Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-28 / 96. szám

» CTÉLMAGYARORSZÁG 1029 április 2R. MIONIA 'A f - ­Egg Kivándorló hajó törtenete Sándor. Irta Tonelli 14 A fényképezésen kívül a hajó k'antinját hasz^ náltam fel leginkább adatgyűjtésre. Ott min­dig biztosra vehettem, hogy hallok valamit. Egyik is, másik is beszélt a maga helyéről, gyáráról, bányájáról, vagy ha még nem volt Amerikában, elhagyott otthonáról és remény­ségeiről. Itt kerültek elő a legváltozatosabb históriák. Csak a feljegyzéssel volt tömérdek nehéz­ségem. Amit hallottam, a tömérdek nevet és nagyon különböző adatot fel kellett jegyez­nem, hogy el ne felejtsem. Olyan hely azonban, ahova nyugodtan elvonulhattam volna egy fél­órára, nem volt a fedélközön. Az Írással pedig nem árulhattam el magamat. így a memóriá­mat kellett igénybe vennem és az agyamban kellett megőriznem mindazt, amit reggeltől eslig hallottam. Este azután, mikor mindenki lefeküdt, valamelyik zugban elrejtőzve, egy kis villanylámpa fényénél irtam be noteszembe mindazt, amit feljegyzésre érdemesnek tartot­tam. Ez volt az ideje annak is, hogy egy-két ciga­rettát jóízűen elszívjak. A fedélközön ugyanis szokásban volt a dohánykinálgatás és el kellett fogadnom azoknak rettenetesen rossz cigaret­táit, akikkel barátságban állottam. Ezek a ciga­retták természetesen az első szippantás után a tengerbe repültek. Magam állandóan két ciga­retta-tárcát hordoztam magammal, az egyik volt a kínáló tárca, mig a másik a saját cigarettái­mat tartalmazta. Ezt azonban napközben csak ritkán használhattam s igy az esti órák voltak azok, mikor nyugodtan élvezhettem egy-két nagyon megérdemelt ió cigarettának a füstjét és illatát. Mondhatom, ezt az egy-két cigarettát nagyon megérdemeltem. A hajón a szüntelen szellemi megerőltetés állapotában éltem, minden kénye­lem hijján, olyan körnezetben, amelyhez egy­általán nem voltam hozzászokva. Akkor tapasz­taltam azt is, hogy milyen rettenetesen nehéz és kimerítő feladat az emberre nézve, saját énjének állandó eltitkolása. Este néha olyan fáradtan dőltem le az ágyamra, mintha egész nap nehéz, kimerítő munkát végeztem volna. De az is igaz, hogy Soha olyan mélyen és egészségesen nem aludtam életemben, mint az Ultonia kemény szalmazsákján. IX. u? AZ asszonyok osztálya Az asszonyok osztálya kisebb, csendesebb, de zsúfoltabb volt, mint a férfiaké. A két osztály a parancsnoki hid alatt, a nagy étter­men keresztül állott egymással összekötetés­ben. Kivéve azokat a negyedórákat, mikor az étkezések előtt az éttermet lezárták és éjjel, mikor a férfiaknak nem volt szabad a női osztályba átmenni, a két osztályt összekötő nagy utcán állandó volt a forgalom. Nagyon sok kivándorló a feleségét, sőt egész családját vitte magával és napközben felkereste hozzá­tartozóit a másik abteilangban. Furcsa, de ugy van, hogy katonai emlékek alapján ezt a nevet használták a másik osztály megjelölésére. Utaz­tak természetesen magányos nők is, akik leg­inkább valami hozzátartozójuk után mentek ki Amerikába. Ezek kedvéért átlátogattak a fér­fiak osztályából a női osztályba olyanok is, akiknek ott jog szerint semmi keresnivalójuk nem lett volna, de vágyódtak egy kis női tár­saság után. Az örök törvény a fekete hajón is érvényesült: ismeretségek keletkeztek s az is­meretségből barátságok, szerelmek