Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-28 / 118. szám

2 .. DFXMAR YARoRSZÄG sira. De három esetet tudok, amikor eldobott cigaretta végektől tüzet fogtak a padlón heverő paraván-vásznak. Amiről nem tudok, olyan eset lehet több is. Az, hogx az idejében észrevett tüzecske egy »pardon« kiáltással eltapostatik, nem garantálja azt, hogy minden tűz engedelmeskedik. Meg vagyok róla győződve, hogy szándékosan senki se tesz kárt a város műtárgyaiban. De véletlenül három festményünk szakadt már be és három szobrunk sérült meg tárlatrendezés közbén. Mit ér nekem, illetve a városnak a rendezők elvi felelőssége, ha egyszer a Benczur-képet döfik keresztül egv rúddal? Az ilyen kárnak bizonyosan sohase akad gazdája. Hiszen még a ki. áililott képek és szobrok is sokszor gazdátlanná válnak a kiállítás után. Némelyik művész amilyen gyors a beszállításban, olyan hanyag az elhurcolkodásban. Hetekig, hónapokig nem használ levelezés, könyörgés, fenyegetődzés. Volt már itt szobor, amit három esztendeig tologattunk előre-hátra, mert nem vitte el a gazdája. Most már én feleljek érte, ha baja esik? Pedig az itt könnyen megtörténhet, mert nekünk raktárunk nincs s a saját dolgainkkal se tudunk hova lenni Minderre azt lehet mondani, hogy ezek nem wa^y dolgok, az ilyen apró gyarlóságokkal szemben tessék türelmesnek lenni a művészet szent nevében. Nem azt mondom rá, hogy tessék megpróbálni, hanem a kívánt türelemmel azt, hogy: igaz, ugy van, tudom én azt magamról, hogy »genus irritabile vatum«. De van ennél nagyobb baj is. A tárlatok azzal járnak, hogy olyankor a mi állandó képtárunkat a közönség nem láthatja, mert az el van lakarva. Volt olyan esztendő, amelyiknek tizenkét hónapiából csak a két nyári hónap volt tárlatmentes, tehát tiz hónapig a vasárnapi közönség nem juflyiiott a mi képeinkhez az egymás sarkát taposó tárlatok miatt. Ebből az időből származik szegény Mihályffy bácsinak, a boldogult jó öreg trafikosnak egy hozzám intézett levele, amit, ^gondolom, egyet, len irodalmi hagyatéka gyanánt őrizgetek a hivatalos akták köz,t. — Hát azért festtette meg a város az árvizképet, meg azért vette meg a Munkácsy-képet a szegedi polgárok adójából, Iiogy a szegedi polgár azt már ne is láthassa? — kérdezte nagyon szigorúan s attól tartok, nem is egészen indokolatlan szigorral. És, tetszik tudni, sokan vannak szegedi polgárok, akik még ma is művésznek tartják Munkácsyt is, meg Vágó Pált is. A kiállítási kultura abban tetőződött, hogy valami asztalos-társaság kért engedélyt a kultúrpalotában kiállításra, aztán csónakkiállilást akartak itt rendezni az üzleti szőnyegkiállitás után s végre komoly helyen szóba került egy itt rendezendő baromfikiállitás is, azzal az indokolással, hogy úgyis minden kiállítást a kultúrpalotában rendeznek. Erre tettem én a tanácshoz azt az előterjesztést, amelynek értelmében kimondták, hogy a kultúrpalota öncélú intézmény s annak szokott rendje semmiféle kiállítás engedélye, zésével (öl nem forgatható. Erre megint azt lehetne mondani, hogy ez a fölfogás általánosságban helyes, de az igazi művészekkel szemben kivételt kell tenni. Én i«dig azt mondom erre: — Senki énnálam jobban az igazi művészetet meg nem becsüli. Soha igazi művészekkel nekem mint muzeumigazgalónak bajom nem is volt. A Képzőművészeti * Egyesület mostani kérését is egészen természetesnek találtam s a legnagyobb készséggel terjesztettem vissza teljesítés végeit.a tanács elé. A tárlat rendezőségének is lőlem telhetőleg kezére jártam, az intézet szolgaszemélyzetét egyéb végeznivalók mellőzésével rendelkezésre bocsátoltam. De ez nem jelentheti azt, hogy megint rászabadítsunk a muzeumra mindenkit, aki kinevezi, vagy kinevetteti^ magát művésznek és öntárlattai akarja megszépíteni ezt a siralomvölgyét. Könnyű azt mondani, hogy tessék szelektálni. De milyen alapon? Mi jusson tenném cn magam ítélőbíróvá és ki volna köteles az én gorombaságomat respektálni, ha azt mondanám neki. hogy nem a tehetség mozog benne, csak a giliszta? Hiszen nincs félrecsúszott öreg suszter és munkakerülő facér péklegény, aki nekem helyi esztétikus nyomtatott véleményével nem tudná bizonyítani, hogy <5 olyan zseni, amilyent még nem pipált ez a paraszt város s ha ezt én alá nem Írom, akkor én tehétségtipró, taplőszivü szamár vagyok. S mivel én egyrészt nagyon ijedős ember vagyok, másrészt azonban lelkiismeretes ember is vagyok, aki nem akarom azzal a bűntudattal terhelni a lelkemet, hogy segítettem a pályájukból kilóditani és egész életükre boldogtalan exisztenciákká tenni olyan embertársaimat, akik nagyon hasznos tagjai letlü29 május 28. BÉKEIDŐK! VUághirO Dr. Schleussner foto-filmje Liebmann láisserésxnél. tek volna a társadalomnak, ha idejében vísszatariácsolják őket a kaptafájukhoz, kénytelen vagyok továbbra is megmaradni a kulturra'o'a pápuájának. Hogy hogy lehetne "hát akkor az igazi művészetnek segítségére lenni? Ugy, hogy (el kell építeni a széptnQvészeti palotát, amelyben a szobrászatnak és festészetnek nem kell osztozkodnia könyvtárral, néprajzzal, természetrajzzal, archeológiával s nem kell a ma művészeiért, aíkiknek nemcsak művészi, hanem emberi joguk is van az élethez, eltakarni a halottaktól örőkhehafüott halhatatlan szépségeket. Férfi kalapok óriási választékban olcsó Arakon 619 Pollák Testvéreknél Ctekoolcs u. 6« Fekeleto» u. «árok. »Ezt a politikát nem lehet tovább folytatni« Fábián: „Most már nemcsak forgalmiadóellenőrök, hanem társadalombiztosítói ellenőrök is vannak" Budapest, május 27. A képviselőház mai ülésén folytatták a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Szilágyi Lajos nem fogadja el a kereskedelmi tárca költségvetését, mert pörben áll a kereskedelmi és iparminiszterrel, de pörben áll a közgazdasági miniszterrel is. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a miniszter minél előbb jöjjön a Ház elé a magántisztviselők ioaviszonvait rendező törvényjavaslattal. Esztergályos János kéri a kereskedelmi minisztert, vegye észre a pusztuló kisipart. Soha oly rossz elbánásban nem részesült a kisiparos társadalom, mint amióta Herrmann Miksa képviseli a kereskedelmi tárcát. Nemcsak a miniszter bünős ebben, de bUntársal ott ülnek a túloldalon. (Mozgás.) Csapjon oda a pénzügyminiszter asztalára és mondja, hogy a Lillafüredre kidobált milliók helyett adjanak összeget, amellyel lehetővé válik a kisipar támogatása. Ne szipolyozzák ki adókkal a kisiparosokat. Ha a miniszter nem tudja elérni a kormányban, hogy a Rima védelme melleit a kisipart támogathassa, hagyja el a helyét és adja át olyannak, aki munkakedvének és egészségének teljében van. (Mozgás.) Tomcsánvt Vilmos Pál bizalommal van a kormány iránt és elfogadja a tárca költségvetését. Bródy Ernő: Lehetetlen, hogy a kormány kereskedelmi politikát csináljon a kereskedelem és az ipar ellen. Magyarországon éppen a mezőgazdaság érdekében a szabadkereskedelem mellett kell állást foglalni. Nem tudja megérteni, miért kell Magyarországra 63.000 métermázsa almát és körtét, 20.000 métermázsa hagymát, 6600 métermázsa uborkát, 6000 métermázsa zöldbabot és 28,351.000 pengő értékű gabonát behozni. Fábián "Béla: Gyakorlati emberek kellenek a miniszteri székbe, nem. pedig professzorok. Bródy Ernő: Külpolitikai szempontból elsősorban helyes kereskedelmi szerződéseket kell kötni. A Máv. tarifapolitikáját teljesen meg kell változtatni. A vámhitelek megvonása nagy liibü. Mindfcn tisztességes kereskedőnek meg kell adni a vámhitelt. A túlzott vámvédelem megbukott, jöjjön most helyette a szabadkereskedelem korszaka. Egyenesen perverzitás) hogy a kercskedelm és ipar adófilléreiből csináljanak politikái a kereskedelem elléii. Haller István a következő szónok. A kartelt önmagában elitélni nem lehets csak abban az esetben, ha a túlzott haszonkeresés hibájába esik. Az államnak jó példával kellene előljárnia, hogy a többi ipari üzem az állam által fizetett bérekhez igazodhassék. Az államnak kötelessége karteltörvényt alkotni, nem azért, hogy a nagyipart lehacsak proletársorba nem akarják kergetni a kisiparosokat. Budapesten az önálló iparosok hetven százaléka szoba-konyhás lakásban lakik. Az angol gyárimunkások négy-ötszobás, fürdőszobás lakásokban laknak. Tessék kimenni a kerületekbe, megnézni a vidéken a kisiparosság helyzetét. Ennek a kisiparosnak az adóját akarják 30 pengőben megállapítani. Ezt a politikát nem lehet tovább folytatni. A rettenetesen küzködő társadalom saját szájától kénytelen elvonni a falatot, hogy » közadókat megfizethesse. Orosházán az ottani bank igazgatója nem tud az egész városban olyan iparost, akinek 500 pengő hitelt tudna nyújtani- Elvégre a kereskedelmi miniszter az Ipar és kereskedelem minisztere, nemcsak a nagyiparé. Az állam óriási konkurrericiát csinál a szövetkezetekkel a kisiparosnak, a kiskereskedőknek, mert hiszen tönkreteszi a szabót, a cipészt. Figyelmébe ajánlja a kereskedelmi miniszternek, hogy az a 300 forgalmladóellenör, akiket a pénzügyminiszter a Társadalombiztosító Intézetnél helyezett el, megszokta már eddigi munkakörét és most ugyanazt folytatja a Társadalombiztosító érdekében, amit eddig a pénzügyigazgatóságok érdekében folytatott. Most már tehát nemcsak forgalmiadóellenörök? hanem társadalombiztosító ellenőrök is vannak, akik csak más néven, de ugyanazt csinálják, amit eddig Csináltak. Szünet után Kossa!"<a János a kereskedel©i kamarai illetékek rendezését sürgette. Kun Béla a kartelek működését bírálta, hangoztatva, hogy a polgári társadalomnak érdeke az hogy a tőkének szive is legyen. Kabók Lajos az államvasút beruházásait sürgeti, mert ezek nagy munkaalkalmat jelentenének. A kormánynak kötelessége, hogy erre külföldi kölcsönt biztosítson. Gáspárd* Elemér szerint a belföldi energiaforrásokat kéli megnyitni, hogy az importot ezáltal is csökkenthessük. Herrmaun miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy a legutóbbi beszédében nem akart a kartelek és nagytőke védelmére kelni. Luxusutakat nem építtet, csupán az történt, hogy a régi leromlott úthálózat karbantartását végeztette el először. A kézmüveskamaráról szólva kijelenti, hogy az nem oldja meg a problémákat. A költségvetést akkor lehet a rentábilis határokon belül tartani, ha az ember lemond az egyéni sikerekről és csak annak a megvalósítására törekszik, ami a legszükségesebb. Ezután a Ház a költségvetést általánosságban elfogadta. Az ülés hat óra után ért véget. döfje, hanem, azért, hogy a kinövéseket lenyesegesse, • Fábián Béla: Borzasztó ez a házszabályok adla félóra, ami Prokustes ágyába szorítja a szónokot, aki emiatt kénytelen egyetlen részletkérdést kiragadni és azzal foglalkozni. A kisiparos, a kiskereskedő utolsó védgátja a városokban a polgári társadalomnak. A hősiesség példányképei azok a kiskereskedők és kisiparosok, akik még nem csuktak be. Megöli őket a kibírhatatlan adóteher, de megöli őket a Társadalombiztosító is. (Elénk éljenzés a baloldalon.) Csak Budapesten 70.000 esetben vezetlek zálogolást, betegpénztári járulékok miatt i Nem lehet tovább folytatni ezt a kisziüoliozást. ' MaWj Kerékpárokban a Styria és Triumph vexefő márka. Egyedül kapható Szántó, Sándor«: