Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-24 / 115. szám

»ÜLMAfiVARnBSZAC * 1929 május 24. Sieged halála és feltámadása Iria : dr. Szab6 László LIV. A házoh felbecsülése Miután a királyi biztosságnak nemcsak az volt a feladata, hogy a város felépítésének terveit készítse el, hanem az is, hogy a segélyezés ügyében intézkedjék, mindenekelőtt azt kellett megállapítani, hogy Szeged város egyes polgárainak mennyi kárt okozott az árviz? A királyi biztosi tanács már legelső ülésén, junius 14-én megtette az előkészületeket a kárbecslésre. Nagyon rendszeresen, nagyon okosan és nagyon gyorsan jártak el. Legelőször felosztották a várost három Kárbecslő kerületre: I. Palánk és Rókus. II. Felsőváros. III. Alsóváros. Minden kerületbe egy albizottságot rendeltek 3—3 tagból, úgyhogy a tagok között egy szegedi is legyen. Az albizottságok igy alakultak meg: I. Horváth Gyula, Szemző Gyula, Pálfy Ferenc. II. Komjáthy Béla, Szluha Ágost, Rónay Béla. III. Végh Aurél, dr. Rosenberg Izidor, Tallián Béla. Ez a bizottság napi munkáját egy központi bizottság elé terjesztette jóváhagyás végett, a központi bizottság viszont a királyi biztosnak referált, aki egyedül döntött. A központi bizottság tagjai lettek: Dobó Miklós, Jankovich Miklós cs Bakay Nándor. A kárbecslés tekintetében az volt irányadó, Iiogy »az egységi árak és becsértékek a tiz évi szegedi átlag-árak figyelembevételével állapitandók meg.« Ki kellett tehát puhatolni, hogy az utolsó tiz év alatt mi volt az átlagár? A királyi biztos megbízta Pálfy polgármestert, Dobó kanonokot, Jankovichot és Talliánt, helyi szakértők kihallgatásával puhatolják ki az átlag.árakat. — Mikorra kell ezzel a munkával készen lenni? kérdezte a polgármester. — Legkésőbb holnap délután, hánom 6rafcor, felelte a királyi birtos, Ezután jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a kárbecslésnél a károsult családfő ingatlan vagyonában, ingóságaiban cs egyéb javaiban történt változásokat kell figyelembe venni. A megmaradt vagyon értékét, a károsult keresetképességének csökkenését, vagy megszűntét,, egyéb vagyoni viszonyait és a családtagjainak számát szintén meg kell állapítani. Az érdekelteket felhívják, hogy káraik bevallása és igazolása céljából legyenek jelen a helyszíni kárbecslésnél; azokat akik a városból elmenekültek, a hatóságok utján értesítik a kárbecslés napjáról. Mindenki, aki a kárbecslés napjára haza akart utazni, ingyen kapott vasúti jegyet. A meg nem jelentek számára pót-határidőt tűztek ki s akinek észrevétele volt a határidő ellen, az nyolc napon belül előterjesztéssel élhet. Junius 16-án próba-becsléseket végezlek, még pedig a Dugonics-utcában a Harkay, a Teleki-utcában Kaszab Sándor, a Sörház-utcában Rigyicskay Pál, a Szegfű-utcában özv. Kolb Ádámné, a Szent Háromság-utcában Kovács József alügyész házánál. A közönség óriási érdeklődést tanúsított a próba-becslések iránt, amelyeknél mindenki jelen lehetett s az adatok helyesbítése érdekében mindenki beleszólhatott az eljárásba. A megállapított károk kimutatását közszemlére tették ki és mindenkit feljogosítottak arrav hogy az ereamény ellen felszólaljon. Aki helytelen adatot vallott be a kárbecslésnél, azt kizárták a segélyezésből. A becslő bizottság reggel hét órakor kezdte munkáját a helyszínén és délben egy óriág folytatta. A bizottság elnöke minden egyes károsulthoz legelőször is ezt az intelmet intézte: — Minden egyes polgárnak és Szeged városának becsülete követeli az őszinte bevallást. A bizottság szívesen látta, ha a károsult .polgár az ingóságokban szenvedett kárát már előre feljegyezte és írásban nyújtotta be. Szabályként állapították meg, hogy a még viz alatt levő házak csak akkor kerülhetnek kárbecslés alá, ha majd a viz elmegy. A becslés matematikai szabálya eleinte az volt, hogy a ház értéke az adó százszorosával egyenlő; ebből a házértékből levontak a teleknek és az esetleg használható állapotban megmaradt házrészeknek az értékét s a maradék tüntette fel a valóságos kárt. A becslő bizottságok gyorsan végezték munkájukat; például junius 18-án Alsóvároson egy nap alatt 21 lelken 63 családnak a kárát állapították meg és e 63 család között csak kettő volt, aki a kármegállapitást nem tartotta elfogadhatónak. A viz azonban megakasztotta a munkát sok helyen. Például junius 1-én közzétették, hogy a »felsővárosi kárbecslő bizottság, száraz terület hiányában, a Belvárosban eszközli ezután a kárfelvételeket.