Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-12 / 59. szám

41 PEUI AGYAKORSZAG 1929 március 12. i Óriások wcigye - HILTON SILIS SSaggfiySSjS»,» | Éles támadást intéztek a Társadalombiztosító ellen a szegedi iparosok vasárnapi gyűlésén (A Déhnuuyarország munkatársától.) A szegedi ipartestület legutóbbi ¡közgyűlésén elhatározta, hogy havonta összehívja az iparosokat, hogy sérelmeiket, panaszaikat megbeszéljék, kívánságaikat előadják. Az első ilyen gyűlést vasárnap délelőtt tartották meg a kereskedelmi és iparkamara nagytermiben. A gyűlésen koncentrikus támadást intéztek pártkülöpfcség nélkül a Társadalombiztosító és a forgalmiadé ejlen. Körmendy Mátyás elnökölt az ülésen. Azonnal megindult a panaszok, a sérelmek, a keserűségek lavinája. Maskovitz Lajos arról beszélt, hogy a baj annyi, hogy «zpn se az ipartestület, se maguk az iparosok segíteni nem tudnak. A közönség szinte kéjeleg abban -- mondotta —, hogyan lehet adósságot csinálni. Kifogásolta, hogy az állami szállításoknál a tervezetek megszerzéséért és felülbélyegzéséért rengeteg pénzt kell kiadni. Sódly Gyula faszobrész mondott azutap figyelmet keltő beszédet. — Egyetlen követelésünk van — mondotta —, ha mér megraktak bennünket annyi teherrel, adjanak mnnkaqlHalmot is! (Helyeslés.) A társadalom gépezetét vezető gépésznek oda kell kiáltani, hogy pe csak vezesse a gépet, de figyelje meg a gép minden egyes alkatrészét. A magyar iparososztály, amely ennek a gépezetnek egyik főalkatrésze volt, a pozdorjává törés stádiumába jutott, mert a gépász elhanyagolta .kiégett a csapdfjy... — Nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy a mi köjsterheínkböl bukott nagyságok részére állásokat szervezzenek (taps), ugyanakkor megszázszorozódott a hivatalos autók száma, a bankokrácia ráült ország nyaltára, amelynek se szive, se lelke. Határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint a Társadalombiztosító jelenlegi helyisága a közegészségügy legelemibb követelményeinek sem jelel meg, sürgősen fel kell építeni az uj és modern épületet. Zsotnbáky Mihály éles támadást intézett 4 Tárdal0mbizt06itó ellen. Amikor tiltakozott az ellen, hogy 54 pengős járulék helyett 57 pengőt, fizettettek vele, mint .»késedelmi pétiékot«, rákiáltottak, hogy i>fogja ke a száját, mert rágalmazásért feljelentjük«. Rendőrt akasrtak hívni, hogy igazoltasson, erre megjegyeztem: minden adatom itt van önök előtt, hogy mernek engem igazoltatni. — Kérdem én ezek után, hát mi vagyunk nn", rabszolgák? Zsombóky azután a Társadalombiztosító rossz adminisztrációjáról beszélt és tiltakozott a sűrűn előforduló durva hang ellen. Gombos István ¡-yancsak a Társadalombiztosító hibáira mutatott rá; helyesli Sódly határozati javaslatát, építsenek uj palotát, de előbb pusztítsák el az összes régi szabályt, uj szellem költözzék be az uj épületbe. Most láthatják, mrt jelent az autonómia, valamikor nem mertek volna igy beszélni a tagokkal. Spiízer Sándor az elöljáróság közbelépését kérte, hogy a le csukásra ítélt leventéket ne munkanapokon, hanem vasárnap vigyék fogházba. Körmendy Mátyás: Megkérdeztem a test ne velésügyi felügyelőséget, hogy miért nem vasárnap zárják be a mulasztó leventéket. Azt a választ kaptam, hogy vasárnap mát. annyian vannak, hogy el se férnek! Marosán Emil a bajok kutforrását abban látja, hogy nincs demokrácia, nincs politikai és gyülekezési szabadság, nincs általános titkos választói jog. Nem is lesz addig javulás, amíg politikai és gazdasági téren nem következik el a gyökeres változás. Katona Andr-ás kéri az elölj árósáigpt, hogy járr jon közbe az iparhatóságnál, hogy ott is udvariasabban bánjanak a felekkel. Kis Géza általános nagy ipari gyűlést sürget, amelyen már nem kérni, hanem követelni kell. Metzger Péter és Körmendy Mátyás a súlyos forgalmiadósérelmekről panaszkodtak. Gombos István szólal fel újból: Amíg a kormány uj hivatalokat szervez, hogy ujabb és ujabb tömegeket helyezzen el, addig hiábavaló minden küzdelem. De ha már annyi luxusautót használnak, legalább azt látnók, hogy magyar gyártmányú kocsikat vennének. Oda kell menni és odakiáltani a mi panaszainkat és igazságainkat. (Éljenzés.) A nagygyűlés ezután véget őrt. Március i&USCl-nak emlékére Pe/őíl élete, szerelmet és dicsőséges tjaJála péntek. Korzó wma »Csak akkor nyűgözte le a rémület a várost, amikor megérkezett a percsovai gátszakadás híre« Bokor Pát ny. polgármesterhelyettes emlékei Szeged vésznapjaibúl (A Délmagyarország, munlcatársától.) A | ielszázalás évfordulón már nem sokan vannak azok közül, akik elevenen emlékeznek a szegedi vésznapok szörnyűségeire, akik érett szemmel látták a város pusztulását. Ötven esztendő messzesége elhomályosítja az eleven emlékezést, elmossa a képeket, elhomályosítja a szavakat, hiszen az újságok fehér pa pírját is megsárgitotta és porladozóvá tette. Bokor Pál, a város nyugalmazott polgármesterhelyeltcse azok közé a kevesek közé tartozik, akik már látásra képes szemmel élték át a város pusztulását és akik szellemi frisseségükből, cmlckezőképességükből nem vesztettek el a tovaröppent félévszázad alatt semmit sem. 1879-ben fiatal, huszonnégy éves ember volt, ma hetvennégy éves, de erőben, frisseségben és energiában túltesz sok mai huszonnégyévcsen. Megkértük, meséljen valamit árvizi élményeiről. Bokor Pál néhány. pillanatig elgondolkozott. — Akkor éppen olyan közel voltam a huszonnegyedik esztendömböz — mondja azután cüendet>eo — mint most a hduemégyhez. Május harmadikán töltöttem be a huszonnegyediket. Ott laktunk nagyapám házában, a Szentháromság uccában, a Bokor-házban. Szüleim jóelőre kikőltözködtek a tanyára, csak mi maradtunk benn, fiatalok. Jól emlékszem, eleinte nem gondolt senki sem a veszedelem komolyságára. Csak akkor nyűgözte le a rémület a várost, amikor megérkezett a percsorai gátszakadás hire. Mindenki résztvett a védekezés munkájában. Szeged uri népe is hordta a földet a nyúlgát megerősítéséhez. Emlékszem, gyönyörű szép tavaszi idő volt. Március tizenegyedikén is erősen sütött a nap. Este azonban, ugy nyolc óra felé hirtelen orkánszerü vihar keletkezett és a Tisza vize megkezdte a nyúlgát ellen az utolsó rohamot. Mindenki megrettent, mert éreztük, hogy a város elveszett. A töltésről is elmenekültek a munkások és a lakosság elhagyta házait, hogy a magasabb fekvésű helyeken keressen menedéket. Én János bátyámmal együtt hazamentem. Házunk erős téglaház volt, de azért nem mertünk benne tartózkodni Fölmásztunk a kerítésre és onnan testük: mikor jön a viz? Hajnali őt óráig vártunk. Akkor érkezett oda. A Bá,L>rság-uccdból ezt az uccát is megölte a vesáfideism— kaujMipdott el.felénk-JKébb csak szelíden, sekéTyen, de később hatalmas hullámokban torlódott föl és pillanatok alatt elborította az egész környéket. — Reggel kilenc óráig állandóan emelkedett. A házakból egyre kevesebb látszott ki belple. Akkor láttam az első házösszeomlást. A földszintes vályogház, nem messzo a mi házunktól', hirtelen megingott és a következő pillanatban erős robajjal ugy összerogyott, mintha villám sújtotta volna. Hatalmas porfelhő mulatta csak meg a helyét, meg a félrebillent telő egyik kiálló csücskéje. Kilenc ilyen házösszeomlást láttam onnan, a Bokor-ház kerítéséről. — Sohasem felejtem el azt a látványt sepi, amit a menekülő állatsereg nyújtott. A mai Szukováthy-tér helyén akkor még mocsaras rét volt, jó búvóhelye rókának, nyúlnak, elvadult macskának, kutyának, a Viz tömegesen hajtotta ki a nádból a? állatokat. Valóságos sereglet menekült a viz elől. Rókák, kutyák, macskák, disznók, bárányok, nyulak összekavart tömege futott a partosabb helyek felé. Nem bántották egymást, elfelejtették, hogy ellenségek. Pokoli koncert volt kétségbeesett sivalkodások. — A kerítésről csak délelőtt menekülhettünk el, amikor értünk jöttek a pontonokElpbb az embereket szállították biztosabb helyekre, leginkább az iskolákba és a magasabban fekvő kőházakba, azután pedig az ingóságokból, amjt lehetett — A pusztulás Után valóságos nomád életet éltünk. Bátyámmal együtt résztvettünk a mentésben, segítettük az elesetteket, a hajléktalanokat étellel, ruhával. — Érdekes volt, ahogyan megmentettem a pincénkben igiraktározott boroshordókat. Aojv kor az áradás megszűnt, csónakon elmentem a házunkhoz és lementem a pincébe. Ott álltak sorba a hatalmas hordók, alig látszott, ki belőlük valami. Az egyiket meglöktem és csodálkozva láttam, hogy könnyen megmozdul. kivonszoltam a hordókat az uccára, né-, gyesével-ötösével a csónakom után kötötlcm őket és vittem a partra. Az egyiket mindjárt! csapraütöttük és a hidegtől, félelemtől el-; gémberedett embereket maglikhoz teritette az ital... Rövidesen megkezdik a Belvárosi Bank hitelezőinek kielégítését (A Délmagyarország munkatársától.) A Belvárosi Bank ügye három év után végre eljutott abba a stádiumba, hogy a hitelezők remélhetik, hogy rövidesen megkaphatják követeléseiket A bank egyik pörével — mint ismeretes — legutóbb a budapesti tozsdebiróság foglalkozott amelynek ítéletét most kézbesítették ki a feleknek. A tözsdebiróság 29 oldalas Ítéletében kimondotta, hogy a bank igazgatósági tagjaitól befolyt összegekből a hitelezők negyven százalékos követelését biztosítva látja. A birói letétbe helyezett összegeket feloldja és igy a kifizetésnek akadálya nincsen. Az éfdekeltck — értesüléseink szerint — a tőzsdobiróság ítélete ellen felülfolyamodással élnek. A felülfolyamodási kérelmet a szegedi Ítélőtábla soronkivül tárgyalja és igy minden remény meg van arra, hogy a táblai végzés után néhány nap mnlva a kifizetések megkezdődhetnek. Kerékpárokban a Styrla és Trlumph vezető márka. Egyedül kapható SzántóSándorsK; Színházjegyek a Délmagyarország jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók