Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-07 / 55. szám

BZCOEDi Szerkesztőség: Somogyi ucca ¡22. L em Telefon: 13-33.-(tledóhlvotel, kOlcsönkönyvtAr 6« Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: ЗОО. ' Nyomda > Löw Llpól ucca 19. Telefon - 16-34. «»«»«» WIHgl-VWllfVMiV*' '1ШИЧГ Csütörtök, 1929 március 7 V. évfolyam 53. szám MAKÓ: Szerkesztőség és Uadóhlvalali tri ucca ö. relefoiü: ISI. tzAm.« » « » « я KÖDMEZŐVAsAkiiely : Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndrAssy ucca 25. Telefon: 49. szám. «• >• « » « » M » HW Clotlzetésl ara Ka-vonta 3-20 vidéken és a (óvárosban З вп, lctllfHldtfn e-40 pengő. Egyes szám te, vasár- és Ünnepnap 24 tlllér шаяшаа Oz elsorvasztott önkormányzat 'Az önkormányzatot nem sorvasztották el, ftz önkormányzat maga sorvadt el, — mon. idotta a képviselőházban a tőrvényhalóságok­ról szóló tőrvény javaslat »főelőadója«. Nem tudjuk: ez a kijelentés mennyiben vád és mennyiben védelem. Mennyiben vádolja az önkormányzatot és mennyiben védi azokat, akik joggal terhelhetők az önkormányzat el. sorvasztásáért. Bármilyen nagy véleménnyel legyünk is az önkormányzat intézményével szemben, azt mégsem mondhatjuk, hogy az önkormányzatok élő szervezetek. Az önkormányzat az önkor­mányzat szerveinek cselekvéseiben él. Az őn. kormányzat működéséért az önkormányzat jo­gait gyakorlók a felelősek. Nem élő organiz­musra mégsem lehet ezt a büntetőjogi felelős­séget átháritani. Az önkormányzat a törvény­halósági közgyűlés és az önkormányzati tiszt­viselők cselekvésében él. Ha az önkormányzat elsorvadt, akkor a törvényhatósági közgyű­lés hatásköre és cselekvési köre sorvadt el. Ezért azonban nem az önkormányzat rend­szere, hanem az elsorvadt közgyűlések elsor­vadt akaratú s a cselekvéstől elszokott tag­jai visel-k a történelem előtti felelősséget. Két malomkő között zúzódott szét, két ol­dalról jövő fojtogatás közben sorvadt el ön­kormányzati jogunk. Egyfelől a kormányható­ság, másfelől az önkorra ánjrzati tisztviselők végezték el, sokszor egymással versenyezve, a sorvasztás nagy munkáját. A kormányható­ság részéről mindez annak a rendszernek s annak a programnak megnyilatkozása volt, amelyik azt tűzte ki célul, hogy minden in­tézményt, minden közületet, minden exiszten­ciát függőségi viszonyba hozzon a végrehajtó hatalom kezelőivel. A kormányhatalomnak ez a félreismerhetetlen tendenciája nemcsak a törvényhatóságokkal szemben nyilatkozott meg. Ahány alkotása van az ujabbkori tőr­vényhozásnak, az mind, majdnem kivétel nél­kül tágította a kormánynak beavatkozási jogát. Egy óriási méretű centralizáció folyik ebben az országban. Ma már olt tartunk, hogy min­den életmegnyilatkozás gyökérszálaiban a kor­mányhatalomhoz tapad, az élet és munka min­den feltétele felett a kormányhatalom, vagy a kormányhatalom képviselői rendelkeznek. 'Az úgynevezett független pályákon levők leg­nagyobb része a kormánytól függő kedvez­mények után lohol. Állami megrendelések, ál­lami szállítások, állami kedvezmények, szub­venciák és refakciák, adómérséklések és tarifa­kedvezmények pányvái kötik le az ipari és kereskedői foglalkozás szabadságát is. A mér­nökkamara utján a kormány éreztetni tudja befolyását a mérnökökre, alig van már orvos, aki meg tud élni a kormánytól függő állás nélfiriU s a numerus clausus az ügyvédség füg­getlen foglalkozását is odabilincseli a végre­hajtó hatalom kerekeihez. Az értelmi pályá­kon lévők függetlensége is nemsokára már csak »békebeli emléks-ké válik. A nemzeti társadalom államosítása hovatovább tökéle­tesen betöltött feladattá válik. Az önkormányzatnak ilyen államhatalmi sorvasztásával szemben nem tudtak helytállni a törvényhatóságok, melyeket belülről még az önkormányzat tisztviselői is sorvasztottak. A kormány kívülről, az adminisztráció belülről, — »két ellenség a Duna két partján«. Az ön­kormányzat várának ostromlói s az önkor­mányzat várának védői egyben egyetértettek, abban, hogy le kell bontani a falakat Az ön­kormányzat falai ellenállottak a kormány­hatalom korlátlan befolyása érvényesülésének s ellenállottak az adminisztrációs tisztviselők hatáskőre kiterjesztésének. A hosszú táma­dásnak a vége kapituláció lett, Trója falai is leomlottal<. Az önkormányzat falai kiáltot­ták az évszázadok támadását, de az ostrom­lók és védők koncentrikus támadásának súlya alatt összeroskadtak. S a diadalmas csata után az ostromlók azt állítják, hogy nem ők döntötték le a falakat, a falak maguktól por­ladtak el. A kormányhatalom mindenhatóságra törek­szik s ez a törekvés olyan közszellemet ter­melt ki, mely mindenhatóságra való törekvésre ösztönözte .a törvényhatóságok tisztviselőit is. Mint a magyar közélet egyik élesszemü s utolsó mohikánbátorságu figyelője állapí­totta meg: az egész országban elszaporodtak az ál-Bethlen Istvánok. A hivatali hatáskör korlátjait minden tisztviselő addig feszitette, amíg szét nem pattant. Csak a lelkiismeret szab még korlátokat a hivatalok impériumát gyakorlói számára. A közélet kritikája elné­mult s ebben a némaságban csodálatos erőre kaptak a hivatali hatáskörükben szuverénekké változott tisztviselők. Ha összehasonlítjuk a mai állapotokat akárcsak a háború előtti ál­lapottal, nyomban szemünkbe ötlik a különb­ség. Azelőtt még kivételképen sem merték volna azt tenni, amiből a mai időkben rend­szer vált. A fegyelem, az ellenőrzés, a kri­tika korlátjait ledöntötte, az ellenőrzőket,'fe­gyelmezőket és bírálókat megfélemlítette és elnémította ez a közszellem. Ha már az önkormányzatot elnémították, legalább vállalják ezért a felelősséget Ne a sértettet ültessék le a vádlottak padjára s ne a vádlott kezébe adják az államügyész hatalmát. A wamemilnden! gőzkompol elsodorta a Jég CBudapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A huszonnégy óra óta tartó olvadás folytán a Keleti tengeren megindult a jégzajlás. A Schwerin német gőzkompot, amely a dán partokról tegnap indult el Warnemünde felé, elsodorta a jég. A gőzkomp egy óriási jégtábla közé fagyott és a tenger árja tehetetlenül sodorja magával. A legény­séget egyelőre nem fenyegeti veszély, mert élelmezésüket repülőgépekről látják el. Ksi^delem a kisebbségi fogoteéri a népszövetségi tanácsban Siresemann natqy beszéde a bélce előfeltételeiről — Chamber­lain óvatosan válaszolt, Brland egyeztetett (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tés e.) Génből jelentik: A népszövetségi tanács­ban a kisebbségek problémájáról a német és a kanadai inditvány alapján meginduló vita iránti nagy érdeklődés megnyilvánult a közönség és a sajtó képviselőinek feltűnően nagyszámú megje­lenésében is. A tanács bizalmas ülésén először Is a jogász­bizottságnak a litván indítványról szóló jelen­tését tárgyalták. Litvániának azt a kérését, hogy egyben vonják be a kisebbségi vitába a jogász­bizottság javaslata értelmében, egyelőre elvetet­ték, mert a vita mostani stádiumában nem áll­nak elő a negyedik cikkely értelmezésének az előfeltételei. Tizenkét óra után a tanács megkezdte nyilvános ülését, amely minden tekintetben a nagy nap külsőségeit mutatta. A delegációk tagjai, akik ez alkalom­mal különben is a szokottnál nagyobb létszám­mal jöttek Genfbe, majdnem teljes számban ott voltak az ülésen. A népszövetségi titkárság sze­mélyzete is nagyobb számban volt képviselve a Népszövetség egyik legfontosabb munkaterére való visszapillantás eme órájában. Dandurand kanadai tanácstag mindjárt rátért a kisebbségi panaszok kezelésénél mutatkozó hi­bák javítására vonatkozó Indítványának az indo­kolására. Röviden ismertette az emlékiratban meg­szövegezett indokolást Az egész terem feszült figyelmétől kísérten emel­kedett ezután szólásra Síresemann német külügyminiszter hogy előadja elvi fejtegetéseit a kisebbségek vé­delméről szóló népszövetségi garanciájára vonat­kozó javaslatainak indokolására. Mindenekelőtt rá­mutatott arra, hogy a nemzetek szövetsége ez­évben már tízéves tevékenységre tekint vissza. Megemlékezett azokról az átalakulásokról, amelye­ket az állami és a népélet a világháború befeje­zése óta szenvedett. — Az én szemem előtt az a helyzet lebeg — — mondotta —, amely az érvényben lévő szerző­dések és nyilatkozatok a nemzetek szövetségére ruházott garanciák és a garanciákból fakadó jogai és kötelezettségei alapján áll elő. A. namzetek szövetségének teladata az, bogv in* grnutassa az emberiségnek, hogy a népéir лек van egy oly fejlődése, amely felfelé törekszik és nem merül el и lemondásban és a pesszimizmusban. Teljesen elhibázott dolog arról beszélni, hogy a kisebbségek kulturális jogai és kulturális szabad­ságai mellett lévő sikraszállás emeltyűkar arra, hogy államokat szét akarjanak robbantani. — A közvélemény — mondotta ezután Strese­mann — többször aggodalommal tekintett a nép­j szövetségi tanács tárgyalása elé, mert atlól tar­j tott, hogy a Népszövetségben a különböző- nem­J zetek között harcra kerül a sor. Én azonban ezt I a nézetet пе.щ osztom. Á

Next

/
Thumbnails
Contents