« A kárbecslés hírére mindenfelől siettek haza a menekültek, mert nem is sejtették, hogy az ő utcájukra esetleg csak hetek múlva kerül a sor. Ebből sok kellemetlenség származott, mert aki időelőtt hazaérkezett, nem kapott seholNapernyők gyári árakon Bcmberg selyem dlvnlernyök P 9-töl Pollák Testvéreknél Ctekonlc« uccq 6» széchenyi ltr. Délmagyarország jegyirodája. Tplpfnn HARMÓNIA hanqversenyrendező BCiCIUII vAllala! Szeged. - Igazgatósáé : 3—Oo. Zrínyi ucca 5. az. Telefon : 12-38. Május 26-án, esle 9 órakor, Belvárosi Mozi Don Kozák Kórus Vezényel: SCRGC JAROFF legueh a Deimaguarorszâg ¡egylrodálában. Telefon: 306. Hálószobák, gyermekszobák, éjjeliszekrény világiíására legalkalmasabb a 733 Tungsram Opál takaréklámpa Szabályozható nagyobb és Kisebb fényerősségre. Nem kápráztat, kíméli a szemet. Szegeden kapható: Fonyó Soma világítási üzletében, Kölcsey ucca 4. Telefon 165. sem szállást, sem élelmet másutt* mint á népkonyhákban. Sokan követelőztek, hogy adjanak qekik ingyen jegyet, hogy visszautazhassanak oda, ahova menekültek; ezt a kérést azonban nem lehetett teljesíteni, mert a szabályok szerint most már csak hazaköltözés céljából adtak ingyen jegyutalványt Legkönnyebb volt a kárbecslés Alsóvároson, mert itt a város népének szegényebb s a kultura alacsonyabb fokán álló része lakott. A bizottságban levő urak csodálkoztak, hogy milyen mérsékelt összeget mondott mindenki, mikor elveszett bútorainak értékét tudakolták: átlagban negyven forintra becsülték Alsóvároson egy-egy család bútorzatát. Az "épületek is nagyon parasztosak lehettek, mert egy-egy ház után átlag kilencszáz vagy ezer forint kárt állapítottak meg. Tetemes volt azonban az elveszett gabonanemüek és ipari cik. kek értéke. Átlagban egy-egy alsóvárosi háztulajdonos kára, beleértve a házat, bútort, élelmiszert, gabonát, szerszámokat, stbit, 1538 forint volt. Két hét múlva azonban már némi zavarok mutatkoztak a kárbecslésben. Julius 6-án azt irta a Szegedi Napló, hogy »a kárbecslések eredményével a közönség elégedetlen; a kárbecslések oly csekély kárösszegeket tüntetnek fel, melyek a tényleg szenvedett kárt meg sem közelitik... Az olcsó becsű a kormány állását az elpusztult Szegeddel szemben lényegesen megkönnyíti, mert igy a már befolyt három millió könyőradomány már tetemes segélynek látszik.« Azt azonban* hogy szánI dékosan a valóságnál kisebbnek tüntették volna fel a kárt, semmiféle adat sem igazolja Amikor a kárbecslés ellen az első panasz elhangzott a sajtóban, hozzávetőlegesen tizenöt millió forintra becsülték az ingatlanokban és ingókban szenvedett kárt. Ezt a becslést a Szegedi Napló igen rossznak tartotta, mert szerinte »Szeged nem tizenöt, hanem ötven millió forint erejéig károsodott.« A Napló azonban hatalmasan túlozott, mert a becslési eljárás teljes befejezésekor az derült ki, hogy 5586 házban 14.236 családfő összesen 11,811.015 forinttal károsodott. Városrészenkint igy oszlott meg a kár: Palánk 5,079.345 frt; Alsóváros 1,569.111 frt; Felsőváros ^,190 ezer 707 frt; Rókus 2,297.122 frt; Alsótanya 1247 frt; Felsőtanya 673.483 frt. A város belső területén augusztus 29-ikén, künn a tanyákon pedig október 2-ikán fejezték be a kárbecslést. A kis cselédlány elmondotta öngyilkosságának történetét és meghalt a körházi ágyon (A Délmagyarország munkatársától.) Bitó Vera sándorfalvai míndeneslány — mint már jelentettük — szerdán hajnalban sósavval megmérgezte magát. Az életunt cselédlányt a sebészeti klinikára szállították, ahol ki is hallgatták. Bitó Veron elmondotta, hogy szüleinek nyomora miatt már régebben foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Két kis testvére van még otthon, akiknek szülei még a kenyeret •sem tudják megszerezni. Emiatt nagyon el volt keseredve. Bánatát még csak fokozták munkaadói akik kedden »agyonszekirozták«. Ezért este kiszökött hazulról. Hetven fillérért sósavat vásárolt és hajnalban megitta. Elmondotta még Bitó Vera, hogy azért kísérelte meg sósavval az öngyilkosságot, mert egy kis barátnője nemrégiben szintén sósavval mérgezte meg magát és meg is halt Az életunt cselédlány utolsó szavait már alig ti^dta elmondani és kihallyatqs.a után néhány perccel meghalt,