Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-28 / 96. szám

1929 április 28. A r.v t 4G 7 vasárnapi konferansz Igen tisztelt Hölgyek és Urak! Az csak ugye egészen természetes, hogy pesti mintára Szege­den is meg méltóztattak vitatkozni a Vakablak körül. Természetesen akadtak Hölgyek és Urak, : i : ; ni onlitot'ák ezt a költői inua­két azzr " megokolással, hogy csak a ponyva * • . . i iü« » • hogy akasztó­fát is szerepeltet a s_: . ' . Az igaz, hogy a szegedi rendezés kicsit jobban klamelte ezt az életből és társadalomi;')! kiküszöbölendő eszközt, de Hadács Imre. Georg Biichner és G. B. Shaw talán mégsem nevezhető ponyvának! Ez a há­rom ur minden félelem nélkül rá merte állitani 9 színpadra a guillotinet... A nn' 'erek és klasz­szikusok után talán joga van ehez a fiatal magyar költőnek is, iM uj horizontokat szeretne még­nyitni a nagyon is várfallal körülhatárolt magyar színpadon... Az kétségtelen, hogy az elmúlt hétnek a Vak­ablak volt az eseménye és érdeklődéssel nézték a fiatal Borosa Elemért, aki lejött Szegedre vé­gignézni a premiért és hallgatni a vitatkozást. A költő végül is három napig maradt Szegeden, régi ismerősökre lelt és végre — megnézte a bőrtönt. Megírta ugyanis a Vakablakot anélkül, hogy valaha is látott volna börtönt... A KONFE­RANSZ pedig hitelésen bizonyíthatja, hogy jól irta meg a börtönt... Végre aztán Szögeden elha­tározta, hogy a szemlélő kontrolálja a költőt. Kiment Csikg igazgató úrhoz és engedélyt kért: megnézni a Csillagbörtönt. Két óráig tartó ki­rándulás volt ez, nagy élmény egy költő szá­mára, emberek között járni, akiket rácsok és «zuronyok őriznek! A szemlélő meg volt elégedve * költővel, a Vakablak főimentést kapott... A mult héten beszámolt arról a KONFERANSZ, hogy a színészek kitűnőnek tartották a Boross­darab szereposztását mert a sötét alakot — Oláh Ferenc alakította. Azóta kiderült, hogy a szerep­osztás nem is volt olyan tökéletes: Oláh egészen halvány, majdnem fehér alakot játszott... Hiába, a színész is csak olyan egyéniséget tud jól ala­kítani, amilyen ő maga... Vasárnap uj vendéget kap a színház. Zerkovitz Béla jőn Szegedre, a Royal Orfeum igazgatója, hogy megnézze Dayka Margitot. A kulisszák kö­zött azonnal összesúgtak: — Mi azf Daykát a Royal Orfeum el akarja szerződtetni a — Vígszínháztól?.., Természetesen az egész szinésztársadalom el­halmozta gratulációkkal a fiatal müvészpárt: Day­kát és Kovács Kálmánt Nem tudtak eleget beszélni és mesélni a vigszinházi szerződési esetről. El­mondták, hogy Jób igazgató felhívta őket Pestre, hogy a Vigszinház színpadán is megnézze őket Mert a Vigszinház mégis csak más, mint a szegedi Városi Színház, ha mindkettőt ugyanaz a Hell­mer és Fellner építette is... Két jelenetet kel­lett eljátszaniok a Nem nősülök-bői és a Noszty fiúból. Minden jól sikerült' mégis nagy izgal­makat állottak ki. Vizsgázni kellett a Vigszinház színpadán!... De mire lesminkelték magukat, ki­pirulva az öltözőben, Jób igazgató gratuláció he­lyett hozta a szerződéseket... És autogramot kért a két szegedi színésztől! Ennél reszketőbb vonású •»utogramot alig irt még magyar színész... Hazaérkezésük után a Verebély lány-ban kellett fellépni a szőke Daykának, a most már fővárosi színésznőnek. A partnerek terme cl sen azonnal megkezdték a »húzást« a közönség előtt, mire Dayka így riposztozott Págernek: — Ne molesztálj kérlek, nem látod, hogy fővárosi nüvésznő vagyok! Páger azonban nem hagyta magát és nyugodtan összaíelelt a nézőtér zajos tapsa között: — Fővárosi művésznő vagy? Ne mond? Egészen löt beillesz a vidéki csirkék közé! Kilenctől kettőig próbálják a Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül-t, nagyon készülnek rá, hiszen Móricz Zsigmond is lejön a szegedi premierre, 4pár kedden itt les«^ hogy, csapatszemlét tartson,* Kevés olyan siker volt az idén, mint ez a Mórica­darab, a Nemzeti Színház Kamara Színházában tul jutott már a 75-ik előadáson is... A héten egy ajánlott levél érkezett Félegyházá­ról Tolnay Andor ur címére. A levélben nem volt irás, csak egy rózsaillatos szentkép. És en­nek a szentképnek különös története van, amely a KONFERANSZ helyett majdnem — a rendőri rovatba került... Tolnay ur ugyanis szentképet ka­pott — egy szerencsés autókatasztrófa emlékére... Autót vásárolt a kitűnő művész és mindjárt fel­utazott Pestre, próbaútra. Vele ment természete* sen az elválhatatlan barát Szórád Ferenc ur is és Pestig nem is volt semmi baj. Visszafelé azután nagyon megtetszett a kirándulás, az ut és az autó és Kecskemét felé a soffőr helyett Tolnay ült a volán mellé. Szórád éppen bemondta, hogy elbúcsúzik kiváló életétől, amikor Tolnay nagy biztonsággal ráengedte a gázt A Ford vígan szaladt az országúton, amikor egyszerre éles ka­nyar következett. Tolnay hirtelen stoppolt Szórád röpült a Ford bukfencezett... Fölfordultak szé­pen, szabályosan. Percekig nem mozdult semmi, mig aztán az árok csalános mélyéről előbukkant Szórád feje. — Élsz, Bandi?! — kiáltotta, mire Tolnay kibújva az összetört üvegen, így felelt: — Szervusz Feri, nagyon megcsípett a csalán? Most már mindannyian tápá :odtak és mind­annyian nevettek. Fölfordultak, de szerencsére sen­kinek sem történt baja (csak a csalán csípett nagyon) és a Ford összes ablaka összetört. Az­tán szép nyugalommái nekitámaszkodtak a kocsi­nak és talpraállitották. Akkor vették észre, hogy öt centiméter hiányzott, hogy le nem zuhantak az árokba... Nevetgéltek és szép nyugodtan, be­tört ablakosan megindultak Szeged felé Most már azonban nem Tolnay vezetett... És mintha mi sem tőrtént volna, Félegyházán a zárdában meglátogatták Tolnay nővérét, ö küldte a rózsaillatú szentképet amikor kiderült, hogy a két fiatalúr fölborult az országúton. (Az­óta nincs hír, hogy Tolnay ur leült volna a vo­lán mellé)... A kulisszákon belül azt tartják, hogy ha a próbákon botrány van, nagy siker következik a premieren. Hát volt egy kis rumli a Cárevics csü­törtöki próbáján. A kitűnő primadonna, Harmath Hilda, — vissza akart menni a sziniiskolába, de a direktor biztosította, hogy erre nincs semmi szükség... Most várják a rumli után — a sikert... Az operisták az Álarcosbál-ra készülnek (Hont Erzsébet vendégszereplésével), mig a jövőhéten sor kerül a Szuppécsárdásra és a Sok hü-hó sem­miért-re... Sziklay főrendező pecsétes levelet kapott pén­teken Radnay Miklóstól, az Operaház igazgatójától. Próbaéneklésre hívja az Operába kitűnő felesé­gét. az édes Patkós Irmát.., Ugy hírlik, hogy rövidesen mégis sor kerül a fiatal és szegedi költő, Berceti Anzelm Károly nagyon tehetséges drámájára, amit már hetek előtt elfogadott Tarnay direktor. A fiatal szerző igy irt darabjáról a KONFERANSZ-nak: — Az itlsteni színjáték« tulajdonképpen a mai társadalom szatírája egybekapcsolva azokkal a problémákkal, melyek ma minden gondolkodó em­bert foglalkoztatnak. A darab formája természete­tesen nem hagyományos, inkább valami kísérlet­féle a modern filmszerűség és a komoly dráma összeolvasztása érdekében. Hogy ez mennyiben sikerült, azt a közönség fogja eldönteni. Meséje, ha ugyan annak nevezhető, uj és felöleli a jelen megváltásának! s a modern prófétának nyugtalanító kérdését — A cselekmény az égi igazságügyi palotának abból a terméből indul ki, ahová a meggyilkol- ! tak, megmérgezettek, ártatlanul kivégzettek, egy­szóval az emberi bűncselekmények áldozatai ke- , rülnek. Az Elnök, aki naponta hallgatja ki a szerencsétleneket elhatározza, hogy prófétát küld az emberek közé. A kérdés az, hogy mi avatja az embert igehirdetővé, milyen az az ember, aki jó példát tud statuálni a gyilkos emberiségnek* 1 KOLLERICH PÁL ÉS Flftf Budapest, IV. Ferenc József rakpart 21. Szabadalmazott DELTA-DRÓTFONAT B 38 Védlegy a keritésanyag! Árjegyzékkel szívesen szolgálnak Végre ráeszmél arra, hogy ehez nem nagyság, zsenialitás kell. mert az igazi nagy ember min­dig csak a saját megváltásán fáradozik, hanem ellenkezőleg, ügyefagyott jóság, jelentéktelenség. Az ilyen ember szükségét érzi annak, hogy mások közé rohanjon, hogy kihörőgje a saját hitét él­ményét föltéve, hogy ez utóbbiban tényleg része­sült már, valamilyen fölsőbb kegyelem révén. Az Elnök arra is ráeszmél, hogy a szenvedés a másik előkészítője a prófétaságnak. Erre hatá­rozza el magát hogy Daniéval, aki teljesen mo­dern emberré vált, leküldi jelöltjét a Pokolba, hogy megismerje a világ minden szenvedését A jelölt Kádár Antal, özvegy banktisztviselő, aki még mindig halálosan szereti elhunyt feleségét, bár erről az egész város tudja, hogy nem túlságosan becsülte férje rajongását s majdnem minden ba­rátjával viszonya voft Dante megjelenik Kádár előtt egy parkban s elindul vele a Pokolba, mely természetesen egészen uj, a mai élet szerint reno­vált kinzókörők sorozata. — Keresztül mennek a Szegénység, a Szerelem, a Gazdagság, a Haladás, stb. országain, mig végre Kádár a Házasságtörők országában találkozik szentnek hitt feleségével... Tarnay direktor sokat foglalkozik az érdekes darabbal, de ugyanekkor — vele is foglalkoznak. Egy budapesti hetilap azt az érdekes hirt közli, hogy Tarnay Ernőt meg fogják hívni a bkdapesti Városi Színház igazgatói székébe, Sebestgén Géza utódjának. Jelentős karrier volna.. • A direktor ezeket mondotta a hetilap hirére: — Én is hallottam a dologról, de a magam személyében teljesen távol állok az ügytől. Viszontlátásra Hölgyek és Urak! , LICHTMAN CIPöK IBALLY CIPÖK " Baivéroti OídlliWÍ5!ÖW (Budapesti nemzetközi Vásár 1929 május 4-től május 13-íj I B maiivar iuar eavséties fieitiutafiüta. 50 « 0" os utázási kedvezmény!; Részletes felvilágosítás és vásárigazoivóny kaph«'ó Budapesten: a Vásárirodánál V.. Alkotmány ucca 8. M8( Szegeden: Kereskedelmi és Iparkamara. (A vásórigazolvánv ára 3 pengő 20 fillér.)

Next

/
Thumbnails
Contents