Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-28 / 96. szám

» CTÉLMAGYARORSZÁG 1029 április 2R. MIONIA 'A f - Egg Kivándorló hajó törtenete Sándor. Irta Tonelli 14 A fényképezésen kívül a hajó k'antinját hasz^ náltam fel leginkább adatgyűjtésre. Ott mindig biztosra vehettem, hogy hallok valamit. Egyik is, másik is beszélt a maga helyéről, gyáráról, bányájáról, vagy ha még nem volt Amerikában, elhagyott otthonáról és reménységeiről. Itt kerültek elő a legváltozatosabb históriák. Csak a feljegyzéssel volt tömérdek nehézségem. Amit hallottam, a tömérdek nevet és nagyon különböző adatot fel kellett jegyeznem, hogy el ne felejtsem. Olyan hely azonban, ahova nyugodtan elvonulhattam volna egy félórára, nem volt a fedélközön. Az Írással pedig nem árulhattam el magamat. így a memóriámat kellett igénybe vennem és az agyamban kellett megőriznem mindazt, amit reggeltől eslig hallottam. Este azután, mikor mindenki lefeküdt, valamelyik zugban elrejtőzve, egy kis villanylámpa fényénél irtam be noteszembe mindazt, amit feljegyzésre érdemesnek tartottam. Ez volt az ideje annak is, hogy egy-két cigarettát jóízűen elszívjak. A fedélközön ugyanis szokásban volt a dohánykinálgatás és el kellett fogadnom azoknak rettenetesen rossz cigarettáit, akikkel barátságban állottam. Ezek a cigaretták természetesen az első szippantás után a tengerbe repültek. Magam állandóan két cigaretta-tárcát hordoztam magammal, az egyik volt a kínáló tárca, mig a másik a saját cigarettáimat tartalmazta. Ezt azonban napközben csak ritkán használhattam s igy az esti órák voltak azok, mikor nyugodtan élvezhettem egy-két nagyon megérdemelt ió cigarettának a füstjét és illatát. Mondhatom, ezt az egy-két cigarettát nagyon megérdemeltem. A hajón a szüntelen szellemi megerőltetés állapotában éltem, minden kényelem hijján, olyan körnezetben, amelyhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. Akkor tapasztaltam azt is, hogy milyen rettenetesen nehéz és kimerítő feladat az emberre nézve, saját énjének állandó eltitkolása. Este néha olyan fáradtan dőltem le az ágyamra, mintha egész nap nehéz, kimerítő munkát végeztem volna. De az is igaz, hogy Soha olyan mélyen és egészségesen nem aludtam életemben, mint az Ultonia kemény szalmazsákján. IX. u? AZ asszonyok osztálya Az asszonyok osztálya kisebb, csendesebb, de zsúfoltabb volt, mint a férfiaké. A két osztály a parancsnoki hid alatt, a nagy éttermen keresztül állott egymással összekötetésben. Kivéve azokat a negyedórákat, mikor az étkezések előtt az éttermet lezárták és éjjel, mikor a férfiaknak nem volt szabad a női osztályba átmenni, a két osztályt összekötő nagy utcán állandó volt a forgalom. Nagyon sok kivándorló a feleségét, sőt egész családját vitte magával és napközben felkereste hozzátartozóit a másik abteilangban. Furcsa, de ugy van, hogy katonai emlékek alapján ezt a nevet használták a másik osztály megjelölésére. Utaztak természetesen magányos nők is, akik leginkább valami hozzátartozójuk után mentek ki Amerikába. Ezek kedvéért átlátogattak a férfiak osztályából a női osztályba olyanok is, akiknek ott jog szerint semmi keresnivalójuk nem lett volna, de vágyódtak egy kis női társaság után. Az örök törvény a fekete hajón is érvényesült: ismeretségek keletkeztek s az ismeretségből barátságok, szerelmek szövődtek. Külső kép dolgában az asszonyok osztálya ralán még tarkább volt, mimt a férfiaké, mert B sok gyerek egészen különleges képet kölcsönzött neki. A sok apró gyerek miatt azonban kevesebbet szellőztettek, az anyák pedig a gyerekekre állandóan mosfak s az agyak között kifeszített zsinegeken mindig száradt a nedves fehérnemű és tarka alsóruha. A férfiak is a maguk osztályából áthordták mosásra az asszonyokhoz a váltást s az asszonyok hálótermének állandóan párásán nedves volt a levegője. A tartózkodás igy ezekben a helyiségekben talán még kevésbbé volt kellemes, mint a férfiak osztályában. Sokkal érdekesebb volt ellenben a női osztálynak általános képe. Az asszonyok majdnem kivétel nélkül először tették meg az utat Amerikába és sokkal nehezebben tudtak elszakadni az otthoni emlékektől, mint a férfiak. Mindégyik hozott magával valamit, ami az elhagyott otthonra emlékeztette. Az egyik rámás Mária képet akasztott az ágya fölé, a másik nem a hajó fekete bádogcsajkáját használta, hanem virágos bögréjét hurcolta magával, a harmadik saját takarójával teritette le az ágyát, a negyedik párnáját helyezte az ágy szalmazsákjára. Volt olyan, aki elhervadt menyasszonyi koszorúját rakta ágya fejéhez és volt, aki kopott kis falovat kötözött az ágya lábához. Egyik asszony olcsó kis kalitkában vörösbegyet vitt magával Amerikába, a másiknak öt krajcáros drót egérfogó volt a cókmókja között. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mirevaló az egérfogó, gyöngéden magához húzta hirtelenszőke kis fiát: — Tetszik tudni, a Lajcsika nagyon szeretett vele játszani odahaza, hát elhoztam, hogy vele legyen, ameddig megnő. Sokkal több volt az Imakönyv is az asszonyok osztályán és többet is imádkoztak. Nem volt olyan szaka a napnak, hogy imádságot ne lehetett volna hallani. Volt olyan sarok, ahol szüntelenül hangzott a litániaszerü könyörgés: — Uram, irgalmazz nekünk! — Krisztus, kegyelmezz nekünk! Általában a nők osztályában sokkal aggódóbb volt a hangulat és nagyobb félelemmel néztek a nagy ismeretlen elébe, mint a férfiak. Legnyugodtabbak természetesen azok voltak, akiknek urok is a hajón utazott, de akik valami hozzátartozójuk után mentek ki Amerikába, mind aggódtak, hogy miként fognak eligazodni az idegen világban és miként jutnak el rendeltetési helyükre. De szabály nincsen kivétel nélkül. Voltak vállalkozó szellemű nők, akik teljesen önállóan vágtak neki Amerikának. Az ilyenek közül való volt például Mariska kisasszony, — igy nevezem, mert ezt a titulust állandóan megkövetelte magának, — aki a szakácsnői pályán működött Budapesten és kiment Amerikába, mert azt hallotta, hogy ott csak a milliomosok tartanak cselédet és a bérek igen magasak. Mariska kisasszony szeplős, vöröshaju nő volt, a legszebb férfikorban, de volt neki megtakarított hétszáz forintja. Egészen egyedül azonban ő sem utazott, kifizette egy facér pincérnek az útiköltségét és azt valósággal rabláncra fűzve vitte magával Amerikába. A pincérnek nem volt egy megveszekedett krajcárja és állandóan Mariska kisasszonyt pumpolta, hogy néhanapján meg tudjon inni a kantinban egy üveg megáporodott sört. Mariska kisasszony védekezett az ilyen financiális ostromok ellen, mire a pincér kijelentette, hogy nem veszi el őt, ha kint lesznek Amerikában. Erre Mariska kisasszony azzal vágott vissza, hogy akkor pedig ő nem mutatja fel helyette a partraszálláshoz szükséges huszonöt dollárt Ellis Islandon és mehet vissza szépen Európába. Ketten ilyen veszekedésekkel szórakoztatták a közönséget mindvégig. A pincér volt különben az egyetlen útitársam, akivel Amerikában találkoztam. <v második osztályon utazott egy susáki horvát leány, akinek a vőlegénye küldött AmeriLeszállított rádió árak! Tungsram M. R. 3 cső 3"50 500 cm. légszög forgókondenzátor . 3 50 Detekfor kristállyal 1'— Detektoros készülék 2 50 Prima 8000 ohmos fejhallgató. . . 7 50 3 lámpás készülék csővekkel. 75 — P-lől Anódpótlók és töltő készülékek kedvező fizetési fellételek mellett is Fonyó Somé rádió és villamossági szaküzletében Kölcsey ucca 4. szám. 345 Telefon 165 Akkumulátor töltés szakszerűen! kából ötven dollárt meg hajójegyet, hogy ki tudjon menni utána. Ez a susáki szépség azonban, — mellesleg megjegyezve ugyanis nagyon csinos volt, — ugy látszik, nem elégedett meg egy vőlegénnyel, mert az Amerikából kapott pénzen megváltotta egy másik legénynek a harmadik osztályos hajójegyét. Ha tehette, lejött hozzá a fedélközre és ölelkezve bujt össze vele a fedélzet dugott helyein. "Regény- és novellairóknak való téma annak kitalálása, hogy mi történt ezzel a szerelmi háromszöggel Amerikában. Pont az ellenkezője volt ennek a párnak egy temesvári pékmester meg a felesége, ök is második osztályon utaztak. A majszter kikapós volt, az asszony bájai pedig már elvirágzottak. A pékmester szívesen járogatott le a fedélközre, hogy a magányosan utazó asszonynép fiatalabb tagjaival barátkozzék. Néha még fizetett is nekik a kantinban és igyekezett belül hatolni a barátság külső perifériáin. A felesége azonban rájött a mester kiruccanásaira és skandalum között szüntette be a női osztályba való kirándulásokat. Ahogy a férfiak fedélzetének megvoltak a maga tipikus alakjai, a nők osztályán is voltak néhányan, akiket egy-két nap elteltével mindenki ismert. Ezek között volt egy feltűnően szép tót parasztasszony, valahonnét Losonc vidékéről. Az ura után ment ki South Bendbe, Indianába. Igazi kis paraszt bestia volt, aki tudta magáról, hogy nagyon szép. A mellén megfeszült a pruszlik és százráncos, virágos szoknyája ringott, ha végigpáváskodott a fedélzeten. Akkoriban uri hölgyek körében még a hosszú szoknya volt divatban, de ez a paraszti szépség nagyon ki tudta használni a rövid szoknya előnyét, pedig a szoknyája alatt nem viselt selyemharisnyát, hanem ameddig az időjárás megengedte, tulajdon bőrét mutogatta^ Szivesen , fogadta akárki udvarlását nemzetiségre való tekintet nélkül. Az érintkezéshez a tót nyelv tudása nem volt feltétlenül szükséges, mert a fedélköz illemszabályai az udvarlás egyéb, kézzelfoghatóbb módjait is megengedték. Sőt ha nem csalódom, az idegenek udvarlását még szívesebben is vette, talán mert azoknál kevésbbé tartott tőle, hogy elárulnak valamit az urának. Olyankor, ha az udvarlás nagyon is érthető formákat öltött, sikongva ugrott ki a férfiak karjaiból. Kardos-tészta 413 fogalom! Minden háztartásban nélkülözhetetlen! Kerékpárokban a Styrla éB Triumph vezete márka. Egyedül kapható Szántó? Sándor SR G. F.B. a tökéletes Bemberqselvem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél