisza-szabályozási müvelet. A viz ellen védte magát hősiesen, míg tönkrement pénzügyileg s mig végre elérte a végzetes csapás 1 Szegedet az ország tette tönkre s újra is iogja terem leni, — nem kétel-: ke^üuk J*üí>e>.y