Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-12 / 59. szám

1!VQ nifí'-'-Tus 12. KU Avn I menmaradf ayii^Iőtti teegedből Ötezer házat rombolt le a Tisza I (A Délmagyarország munkatársától.) A Mcnnyesen kavargó öles viz rohanásának csak a ! fi- és téglaházak állottak ellen. A legnagyobbrészt vályogházak kártyavárként omlotmaradt az iskola-ucca. Megmaradt a Szent Demeter- és a szerb templom az öreg gimnáziummal. amit a fogadalmi templom építése során bontottak le. Épen díszelegnek ma is tak össze. A feljegyzések szerint az uccák- a Kárász-ucca és a Széchenyi-tér emeletes ban keritések, kutkávák, színek, ólak, palló- • és kétemeletes házal A Széchenyi-téri Zsöler-, járók és tetőzetek hánykódtak a hullámokkal. | Aigner-, Tóth Péter-, Kiss Dávid- és a Kárősz Néhány vályogház, amelynek az alapja téglából készült, napokon át dacolt az árral. A viz állandó pusztitó munkáját azonban csak nem birták. Amikor a ház boldog tulajdonosa az ál* lecsöndesülése után csónakkal megközelitette házát, bizott abban, hogy otthona megmarad. alattomos viz azonban a legközelebbi vigasztalanul esős napon kivájta a puha vályogot, recsegett a tető és dűltek az oldalfalak. Március 12-től, március 18-ig a legdermesztőbb csend honolt a romok fölött. E napokban mindenki a szabadban yagv a tis-'a' bőgőhajókban aludt és csak: alig néhány olyan élemedett polgárról tud a krónika, aki a veszély ellenére is kitartott kőházában. Március 18ára a viz tökéletesen elvégezte munkáját Csak a fosztogatók és a tolvajok dolgoztak, akik a mentői apparátus álarca mögött nyomoztak » gazdátlanul maradt értékek után. Mielőtt az áldozatokat számbavelték volna, először az összeomlott házak statisztikája készült el. R6bus március 13-én még virradat előtt romokban hevert 1013 lakóház közül csak li- maradt megA közkórháznak csak a földszinti helyiségei állottak vízben. Megmaradt itt az iskola, a Schütz-féle ház és még néhány kőépület, amelyek még ma is állanak. Felsőváros valamivel szerencsésebb volt. Tabán és a Szilit r teljesen elpusztult,. 15i3 ház közül 90 maradt meg. De itt a sivár romhalmaz között ép uccák is tarkálotlak. Nem egy ház dacolt a vizzel a Maros-ucca hosszában és megmaradtak a Kisüsza-uccai Kopasz-féle fehérre meszelt házak is. E négy szorosan egybeépített házak egyikéből a2 ablakon keresztül szemlélték az áradat rohanását. Lakható házak állottak a Dugojiies-uccában. A mai Osztrovszki-ucca sarkán fennmaradt Dugonics-házat, amely a nagy piarista szülőháza volt, a háború előtti években bontották le. A régi Szent György-iskola, a csonka toronnyal, a menekülők százait fogadta be. A »rossz tornyú« iskolát 1906-ban bontották le és helyébe épült a mai Szent Györgyiskola. A minoriták kolostora és temploma azonban játszva győzte le a vizet. Pincéjében azonban még ma is viz van. 79 óta a viz nem tünt el pincéjéből. A mai Munkácsy-uccában áll a Fellmayerköz és nem egy ház dacol az idővel a mai Te'eki- és Kossuth-urcában is. A Belváros í. izai aránylag a legjobban állták a vizet. 1491 házából maradt meg — ezek ma is állanak és csak a Palánk viz előtti házai ritkultak meg a nemrégen kezdődött egyetemi építkezésekkel. Viz nélkül ház rá sem hederített a vizre. A Kárász-, Feketesas-, Takarék- és a Horváth Mihály-uccában még ma is meg lehet számolni az árviz látta régi házakat. Alsóváros 15i5 lakóházból 56 maradt meg. Néhány ház a Szenlháromság-uccában és néhány a barátok temploma körül. A Palánk lebontásával azonban egyre kevesebb rész marad meg a vizelőtti Szegedből. A szétszórt és vizlátta régi házak el-eltünedeZf nek. Nem múlik el hónap, bogv le ne bontanának egy-egy ilyen öreg házat. így pusztul lassan a régi öreg Szeged. Csákány alá kerülnek régi házai és bizony már már meg lehet számolni azokat a polgárokat, akik a város legtragikusabb napját végig élték. A haragos Tisza Irta: Mikszáth Kálmán. Különös dolog az, hogy az a szép kanyargó J sírjából a szörnyű »szemrehányás«, amig az folyam, mely itt születik, itt hal meg, mely mint ezüst paszománt szegi be a rónát, olyan nagyon, nagyon meg tud haragudni. Zavaros vizéről példaszó beszéli, hogy aki egyszer issza, nem válhat meg tőle, mint a szép lány csókja, visszacsalogatja a világ végéről, méla füzeseit képek örökítik, bus, lassú folyását költők énekelik, iszapos partjait a regék tündéreinek picike lábai tapossák, vize fölött az ábránd borong és a nap mosolyog; az ezüst, az arany színeket vegyítve méla tükörébe. És még sincs megelégedve a Tisza. Haragszik, dühöng, hátit fölborzol fa. Sima képe földagad és komor ráncokat vet. S ilyenkor nem nézi barátait, halálos ellenségéve válik azoknak. Sziláján nyargal ál arónán, mintha daemonok korbácsa űzné, szakit, zuz útjában, mintha őrült volna, barnás hullámai esetlenül hánykolódnak, mint a terhes lelkiismeret, mint a fekete szándék. És hiába nézzük szomorúan, nézzük megdöbbenve, mint a lázas beteget, nem áll meg, nem csendesedik el, fut, vágtat, megriadva, szakadatlan! Zúgva, csapkodva saját ágyát, hol törhetné ki annak oldalát. Lázas, beteg folyó! Érzed-e, hogy itthon vagy? Érzed-e, hogy azokat akarod megölni, akik legjobban szeretnek? Vagy csak egy hazug lidércálom bőszít irtózatos haragodba, mely elhiteti veled, hogy valahol Csehországban folydogálsz? S ezen annyira elkeseredel, annyira megharagszol, hogy elfutsz onnan rakoncátlan dühöddel, bosszúálló hullámaiddal megfenyegeted ott az idegeneket... Hiszen a Duna sem jobb. Az is fölháborodik olykor... de hát a Duna csak félig a miénk, aztán ott pihen fenekén korallok, színes csigák közölt hármas koporsóban Attila hun király és a nyargaló hullámok haragos zugásában az ő szilaj lelke beszél népéhez szemrehányón, büntetéssel fenyegetőn... onnan alulról, ide fölülre... De hát a Tiszából ki szól hozzánk így? Mi zudul föl? Mi kavarog olt mistikus borzadály t gerjesztve? Talán az a néhány könnycsepp, amit a bujdosó Rákóczi két századév előtt Tokajnál a Tiszába hullatott, amikor megsiratta ezt a szép országot? Talán az a vér, amely Bodrogkcreszturnál ömlött bele 48-ban szabadságért küzdő hősök sebeiből? Attól őrül meg évenként, attól szilajodik meg a Tisza, attól a könnytől, attól a vértől... S miként a lepedős kisértet, addig jár föl kétszázados könny megszűnik keserű lenni a hullámoknak s míg azt a vért végkép nem i szívja fel onnan a nap... a sza adság, * Hanem hát félre most a költői gondolatokkal... Beszéljünk gyakorlati dolgokról, védgátról. töltésekről, a percsorai gát megtarthatázáról, Kende Kanutról, akivel ugy akar most a budget szavazás után quittelni a kormány, hogy ha odaát Pesten annyi ideig őt regulázta Tisza, itt Szegeden majd hadd regulázza 6 a Tiszát. És Kende bizonyosan meg is regulázná, ha a Tisza olyan volna, hogy mikor ki akar önteni, azt előre bejelentené ő nagyságának S. Hungáriában, mire aztán Kende Kanut tartana neki (ad kaptam: országházi folyosó) egy kapaczitáló beszédet, hogy az isíen szerelméért csak még most az egyszer türtőztesse magát és ne csináljon bajt a magas kormánynak, mikor úgyis annyi a baja, hogy azt se tudja, mit csináljon. (Példa rá, hogy Kende Kanutot nevezi ki vizi* kormánybiztosnak. * Nem azt a >vizit« értem, ami a ferbliben van. Különben a folyammérnöki tudományhoz nem kell tudomány. E szakmában éppen olyan otthon volt Chudák Gyúró árvamegyei drótostót, mint Kende Kanut, azaz, hogy éppen ugy nem tudott semmit s mégis nevezetes dolgot müveit e téren. Chudák Gyúró ugyanis egyszer a Duna forrásához ért a Fekete-erdőben, ahol az éppen olyan kicsiny, mint más csermely forrása. Gyúró agyát nagy gondolat világította meg. — Teremtette — mondja magában — csináljunk egy kis tréfát a pestiekkel. Ha én most evvel a nagy kalapommal, hogy im itt járok, bedugom a Duna forrását egy negyedórára holnap nem fog folyni a Duna egy negyedórára a fővárosban s a lakosság ugyancsak törni fogja a fejét, hogyan történhetett erj. KE» MX jéuiváwfca idoő&n, in^fetáaíí Samt: