Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-26 / 117. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L em. Teleion: J3-33.'IUo(lóhIvntol, kölcsönkönyvlér és Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telelőn: 306. - Nyomda : löw í. tpól ucca 1». Teleion - 16-34. «»«»«» Vasárnap, 1929 május 26 ! q V. évfolyam tíST'SZám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvalali l.'rl ucca 6. Teleion: 131. szám.« » « » « » HdDMEZÖVÁSÁRIíELy : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Teletor»: 49- szara. « » « » « » « » « » Előfizetési ara havonta 3-2Í) vldéite-j és a líívüraJbai 3 S >, StUlliJI'lüi 6-49 pengi. Egyes sziu 16, vasarés Ünnepnap 24 «lllér •mi i y 11 tr~TTTrr~irrn Apotheozis Élő fát ültetni a halott hősök emlékezetére s a faültetés ünnepében összefogni a széthullott sziveket: szép gondolat volt, akárkitől származott. Először azért, mert csakugyan egy érzésbe foglalja össze ezt a boldogtalan országot, amely a kegyetlen világháború után sokkal irgalmatlanabb harcot viv önmagával s azt nem akarja befejezni az utolsó magyarig, sőt attól is elvárja, hogy necsak a torkát vágja majd el, hanem a szivét is szúrja keresztül. Másodszor azért, mert a halottak halhatatlanságát semmi se szimbolizálja ugy, mint az élő fa, amely gyökereivel sirokba i'ogódzik, de koronájával a hajnal harmatját issza és az örökkévaló nap mindig újra születő sugaraiban fürdik Minden nemzetnek fel kellelt tűzni a gyász. látyolt, amely részes volt a háborúban, de a gyászból nekünk magyaroknak jutott legtöbb, akiknek egész hazája egy nagy nekropolisszá vált Nekünk van legtöbb sirunk, amelyik drága értékek hamvait takarja, melyik elölt hajtsunk térdet? Az előtt-e, amelyben nemzeti nagyságról szőtt almaink porlanak? Arra keseredjünk-e rá, amelybe nagy embereinkben való hitünket ásjuk el? Ott boruljunk.e le. ahol önbizalmunk mállott szét? Melyik az a sir, amelyik mindannyiunknak '•zent, diadalmasoknak és megalázottaknak s amely elölt összebékülhetünk egymással", a közös fájdalom keserűségében és magaszlossá. gában? Nincs más ^lyen hely, csak ahol az ő tetemeik elvegyüllek a földdel, vadon bérceken, sivó pusztákon, elpusztult városok kŐ. .omiadékain, a Dr inán ál és a Pia vénái, az Argonnokban és Ivangorod fenyérein, Szicília kénmezőin és a Bajkál fag,\os partján. Sok idegen név, valamikor mind. vérrel irott, ma már lassankint geográfiai fogalommá fakuló. Sok gazdátlan sir, két világrészen keresztül szétgurult fekete gyöngysor, legtöbbje a felejtés tüske bokraival benőve. Arra szegények vagyunk, hogy egybe füzzük őket fájdalmas nemzeti rózsafüzérnek, de annyira soha se koldusodhatunk le, hogy egy-egy szimbolikus ünnepen nefelejcs-szálat ne nyisson nekik minden magyar sziv. Annyira nem zsibbaszthat el bennünket a magunk nyomorúsága, hogy ne legyen egy sóhajunk az ö számukra, akik az életj a munka, a gyarapodás, az egészség, a szerelem eljegyzeltei voltak s jövendő gene. rációk megalapítói lehettek volna. Tán egy sincs közöltüké aki a maga sorsa és egyéni rendeltetése szerint csont és hamu volna már, — hiszen ők voltak az erősek, szine, lángja fajuknak. A haza és világ magasabb érdeke, a nemzet és az emberiség magasabb rendű életigénye csinált belőlük csöndes halottakat, — igy szokás ezl mondani Lehet, hogy ezek csak puszta szavak, valószínű, hogy ők maguk, há tiltakozhatnának, keserű fejcsóválással hazudtolnák meg őket. bizonyos, hogy ha van őrködő szem a világ felett, az emberi sors intézőinek szivébe látó, az mást mond a legförlelmesebb háborúról, amely valaha a vil-ág felelt elviharzott, — nekünk mégis csak igy kell őrájuk gondolnunk. Akik halálba kergették őket, lehetlek őrüllek, vagy gonosztevők s azok is voltak, — ők maguk, akik hitték, hogy kötelesség életüket feláldozni rettenetek minden poklain keresztül, ők maguk tiszták voilak, szentek és méltók minden nemzedékek tiszteleiérc, amelyek magyar nevet fognak viselni e földön. Még valamivel többre is méltók volnának ennél. Arra, hogy amikor tiszteletükben mindnyájunkat egyesit a pillanat, ne válasszon szét bennünket megint a következő perc. S hogv amikor emléküket éleire szólítjuk a haza nevében, talpra ugró gyűlöletünkben egymásnák esve, ne ássuk el őket még mélyebbre s a magunk jneggyalázá. sával ne szégyenitsük míg az ő porló tetemeiket. t .. A hősök fái pedig foganjanak me» a magyar főidben, amely, ó, annyi vért beivott már nyomtalanul s vigasztaló hajnalok harmatán, derűt sugárzó ég alatt terebélyesedjenek bele a magyar jövőbe. A fák legyenek az üzenetvivők kőztünk és köztük s hitessék el élőkkel és holtakkal, hogy az ő árnyékukban fog kicsírázni a jövendő vetése, amely ma még nagyon mélyen, nagyon bent alszik a földben, a tradíciók burjánkórói, elszáradt kó. rók, széthordott giz-gaz alatt. Halálos rohamokra azzal tüzelték őket: »a szebb és jobb jövőért«. Ki meri azt mondani a jelen sorvadf sivatagában is, hogy nem fog eljönni ez a szebb és jobb jövő, amelynek füszálnyi hírmondója sincs még? El fog jönni, sokkal szebbnek és jobbnak, mint amilyennek káprá. zalával eltakarták előlük a halál borzalmait, — csak a haza olyan forró szeretetével tudjunk mi élni őhelyettük is, amilyennel ők meghallak mi helyettünk. Ha erre tennénk faültető fogadalmat a becsületes megtartás elhatározásával, nincs imád. ság olyan magasztos, orgonaszó olyan fenséges, mint lenne a mi halottaink apotheizisa. Románia Röseleüni akar, de §allani sem aUar a revízióról Bukaresti nyilatkozat Zaleski és Grandi budapesti látogatásáról (Budapesti tudósi'ónk telefonj leni ese.) Bukarestből jelentik: Gafeneu, a román külügyminisztérium főtitkára ma nyilatkozott Za. leski lengyel külügvminiszter budapesti látogatásáról. — A kisánlánt egyáltalán nem nézte rossz szemmel — mondotta — Zaleski és Grandi budapesti látogatását. A kisántánt nem akarja korlátozni Magyarország jo^át az európai politikai életben és nem áll szándékában, hogy Magyarországot izolálja. A főtitkár ezután a gazdasági közeledésről | beszélt és azt mondotta, hogv a román kormány az általános politikai megbékélés, a Magyarországhoz való közeledés politikáját követi és mindent megtesz, hogy az optánsugyben megkezdett tárgyalások eredménnyel fejeződjenek be. — A jelenlegi halárok megváltoztatása azonban olyan kérdés, — mondotta tovább Gafeneu, amelyben a kisántánt államai semmiféle engedményre nem hajlandók és mindent elkövetnek, hogy a revíziós mozgalom útját vágják. Szombaton délután vihar, felhőszakadás, légeső pusztított Halálos villámcsapások a Dunáníulon (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Ma délután pusztító felhőszakadás öntötte el az osztrák fővárost. A felhőszakadás teljesen megbénította a közlekedést. Háromnegyed óráig diónaqyságu jégdarabok hullottak, az uccák teljesen néptelenek voltak, csak a tűzoltóautók száguldoztak, hogy megmentsék az elöntött külvárosi házak lakóit. Székesfehérvárról jelentik: Ma déliAán nagy vihar vonult el Vajka község felett. A villám becsapott Molnár István házába, Molnárt agyonsújtotta, négy unokája megnémult. Társzentmiklóson Fellner Mihály József nevü fia egy fa alá menekült a vihar elől. A villára beütött a fába és a szele agyonütötte a fiuL Érdekes, hogy valami különös véletlen folytán rátetouálódott a fia mellére a fölötte lévő fa egész képe. A Nemzeti Muzeum egyik igazgatója megfojtotta magát Harsány! Pál még csütörtökön köveííe el borzalmas öngyilkosságál (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Harsány! Pál, a Nemzeti Muzeum éremosztályának 10 éves igazgatója, Zenta-ucca 3. számú házban lévő lakásán még csütörtökön éjjel öngyilkosságot követeti el. Harsányi lefeküdt ágyába, lábait összefíöiöztei, hurkol kötöti nyakára a kötelet ráerősítette a rézágy támlájára és amikor kinvujtózolt, a hurok összeszorította nyakát. A kínlódás közben lecsúszhatott ágyáról, mert igy akadtak rá ma délután, amikor feltörték lakását. Senki sem tudja, hogy miért követte el borzalmas teltét, jó anyagi viszonyok között élt.