Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-28 / 118. szám

SZEGED j SzerkeszlOlég: Somogyi ucca 22. L cm,Telefon: l3-33.^Klad6hivolBl, k»lct«nk«nyvtár é> Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon; 306. - Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Kedd, 1929 május 28 . a®» tf V. évfolyam 119. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131« szám.« »«»«># HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. Szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-6B, kUlfőldtSn 0-49 pengő. Egyes szám 16. vasár- és Ünnepnap 24 fillér Pro Domo Irta: Móra Fereuc, I. Nagy. betűvel irom, hogy félreértés ne legyen belőle mingyárt az elején. »Hazabeszélek«, de nem az én házamért. Magamformáju ember legföljebb uccát szerez magának, de házat nem. Nem is igen kivánok, mert van nekem elég bajom a más házával is, amelyiknek a homlokára az van irva: a közművelő, désnek. Majdnem olyan ismeretlen isten ez, mint amilyennek az oltára megszólaltatta Pál apostolt Korinthosban. A háza az a Domus, amelyért apostol hijján én szólalok meg, a mindenes cseléd. Minden szegedi embernek a háza ez, nekem sincs hozzá több jussom, aki benne őrletem föl az életemet, mint annak, aki csak az uccáról nézi repedező falát, hulló vakolatát és csóválja a fejét, hogy milyen rossz bőrben van itt a »közművelődés«. Nem lehet azt mondani, hogy a nyilvánosság harangját túlságos sokat rángatnák érte, még én magam se, pedig nekem eléggé kezem ügyében van a harangkötél. Éppen azért csak akkor nyúlok hozzá, ha nagyan muszáj. Ne konstatálhassák hátam mögött s jő embereim, hogy magamért húzom a közvélemény harangját. A közművelődési palotában most mükiállitás van, a Szegedi Képzőművészeti Egyesület jubiláris tárlata. Ezt az alkalmat egy újság, cikk arra használta föl, hogy kitanítson engem a művészet megbecsülésére. A babérba, amivél megkoszorúzza a tárlatot, egy kis finomra tört borsot hint a kultúrpalota számára, amelybe máskor nem epesztik be a szegedi művészelet. Hogy most bejutott, az bizonyosan azért van, mert néhány pesti név is szerepel a tárlaton. Lehet, hogy nem nekem szól a malicia valószínű, hogy nincs is személyes éle. De kénytelen vagyok magamra venni, mert a kultúrpalotáért ezidőszerint s ha esetleg nem sokáig is már, de minden esetre elég sok esztendő óta jóban, rosszban én vagyok a felelős. A város tanácsa kulturpalotai dolgok, ban az én megkérdezésem nélkül nem határoz semmit. Nem valami különös kiváltság ez, magától értetődő dolog, akár a muzeum vezetőjéről van szó, akár a hordóhitelesitő hivatal vezetőjéről. Hát akárkinek volt szánva a finom borshintelék, én tüsszentek tőle. Igenis, én va. gyok az a szőrös szivü pápua, aki minden délre, fölapritok magamnak egy szegedi fes. tőt és minden este megtörök a legnagyobb néprajzi mozsarunkban egy szegedi szobrászt. Mingyárt megmondom azt iss hogy mért teszem, csak előbb megköszönöm a nekem személy szerint ismeretlen mükritikusnak, hogy engem olyan embernek néz, aki rögtön arcra borulok, mihelyst egy-egy pesti nevet hallok. Csakugyan éppen én vagyok az az ember, akire mágikus hatása van az előkelő neveknek s aki minden tekintély után szalad, hogy a bokájához dörgölődzhessen. Aünyi félreismerés után nagyon jól esik nekem ez az elispierés. titokban el is teszem azoknak az elismeréseknek a száraz csokrába, amiket mind Szegeden kaptam, — sajnos, a nyilvánosság előtt az ügy érdekében nem tűzhetem a kalapom mellé. Nem szeretek senkit a hitéből kiverni, de most kénytelen vagyok ezt az A fpaloít Radics vallomása Punisa Hacsics btínpörében A vádlottak önvédelemre hivatkoznak (Budapesti tudósítunk telefonjelentisej Belgrádból jelentik: Ma kezdték meg Racsics Punisa bünpőrének tárgyalását, aki a stupstina ülésén öt lövéssel megölte Radics Pál és Basaricsek György képviselőket és megsebesítette Radics Istvánt, valamint Pernár Ivánt. A tárgyalás iránt őriáti érdeklődés nyilvánult meg. A délelőtti tárgyaláson a vádpontok ismertetése után Racsics tette meg vallomását, aki a gyilkosságot beismerte — Az ok? — kérdezte az elnök. — Provokáltak. Megtámadtak az ülésen, azt hittem Pernár le akar lőni, mire, önvédelemből én lőttem rá. Ekkora horvát képviselők rámrohaatak, kénytelen voltam ismét lőni. A délutáni főtárgyaláson Radics István megsebesülésének és halálának kérdése került szóba. A legfelsőbb egészségügy^ tanács szakvéleménye szerint Radics halála nem áll ugyan közvetlen összefüggésben junius 20iki megsebesülésével, az okozati összefüggés azonban tagadhatatlan. Azután az elnök felolvasta Radic* ist^n tanúvallomását, amit közvetlenül tialál<3 előtt tett a vizsgálóbíró előtt és amelyben kijelenti, hogy véleménye szerint Punisa Rasics és társai előre készülte^ a revolveres támadásra. Ezzel szembea Punisa Rasics azt állítja, hogy erről szó sem lehet. Radics Istvánra nem ls lőtt rá) ő csak véletlenül találta. Radics régi cukorbaja következtében halt meg. — Megtámadtak — mondotta Punisa Rasics —, védekeznem kellett. Meg vagyok győződve arról, hogy helyemben az elnök ur is igv cselekedett volna! Rövid szünet után Toma Popovi© kihallgatás» következett, akit az ügyészség felbujtással vádolt. Torna Popovic tagadta a vádat, a szkupstinában csak azt kiáltotta Radicsnak, hogy vér fog folyni, ha tovább folytatják sértpgetéseiket. E figyelmeztetéssel csak meg akarta előzni a véres eseményeket. Ezután Radics Pál meggyilkolása ügyében hallgatták ki Punisa Rasicsot, aki a gyilkosságot beismerte, de önvédelemre hivatkozott, mert Radic« Pál rárohant. A főtSrgvalást kedden délelőtt folytatják. illúziót összetörni. A városházán van egy aktp, néhány esztendővel ezelőttről. amelyben arra kérték a város tanácsát, engedje, meg. hogy az Izabella főhercegnő csipkerjy¿eseményét a kultúrpalotában állithasssák ki A fenséges asszony neve pesti név s elég előkelő név is, azt se lehet tagadni, hogy gyűjteménye világ- j hirüen reprezentálja a csipkeművészetet. S én erre az aktára, amelyet a város tanácsas szokás szerint kiadott nekem véleményezésre, azt irtam. hogy nem javaslom a kultúrpalota átengedéséi még a főhercegnő csipkegytijteményének kiállítására sem s mikor illetékes helyről felvilágosítottak ab'ban a feltevésben, hogy tán nem tudom, kiről és miről van szó, ezt feleltem: — A határozat joga a város tanácsáé s én megértem, ha a tanács nem ugy határoz, ahogy én javasoltam. Neki talán kötelessége is, hogy ne ugy határozzon, viszont az én köteles, ségem, mint muzeumigazgatóé, az, hogy a tanácsnak egy elvi határozata szellemében, a muzeum védelmében a kérés elutasítását javasoljam s én ezen az álláspontomon nem változtathatok. Körülbelül nyolc éve annak, hogy a város tanácsa elvi határozatot hozott, amely szerint a kultúrpalotát az intézeti házi kiállításokon kivül semmiféle kiállításra nem engedi át. Meg kell vallanom, hogy ezt a javaslatot én hozattam a város tanácsával, én kértem ezt az intézet érdekeinek védelmében, felelősségem tudatában, mint a kulturjDalola igazgatója és lelkiismeretem szerint, Megmondom, miért mint ahogy annak idején a tanács előtt is megindokoltam. Amióta a -kultúrpalota felépült, tehát 1896 óla mindig itt rendezték a tárlatokat s az rendjén is volt. A közművelődés-bfe a képzőművészet is beletartozik, ugy, mint a Dugonics.Társaság, amely akkor szintén itt kapott helyet és sokkal ugyabban, mint az iskolaszéki irattár és a gazdasági egyesület, amelyeket szintén a kultúrpalotába kvártélyoztak be, mikor annak termei még üresen és falai kopáran álltak. Az intézet azonban nőtt, a ház nem nőtt vele s hogy a magunk anyagának helyet csináljunk, rendre ki kellett lakoltatni a zselléreket. A tárlatok azonban továbbra is otthont kaptak nálunk. Évente egyszer-kétszer, mindig a Képzőművészeti Egyesület rendezé. sében, amely vállalta a felelősséget azért, hogy a mi időközben megnyílt képtárunkban Kárt nem tesz s amellyel csakugyan nem is volt soha semmiféle kellemetlenségünk. Mikor azonban nemcsak tehetségben, hanem számban is nagy művész neinzedék sarjadt fel Szegeden, megkezdődtek s nagyon hamar el is burjánoztak a magánkiállitások. Természetesen mindenki a kultúrpalotában óhajtotta a kiállítását megrendezni s mindenki meg is kapla az engedélyt. Az ilyen rendezések mindig nagy forgalommal járnak. Kora reggeltől késő estig jönnek-mennek mezítlábas férfiak, akik képeket hoznak, nem tudni, kitől és át akarják adni, nem tudni, kinek. Arisztokrata érzésem természetesen nem a mezitlábasság ellen tiltakozik, mert az nem megvetendő állapot, csak irigylendő. De nálunk annyi a könnyen mozdítható érték és a mezítlábas gentlemanek annyira rászorulnak az ellenőrzésre! Sajnos, mi belölünk nem telik erre a hivatalra is. Az is bizonyos, hogy a kiállitásrendezések bizonyos zajjal járnak s némi belső villongásokkal is, amelyek néha olyan méreteket öltenek, hogy a Stefánián megállnak rá a járókelők. Ennél nagyobb baj az, hogy az olvasóterem közönsége értesül bosszankodva olyan intimitásokról, amelyekre nem kíváncsi. A csöndesebb működés iránt előterjésztett kérelem legföljebb mérges pillantásokat eredményez. A dohányzással is baj van. Nem kell mondanom, hogy én nagy megértést tanúsítok ezzel a kárhozatos szenvedéllyel szemben. Mindazáltal én még soha se tettem kísérletet a kultúrpalota felgyujtá-