Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-12 / 59. szám

T929 március 12. 5 Ahol a Tisza áttörte a gátat Autóval a pusztító Tisza utján — Beszélgetés az öreg szemtanukkal a percsorai szakaidásnál — Tizenhat méter mély tavat teremtett a Tisza a két töltés között (A Délmagyar ország munkatársától) Á vasárnap álmosan, dermedten terpeszkedik el P végtelenné szélesedett, havas mezők fölött Az algyői országút mentén kábultan alszanak a tanyák és ha az utmenti fákról nem röppenne fel néha egy-két lomha, fekete varjú — feketeségük az fgyetlen szín ebben a színtelen fehérségben — JTalálország mozdulatlanná dermedt útját járnánk. A Tisza jégbékóba verve, sunyin lapít a töltés alatt, csak a kanyarodóknál vicsorítja felénk érintetlen fehérségét. Az autó szikrázva falja a fagyos utat, a »küvesutat«, sebességmérője egyre előbbre kapaszkodik. Nincs korlátja a gyorsaságnak, szabad az ut, egyetlen jármű sincs a láthatáron. Jobb felé a Tisza havas töltése fut versenyt a gépkocsival, balfelé pedig fehér ködbe fúlva szélesedik ki a szántóföldek fölött a horizont. A&tax utat fúr fűk, amelyen ötven e&xienáővel eszelő tt a Tissa inaulí el. hogy megvadult, fekete, tarajos tengerré tegye az egész környéket, elsöpörjön minden korlátot, minden gátat, amelyet a természet, vagy az ember Keze rakott elébe és azután őrjöngve, orditva, a pusztítás mámorától megrészegülve törjön be a balálraszánt város, Szeged falai közé és elsöpörjön, vizbedöntson mindent, arait száz év alatt épített, teremtett és álmodott a szegedi polgár. Most szégyenkezve, békóbaverve kullog a vén bűnös a töltések között, rettenetes erővel emelgeti félméteres jégpáncélját és nesztelenül oson el a | őrök elzárják a rámpát ebben a rádiós kocsmában, hogy néhány nap múlva ötvenedszer fordul az esztendő a nagy pusztulás óta és senki sem gondol arra, hogy ötven évvel ezelőtt ez a falu is viz alá sülyedt és a földből, vályogból rakott kertesházak helyen sár és iszaptengert hagyott a hónapok múlva az elvonuló, elpárolgó viz. —• A legjobb lőnne, ha a tőtésőn mönnének az urak, — vélekedik az egyik öreg magyar — csak nem hiszöm, hogy möhetnek, mivelhogy s» rátszor letér az ut~ól, hogy a keményebbre fagyott és simább szántóföldek szélén mehessen tovább. De ezek a kirándulások veszedelmesek, mert nem tudni, hogy hol van árok, merre van mélyebb gödör, a szél minden egyenetlenséget megszűnte tett, minden mélyedést kitöltött hóval. A majorban megmutatták az utat Károly-major felé. Épppen olyan rossz volt ez is, mint az eddigi. — Ha a Tiszának is ezen az nton kellett volna Jönni ötven évvel ezelőtt, — mondta elkeseredve a soffőr — akkor biztosan meggondolta volna a dolgot. A két major nincs messze egymástól. Alig lehet a távolság tiz kilométer, de az ut egy teljes óráig tartott Mayer József, a Károly-major intézője vállalkozik előzékenyen továbbkalauzolásunkra. Előbb azonban megkérjük, hogy ha van a majorban valaki, aki élt már az árviz idején és emlékezik egyre-másra a nagy katasztrófából, hivassa elő, mert beszélni szeretnénk vele. A kasznár ur egy koszorúba fésült hajú kislányt küld ki a gazdasági épületek felé és a kislány — értelmes, elevenszemü gyerek — néhány perc múlva alacsony, pirosképü, őszbecsavarodott magyarral tér vissza. — Mondja Biró bácsi — kérdi tőle az intéző — \Г1 :< i • ч з w '. kr; - ? т1 $" " - tv# ж -'' : i . ,J/ . i " ' * ШШ? ж.г"-':- • v . ЩтШ1шшт * * < . V, * Л» А < % % s ,\ ÍSÜ Шт 1 A tizenhat méter mély f6 a регеяйга? cít mellett, amelyet a Tisza vájt ötven évvel ezelőtt A perceorai gát maradványa, a „szakadás" ' írós alatt, mintha szégyelné azt, amit félszáz | — Akkő mög nem jőfelé gyüttek — szól bele a i ve tett, vagy mintha alattomosan készülne valamire. A messzi ködből lassankint előrajzolódik Algy5< I:löbb a karcsú templomtorony halvány, opálos képe jelenik meg, majd előtűnnek a házak is és a következő pillanatban már a széles keményrefagyott, hepehupás uccán ugrál végig az autónk. A házak itt is alszanak, pedig közel járunk már n délhez, csak a kocsma ajtaján keresztül hallatáik ki valami zörgő nesz. Nem ismerjük az utat, nem tudjuk, melyik visz a percsorai gát felé, •jda, ahol ötven esztendővel ezelőtt kiugrott a Tisza a medréből és ahonnan elindult az elszabadult áradat Szeged felé. A kocsmában érdeklődünk. Az alacsony ivóban furcsa zörgés fogad. Valami ócska rádió beszél hangosan, mondja az időjárást és a közgazdasági hlrokct fáradhatatlanul. A huszadik század csudája itt már nem szenzáció* Nem érdekel senkit sem. Az egyik asztalnál szótalanul máriásQzik négy kucsmás, subás magyar, a másik asztalnál ketten l»eszélgetnek, néhányan pedig a széles vaskályha izzó teste körűi élvezik a meleget Senki sem tudja pontosan, hogy milyen uton lehet eljutni a percsorai gáthoz. Senki sem tudja riuk, tónyotí ! Csak párosan szép az élsL. 10 neve tető fe vonásban bizonyítja ezt az ntolérhe'etlen НАШ LIEDTXE <<crtri°n szeren a Belvárosiban. beszélgetésbe a kályha mellől egy másik magyar — Sándorfalva felé köllőtt vóna elinduni. aztán Irmamajoron és Károly-majoron át mönni Percsorára. — Innen is elmehetnek Irma-majorba — mondja ismét az első és kinéz az ablakon — elmöhetnsk, ha mögbirja az autó az ntat. Mert hát ez nem »küves«-ut, aztán most olvad is, szappanos a teteje. Csak ugy. az ablakon keresztül mutatja meg »3 irányt, merre kell msnni. Az autó azután rákanyarodák a hepehupás, fölvágott, erősen szappanosodé földes útra. Ugy ugrál rajta a kocsi, mintha guramilabda lenne. A repülésnek vége, a sebességmérő alig mutat valamit. Csak lépésben haladhatunk előre, a bizonytalan messziségben megbújó Irma-major felé. Vasúti töltésen kapaszkodunk keresztül, ezt is elmosta ötven évvel ezelőtt az árviz. A töltés után még rosszabb az ut órákig tartó vergődés árán érjük el végre az Irma-majort, a Pallavicini uradalom egyik intézőségét. Mert itt minden föld, amerre a szem ellát a PaUavicini-iéio hübfrnmányboz tartozik. A hatalmas fákkal szegélyezett ut mellett keskeny iparvágány szalad, az uradalom gazdasági vasntjának vágánya. Az autó azután rákanyarodik a hepehupás, fölre ..'«a —^ k z'ó Március 12-én Kedden Ezüst pók. Mfszliku, lörténe: 8 lelvenásbfi.i Főszerep 14: Marta Paudler. AioriklvBi: SxoRnya vagy nadrág? Vígjáték 8 felvonásban. rösz repiö: Mady ChrlsOan*. Előadások kezdete 5, 7, 9, vas*r- él ünnepnap 3, 5. 7, 9 óra'or itt volt maga ötven évvel ezelőtt, mikor átszakította a Tisza a gátat? — Akkó éppen nem vótam itt, de nem vót akkó még mög ez a Károly-major se. Néhány nappal elébb gyütt ki a jószágigazgató ur, hogy hajtsuk el innét a barmot, mert nagy a veszödelöm. Hát a barommal möntünk el. Dócra möntünk, ahogy odaértünk, már a viz is nyomunkba vót Itt törte át a gátat a »szakadásnál.« Most is möglátszik még a helye- Aztán egyszerre viz alá került mindön. Csak Dóe maradt szárazon. Olyan szigetféle vél a nagy tengőrben. Magasabban fekszik, mint a kftmyék, azért torülte mfig a viz, de Dóe is -saU egy iebögött a sok viz kózepin. — Hirős hely nagyon az a Dóe — tette azután Biró bácsi hozzá és betyáros, öreg szeme régi emlékektől villan meg — Rózsa Sándor is mög. fordult sokszor arra. — Mit keresett Dócón Bózsa Sándor? — kérdezzük az öreget. — Hát szabad gverők vót az kérőm, sokfelé mögfordult. Ide is együtt egycé-másszó. Most ismét az autóba ülünk és elindulunk a másik szemtanú felé,' Kurucsai Sándorhoz, a Pallavicini uradalom öreg gulyásához, az őrgróf legkedvesebb emberéhez. Útközben elmondja Mayer József intéző, hogy tiz esztendővel ezelőtt, 1919ben is nagy volt az ijedelem ezen a környéken. Soha nem volt olyan nagy a Tisza, mint abban az évben. Mindenki biztosra vette az ujabb, a rettenetesebb katasztrófát és mindenki elköltözködött biztosabb helyre— Én is elköltöztem — mondja Mayer intéző —, mert a Tisza kilenc méter fölé emelkedett és aJitf látszott kt az aj »illés-