szövődtek. Külső kép dolgában az asszonyok osztálya ralán még tarkább volt, mimt a férfiaké, mert B sok gyerek egészen különleges képet köl­csönzött neki. A sok apró gyerek miatt azonban kevesebbet szellőztettek, az anyák pedig a gye­rekekre állandóan mosfak s az agyak között kifeszített zsinegeken mindig száradt a nedves fehérnemű és tarka alsóruha. A férfiak is a maguk osztályából áthordták mosásra az asszo­nyokhoz a váltást s az asszonyok hálótermének állandóan párásán nedves volt a levegője. A tartózkodás igy ezekben a helyiségekben talán még kevésbbé volt kellemes, mint a férfiak osztályában. Sokkal érdekesebb volt ellenben a női osztály­nak általános képe. Az asszonyok majdnem kivétel nélkül először tették meg az utat Ame­rikába és sokkal nehezebben tudtak elszakadni az otthoni emlékektől, mint a férfiak. Mind­égyik hozott magával valamit, ami az elhagyott otthonra emlékeztette. Az egyik rámás Mária képet akasztott az ágya fölé, a másik nem a hajó fekete bádogcsajkáját használta, hanem virágos bögréjét hurcolta magával, a harmadik saját takarójával teritette le az ágyát, a negye­dik párnáját helyezte az ágy szalmazsákjára. Volt olyan, aki elhervadt menyasszonyi koszo­rúját rakta ágya fejéhez és volt, aki kopott kis falovat kötözött az ágya lábához. Egyik asszony olcsó kis kalitkában vörösbegyet vitt magával Amerikába, a másiknak öt krajcáros drót egérfogó volt a cókmókja között. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mirevaló az egér­fogó, gyöngéden magához húzta hirtelenszőke kis fiát: — Tetszik tudni, a Lajcsika nagyon szeretett vele játszani odahaza, hát elhoztam, hogy vele legyen, ameddig megnő. Sokkal több volt az Imakönyv is az asszonyok osztályán és többet is imádkoztak. Nem volt olyan szaka a napnak, hogy imádságot ne lehetett volna hallani. Volt olyan sarok, ahol szüntelenül hangzott a litániaszerü könyörgés: — Uram, irgalmazz nekünk! — Krisztus, kegyelmezz nekünk! Általában a nők osztályában sokkal aggódóbb volt a hangulat és nagyobb félelemmel néztek a nagy ismeretlen elébe, mint a férfiak. Leg­nyugodtabbak természetesen azok voltak, akik­nek urok is a hajón utazott, de akik valami hozzátartozójuk után mentek ki Amerikába, mind aggódtak, hogy miként fognak eligazodni az idegen világban és miként jutnak el ren­deltetési helyükre. De szabály nincsen kivétel nélkül. Voltak vállalkozó szellemű nők, akik teljesen önál­lóan vágtak neki Amerikának. Az ilyenek közül való volt például Mariska kisasszony, — igy nevezem, mert ezt a titulust állandóan meg­követelte magának, — aki a szakácsnői pályán működött Budapesten és kiment Amerikába, mert azt hallotta, hogy ott csak a milliomosok tartanak cselédet és a bérek igen magasak. Mariska kisasszony szeplős, vöröshaju nő volt, a legszebb férfikorban, de volt neki megtakarí­tott hétszáz forintja. Egészen egyedül azonban ő sem utazott, kifizette egy facér pincérnek az útiköltségét és azt valósággal rabláncra fűzve vitte magával Amerikába. A pincérnek nem volt egy megveszekedett krajcárja és ál­landóan Mariska kisasszonyt pumpolta, hogy néhanapján meg tudjon inni a kantinban egy üveg megáporodott sört. Mariska kisasszony védekezett az ilyen financiális ostromok ellen, mire a pincér kijelentette, hogy nem veszi el őt, ha kint lesznek Amerikában. Erre Mariska kisasszony azzal vágott vissza, hogy akkor pedig ő nem mutatja fel helyette a partraszál­láshoz szükséges huszonöt dollárt Ellis Islan­don és mehet vissza szépen Európába. Ketten ilyen veszekedésekkel szórakoztatták a közön­séget mindvégig. A pincér volt különben az egyetlen útitársam, akivel Amerikában talál­koztam. <v második osztályon utazott egy susáki hor­vát leány, akinek a vőlegénye küldött Ameri­Leszállított rádió árak! Tungsram M. R. 3 cső 3"50 500 cm. légszög forgókondenzátor . 3 50 Detekfor kristállyal 1'— Detektoros készülék 2 50 Prima 8000 ohmos fejhallgató. . . 7 50 3 lámpás készülék csővekkel. 75 — P-lől Anódpótlók és töltő készülékek kedvező fizetési fellételek mellett is Fonyó Somé rádió és villamossági szaküzletében Kölcsey ucca 4. szám. 345 Telefon 165 Akkumulátor töltés szakszerűen! kából ötven dollárt meg hajójegyet, hogy ki tudjon menni utána. Ez a susáki szépség azon­ban, — mellesleg megjegyezve ugyanis nagyon csinos volt, — ugy látszik, nem elégedett meg egy vőlegénnyel, mert az Amerikából kapott pénzen megváltotta egy másik legénynek a harmadik osztályos hajójegyét. Ha tehette, le­jött hozzá a fedélközre és ölelkezve bujt össze vele a fedélzet dugott helyein. "Regény- és novellairóknak való téma annak kitalálása, hogy mi történt ezzel a szerelmi háromszög­gel Amerikában. Pont az ellenkezője volt ennek a párnak egy temesvári pékmester meg a felesége, ök is második osztályon utaztak. A majszter ki­kapós volt, az asszony bájai pedig már el­virágzottak. A pékmester szívesen járogatott le a fedélközre, hogy a magányosan utazó asszonynép fiatalabb tagjaival barátkozzék. Néha még fizetett is nekik a kantinban és igye­kezett belül hatolni a barátság külső perifériáin. A felesége azonban rájött a mester kiruccaná­saira és skandalum között szüntette be a női osztályba való kirándulásokat. Ahogy a férfiak fedélzetének megvoltak a maga tipikus alakjai, a nők osztályán is vol­tak néhányan, akiket egy-két nap elteltével mindenki ismert. Ezek között volt egy feltűnően szép tót parasztasszony, valahonnét Losonc vidékéről. Az ura után ment ki South Bendbe, Indianába. Igazi kis paraszt bestia volt, aki tudta magáról, hogy nagyon szép. A mellén megfeszült a pruszlik és százráncos, virágos szoknyája ringott, ha végigpáváskodott a fedél­zeten. Akkoriban uri hölgyek körében még a hosszú szoknya volt divatban, de ez a paraszti szépség nagyon ki tudta használni a rövid szoknya előnyét, pedig a szoknyája alatt nem viselt selyemharisnyát, hanem ameddig az idő­járás megengedte, tulajdon bőrét mutogatta^ Szivesen , fogadta akárki udvarlását nemzeti­ségre való tekintet nélkül. Az érintkezéshez a tót nyelv tudása nem volt feltétlenül szüksé­ges, mert a fedélköz illemszabályai az udvarlás egyéb, kézzelfoghatóbb módjait is megengedték. Sőt ha nem csalódom, az idegenek udvarlását még szívesebben is vette, talán mert azoknál kevésbbé tartott tőle, hogy elárulnak valamit az urának. Olyankor, ha az udvarlás nagyon is érthető formákat öltött, sikongva ugrott ki a férfiak karjaiból. Kardos-tészta 413 fogalom! Minden háztartásban nélkülözhetetlen! Kerékpárokban a Styrla éB Triumph vezete márka. Egyedül kapható Szántó? Sándor SR G. F.B. a tökéletes Bemberqselvem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél

Next

/
Thumbnails
Contents