Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

ifr29 május 1. DELM AGYARORSZÁG Kilenchónapi börtön helyett kéthónapi fogház egy különös árdrágitási bünpörben (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék VíM-tanácsa kedden délelőtt újrafelvételi tárgyalás keretében tárgyalta Réti Endre mezőkovácsházai sörbizományos árdrágitási bűnügyét. Réti Endre 1922-ben Agócs Mihály, Floch Márton és ifj. Zsótér János kereskedőkkel nagyarányú alkalmi üzlet lebonyolítására társult A társaság Budapestre sertéseket akart szállítani. A sertéseket ügynökök szedték össze, de a keresikedők közben rájöttek, hogy Prágában a sertéshús ára mégegyszer olyan drága. A kereskedők erre elhatározták, hogy Budapest helyett Prágába szállítanak, ha kiviteli engedélyt tudnak szerezni. A kereskedelmi kormány azonban éppen ezidőben tiltotta be az élőállat külföldre való szállítását A kereskedők erre minden összeköttetést megmozdítottak. Agócsnak volt egy vámliszt rokona, majd szereztek egy állatorvost is, aki kellő Honorárium ellenében hivatalosan igazolta, hogy a kereskedők által összeszedett sertéseket Romániából csempészték be. A kiviteli engedélyt igy megkapták és a Magyarországon összeszedett sertéseket kiszállították Prágába. A kivitel azonban nem maradt titokban. A' kereskedők manipulációját leleplezték és ellenük árdrágítás büntette cimén eljárás indult meg. De eljárás indult meg a megvesztegetett állatorvos ellen is. Réti Endrét árdrágítás büntette cimén kilenchónapi börtönre Ítélték. Ez az Ítélet jogerőre is emelkedett, Réti Endre azonban nem kezdte meg büntetésének kitöltését Ujrafelvételt kért és tanukkal akarta igazolni ártatlanságát. A keddi újrafelvételi tárgyaláson a törvényszék több tanút hallgatott ki. A tanuk vallomása alapján a törvényszék csak árdrágítás vétsége cimén mondotta ki bűnösnek a vádlottat és ezért kéthónapí fogházra itélte. Az itélet ellen ugy a vád, mint a védelem felebbezést jelentett be. 7 Opjífjfe a - JFo/o jCiebmann Itíísxerésxnél w Ha-Ha melleit. — Nem sajnálod?... Hiszen valóságos Krőnosz vagy, aki felfalja a saját gyermekeit. — Amit egyszer eldobtam, az számomra megszűnt érték lenni. Egy dologgal tisztában kell, hogy legyünk: az irodalomban és százszoros mértékben a színháznál nincs helye az fínámitásnak. Itt nem hazudhatom magamnak a jó öreg Coué recipéje szerint: ez a darab jó darab, ez a darab jó darab.™ Még azokat a barátokat is távol kell tartani magunktól, akik szeretetből dicséretet hazudnak az arcunkba. Bizvást mondhatom: az ilyen jóbarátok sokkal veszedelmesebbek a szinház világában, mint a kíméletlenül támadók. Hazug dicséret már nem egyszer döntött kudarcba kitűnő színpadi Írókat. Tehát: fődolog az őszinteség! Ne csak ahhoz legyünk bátrak, hogy az igaztalan támadásokat elviseljük, hanem ahhoz is, hogy a túlzott, vagy mondjuk ki kereken: hazug dicsérőket, mint a kullancsokat lerázzuk a nyakunkról. — Heltai Jenőtől hallottam, hogy »A farsangot« kétszer irtad meg. — ügy van. Megírtam, aztán eldobtam és emlékezetből újra, de már akkor másként irtam meg. Ezt teszem majdnem minden darabommal. Talán neked is mondtam, hogy nemcsak a témáimat, hanem a darabjaim jelenetsorát és dialógusait valósággal kihordom magamban. Amikor Íróasztalhoz ülök, már csak éppen papírra vetem, ami kiérett bennem. Az »Olympiát« például három nap alatt irtam meg. Igaz viszont, hogy utána félesztendeig nem vettem tollat a kezembe. — Most pedig fölteszem a sablonos kérdést: mik a terveid a jövőre nézve? * — Újra koccintottunk. (Mert a kétórás beszélgetés alatt bizony néhány pohárka sztverősátőt szedtünk magunkba.) — Mint tudjátok, teljesen elkészültem uj vígjátékommal, amelynek »Egy, kettő, három« a cime. Ez a darabom egy rövid háromfelvonásosnak feiel meg, de én szünetek nélkül játszatom végig s ezért az előadása mindössze egy és negyedóráig tart. Tehát egy másik kis darabot kell írnom hozzá. Egy régi egyfelvonásos játékomat dolgoztam fel hozzá. így aztán odamehetünk a közönség elé egy estét betöltő programmal. A jövő évad elején lesz a bemutatója Berlinben és nem sokkal utána Budapesten. Régi kedves témám, amelynek »Például Napoleon« a címe, még mindig csak a fejemben kavarog. Szeretném már, ha ott tartanék, hogy Leírhatnám. A Zsigmond-uccai lakás valóságos főúri hajlék. A könyvtárszoba szemmértékkai legalább tizenkét méter hosszú és öt méter széles. Föl egészen a menyezetig diszkötésü könyvek ezrei sorakoznak, köztük rengeteg francia és német kötet Külön szekrény őrzi Molnár Ferenc idegen nyelvű kiadványait Angol, francia, német, svéd, norvég, olasz, spanyol és különféle szlávnyelvü »Molnár Feren« cek«. A londoni és newyorki kiadások bibliofilek számára külön értéket jelentenek. Az irodalomról és a színházról lassanként áttérünk a mi mindenütt jelen lévő nyomasztó gondunkra: a magyar, problémára. Molnár Ferenc ezt mondja: — Én a magam módján csinálok propagandát a magyar ügynek. Nem ünnepeltetem magam, nem toboroztatok deputációkat a pályaudvarokra, amikor. megérkezem, én nem vagyok politikus, nem is voltam soha, hiányzik belőlem a politika iránt való érzék, vagy inkább idegrendszer, de azt tndom, ml a kötelessége egy magyar, írónak, akit a sors a világ fórumára állított. Newyorkban éppen ugy, mint Párisban és Berlinben, minden alkalommal felhívtam a velem érintkezésbe jutó kiváló emberek figyelmét Magyarország és a magyar nép katasztrófájára, azokra a szörnyű igazságtalanságokra, amelyeket a világháború óta szenvedünk. Én ezzel a propagandával nem szoktam eldicsekedni s amennyiben tőlem függ, Kél óráig Molnár Ferencnél A színházi siker élete — A színpad: zsurnallzmus a művészeiben TOrlénelml dráma és a ma embere — A drámaírók és a hazug dicsérők — „Tűzbe felét" — A nagy Író személyes propagandája külföldön Irta: Molnár Jenő. (Utánnyomás tilos.) ' ,'íi Budapest, április 27. Huszonkét évvel ezelőtt, a legnagyobb magyar fjgjatéksiker után, amelynek Molnár Ferenc volt a szerzője, az Abbázia-kávéházban böngésztem álmos szemmel »A Polgár« cimü demokrata napilapban irt kritikámat a fiatal újságírónak azzal a mohóságával, amellyel a nyomtatásba varázsolt kéziratot olvassa az ember. Éppen egy sajtóhibán bosszankodtam, amikor frissen és mosolyogva, a virrasztás minden nyoma nélkül rózsás arcán, ugy hajnali háromkor, Molnár Ferenc az asztalomhoz lépett es melegen szorongatva kezemet, szólt: — Rajtam kivül te érezted meg legjobban az »ördög«-ot Szószerint ugy van, ahogy irtad: a minden emberben szunnyadó másik lelket, vetítettem ki ebben a darabomban. Akkor csak helyi diadalt ünnepeltünk. Molnár Ferencnek, a huszonkilenc éves írónak egyedül Komor Gyula, a Vígszínház dramaturgja jósolt világhírnevet Mikor »Az ördög« első előadásán, 1907 április 9-én Hegedűs Gyula a jellegzetes ördögfrakkban egy karosszékből a nyilt színre ugrott, a színfalak mögött izguló szerzőhöz e szavakkal íordudt Komor Gyula: — Ferikém, ebben a nillanatban ttercttál bele 6 (világirodalomba. Néhány év múlva már minden eurőpai szinpad. -»Az ördög« frappáns jeleneteitől, szikrázó ötleteitől, a sajtó Milánóban és Berlinben, Bécsben és Stockholmban, Amsterdamban és Pétervárott, Londonban és Madridban Molnár Ferenc nevétől volt hangos. Ujabb pár esztendő — és Amerika