Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-24 / 115. szám

1929 május 24. DÉLMACíy A ROBS7 \G 3 Takarékossági séé 00 Husz felesleges napidíjas dolgozik a városi hivatalokban — Vita a vámházakról és a Qidpénz megszüntetéséről (A Délmagyarország munkatársától.) A csü­törtöki tanácsülés aránylag elég hamar véget ért, alig harangozta el a városháza tornya a déli tizenkét órát, amikor már végzett a tanács a napirendre került jelentéktelenségek­kel. A tanácstagok egy része gyorsan el is vo. nult a tanácsteremből, de néhányan a polgár, mesterrel maradtak és elbeszélgettek igy, ülé. sfíi kivül, a város dolgairól. Ez a pótülcs sokkal érdekesebb volt, mint a rendes tanács, ülés. A beszélgetés középpontjában a takarékos­sági elv alkalmazásának kérdése állolt. Egé. szén újszerű téma a tanácsteremben, igv ért. hető, ha nagy élvezetlel foglalkoztak vele az egvüttmaradottak. Kiderült, hogy a város ta­nácsa egészen komolyan foglalkozik ennek az elvnek az alkalmazásával és a polgármester nem győzte hangsúlyozni, hogy ezt az ötletet nem kívülről sugalmazták, hanem a torony alatt született az meg. — A legutóbbi közgyűlésen — mondotta a polgármester — a tanács javaslatára bizottsá­got küldött ki a közgyűlés a városi admi­nisztráció felülvizsgálására. Ez a bizottság, amelyben többek között Back Bernát is he­lyet foglal, már megkezdte működését. Végig­járja most az összes városi hivatalokat és megállapítja, t hol van nélkülözhető munka­erő, hol dolgoznak többen, mint amennyit az elvégzendő munka okvetlenül megkiván. így megállapítjuk majd a felesleges alkalma, zásokat és azokat a lehetőség szerint gyors ütemben megszüntetjük. Az eddigi megállapi. tások szerint körülbelül húsz létszámfelelti napidíjas dolgozik a városi hivatalokban. Saj­nos, ezeket az alkalmazottakat a jelenlegi nyo. moruság miatt nem bocsájthatja el a város. A kérdést ugy kell megoldanunk, hogy uj tiszt­viselőt nem veszünk fel, ha pedig valame­lyik hivatalban szükség lesz uj munkaerőre a munka megszaporodása következtében, oda ezek közül küldünk napidijasokat, A Scultéty Sándor főszámvevővel kiegészült csonka tanács ezután arról beszélgetett, hogy magát a közigazgatási munkát kell elsősorban egyszerűsíteni mindenütt% ahol csak lehetőség kínálkozik erre. A pénzügyminiszter rendele­tére például a husfogyasztási adók befizeté­sének ellenőrzését most egészen leegyszerűsí­tik, amennyiben a piacokra behozott husne­műek után a piacon hajtják be a helypénz­szedők a fogyasztási adót, nem pedig a vám­házaknál, amint az eddig történt. A vámsze­mélyzet munkája igy lényegesen csökken. Szó volt arról is ezen a megbeszélésen, hogy azo­kat a vámházakat, amelyeknek jövedelme még fen tartásuk költségeit sem fedezi, be kellene szüntetni. — Ilyen például a martonosi vámház — mondotta a polgármester —, de ennek a be­szüntetésére még sem vállalkozhatunk. Em. lékszem rá, hogy még néhai Balogh Károly idejében foglalkoztunk a kisjövedelmű vám. házak megszüntetésének kérdésével. Akkor szó volt ennek a vámháznak a megszünteté­séről is. Balogh Károly azonban azt mon­dotta, hogy ha csak egyetlen vámházat is be­szüntet a város, akkor a többinek sem lesz munkája többé, mert minden vidéki ezen az őrizet nélkül hagyott kapun keresztül hordja majd be adó-, vagy vámköteles portékáját a városba. Ebben Balogh Károlynak tökéle­tesen igaza volt. Ezért ugy gondolom, hogy nem is lehet komolyan foglalkoznunk a vám­házak számának csökkentésével, mert minden kapunál feltétlenül szükség van a vámházrav ha ezek közül egyik-másik nem is fizeti ki magát. Valaki fölvetette a hidvámok eltörlésének kérdését, kijelentve, hogy a szegedi közúti hid az egyetlen Európában, ahol még megvá. molják az átkelőket, a gyalogosokat éppen ugv, mint a jármüveseket. — De a mi hidunk az egyetlen hid Európá. ban — tette hozzá a polgármester —, amely­nek fóntartásáról nem az állam, hanem a város gondoskodik. Csak most költöttünk a hid tatarozására hétszázezer pengőt. A költ­ségeket pedig be kell hoznunk valahogy és indokolt, hogy ezekhez azok járuljanak hozzá, akik használják a hidat. Különben is nagyon meg kell fontolni; hogy ezek a mai idők al­kalmasak-e a városi ¿övedelmek csökkenté­sére? — Legalább a ggaloghidvámot kellene el­törölni — mondotta Scultéty Sándor főszám­vevő, a város anyagi javainak nagyon szigorú és nagyon józan felfogású őre —, mert a gya­loghidvámra majdnem ráfizet úgyis a város. Négy vámőrt kell tartanunk, akik csak a gya­logvámokat hajtják be a hid közönségétől. Felváltva dolgoznak páronkint. Az egyik a tantuszt adja, a másik arra vigyáz, hogy a közönség bedobja a tantuszt a ládába. A négy vámőr fizetésére évente körülbelül nyolc­ezer pengőt költ el a város. Ha jól emlék­szem, akkor a gvaloghidvámok címén az idei költségvetés bevételi rovatában tizenhétezer pengő szerepel. A gyaloghidvám fentartásá­nak tehát sok célja és gyakorlati haszna nin. csen. — Majd gondolkozunk róla — jelentette ki a polgármester — és ha tényleg ugy áll a helyzet, hogy nem sok hasznunk marad a ke­zelési költségek leszámítása után a gyalog­vámokból, akkor vagy beszüntetjük a gya­logosok vámolását, vagy pedig — felemeljük a gyaloghidvámot, mert két fillérért igazán nem érdemes megnehezíteni a hídon való köz. lekedést. Ugy látszott ezen a csonkaülésen, hogy a jelenvolt tanácstagok egyhangúlag örülnének a gyaloghidvám eltörlésének, mert nyilvánvaló,, hogy ez a vám nem alkalmas Szeged dicsősé­gének fokozására, az a nevezetesség pedig, hogy egyetlen vámszedő hid a szegedi Euró­pában, nem éri meg a költséget. Kihallgatás közben leszakad! a rendőrség egyik hivatalának menyezete Szerencsés szerencsétlenség Deák rendőríogalmazó szobájában (A Délmagyarország piunkalársától.) A vá­rosházán csütörtök délelőtt tiz órakor dr. Deák Ferenc rendőrfogalmazó szobájában le. zuhant a menyezet. A rendőr fogalmazó reg­gel kilenc órakor kezdte meg a szokásos ki­hallgatásokat. A felek egymásután távoztak el szobájából, volt olyan pillanat is, amikor egy. szerre öt-hat ember szorongott a kis iroda­helyiségben. Tiz óra tájban bejött az irodába Gyólai detektív is. A rendőrfogalmazóval szem. ben, az asztal előtt egy idős úriasszony ült és mellette állt a detektív. Dr. Deák a jegyző­könyvet irta, amikor hirtelen hatalmas zuha­nással az iroda fél menyezete leszakadt. A menyezet zuhanása közben magával rántotta qz asztal felett csüngő rézlámpát is. Súlyos tégla- és vakolatdarabok fedték be az íróasztalt és a padló szintén tele volt tégladarabokkal. A menyezet lezuhanása azon. ban olyan szerencsésen történt, hogy az iro­dában tartózkodóknak az ijedtségen kivül ba­juk nem történt. A lezuhanás után dr. Deák Ferenc rendőrfogalmazó valósággal mészpor. felhőbe volt burkolva. A detonációszerü ro­bajra összefutott a rendőrségi folyosó népe és mindenki a legnagyobb csodálkozás hang. ján konstatálta, hogy az irodában tartózkodók milyen csodával határos körülmények között menekültek meg. Puskázás miatt felfüggesztették három kereskedelmista lány érettségijét (A Délmagyarország munkatársától.) Május van. Erzsébet királyasszony ligetében délelőttönként, amikor néptelenek az árnyékos padok, amikor leg­szebben fütyürésznek a lombosodó fák ágai kö­zött a madarak, amikor legtisztábban, legszeb­ben süt a nap, szerelmes párok andalognak. A lukszusvonatok pedig Európa minden állomásáról megindultak Svájc felé, viszik a gondtalan nyara­lókat a Genfi-tó partjaira, Szánt Móritzba, a hava­sok ródli-pályáira. A kávésok kirakták szegényes kertjeiket a tüzesedő aszfaltra, a cukrászdákban megkezdődött a fagylalt szezonja. A Tiszán és a Balatonon karcsú vitorlások lejtenek a szelek szárnyán. Néhány megrögzött evezős már félango­losra barnult a korán megkezdett napfürdőzés eredményeképen. A középiskolákban pedig megkezdődtek az érett­ségi vizsgálatok. A vizsgatermek meleg levegőjében megkezdőd­tek a párviadalok az algebrával, a latinnal, a fizi­kával, a magyar irodalommal, a francia nyelvvel — életre halálra. A fiatal diákhomlokon kemény barázdákat szánt az őrök drukk, a szivek össze­vissza kalimpálnak, még a legelbizakodottabbak is rosszakat álmodnak éjszakánként, pedig nem törődve a diákbabonával, jóelőre megvásárolták már a karvastagságú sétabotokat, az érettség, a felszabadulás vaskos szimbólumát. Mert nagy dolog az érettségi, a legnagyobb a világon. Nagyobb, mint az utolsó szigorlat, na­gyobb, izgalmasabb, mint volt a sorozás a háború alatt, mint az esküvő, mint az első szerelem, az első gyerek. Az érettségi a kapu, amelyen keresztül az illú­ziók tündérországának csalóka és hazug fényes­már átléptek ezen a tündérkapun, az nem tartozik most ide.) Ha elektromos árammá alakulna át az érett­ségiző diákok izgalma, nem lenne probléma Sze-. geden a vizmülelep elektrifikálása. Szóval érettségiznek a szegedi diákok is. Egye­lőre még csak az Írásbeli érettségik folynak, töb­bek között a városi felső leány kereskedelmi iskolá­ban is, ahol megszületett már az idei érettségik szenzációja. Három maturandus diákkisasszonyt puskázás büntette miatt felfüggesztett a szigorú tanári kon­ferencia. A puskázást az egyik felügyelő tanár leplezte le. Segített neki a véletlen is. Kinn sétált a folyosón, miközben a lányok a vizsgateremben a német nyelv nehézségeivel bajlódtak. Az egyik lány, jeles tanuló volt mindig és jó kollégina, segíteni akarván a többin, akiknek nehezebb volt a feladott probléma, puskát készített és azt hátra­dobta. A felügyelő tanár ebben a pillanatban lépett a terembe. Meglátta a földre hullott pus­kát és konstatálta a szabálytalanságot. Másnap — francia nyelvből és kereskedelmi levelezésből kellett a lányoknak dolgozatot írni — két pus­kázó lányt lepleztek le. Ma azután mindhárom idézőt kapott az igazgatóhoz, ahol ismertetve az iskola fegyelmi szabályzatának vonatkozó paragra­fusát, közölték velük, hogy felfüggesztették érett­ségijüket. A szigorú határozat lélektani hatásairól feles­leges beszélni. Annyi bizonyos, hogy három sze­gedi kislány számára már nem jelent az idén örömet május, hiába süt a nap, hiába énekelnek az ujszegedi madarak és hiába robognak a luk­szusvonatok a Genfi-tA partjai felé. Összeütközésbe kerültek a szigorú szabályzattal, Bűnhődniük kell . sége világit. Az érettségi a felszabadulást jelenti, magát a szentséges és szépséges életet. Legalább j Elvesztették egy időre a felszabadulás boldog­is igy érzik és gondolják azok, akik még innrn ! ságát, a nyár örömeit és szeptemberben újra' — 'DJ — v.j.... «HU.., <1 . ougai, a UJU1 U1UU1UL ta aicpitUllJU ucu vannak rajta, (Hogy mit gondolnak azok, akik I neki kell vágniuk az érettségi izgalmainak*

Next

/
Thumbnails
Contents