rejtelmes világát, amely odáig sohasem tárta fel magát magyar szellem előtt, szintén lenyűgözte a vigjátékirás uj csillaga. Dus fekete fürtök koronázták Molnár Ferenc fejét, mikor a világsiker széles országútján elindult és most, hogy Zsigmonduccai lakásán szemben ülök vele, hófehér haj •ezüstözi boltozatos homlokát De szemei a régi fénnyel csillognak, a zseni tüze izzik bennük, arca piros és rugalmas, harmincötéves férfit sejttet, mozdulatai viharosan lendületesek, hangja melegen simogató, dialektikája magával ragadó, — az egész ember egy naay színészbe ojtott rétor. benyomását teszi, — Mondd csak, Ferikém? — kérdezem — milyen érzésed volt, amikor újra láttad az »ördögöt«? — Arra gondoltam, mennyi darab tűnt el azóta a nagy színpadi süllyesztőben, ideszámítva néhányat az enyéim közül is. Huszonkét esztendő?.™ Hiszen egyik szezonról a másikra tűnnek el színdarabok és nagy dolog ha egy darabot át lehet menteni a következő szezonra. Rohanó időket élünk. Minden változik, életformák alakulnak át, csak az ember alaptermészete marad a régi, ahogy a gimnáziumban tanultuk: Shakespeare azért halhatatlan, mert örök emberi szenvedélyeket szólaltatott meg. »Az ördög«-ben is az tfcrtja a lelket, hogy cselekménye a mindenható szerelem körül forog. Az iró ne keressen mást az emberben, mint magát az embert, ez legyen a témája, kutatásainak állandó tárgya, mert nincs rejtelmesebb, érdekesebb, izgatóbb valami, mint az ember. — Nem foglalkozol-e azzal a gondolattal, hogy egyszer, valamikor történelmi darabot írsz? — Nézd kérlek, öregein, a dolog ugy áll. Nagynevü kollegámnak, Bernhard Shawnak megadatott, hogy minden könyv, amit elolvasott, a fejében marad. Az ilyen embernek szabad írni történelmi színdarabot. De mit csináljak én? Már diákkoromban sem volt különösebb érzékem a történelmi adatok, számok és nevek iránt, hiába tanultam meg újra, meg nfra, elfeledtem, szóval átkozott rossz a memóriám. Mit tudom én, ha egy nagyobb történelmi drámakompoziciöba mennék bele, amely — tegyük fel — Hl. Napoleon idejében játszik, ki volt akkor Svédország vagy Itália külügyminisztere és milyen politikát csináltak? Rengeteg sokat kellene összeolvasnom, amis: valahogy tisztában lennék az illető korral és biztos, hogy az a sok olvasmány ártalmát* lenne az eredeti elgondolásomnak. Én megelégszem, amihez — állítólag — értek: a vigjábékírással és azrat a korral, amelyben élek, illetőleg, amelyet átéltem. Például az »Olympia« ferenejózsefi miliőjével nem kellett sokat bíbelődnöm, hiszen magam is kortárs voltam és azt hiszem, sokkal fonlosabb és érdekesebb, amit az iró a maga koráról tud és mond, mint az, amit akármilyen nagybecsű, de mégis csak halott könyvekbői kotorász elő. A szinház nemcsak ma, hanem, higyjék el nekem, minden időben az élet tükre volt, azt mondhatnám: a szinpad nem más, mint zsurnamondhatnám: a szinpad nem más, mint zusrnalizmns a művészetben. Mit csinálok én? Figyelmi a mai embert, fürkészem, szimatolom a holnapi embert és minden képességemmel azon vagyok, hogj? _ rélétszagot adjak a vígjátékaimnak. Ezért Is dolgozom olyan körülményesen. — Valósággal legendás vagy — mondom — arról a heroizmusodról, amellyel már megirt müveidet megsemmisíteni vagy képes. Igaz, hogy egyszer egy egész darabot a tűzbe dobtál? — Igaz. Háború előtt »A buadai leány«' tímen négyfel vonásos darabot írtam és három felvonás már teljesen készen is volt Néhány barátom a vígjáték egy s más hibáira figyelmeztetett Beláttam, hogy ez a munkám nem sikerült Irgalmatlanul széttéptem és a kályhába dobtam. G.F.B.a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél